Bamako.sage

Köszönjük szépen!

A matrica eljutott Afrikába is 😀 A Bamako SAGE csapat sikeresen teljesítette a Budapest-Bamako rallyt gratulálok nekik ✌🏻🥳

Leszálltunk Brüsszelben hajnalban, de jelen helyzetünkben sajnos nem fogjuk megállítani 🥱🥱🥱

Eladtuk! Csak nincs olyan szmájli, aminek egyik szeme sír, másik nevet, szóval 😭😂
Tegnap egész napunk ráment, de nem a japán tésztalevest. 40+ fokban nepperkedtünk a Radisson parkolójában, végül nem lett komoly ajánlat, ma reggelre viszont megérkezett, akit kerestünk. Egy magyar Bamako résztvevő az új tulaj. Csoportképhez már semmi hangulatunk nem volt, ma a maradék egy-két órában már csak mászkáltunk Aberdeen körforgalma mentén, ittunk egyet az eladásra, és megnéztük magunkat a hírekben.
Jövünk még néhány poszttal az utókornak, és még amúgy közel sem értünk haza... 😱

Befutottunk 🥳🥳🥳

Bureh Town mellett várjuk a befutót, rendőri felvezetéssel az összes autó. Jó buli lesz :)

Amíg a kompnàl vártuk a sorunkat, kiszálltunk kicsit a gyerekekhez. Szólt az előttünk levő autóból a zene, jót táncoltak rá, és a nasit, amit a másik csapattól kaptak, velünk is meg akarták osztani.
Mikor meglátták a fénylépezőgépet, elindult a pózolás, akár a profik, a felnőttek pedig minket kameráztak az okostelefonokkal.

A Tanger felől megtaláltu Kindiát. Mondjuk nem tenger, csak folyó, de tegnap ott aludtunk, és hát tévedés volt azt hinni, hogy lesz térerő meg internet napközben, vagy akár este a város körül.

Hosszú terepezés volt ez a szakasz is, félnyolcas indulással, féltizes érkezéssel, bár rosszabbra számítottunk. Útközben volt egy kompos átkelés, az odataláláshoz pedig még helyi srácok segítségét is igénybevettük. Kicsit más jellegű jármű volt, mint a Genova-Tanger járatnál. Két kocsi fér fel, kézzel hajtják, úgyhogy be tudtunk szállni segíteni a húzásba.

A kompozás után átmentünk egy nagyobb piaci forgatagon, kiszálltunk megnézni, miket lehet kapni. Edények, sült hal, ruha, zöldség, minden ami kellhet. És persze mi voltunk a napi látványosság, amikor vásároltunk valamit, izgatottan körénk állt a tömeg.

Amúgy a terep nagyon vegyes volt. Salakos, amin jól lehet haladni, köves, amin négykerék és felező és minden kapcsoló kellett, illetve a kettő között amit csak el lehet képzelni.

Néhány kép Guienaból

A gyerekek itt Guineaban máshogy viselkednek, elfuvaroztuk őket egy darabon még Labé felé menet. Hátulra felugró néhány kissrácból veszélyes tömeg lett hamar, az előttünk levő autón is, szóval muszáj volt megállnunk és elküldenünk őket, ahol már kezdődött a gyorsabb szakasz.

Mostmár újra lesz netünk szóval jön a tartalom. Átléptünk Guineaba tegnap.

Viszonylag korán indultunk, már reggel 8-kor, és este 11-re lettünk kész a sátrakkal a táborban. A teljes szakasz 200km volt, egy kétórás határátlépéssel. Visszafordulni nem lehet, áttérni jobb utakra nem lehet. Átlagsebesség ~15-re jön ki, ebben csak pisiszünet van, ebéd is útközben volt. Amúgy egyik nap màr extrém gasztroélményeink voltak, nem pakoltunk mindent előre, úgyhogy előkerült a mandarinos kolbászos kenyèr a középkonzol mögül.

A határig a tábortól 10km-t kellett megtenni, egy óra kemény emelkedő, nagy kövek, egy rossz mozdulat és felfekszik a kocsi vagy törik valami. Szerencsére csak egy kis fehér füst szállt fel, de itt aki nem éget egy kicsit kuplungot az meg is érdemli.

Tehenek és kecskék már alapnak szamítanak az átlépésekkor, plusz nincsenek gépek, kézzel történik minden. Mi voltunk a látványosság, a határőrök fotóztak és nyomták a FB live-ot. Kaptunk narancsot, mosolyogtak ránk, és pénzt is váltottunk egy helyitől, bár ez kicsit körülményes volt. Jó árat mondott, ki is számoltuk telón együtt, de sajnos nem ismerte a számokat rendesen, úgyhogy apránként haladtunk. És ez nem vicc, reméljük senki nem verte át szegényt.

A maradék 190km már nyugisabb volt, csak lassú. Egy ideig konvojban haladtunk, mi a legvégén, aztán egy jó pillanatban a sor elejére tudtunk kerülni és onnantól saját tempóban haladtunk. Voltak nagy gödrök, kövek, patakok, átkelések, 1000m szintkülönbség, és itt már fák, bokrok, dús növényzet van, néhány majmot és papagájt is láttunk. Útközben sok focipálya, kis falvak és egy téglagyár is volt az N8 főút mentén, ami amúgy végig salakos.

Labéig kellett eljutni, erről csak azt lehet mondani, hogy ha az alsó végtag birtokolja a felsőt akkor a kar a Labé.

Egy reggeli szűrőcsere az utolsó napokra 😅