28/08/2026
STELVIO – GAVIA – MORTIROLO
És még sok minden más országútival az olasz Alpokban, Lombardia és Dél-Tirol határán
Egy csodálatos 6 napos utazás képeit hoztam az olasz táj felfedezéséről, az olasz életérzésről, kihívásokról és teljesítményről. Ahogy én szeretem, ahogy talán más is szereti, vagy ahogy talán mást is erre inspirál majd.
Összesen 5 napot tekertünk – 1 bringamentes nap mellett –, és megmásztunk 4 ikonikus hágót, amelyek számos Giro-szakaszban szerepeltek, mindegyiket a legklasszikusabb útvonalon megközelítve.
Összesen 324,5 km / 7590 m szint / 16 óra 40 perc a nyeregben – egy jól teljesíthető, nem túl kemény, de nem is laza, megfelelő regenerációt biztosító hét van mögöttünk.
———-
1. nap – PASSO DELLO STELVIO
Az egynapos autóút után másnap reggel már el is indultunk Bormióból, hogy a környék legikonikusabb, leghíresebb hágóját betámadjuk. Megmásztuk a Stelviót.
A folyamatos felfelé úton 22 km, 1530 m szintemelkedés, gyönyörű táj és viszonylag konstans, 6–8%-os meredekség várt. Néhány apróbb taktikai megállással valamivel több mint 2 óra alatt teljesítettük a mászást.
Fent, 2758 m magasan nyüzsgés, napsütés, kolbász, prosecco és lemon soda – igazi olasz életérzés az elégedettség mellé.
Jó kezdés.
A kérdés persze az volt, hogy bírja a térdem, és másnap reggel milyen állapotban lesz.
TOTAL: 77 km / 1825 m szint / 3 h 53 min
———————-
2. nap – GROSIO
Nem voltam hozzászokva az egymást követő szintes terheléshez, pláne a térdműtéteim óta, ezért óvatosak voltunk a tervezéssel. De a terhelésnek nyoma sem volt a térdemben.
A második napra ettől függetlenül egy völgyesebb, könnyedebb túrát terveztünk, ami nagyon jól is esett.
A táj itt is festői, zöld minden, nem úgy, mint otthon. Bár a folyómedrek láthatóan itt is szárazabbak, a patakok vékonykábbak.
Azt mondják, hogy évtizedek óta először kellett határozatlan időre bezárni nyáron a Stelvio-gleccsert a síelők elől. Így egyetlen alpesi gleccseren sem lehet nyáron síelni. Mindenhol érződik a klímaváltozás.
Az üzemeltető SIFAS szerint ennek oka:
a tartós magashegyi hőség;
az éjszakai lehűlés és visszafagyás elmaradása;
a gyakori zivatarok;
emiatt pedig a biztonságos pályaállapot ellehetetlenülése.
Ez szomorú!
Visszatérve a tekeréshez, a második napon is összejött 74 km-en 1010 m szint, viszont sokkal egyenletesebben elosztva, ami sokat számít. Jól regenerálódtak az izmok és az ízületek.
TOTAL: 74 km / 1010 m szint / 3 h 12 min
——————-
3. nap – PASSO DI GAVIA
Jöhet a tesó meglátogatása, a GAVIA.
Nem annyira felkapott, kicsit kopárabb, ám dinamikusabb, becsapósabb, magányosabb és vadabb. Nekem való.
Finoman kezdődik, és marcona a közepe-vége. Magas sziklák és meredek völgyek vártak, de az időjárás kegyes volt.
A csúcson, 2652 m-en sokkal szerényebb a fogadtatás, kevesebb is volt a bringás, de jobban magaménak éreztem.
A mászás 26 km, 1400 m szinttel és átlagosan 5,5%-os emelkedéssel. Az emelkedők viszont jóval rapszodikusabban váltakoznak, jobban szaggatja a testet és a lelket.
Rögtön a szívemhez nőtt.
TOTAL: 77 km / 1825 m szint / 3 h 53 min
———————-
4. nap – LIVIGNO
Bringamentes nap az eredeti terv szerint, bár a térdem nagyon jól bírta a terhelést.
De okosnak kell maradni!
Livignóban kinéztem egy fantasztikus olimpiai központot uszodával, konditeremmel és atlétikai pályával. Jóformán az egész napot ott töltöttük, a tekerésen kívül mindenből csináltunk egy kicsit.
Imádtam. Soha rosszabb pihenőnapot!
Az esti Livigno egy jó vacsora mellett pedig kihagyhatatlan. Eddig csak télen láttam, síeléskor, de most sem okozott csalódást.
Ja, és az olimpiai központban biztos, hogy találkozol egy-két nagynevű triatlonistával. 😊
EGYENLEG: 2400 m úszás / 1 óra kondi / 4,5 km futás pályán
——————————
5. nap – A NAP – PASSO DEL MORTIROLO
Opcionálisan volt a tervben, attól függően, hogy a Stelvio és a Gavia mennyire gyötör meg.
Nem volt kérdés: előző nap Livignóban eldöntöttem, hogy nekimegyünk.
A legjobb döntés volt, és a legjobb erőben voltam a Mortirólóhoz, ami a környék nagy „fala”.
Igaz, csak 12,4 km folyamatos mászás, de 1300 m szint, ami átlagosan 10,5%-os meredekséget eredményez. A legmeredekebb részen 18%-on kell felkúszni.
Jóval több taktikai szünet kellett, de a néhány perces kis pihenők és a jó frissítés – 2 zselé és kiadós reggeli – gyönyörűen felvittek az 1852 m-en fekvő platóra, gond és hiszti nélkül.
A hegy magányos, nem annyira látványos, mégis valami miatt vonzó. A magányos küzdőknek való.
Az idő pedig itt volt a legcsodálatosabb.
A Pantani-emlékmű egyébként is kötelező állomás.
Nem tudom, hogy kitalálta-e már más előttem ezt a szójátékot, de ez jutott eszembe, és ez lett a nap mottója:
Una bella giornata per mor-ire, una bella giornata per Mor-tirolo.
Nem is tettünk bele több kilométert a napba, mert a rehabom alatt megtanultam, hogy nem szabad túl mohónak lenni.
Inkább elmentünk a Bagni Vecchibe, a régi barlangfürdőbe és panorámafürdőbe, ami felejthetetlen élmény. Egy egész délutánt el lehet tölteni egészen varázslatos körülmények között. Nehéz is leírni, meg kell tapasztalni.
Csodálatos kombó ez a mortirólós küzdelem és a Bagni Vecchi-i kényeztetés. Ha itt jártok, egy napra tegyétek a kettőt!
TOTAL: 34 km / 1320 m szint / 2 h 14 min
————————-
6. nap – LAGHI DI CANCANO + PASSO DEL FOSCAGNO
Több helyről érkezett az ajánlás, hogy nézzük meg a Laghi di Cancano tavait.
Igazság szerint Livigno és Bormio körül nem lehet nem mászni. A kérdés inkább az, hogy mennyit és milyet másszon az ember.
Ide is szép, 5–6%-os emelkedésű szerpentinek vezettek 13 km-en keresztül, 700 m körüli szinttel, ami az előző mászások után könnyed volt.
Egy álomszép erőd és csodaszép tavak vártak. Tényleg festői.
Ráadásul minden évben rendeznek a környéken autómentes napokat: egy-egy hágót lezárnak egy teljes délelőttre. Pont elkaptuk az eseménysorozat első állomását, így autó- és motormentes úton tekerhettünk fel.
Szuper élmény!
A hegytetőn, 1950 m magasan itt is megálltunk egy kávéra és proseccóra.
Ez kötelező!
De még volt bugi a lábunkban, és a szállásunk egyébként is a Passo del Foscagnóra vezető úton volt.
Úgy döntöttünk, bónuszként még összekukázunk egy kis szintet – 24 km-en keresztül 1100 métert – ezen a hágón is.
Ez egy forgalmas autóút, az egyetlen, ami ebből az irányból összeköti Livignót a külvilággal. Így az autómentes délelőtt után ez egy más jellegű mászás volt, nagy forgalom mellett.
S bár az autósok jóval türelmesebbek itt, mint nálunk, mégis nagyon igénybe veszi a fókuszt. A mászás így inkább technikai jellegű volt: zajos, az útra koncentrálós, befelé fordulós, nem a tájra figyelős.
Feladat.
De megcsináltuk.
A teteje, 2291 m magasan, kopár és semmi flanc. A „menj tovább” kategória.
Ez is p**a.
De p**a.
6. NAP TOTAL: 62,5 km / 1610 m szint / 3 h 28 min
———
UTÓIRAT
A környéken ilyenkor minden a biciklizésről szól, úgyhogy stílusosan egy bringás étteremben zártuk az utunkat.
Jó volt kicsit elmélázni azon, hogy magaslati körülmények között 6 nap alatt 7590 m szintet raktunk a lábunkba, és 324,5 km-t tettünk meg. Emellett többször futottunk, úsztunk, finomakat ettünk és nagyon jókat aludtunk.
És nincs izomláz, nincs sérülés, nincs rossz érzésű fáradtság.
A legboldogabbá pedig az tesz, hogy a térdem szerette, a sarkam is jól van, pedig nem kis sorozatterhelést kaptak.
Boldog vagyok, hogy végre újra úgy tölthettem el egy igazi nyaralós hetet, ahogy a legjobban szeretek: sok sporttal, gyönyörű tájakon.
