02/10/2026
JÁRÓKERETTŐL MÁSOK MENTORÁLÁSÁIG
😔Rengeteg fájdalmat, félelmet, illetve kudarcélményt tudtam társítani a mozgáshoz... mégis nagyon hálás vagyok ezekért a nehéz pillanatokért.
♥️Hiszen ezek tették lehetővé, hogy megbecsüljem, ami addig evidens volt:
✅azt, hogy egészséges vagyok
✅hogy könnyedén meg tudom csinálni a mindennapi mozgásaimat
✅hogy önellátó vagyok
✅hogy segédeszköz nélkül tudok járni
✅hogy táncolhatok és csinálhatok bármilyen sportot, amit élvezek
👉Emellett ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetem, hogy maximálisan értem és érzem a vendégeim problémáit, a reménytelenség állapotát, a „pszichoszomatikus” címke terhét. Azonban megfelelő szavakkal, instrukciókkal, példákkal, mozdulat-bemutatásokkal tudom őket segíteni a megoldás felé, aminek tudom a reális idejét és módját.
🙅♀️Ennek ellenére az én célom nem az, hogy „Beteg legyen mindig elég.” — ahogy mondani szokás. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor valaki úgy is becsüli a testét, az egészségét és jó kapcsolatba szeretne kerülni a mozgással, hogy még nem tapasztalt meg olyan mélységeket, mint én vagy sok embertársa.
🤝Hálás vagyok azokért a munkákért, amiben hősnek érezhetem magam, de azokért talán még inkább, amikor megmentő szerep helyett „pusztán” társként választanak ezen az úton.
🏆A szeptemberi szabadságom után arra voltam büszke, hogy bár otthoni környezetben töltöttem, kibírtam, hogy pusztán 5 órát foglalkoztam munkával a héten.
📖Büszke voltam magamra, hogy kiolvastam egy több, mint 700 oldalas regényt és ezáltal kikapcsolódtam. Sőt, még arra is büszke voltam, hogy hétfőn egész nap csak sorozatot néztem.
🙃Bár ez furcsán hangozhat, azért voltam büszke, mert annak ellenére tudtam ezt megtenni, hogy abban a gondolatban szocializálódtam, hogy „nyáron kell a legjobban tanulni”, és mindig minden percet ki kell használni hasznos, értelmes tevékenységekkel.
😮💨Nem csoda, hogy ezek után a kemény munka volt az alap, az extra kínkeserves eredmény adott némi, pillanatnyi büszkeséget, míg az élvezetes tevékenységeket luxusnak éreztem.
🩺Ezzel mutat analógiát az, amikor pusztán akkor engedünk meg magunknak egy közös munkát egy szakemberrel, ha annak terápiás célja van, és akkor vagyunk büszkék magunkra, ha kb. újra tanulunk járni a kerekesszékes állapotból.
✨Pedig nem luxus élvezetből tanulni magadról, a testedről, a mozgásaidról, és büszke lehetsz magadra minden egyes apró felfedezésért, amivel közelebb kerülsz a tested, lelked, működésed megismeréséhez.
❓Te hányszor voltál már hálás életed egy-egy nehéz, vagy pont könnyű, de tanító helyzetéért?
👇Írd meg kommentben.
👉Ha szeretnéd, hogy melletted álljak ezen az úton, gyere a Mozgás-„PTSD” Klubba: teljesen ingyenes Facebook-csoport, ahol a teljes előadásomat is elérheted arról, hogyan építs fenntartható, örömteli mozgásrendszert.
