Útközben Jóga

Egész nap jógázni egyetlen egy óra áráért?
Igen, a Jóga világnapján, június 21-én nálunk lehetséges!

8. JÓGAMARATON FESZTIVÁL és EGÉSZSÉGNAP AZ ÚTKÖZBEN JÓGÁBAN

Jóga, egészségnap, előadások, kezelések és baba-mama és kismama nap egész nap az Útközben Jógastúdióban.

A spiritualitás és a jóga zajpiaca
Hogyan maradjunk hitelesek és igazodjunk el az AI-korszakban és a szakértői káoszban?

Én is érzékelem azt a hihetetlen nagy zajt, ami a közösségi médiát elárasztotta. Ma már szinte minden második jógaoktató és "segítő" mindenhez is ért. Minden női hormonális problémát megoldanak, életmódot reformálnak, gyógyítanak és spirituálisan megdolgoznak. Legalábbis ezt hirdetik a színes-szagos, többnyire AI-generálta, steril kreatívok.

Ebben a mesterséges zajban két oldalról is óriási a kihívás: a gyakorlóknak/klienseknek szinte lehetetlen eligazodni, a valódi tudással rendelkező, alázatos szakembereknek pedig embert próbáló feladat láthatónak maradni.

Nézzük meg ezt a problémát tehát két oldalról: a szakmai kompetencia és a marketing felől.

Először is, ha neked kliensként van egy problémád és látsz egy hirdetést, hogy a segítőnek van arra egy megoldása, akkor ne hidd el elsőre, nézz a kulisszák mögé! Menj fel a honlapjára, olvasd el a bemutatkozását, milyen iskolákba járt, milyen hagyományvonalat követ, kiktől tanult, milyen régóta csinálja, tehát mennyi tapasztalata van az adott témában, mennyire mélyült el benne. Mikor végzett (évszám!) és kinél. A valódi tudás leinformálható. Ha nincs pontos, transzparens bemutatkozás, az intő jel.

Nagyon egyszerű: akkor ne menj el hozzá.

Dunát lehet rekeszteni segítőkből Magyarországon manapság, még EU-viszonylatban is ez így van. Nincs még egy ország, ahol ennyi lenne a masszőr és jógaoktató.

Persze bárki, bármit kiírhat az oldalára, sajnos nekem is van olyan tanítványom, aki valameddig eljutott az oktatóképzésen, de nem fejezte be, mégis úgy tünteti fel, mintha lenne végzettsége, sőt olyat is kiírt, hogy a buddhista főiskolára járt, holott a közelében sem volt soha, lehet, hogy elment egy nyílt napra, de közben jógatáborokat szervez.

Sajnos manapság muszáj nagyon körültekintően eljárni, mert már mindenki segítőnek hirdeti magát és több kárt okoz, mint elsőre gondolnád.

A hiteles szakember nem ígér "azonnali, csodás gyógyulást 3 nap alatt", hanem partnerként kísér. A változás egy folyamat.

Fontos szempont, hogy egy jógaoktató nem orvos és nem pszichoterapeuta, de nem is természetgyógyász. Ezek külön szakmák. Ha valaki azt hirdeti, hogy "minden hormonális problémát meggyógyít", az veszélyes.

A spiritualitás és a segítő szakma nem játék. Egy nem megfelelően képzett ember több kárt okozhat a lelkedben és a testedben, mint gondolnád. Vagy csak egyszerűen nem használ. Nem történik semmi. Az is rossz, mert időd és energiát pazaroltál rá. A hiteles szakember ismeri a saját kompetenciahatárait: nem játszik orvost, és tudja, mikor és kihez kell téged irányítani.

A másik az AI és Canva generálta tartalom.

Látod ezeket a hirdetéseket és azt veszed észre, hogy talán színben mások, de igazából ugyanolyanok. Futószalagon gyártott tartalom. Ha görgeted a feededet, a szembejövő hirdetések mind egy kaptafára készültek: ugyanazok az ikonok, ugyanazok a sablonos, túlgenerált üzenetek, módosított képek és fotók. Az AI és a Canva is ugyanis ugyanazokkal a a mintákkal, sablonokkal operál, vagyis egy hangulatra fogja legyártani a hirdetéseket.

Mindegyik ugyanúgy néz ki. Pedig pont, hogy különbözniük kellene.

Egyébként onnan is fel lehet ismerni, hogy az AI és a sablon telenyomja információval és piktogrammok tömkelegével, át se látod igazán, el sem tudsz mindent olvasni, csak egy látvány orgia az, amire ugrik és tapad az elméd és elkezdi érdekelni. Sajnos. Ez a csali. Nagyon nehéz onnan a tekintetedet elfordítani.

A marketing egy komoly szakma és nagyon egyedi. Abba is rengeteg energiát kell beletenni. Aki nem veszi a fáradtságot, hogy egyéni tartalmakat gyártson, vagy felkérjen egy grafikust, ami még jobb lenne, az számomra már nem hiteles. Megint csak egy jelzés, hogy nem akar annyi energiát beletenni abba a portékába, amit kínál. Vagyis az a portéka nem is annyira értékes. Számára nem értékes, akkor neked, aki megveszed, hogy legyen az?

Persze azért sem teszi bele az energiát, mert akkora nagy a verseny és úgy érzi, hogy gyorsnak kell lennie. De azt is lássuk, hogy pont ezek az eszközök generálják és tolnak bele bennünket ebbe a versenybe. A mesterséges intelligencia addig fog bennünket belepörgetni, hogy az ember annyira szédülni fog, hogy nem látja majd az irányt. Soha nem a gyorsaság a lényeg!

A gyorsaság szorongatása miatt lesz tömegcucc és valódi tartalom már nem lesz mögötte. Nem azt mondom, hogy ne használjunk támogató eszközöket, de nem sablonosítva! A probléma nem az eszközzel van, hanem a lélektelenséggel. Nem az a baj, ha valaki Canvát használ, hanem ha hiányzik belőle a saját hang, a saját fotó és az egyediség. Ha arra törekszünk, hogy mindig tökéletesnek nézzünk ki. Ne akarj tökéletesnek kinézni! Az ember nem tökéletes.

Egyre jobban tudatosnak kell lenni, hogy felismerjék a hozzánk fordulók és megtalálják a számukra megfelelő szakembert, aki valóban szakértő, képzett és rengeteg energiát bele is tett ezekbe a képzésekbe. Neki ez a szenvedélye. Ez az élete. Nem hobbiból csinálja.

Végtelenül nehéz nekünk oktatóknak, segítőknek is, mert újabb és újabb ötletekkel jönnek elő mások, egymásra rákínálva, rálicitálva, így aki bizonytalan magában, egy folyamatos szorongásban van, hogy ezt ő is tudná és szeretné csinálni, meg ezt is.. meg ezt is...és így tovább.

FOMO a javából.

Ezért a még kezdő, tapasztalatlan oktatóknak egy segítő támogató útravaló: ne ess pánikba a zajtól! Ne akarj te is beállni a futószalag mögé, csak azért, mert mindenki ezt csinálja. Ne szorongj azon, hogy "még ehhez is értenem kellene". Csináld azt, amiben tényleg jó vagy, tedd bele a saját arcodat, a saját megéléseidet. Bár a szájhagyomány a legjobb marketing, ma már meg kell mutatnod magad – de tedd ezt önazonosan és természetesen.

Képezd magad, maradj mindig tanuló, és a tudásba tedd az energiát, ne a látszatba. Maradj hiteles, önazonos, és bízz a saját utadban. Akinek van hite, hogy ez az ő uta és nem csak divatból állt rá, előbb vagy utóbb megjelennek azok is, akik mellé szegődnek és akiket kísérhet majd az úton. Mert amúgy ez nem egy könnyű út, és sok szempontból próbára tesz minket és sokszor.

Mutatok egy példát, amitől engem kiráz a hideg, ömlik belőle a természetellenesség. A jóga csakis természetes lehet! Ne engedj a a kísértésnek, hogy te is ezeket ész nélkül használd. Kb. egy másodperc volt beírni és legenerálta. A belső egyensúly ért. :)

Brávácz Alexandra

Kedden indulunk!
Jógatábor Görögországban jövő keddtől hétfőig 6 éj, június 9-15.

Jelentkezési határidő: ma éjfél

Ikaria – Ikarosz mitikus szigete, az időtlen szépség és a lassú életmód művészete

Ikaria, az Égei-tenger keleti részén fekvő hegyvidéki és erdős sziget, egy olyan hely, ahol a mítosz és a valóság zökkenőmentesen olvad össze. Nevét a tragikus hősről, Ikaroszról kapta, aki merészkedett túl közel repülni a naphoz, és a sziget partjai közelében a tengerbe zuhant; a sziget olyan titokzatosságot és időtlenséget áraszt, amellyel kevés úti cél tud versenyezni. Vad tájaival, ősi legendáival és híresen hosszú életű lakóival Ikaria arra invitálja a látogatókat, hogy lassítsanak, és fogadják be az életet egy másik ritmusban – a sziget saját ritmusában.

Az ókorban Ikariát több néven is ismerték: Makri (ami „hosszút” jelent), Aeoliki, téglalap alakja miatt, és Ichthyoessa, utalva a halak bőségére. A sziget déli partja meredek és kopár, a sziklák drámai módon zuhannak a tengerbe, míg az északi rész enyhébb lejtőkkel, kis völgyekkel és zöld szakadékokkal rendelkezik, amelyek védett öblökbe torkollanak. Az Atheras-hegység, amelyet az ókorban Pramios néven ismertek, uralja a tájat, és alakítja annak egyedülálló, vad szépségét.

Aghios Kirikos – Ikaria szíve
Aghios Kirikos, a sziget fővárosa és fő kikötője, az Égei-tengerre néző domboldalon fekszik. A fehérre meszelt házak, amelyek erkélyeit virágfüggöny rejti el, a sziget varázsát idéző látványt nyújtanak.

A fővárostól délnyugatra fekszik Therma Lefkadas, amely az ókor óta híres a homokból bugyogó ásványvízforrásairól. Mindnhonnan érkeznek ide látogatók, hogy fürödjenek ezekben a meleg, radioaktív vizekben, amelyekről azt mondják, hogy gyógyító hatással bírnak. Thermától tovább haladva egy sor kis kikötő és csendes falucska húzódik a part mentén, amelynek csúcspontja a nyugodt, erdős Hrissostomos falu – a sziget érintetlen jellegének tökéletes példája.

Az északi part – hagyomány és szépség
Aghios Kirikosból egy út vezet északkeletre Evdilosba, Ikaria második kikötőjébe és egykori fővárosába. Itt lesz a szállásunk. Evdilos megőrizte nosztalgikus varázsát, hagyományos kőházaival és kikötői kávézóival, amelyek nyáron megtelnek élettel. A közelben fekszik Kambos, amely az ókori Oinoe helyén épült – ez volt az egyik legkorábbi szőlőtermesztési központ Görögországban. Az ókori város régészeti maradványai között megtalálhatók a védőfalak, egy vízvezeték és a Palatia („a paloták”) néven ismert romok, amelyek csendes tanúi Ikaria hosszú emberi történelmének.

Az északi régiót sűrű fenyőerdők, friss források és szétszórt, mintha az idő nem érintette volna őket települések jellemzik.

Armenistis, Nas és a sziget lelke
Armenistis Ikaria egyik legkedveltebb úti célja – buja növényzet, kristálytiszta vizek és a sziget egyik leghíresebb strandja jellemzi. Oázis azok számára, akik a természetet, a nyugalmat és az eredetiséget keresik. A közelben található a festői Hristos Raches falu, amely drámai módon a tenger felett magasodik, és egyedülálló életmódjáról ismert: itt a boltok későig nyitva tartanak, a helyiek pedig a saját természetes ritmusuk szerint élnek, egy olyan életmóddal, amely tökéletesen megtestesíti azt a „lassú élet művészetét”, amelyről Ikaria híres.

Armenististől egy rövid autóútra található Nas, egy aprócska kikötő, amelynek mitikus múltja van. Az ókorban itt állt az egyik legtekintélyesebb görög szentély, amelyet Artemisznek, a vadászat istennőjének szenteltek. Ma a látogatók még mindig megtekinthetik az ősi rakpart maradványait és a templom kőpadlójának egyes részeit, melyeket a környék lélegzetelállító természeti szépsége vesz körül.

A közeli strand, ahol a Chalaris folyó a tengerbe ömlik, a sziget egyik legszebb helyszíne.

Kolostorok, hegyek és rejtett falvak
Azok számára, akik mélyebbre merészkednek a sziget belsejébe, a Mounte-i Szűz Mária-kolostor kötelező látnivaló. A 11. században épült kolostor lenyűgöző freskókat rejt, és panorámás kilátást nyújt a környező tájra. A kolostorhoz vezető út kis, autentikus hegyi falvakon halad át, ahol az élet nagyjából úgy folyik, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezekben a közösségekben megismerhetjük az igazi görög vendégszeretetet, a házi ételeket, a sziget hosszú élettartamának szimbólumát.

A hosszú élettartam szelleme
Ikaria nemzetközi hírnevet szerzett, mint a világ egyik „kék zónája” – olyan régiója, ahol az emberek jelentősen hosszabb ideig élnek, mint az átlag. A kutatók ezt a sziget természetes étrendjének, a szociális kötelékeknek és a stresszmentes életmódnak tulajdonítják. A friss zöldségekből, fűszernövényekből és olívaolajból készült ételek, valamint a beszélgetést, a nevetést és a pihenést értékelő kultúra együttesen teszik Ikariát nem csupán utazási célponttá, hanem az egyensúly és a jóllét tanulságává is.

Strandok és felfedezések
Ikaria partvidéke számos kis öblöt és érintetlen strandot rejt, amelyek mindegyike a maga varázsával bír. Armenistis és Nas mellett olyan strandok emelkednek ki, mint a Seychelles, a Livadi és a Mesakti, türkizkék vizükkel és aranyszínű homokjukkal. Néhányuk csak gyalog vagy csónakon érhető el, így megőrizve vad szépségüket. Aghios Kirikosból caique-ok kínálnak kirándulásokat a déli part mentén, lehetővé téve a látogatók számára, hogy felfedezzék a rejtett strandokat és a halászfalvakat, amelyek mintha megfagyottak volna az időben.

Akár Ikarosz legendája, akár a gyógyító vizek, akár a béke és az egyszerűség ígérete vonzza ide, Ikaria máshol nem tapasztalható élményt kínál. Ez egy olyan hely, ahol az idő lelassul, ahol az élet ritmusa a napot és a tengert követi, és ahonnan minden látogató megújult nyugalommal és csodálattal távozik.

LAST CALL! Ma éjfélig még utolsó pillanatban is jelentkezhetsz! Infók hozzászólásban.

Miért sírunk a jógaórán?

Amikor valami megrászkódtatás ér bennünket, sírunk. Jó esetben. Sajnos nagyon sok ember nem tud sírni, sőt a fiúkat meg is tanítják gyermekkorban, hogy nem szabad sírni. Pedig a sírás az egyik legfontosabb eszköz a stressz levezetésére. Az ember az egyetlen faj, amely érzelmi okokból képes könnyeket hullatni.

A sírás fiziológiája mögött egy összehangolt neurológiai és hormonális láncreakció van. Amikor egy erős érzelmi inger (bánat, öröm, stressz, tehetetlenség) ér, akkor normál esetben az amygdala, az agy érzelmi központja észleli a felfokozott állapotot és jelzést küld a hipotalamusznak, amely a szervezetünk „főkapcsolója”, hogy aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, amely alapvetően a megnyugvásért felel, de a könnycsatornákat is stimulálja.

Amint parancsot kap, működésbe lép a könnymirigy, amely a szemgolyó külső-felső részén, a szemöldök alatt helyezkedik el.

Normál esetben a könny a szemfelszín nedvesítése után a belső szemzugban lévő könnycsatornákon át az orrüregbe távozik, ezért kezdünk el szipogni, sőt ezért kezd aztán el folyni az orrunk, ha sírunk. Amikor azonban az érzelmi roham miatt túl sok könny termelődik, a csatornák képtelenek mindet elvezetni, így a folyadék túlcsordul a szemhéjon, és legördül az arcon.

Biztosan érezted már, hogy sírás előtt vagy közben szinte fáj a nyelés is, és egy hatalmas gombócot érzel a torkodban, ennek tisztán túlélési oka van. Amikor ez a nagy érzelmi hullám ér bennünket és a szimpatikus idegrendszer aktivizálódik, a szervezet felkészül a harcra vagy a menekülésre. Mivel ehhez több oxigén kell, a rés tágra nyílik, hogy maximalizálja a légzést. De sírás közben nyelni szeretnél, viszont a nyelőizmok összezárnák a torkot. A két ellentétes erő, a tágulni akaró rés és a záródni akaró nyelőizmok, feszültsége hozza létre a fojtogató gombóc érzést.

Nem minden könny egyforma. A tudomány különbséget tesz a reflexkönnyek (pl. ha hagymát vágsz vagy porszem megy a szemedbe) és az érzelmi könnyek között. Az érzelmi könnyek kémiai összetétele teljesen más, mint a fizikai védelmet szolgálóké.

Magasabb a fehérjetartalmuk, vagyis sűrűbbek, így lassabban gördülnek le az arcon – ez evolúciósan segít abban, hogy a környezetünk észrevegye a segélykiáltásunkat.

Aztán tele vannak stresszhormonokkal és endorfinnal is. Vagyis kivezetik a kortizolt, de közben fájdalomcsillapítást is kapsz, ez a fő feladatuk. Ezért van az, hogy egy kiadós sírás után fizikai megkönnyebbülést érzünk: a pulzusunk lelassul, a kortizolszintünk csökken, és elkezdünk visszatérni az egyensúlyi állapotba.

A sírás lényegében a test beépített biztonsági szelepe. Amikor az érzelmi stressz szintje elér egy kritikus szintet, a test a könnyeken keresztül szó szerint kimossa magából a túlcsorduló fájdalmakat.

Sírni tehát nem a gyengeség jele, hanem egy tökéletes öngyógyító folyamat.

Ha nem tudsz sírni, az annak a jele, hogy rengeteg stresszt (kortizolt) tartasz erővel bent, ami iszonyat kimerítő a szervezet számára. Ha túl sok a kortizol, az mindenre hatással van, a hormonrendszerre, az emésztésre, a nyirokkeringésre, az immunrendszerre, a keringésre, a reproduktív szervek egészségére, az alvásra, mindenre.

A jóga az egyik leghatékonyabb eszköz a fogvatartott érzelmek kiengedésére, mert a test a különböző testhelyzetekben triggelerődik. Ha tele van, és az izmok, inak, szalagok nem engedték ki a sírást, mert nem szabadott, mert nem lehetett, mert nem akartad kiengedni és a test feszült állapotban van, akkor jön egy ászana és azt veszed észre, hogy szinte a semmiből el kezdenek potyogni a könnyeid.

Lehet, már rég nincs ott az a történet, az a veszteség, lehet, már feldolgoztad a fejedben, de az érzelmek bent ragadtak a test börtönében, mert azt tanultad meg, hogy az a biztonságos.

Egy alapos sírás mindig segít.

Engedd ki. A jóga az el nem sírt könnyeinktől szabadít meg.

Brávácz Alexandra

Évek óta nem voltam úgy utazáson, hogy az ne a saját szervezésű jógatáborom lett volna, ezért is döntöttem idén tavasszal úgy, hogy elutazom, egyedül, idegenekkel, ahol csak magammal tudok foglalkozni, a saját gondolataimmal, érzéseimmel, érzelmeimmel.

Így jött Marokkó.

Életem egyik legjobb döntése volt. Sokszor kapom a kérdést, hogyha hozzánk is valaki egyedül jelentkezik, hogy bizonytalan, jó-e egyedül. Bevallom, sokkal jobb. Ha egy baráti társaság, vagy csak akár két barát/barátnő jön, az mindig nehezebb, egyébként nekik, mert nehezebben fognak a csoportba beilleszkedni. Mindig klikkesednek, és ez természetes. Tehát jó baráttal, feleséggel, férjjel is jönni, de a legjobb egyedül. Ne várj senkire, ne mástól tedd függővé, hogy te utazol-e, hallgass a szívedre és vágj bele, a legjobb közösségben leszel!

Annyira a szívembe zártam Marokkót, hogy ugyanazzal az utazási irodával, amivel én mentem megállapodtunk és közösen szervezzük a jövőben ezt az utat. Nem csak ezt, hanem más utakat is.

Marokkóba idén novemberben tarthatsz velünk és garantálom, hogy életed utazása lesz. Olyan helyekre viszünk el, ami nincs rajta minden turista-térképen, Marrakeshen kívül ugyanis az Atlasz hegységbe látogatunk el, ahol a nyűzsgő város után békét lelünk és a békében önmagunkat.

Ahogy itt írom, érzem az illatokat, az ízeket, annyira speciális hely minden érzékszervnek, hogy az teljesen egyedi és semmihez nem fogható.

Ellátogatunk egy kis faluba is, ahol megtapasztalhatjuk a berber vendégszeretetet, együtt eszünk a helyiekkel, együtt éneklünk, együtt egymásból töltekezünk, ahol két kultúra találkozik egymással. Nem rohanunk, nem hajszolunk benneteket végig az országon, mert nem a helyek mennyiség számít, hanem a minőségi időtöltés.

Mert akkor lehet sok mindent nézel, de semmit nem látsz.

Tudod, mint azok a turisták, akik odamennek, fotó és mennek tovább, de nem tudnak sem a hellyel, sem a helyiekkel és így önmagukkal sem kapcsolódni. Az utazás lényege marad el.

Minden nap jógázunk, meditálunk, kapcsolódunk a környezeten keresztül. Az út a fontos, mert az útban minden titok rejtve van.

Az út kislétszámú, ezért érdemes minél előbb befoglalni a helyedet a honlapunkon.

Brávácz Alexandra

A női jógát először így BKS Iyengar lánya, Geeta Iyengar hívta, a modern jóga neki köszönheti a ciklus szerinti gyakorlást. A nők teliholdkor dinamikusabban gyakorolnak és az erősítésre helyezik a hangsúlyt, újholdkor, a menstruáció idején inkább a nyújtások kerülnek előtérbe. Ma fogyó Holdunk van, a Bika jegyében, a lábak és a csípő mobilitásával fogunk foglalkozni.

Ne felejts el pihenni! Könnyű belefeledkezni a feladatokba és túlhajszolni magad most ezekben a napokban. Ne legyen túl szigorú és kritikus magaddal. Egy àramló gyakorlással készülök, 19 órától várlak az Útközben Jógastúdió és Frangipani Egészségközpontban. III. Kunigunda útja 18.

A kép idén, Marokkóban készült, ahol a hegyekbe utaztunk és berber nőknél tanultuk a gyapjú elkészítését fonallá. Itt épp a kis terepjárót vàrjuk, ami felvitt bennünket a faluba, ahova normál autóval nem lehet már felmenni az útviszonyok miatt. Ha te is szeretned ezt átélni, várlak szeretettel novemberben. Részletek az eseményeknél.

Tegnap a tízmillószoros napokról, ma a tibeti hangtálakról lesz szó.

A "tibeti hangtál" valójában nem tibeti hangtál. Bár a nyugati világban ezen a néven váltak ismertté, a hangtálak története és gyártása Nepálhoz, Indiához és persze Kínához köthető. A piacon lévő tálak 95%-a innen származik. A "tibeti" név elterjedése a marketing, az ezotéria és a nyugati spirituális keresés tökéletes együttállásának köszönhető.

Tibetben ugyanis nem gyártottak hangtálakat. Sem a hozzájuk szükséges nyersanyag, sem a gyártási infrastruktúra nem létezik és nem is létezett soha.

Az 1950-es években Kína elfoglalta Tibetet, ami miatt tibetiek százezrei – köztük rengeteg láma és szerzetes – kényszerültek menekülni. Legtöbben Indiába (főleg Dharamszalába) és Nepálba (Katmanduba) költöztek. Hogy túléljenek, a menekültek elkezdték eladni a családi örökségeiket, tárgyaikat és régi használati edényeiket a helyi piacokon. Olyanokat is, amiket ők helyben szereztek.

A '60-as és '70-es években megérkezett Ázsiába a nyugati hippi-nemzedék, akik rajongtak a keleti misztikumért. Amikor az első nyugati zenészek és spirituális tanítók (mint például Henry Wolff és Nancy Hennings 1972-es Tibetan Bells című albumukkal) bemutatták ezeket a hangszereket otthon, a tibeti jelző sokkal titokzatosabban, hívogatóbban és spirituálisabban hangzott, mint az, hogy "nepáli konyhai edény".

Mert hogy mire használták őket eredetileg? Biztos nem arra, amit mi nyugaton csináltunk belőlük. A tálakat sosem alkalmazták kifejezetten meditációra vagy gyógyításra. Egyszerűen hétköznapi használatra voltak, tárolására vagy étkezésre. A fémötvözet (réz, ón stb.) fertőtlenítő hatású, és ásványi anyagokkal dúsította az ételt.

Kolostorokban áldozati edényként szolgáltak, víz vagy étel felajánlására.

Bár a szerzetesek használtak hangszereket, de nem ezeket. A hangtálak mint "terápiás eszközök" karrierje igazából a 20. század második felében, a nyugati ezotéria hatására indult be. A piac felkarolta a nevet, a nepáli és indiai kereskedők pedig – zseniális üzleti érzékkel – alkalmazkodtak a kereslethez, és maguk is elkezdték így hívni őket.

Megint félreértjük, rosszul alkalmazzuk, hangtálakkal már el lehet adni mindent.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy hangfürdőnek létjogosultsága, viszont amit látunk, hogy hogy jelenik meg, az megint egy hihetetlen túlzás és torzítás, vakítás. Bőven elég három hangtál! Az a bazár, amit láthatunk sok helyen, hogy angyalhárfától kezdve már minden is jelen van, kipakolunk mint a búcsúban, megint azt mutatja, hogy egyszerűen az ezovilág teljesen kizsákmányolja és pénzt és hatalmat csinál belőlük. Nem attól jó és hatásos valami, hogy sok van belőle. Sőt! Ahol sok hangtállal dolgozik valaki, ott biztos lehetsz benne, hogy nem érti.

A hangtálak működése mögött nincs mágia meg misztika, csak tiszta fizika, akusztika és biológia. Persze ezek is tudnak mágikusak lenni. De amikor megütöd vagy megdörzsölöd a tál peremét, egy összetett fizikai folyamatot indítasz el, ami közvetlenül hat a testedre és az elmédre. Egy gazdag, rétegzelt hangzás az, amit az ember ösztönösen rendkívül szépnek, megnyugtatónak és teljesnek érzékel.

Ezért van az, hogy egyetlen hangfürdő után mérhetően csökken a résztvevők feszültsége, szorongása, fáradtsága és depresszív hangulata. Kutatások bizonyítják, hogy a szervezet paraszimpatikus idegrendszeri aktivitása (a test pihenő és sejtregeneráló üzemmódja) akár 45%-kal is nőhet a sima, csendes pihenéshez képest. Az agyhullámok lelassulnak és átváltanak Alfa (relaxációs), sőt, mélyebb állapotban Théta (meditatív/félálomszerű) tartományba. Ebben az állapotban beindul a szervezet öngyógyító mechanizmusa, csökken a stresszhormonok (kortizol, adrenalin) szintje, és felerősödik az immunrendszer működése.

Az emberi test kb. 70%-a vízből áll.

Amikor a hangtálat megszólaltatják, különösen, ha ráteszik a testre, a tál által kibocsátott rezgés koncentrikus hullámokként kezd el terjedni a test folyadékterében. Ezért is nem veszélytelen csak úgy rápakolni mindent is és mindenhova is, különösen érzékeny ez pl. kismamáknál, de akár betegségeknél is, lehet, hogy pont ellentétes lesz a hatása.

Óvatosan és figyelmesen érdemes ezt engedni.

Hiszen a folyamat eljut a legkisebb sejtekig, szövetekig és szervekig. Ez kicsit olyan, mint egy belső masszázs, ami képes ténylegesen oldani fizikai blokkokat, görcsöket, javíthatja a vér- és nyirokkeringést, és finoman támogatja a sejtek anyagcseréjét, a méregtelenítést, tehát elvileg a diszharmonikus működést harmonikussá hangolja.

És itt jön a lényeg, nagyon nem mindegy ugyanis, hogy kinek a rezgését veszed át, hogy ki a kezelő, aki zengeti, ugyanis az ő energiája rezeg tovább a hangszeren keresztül beléd. A hang továbbítja az ő energiáját és rezgését. Jól nézd meg, kihez mész, kinek fekszel a keze alá, kitől mit veszel át.

Tudsz vele azonosulni?

Ha magát terapeutának hívja, de mégsem egy tiszta, megdolgozott személyiség, ő ugyan gyógyul, mert le tudja a rezgés által vezetni, át tudja adni azt, ami benne van, de te ezt biztosan át akarod venni?

Nem árt ébernek lenni.

Brávácz Alexandra

Tízmilliószoros napok - hogyan értjük félre

A tibeti buddhizmusban a tízmilliószoros napok (tibetiül: Dücsen) valójában a négy legnagyobb vallási ünnepet jelentik. A tibeti holdnaptár szerint számítják ki őket, ezért a nyugati naptárban mindig más-más dátumra esnek. Ezek szent napok, olyan mint a keresztényeknél a húsvét vagy a karácsony.

Nem kívánságok és vágyak beteljesítéséről szólnak!

A hagyomány szerint ezeken a kitüntetett a napokon, amelyek mind a Buddhához kötődnek, gondolataink, szavaink és cselekedeteink karmikus következménye tízmilliószoros erővel hat, de egyrészt nem egyénileg ránk, hanem a KÖZÖSSÉGRE.

Másrészt nem a vágyak beteljesítése megy ilyenkor jobban, hanem a tudatosság gyakorlása. Vagyis ha ilyenkor gyakorolsz, akkor annak az ereje tízmilliószoros.

Ezek nem vágybeteljesítő vagy manifesztációs napok neked személyesen. Hanem a gyorsítósáv a megvilágosodott állapotod meglátására. Hogy könnyebben ráláss, rádöbbenj, ráérezz valódi megvilágosodott természetedre.

A tízmilliószoros napok nem vágybeteljesítő napok, hanem a tudatosság kiemelt napjai.

Ilyenkor a gyakorlás még fontosabb, egyenesen kiemelt jelentőségű. Hiszen ezeken a napokon még erősebben tudjuk emlékeztetni magunkat a buddhai természetünkre. Ilyenkor még inkább ráirányítjuk a figyelmet a felébredett minőségre, ami már most is itt van bennünk. Ami adott, csak nem látjuk.

Tudod mi fedi el? Pont a vágy. Pont, hogy a kívánságaid.

A tízmilliószoros nap ünnepnap, a megvilágosodás ünnepe. Annak az ünnepe, hogy megértjük, a szenvedéshez a vágyakozás vezet. Ezért semmi köze ahhoz, hogy a világi vágyainkat beteljesítsük, sőt ennek az ellentéte.

Arra emlékeztetjük magunkat, hogy nincs szükségünk kívánságokra.

Amivé lettek ezek a napok a nyugati, ezo-spiri világban, totálisan félrement és egyfajta torz gondolatvilággá silányult. A nyugati ezoterikus köztudatba ezek a napok ugyanis teremtő szerencsenapként vonultak be, ahol elég pozitívan gondolkodni vagy arra gondolni, amit szeretnénk bevonzani.

És akkor azt majd megkapjuk?
És akkor attól boldogabbak leszünk?

Amúgy is, nagyon vigyázzunk, mit kívánunk. A buddhista tanítások szerint ez egyébként egy kétélű fegyver: a harag, az irigység vagy a negatív tettek következményei, karmája, pontosan ugyanúgy tízmilliószoros erővel sokszorozódnak meg.

A fókusz tehát a tudatosságon van. Nem varázslatról szólnak ezek a napok, hanem arról, hogy ilyenkor a gyakorlók sokkal éberebbek, tudatosobbak. Erőteljesebben figyelnek arra, hogy elkerüljék a negatív késztetéseket, és helyette jócselekedeteket végezzenek, meditáljanak vagy mantrázzanak.

Mind a négy nagy Dharmacsakra nap Sákjamuni Buddha földi életének egy-egy kulcsfontosságú, sorsfordító eseményéhez kapcsolódik.

1. Csodák ünnepe (*Csotrul Dücsen*)

Az első tibeti holdhónap 15. napja.
Arra az időszakra emlékeznek, amikor Buddha 15 napon keresztül mindennap más-más csodát mutatott be a tanítványainak és a rivális tanítóknak, hogy megerősítse a belé vetett hitüket és eloszlassa a kétségeket. Hagyományosan ilyenkor vajmécseseket gyújtanak.

2. A születés, megvilágosodás és parinirvána ünnepe (*Saka Dava Dücsen*)

A negyedik tibeti holdhónap 15. napja.
Ez a buddhizmus legszentebb napja. A tradíció szerint Buddha élete három legfontosabb eseménye – a születése, a megvilágosodása - amikor ráébredt a valóság valódi természetére és a halála - a parinirvánába, a létforgatagból való végleges kilépésbe való térése – mind ugyanerre a napra esett.

3. A Tan kerekének megforgatása (*Cshökhor Dücsen*)

A hatodik tibeti holdhónap 4. napja.
Hét héttel a megvilágosodása után Buddha Sarnathban, a szarvasparkban megosztotta első nyilvános tanítását (a Négy Nemes Igazságot) az első öt tanítványával. Ezzel szimbolikusan megforgatta a Dharma, a Tan kerekét a világban.

4. Alászállás az istenek birodalmából (*Lhabab Dücsen*)

A kilencedik tibeti holdhónap 22. napja.
A történet szerint Buddha felemelkedett az istenek (harminchárom isten) birodalmába, hogy elhunyt édesanyjának és az égieknek tanítsa a Dharmát, majd ezen a napon tért vissza a földre az emberek közé, hogy folytassa földi küldetését.

A buddhista közösségekben ezeken a napokon nem a passzív vágyakozás a cél. A gyakorlók adományokat adnak, állatokat mentenek meg vagy engednek szabadon a könyörületesség és az együttérzés jeleként, kerülik a húsfogyasztást, és igyekeznek békét teremteni a környezetükben.

A nyugati ember totál félreértelmezve ezt még ebbe is beleviszi az egót és kívánságokat fogalmaz meg, ami buddhista szempontból teljesen nonszensz.

Ne kívángassunk, meg vágyakozzunk, mert pont az vezet a boldogtalansághoz, hiszen akkor azt hangsúlyozzuk, hogy nekünk valami még nincs és azt sugalmazzuk ezzel, hogy ha az lenne, akkor lennénk boldogabbak.

Nem, ezek a napok azért fontosak, mert ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy minden buddhista egyszerre gyakorol és egymásért, minden lény megvilágosodásáért. Senki sem lett még boldogabb egy tízmilliószoros naptól, de tudatosabb igen. Gyakoroljunk!

A tegnapi telihold egy ilyen nap volt.

Brávácz Alexandra