Ma Is Futok

▫️Eper▫️Ma egy rövidebb és lassú, verseny előtti könnyed átmozgató futást terveztem el. Ennek helyszínéül pedig a számomra kedves és ultimate futópályát, a Margit-szigetet választottam.

Ráadásul nem futottam egyedül, mert eljött velem Ákos barátom, akivel ezer éve nem találkoztam, így egy kellemes beszélgetős tempóban meg tudtuk beszélni az elmúlt hónapok történéseit, hogy kivel mi újság.

Többek között ezért is jó társaságban futni, mert amellett, hogy szociális eseménnyé válik a futás, szuperül lehet kontrollálni a beszélgetős tempót 😉
Ez most olyan kivételesen jól sikerült, hogy rég óta először nem szállt el a pulzusom sem a végére, szép egyenletes, önmagamhoz képest alacsony maradt.

Köszi Ákos a társaságot és szavadon foglak, megismételjük, mert a végén elszóltad magad, hogy ez jó volt 😝

▫️Satya▫️ 2 évvel ezelőtt is megálltam egy pillanatra a maraton közben és begyűjtöttem az erőpuszit a maradék 26 kilire. Az a pillanat örökre a szívembe égett.

Mostanság a nosztalgiavonatra elég gyakran felülök. Ki futott 2024-ben a Sparon? Ki fut fixen idén?

▫️Eper▫️Hahó🙋🏼‍♀️ a budai rakpart lezárva! De nem a járókelők vagy futók elől😉

Az augusztus 20-i előkészületek miatt a budai rakpart (is) le van zárva. Rip autósok. (Nuygi, én is megszívom ezt a részét🤷🏼‍♀️) De! másik oldalról viszont baromi jót futottam vasárnap este a lezárt részen.

A turistáknak meghagytam a felső rakpartot bolyongani én pedig vágtathattam szabadon a lenti üres rakparton. Egy két biciklis és rolleres szántotta még ott az aszfaltot, de amúgy teljesen üres volt. Még nem fedezték fel az emberek, hogy oda le lehet menni és csak az autósok elől van lezárva. Kicsi apokaliptikus volt hoyg ott futok, ahol a futóversenyeken szoktam, de tömeg nélkül 😀

Menjetek próbáljátok ki, szántsátok fel az aszfaltot. Még 3 napig megtehetitek. Tökéletes alkalom és helszín egy kis fartlekre 😉

▫️Satya▫️végre egy tervezetten megvalósított futóhét. Augusztus-szeptemberre próbálok egy pici tudstosságot beletenni, hogy októberben ne kelljen szégyenkeznem a maratoni befutónál. 4 futást terveztem lett mellé egy bónusz, randi futás, így 85 kilivel zártam. 3 futottam 20 kilit és ma hajnalban kis pihisebb 15 és Eperrel is kerültünk egyet. Egyszer sem hagytam el a kettes zónát, fel sem merült, hogy magas pulzust fogok érinteni. Az átlag pulzusom valahol 145 körül, az átlag tempóm pedig 4:50 körül. Mind a 4x hajnalban keltem és 5 óra előtt már megvolt egy szigetköröm, így a napfelkelték száma is 4, amit futással töltöttem! Gyere maratoni táv, nézzük idén mit hozok ki belőled!

▫️Eper▫️Keresem az időt a futásra. És most végre találtam! 🤗
A srácok leléptek a hétvégére én pedig kihasználtam minden percét. A lakás viszonylag rendben volt, így kivételesen nem takarítással töltöttem az időt. Piacoztam, kisétáltam a Margit-szigetre, olvastam a Duna parton, vacsiztam a kedvenc pokézomban. Vasárnap reggel pedig elmentem futni egy felfrissítőt. Már viszonylag sokan voltak a szigeten, de pont, hogy nem zavart. Éppen ellenkezőleg! Olyan jó volt látni, hogy ilyen sokan felkelnek és sportolnak reggel. Tudjátok, hogy nem vagyok az a reggeli futó, hiába esik jól így indítani a napot, még is ritkán jön ki úgy a lépés, hogy beleférjen a reggelbe. Így aztán meglpett, hogy vasárnap reggel ennyien futkorásznak. Hajrá reggeli futók! Csak így tovább🙌
Utána pedig elkészítettem az egyik kedvenc reggelimet, amerikai palacsintát, baconnal és juharsziruppal🥞🥓

▫️Satya▫️köszönöm a múltkori bíztatást. Azóta bátran és büszkén futok póló nélkül. Igaz, továbbra sem volt annyi eszem, hogy vegyek egy kis vazelint a cicimre. A full vizes felső továbbra is bántja a bimbit

Laci szavait minden futónak el kell olvasnia! Köszönjük, hogy ilyen gondolatok tulajdonosa látja a MIFamilyben a kapcsolódást és már 3 éve ott vagyunk a versenyén!

A 6:10-es tempó és a kerti törpe esztétikája
Múlt héten elkövettem azt a hibát, hogy visszanéztem a három évvel ezelőtti TrainingPeaks adataimat.
A grafikon akkoriban még úgy nézett ki, mint a feltörekvő tech-cégek részvényárfolyama: szárnyalás, dinamizmus, 4:35-ös ezrek, és a célfotókon olyan magabiztos mosoly, mint egy frissen megválasztott falusi polgármesteré.

Aztán ráfrissítettem a tegnapi edzésre.

A görbe úgy dőlt jobbra, mint a részeg kőműves az alföldi kánikulában, a tempóm meg a megtévesztésig hasonlított egy napszúrásos kerti törpéére.

És tudjátok, mi a legszebb? Hogy ezen a ponton az embernek el kellene keserednie. Elvégre – ahogy azt a belterjes futószentélyekben tanítják – én egy 5x Ironman triatlonos és edző vagyok. Nekem elméletileg a beton felett kellene lebegnem karbonszálas cipőben, miközben a pulzusom olyan stabil, mint a svájci jegybank.

De a valóság ezzel szemben az, hogy apuka / férj és valahol ember is vagyok.

Ami azt jelenti, hogy a regenerációs ablakomban nem jégfürdőben ücsörgök, proteines falatokat eszem, hanem Marci 10 éves matekleckéjét próbálom valahogy értelmezni, miközben a kamasz nagylányunknál épp a tizenhetedik egzisztenciális krízis fut le.

A nagy felismerés: No One Cares
Az évek múlnak, a regeneráció lassul, a prioritások meg eltolódnak. A biológiai órámat nem a Polar gyártotta, és az idő vasfoga ellen a legdrágább szupercipő sem véd. (bár nincs is ilyen cipőm...)

De a felszabadulás épp ebben rejlik: kutyát sem érdekli.

A „No One Cares” nem azt jelenti, hogy feladtuk. Azt jelenti, hogy kiszálltunk a szorongás-vasútból.

Senki nem fog sírni a szomszéd utcában, mert ma nem futottad meg a szintidőt. Nem kapsz érte diplomát, ha túlhajtod magad, de a Tisza sem fog visszafelé folyni Csongrádnál, ha a tempód 5:00 helyett 6:10.

Ha kevesebbet tudsz futni, mert elvitte a napot a munka, a család, meg a puszta élet – akkor Isten hozott a klubban! Nem szuperhősök vagyunk, hanem esendő emberek, akik a fizikai szétesés határán is kimennek a szürke aszfaltra egy kicsit lélegezni.

Engedd el a teljesítménykényszert. Futni nem azért kell, hogy bizonyítsunk sok social media profilnak, hanem mert a végén – akármilyen idétlenül is néztünk ki közben – sokkal jobb emberként érünk haza.

▫️Eper▫️Nem is emlékszem, hogy mikor futottunk utoljára ketten MIFjonccal, babakocsival. Már kezdett FOMO-m lenni, hogy lehet, hogy már megtörtént az utolsó közös babakocsis futásunk és nem is tudtam, hogy az volt.
Kezdi kinőni járgányt, mármint nem szó szerint, hanem egyszerűen már nem igényli, hogy toligáljuk. Ő inkább jön a saját lábán. Sőt múltkor futóversenyt játszottunk😅

Ma még is úgy alakult, hogy reggel amikor indultam futni, kitalálta, hogy ő is jön velem. Szóval előkerült újra a szuper kis futós babakocsink és mentünk kettecskén egy karikát. Nosztalgikus volt🥰 Tavaly nyáron rengeteget mentünk együtt. Sokszor csak úgy tudtuk elaltatni, ha futottunk vele esténként.
Most meg út közben hangosan kiabálta, hogy “Né aka ató! Né ott busz! Ajja megy a hajó! Villamos elment.” 🥰

Imádtam minden percét és jól elraktároztam magamnak🥹
Ki tudja, lehet, hogy legközelebb már ő is durva jön velem❤️

▫️Satya▫️szeretnék egyre több társadalmi elvárást lerázni magamról. Feleljek meg magamnak, Epernek és annak akinek én szeretnék. Margitszigeten futhatok póló nélkül? És a városban? Ugye, hogy nehéz kérdés. Jött a gondolat, hogy le kéne vennem a felsőmet, mert a túl sok izzadtságtól elkezdte kidörzsölni a cicimet a trikó anyaga. 1 körig törtem a fejemet, hogy mi legyen, szabad-e ezt hajnal 6-kor. Aztán levettem, vártam már a megvető tekinteteket, aztán inkább nem is néztem rá senkire. Nem mertem. Egyszercsak megelőzött egy félmeztelen futó és a 3. kört mögötte tettem meg. Védőpazsként használva őt. Gondoltam ha rajta kiakadnak, akkor már velem nem foglalkoznak. Csak az első fura fura, a második már megszokott. Aztán hazaindultam, gyenge lettem és a hídon rögtön visszavettem a dörzsölőt magamra. Ne szóljon meg senki emiatt. Pedig sebesre csaszitolt és nagyon égett mikor újra hozzáért. Legközelebb nagy levegő és talan hazaérek félmeztelenül. Valószínűleg senki észre sem vesz, csak mi futók gondoljuk, hogy mindenki minket néz. Szóval lehet félmeztelenkedni városban? Lehet

Imádtuk a szombati fesztivált is! Ittuk az almafröccsöt, ettük a bomba nápolyi pizzát és hallgattuk ezt a csodás beszélgetést. Ezzel is töltődve a vasárnapi Fussuk le versenyre. Csodás hétvége volt idén is

Tudjátok, mikor esett le igazán, hogy a Fussuk le! már rég nem csak a kilométerekről és a tempóról szól?

Görgettem a telefonomat, és szembejött ez a kép az idei "beszélgetős tempó 4.0" eseményünkről. Mórocza Andi és Márkus Öcsi ül a Tisza Presszó színpadán.

Eszméletlen jó érzés, hogy olyan emberek, akik szakmailag és emberileg is a példaképeink, így mellénk állnak. Andi nemcsak az egyik legjobb ultrafutó, de az egyik legaranyosabb ember is, akit megismertem. Öcsi pedig etalon a versenyszervezésben, hihetetlenül jó karakter. Hogy ők kérdés nélkül rábólintottak a meghívásunkra, az mindennél többet jelent.

De a legfontosabb rész nem is ez volt. Hanem az a pillanat, amikor körbenéztem a nézőtéren. Láttalak Titeket – azokat a hétköznapi futókat, akik munka, család és ezer teendő mellett teszik bele a melót a hajnali vagy az esti sötétben. Itt nem az volt a téma, hogy kinek van drágább karboncipője, vagy hogy feleslegesen betoljunk-e három zselét egy laza félmaratonon, mert most az a trend.

Ott éreztem meg először igazán, hogy kezd átmenni az üzenet: ez a fesztivál a közösségről szól, az egymásból merített erőről, nem csak a puszta versenyről és a stopperóráról.

Ez az az alap, amire 2027-ben tovább építjük a fesztivált. Ugyanezen az úton, sallangok nélkül, Veletek.

Nektek mi az a plusz a futásban, ami miatt a legfárasztóbb hétköznapokon is ráveszitek magatokat az indulásra? Meséljetek kommentben!