Tóth Márkó

PSG-címvédés Budapesten.

Nem sokon múlt, hogy ne így legyen. Megkockáztatom, hogy nem csak ebben az idényben, hanem az elmúlt másfél évben nem volt csapat, amelyik annyira szervezetten és hatékonyan védekezett a PSG ellen, mint az Arsenal.

Az érem másik oldala, hogy kevés csapat egy ilyen szervezett Arsenal védelmét is feltörni egyszer-egyszer. A PSG-nek sikerült.

Annak a PSG-nek, amelyik összességében ebben az idényben is a Bajnokok Ligája leghatékonyabb csapata volt.

A sors kegyetlen fintora, hogy a tizenegyespárbaj ötödik körében az Gabriel hibázott, aki remekül védekezett ma, és akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy az Arsenal bajnoki címmel és BL-döntős szerepléssel zárta ezt az idényt.

Távozik a bajnok vezetőedzője - meglepő?

Röviden: nem. Persze, a helyzet ennél picit szövevényesebb.

▶️Május 16. - Borbély Balázs 13 év után bajnoki címet nyer az ETO-val
▶️Ugyanezen a napon az ezüstérmes Ferencváros vezetőedzője, Robbie Keane azt mondja az M4 Sportnak: motiváltabban tér vissza az FTC-hez a nyári szünet után.
▶️Május 20. Borbély Balázs az M4 Sport Sportemberek podcastjában arról beszél, korábban, amikor utánpótlásedzőként elhagyta a Ferencvárost, nehéz volt a búcsú, de alakulhat még úgy, hogy ott dolgozik majd.
▶️Május 22. Borbély Balázs a Kisalföldnek azt mondja a távozását firtató kérdésre: “a szerződésem 2027-ig Győrhöz köt, és itt a pont.”
▶️Május 23. Robbie Keane távozik a Ferencvárostól.
▶️Május 29. Borbély Balázs távozik a Győrtől, és a Ferencvárossal tárgyal, minden bizonnyal ott is folytatja.

Ebből azért kirajzolódni látszik a kép. Komoly presztízsveszteség az ETO-nak, logikus lépés a Ferencvárostól.

Az újjáalakuló sportirányítás várhatóan racionálisabb működésre sarkallja majd a Ferencvárost is, a hírek szerint az államhoz köthető források várható megcsappanása több szakosztályt is szemléletváltásra késztet, miközben prioritás a női kézilabda és a férfi futball szinten tartása.

Borbély Balázs a Ferencváros számára kézenfekvő lépés, jó szakember, akinek jelenleg magasan van az ázsiója - ám az igényei így is töredékébe kerülhetnek annak, ami Robbie Keane megtartásához kellett volna.

Ugyanakkor nem egy személyben rajta múltak a győri sikerek, sőt. Legalább annyira fontosnak tekinthető a sportigazgató, Steven Vanharen munkája. Hogy igazán mennyire stabil az ETO projektje, igazán ez a nyár méri meg, hiszen Borbély mellett várhatóan néhány kulcsjátékost is pótolniuk kell majd.

📷: MTI

Az edző, aki majdnem lemaradt a sporttörténelemről: Oliver Glasner.

A Crystal Palace csaknem 120 év alatt egyetlen jelentős trófeát sem nyert egészen egy évvel ezelőttig.

Az elmúlt 12 hónapban hármat.

🏆FA-kupa (2025)
🏆Community Shield (2025)
🏆Konferencialiga (2026)

Aranykorszak egy kis angol csapat történelmében. Mindhárom kupa Oliver Glasner nevéhez fűződik, aki az elmúlt négy hónapban úgy irányította őket, hogy világossá t***e, az idény végeztével elmegy. Ráadásul már télen el akart köszönni, miután összerúgta a port a klubvezetéssel. Ha csak rajta múlik, nem az ő irányításával nyeri meg a Crystal Palace a Konferencialigát. A klubtörténet első európai kupáját. Talán meg sem nyerte volna nélküle.

Maradt, győzött. Ezúttal nem Angliában hódított el egy serleget, hanem a nemzetközi porondon. Ma már talán ő sem bánja, hogy a klubvezetés végül meggyőzte: legalább az idény végét várja meg.

Ünnepelt hősként távozik. Micsoda különbség.

A legmegosztóbb edzők egyike ismét a csúcsra jutott.🥇

Unai Emery a Sevilla, a Villarreal és az Aston Villa történetének ikonikus figurája, ha úgy tetszik, élő legendája, akinek a sikereit vélhetően évtizedek múltán is emlegetik majd. Eközben az Arsenal-szurkolók hátán még ennyi év távlatából is feláll a szőr, ha csak eszükbe jut a spanyol szakember, az pedig talán nem is csak a PSG-, illetve Barcelona-szimpatizánsok számára marad örök emlék, hogyan kapott ki és esett ki 4-0-s előnyről a Camp Nouban a 2017-es BL-nyolcaddöntőben.

Egy-egy rossz meccsterv vagy balul sikerült mérkőzés alapján nem lehet mérleget vonni karrierek felett. Az Unai Emery által irányított Arsenal, az egyetlen csapat, amellyel Unai Emery Európa-liga döntőt bukott, nem volt jobb képességű együttes, mint amellyel Mikel Arteta 8. helyezett lett a Premier League-ben az első két idényében. Egy pillanatig se próbáljuk úgy keretezni a múltat, mintha a jelenlegi erősségű Arsenalt irányította volna. A Paris-Saint Germain volt az egyetlen valódi topcsapat, amelyet pályafutása során irányított. Velük veszít***e el csúfosan a már emlegetett Barcelona elleni BL-párharcot, és bukta el ugyanabban az évben a francia bajnoki címet az akkor berobbanó Mbappé fémjelezte Monacóval szemben. Unai Emeryről talán le is mondott akkortájt a klubfutball legszűkebb elitje. Valószínűleg kényszerből, de visszalépett egyet.

🏆Újraépít***e magát a Villarrealnál. A spanyol klubot BL-elődöntőbe (!) vezette, és - naná! - megnyerte velük az Európa-ligát.

🏆Ezután az érkezésekor szebb napokat látott Aston Villából BL-indulót faragott a világ legkompetitívebb bajnokságában, és immár velük is EL-győztesnek mondhatja magát.

Ötödször győzött a második számú európai kupasorozatban. A Sevillával megnyert, zsinórban három aranyérmével megközelít***e a futballedzők legmagasabb polcát, ahonnan bár lecsúszott, most visszakapaszkodni látszik. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetősége topcsapatot irányítani, mégsem gondolom, hogy ez az ő útja. Személyisége, taktikai repertoárja talán ismét kevésnek találtatna, az viszont jól látszik, hogy a közvetlenül az élvonal mögött versenyző csapatok szintjén hihetetlen sikerekre képes.

Nem tudom, hogy Unai Emeryt nevezhetjük-e klasszis edzőnek, és azt sem, hogy egyáltalán számítanak-e ezek a címkék. Amiről biztosan tudom, hogy számít, az az, hogy ez az ember három klub történetét változtatta meg, sok-sok tízezer embernek okozva ezzel örömet. Kevesen mondhatják el ezt magukról.

Vannak ritkán megénekelt hősei a futballnak.

Játékosok, akikért nem tapossák egymás sarkát az újságírók, hogy mindenképp az orruk alá dugják a mikrofonjukat, ha áthaladnak a vegyes zónán. Csendes vezérek, akik nem a hangjukkal, hanem a cselekedeteikkel mutatnak példát. Róluk nem olvasol minden héten az aktuális sportbulvárban, a mezüket nem óhajtják ezrével karácsonyra a futballért rajongó lurkók. Ők nem jutnak eszünkbe az elsők között, ha a sikercsapatokról nosztalgiázunk. Pedig ugyanúgy ott vannak a nagy pillanatokban. Sőt, a jelenlétük nélkülözhetetlen a nagy pillanatokhoz. Ők azok a - bocsánat - fogaskerekek, akiknek a szerepe akkor értékelődik fel igazán, amikor már nincsenek ott. Akkor hirtelen akadozni kezd a gépezet. César Azpilicueta ilyen játékos. És ma szépen, csendben, mindenféle csinnadratta nélkül bejelent***e a visszavonulását.
Emlékszem, magam is vajmi keveset tudtam róla, amikor 2012-ben leigazolta a friss Bajnokok Ligája-győztes Chelsea. Akkoriban Eden Hazard érkezése és Didier Drogba távozása alapjaiban tematizálta a londoniakról szóló diskurzusokat. Egy 23 éves jobbhátvéd érkezése a Marseille-ből keveseket hozott lázba. A szinte ismeretlenként jött pamplonai srác 11 évvel később klublegendaként távozott.

🔹508 meccs a Chelsea-ben (klubrekord a külföldi játékosok között)
🔹4 év csapatkapitányként
🔹A klubtörténet első játékosa, aki minden sorozatot megnyert (Premier League 2x, FA-kupa, Ligakupa, Bajnokok Ligája, Európa-liga 2x, klubvilágbajnokság, UEFA Szuperkupa)

A pályafutása legnagyobb részét a jobbhátvéd poszton töltötte: nem ismert elveszett labdát, remekül védekezett egy az egy ellen, kiváló beadásai voltak, főleg a félterületből. Sokat elmond róla, hogy a 2014-2015-ös idényben, a José Mourinho irányította, bajnoki címet nyert Chelsea-ben jobblábas létére volt kihagyhatatlan a balhátvéd posztról, majd két évvel később, Antonio Conte 3 védős rendszerében jobb oldali középhátvédként volt oszlopos tagja az ismét bajnok londoni csapatnak. César Azpilicueta nem volt futballsztár, lehúzott 11 évet a labdarúgás legszűkebb elitjében, úgy, hogy minden edzője alapemberként számolt vele. César Azpilicueta ritkán megénekelt hős, pedig olyan játékos (volt), amilyenből legalább egyet minden szurkoló szeretne a saját csapatában látni.

🔵🇪🇸Xabi Alonso, Chelsea - még szokni kell egy mondatban.
Vannak helyzetek, amikor kár statisztikákkal előhozakodni, hiszen mindenki pontosan tudja, mi a szóban forgó felek sztorija. Min mentek keresztül, milyen körülmények között találtak egymásra. Ez is egy ilyen helyzet.
🔹A Chelsea egészen kínos, tulajdonképpen a 4 évvel ezelőtti tulajdonosváltás óta tartó edzőkeresési és szakmai válsága, lehet, hogy fordulóponthoz érdekezett: a korábbi példákkal ellentétben Xabi Alonsót menedzserként, és nem vezetőedzőként mutatták be a londoni kékek. Ez nagyobb döntési jogkört sejtet, mint amekkora az elődöké volt. Feltételezhetjük, a tulajdonosi kör belátta, hogy a valódi víziót, identitást, szilárd alapelveket meghonosító edzők (Arteta, Guardiola, Enrique, Klopp stb.) nem fogadják el a bábu szerepet, ők tudják, mit akarnak, tudják, hogyan akarják elérni, és ebben csak bizonyos mértékig kötnek kompromisszumokat.
🔹Xabi Alonso is ezt az iskolát képviseli, és részben éppen ebbe bukott bele Madridban. Ott a csapatdinamikáról gondolt elképzeléseit, letámadási szisztémáját, a szervezettségét egyszerűen lesöpörte az asztalról az öltöző, és Florentino Pérez a játékosait védte, nem edzőt. Ezek után azt hiszem, joggal gondolhatjuk, hogy akármilyen projektet nem vállalt volna el a baszk szakember, pláne ismerve előéletét, hogy milyen nagy gonddal tervezte meg első komoly vezetőedzői megbízását, a Leverkusent, amely előtt több ajánlatot elutasított már, mondván, nem érzi megfelelőnek a maga számára.
🔹A Chelsea-nél ismét egy olyan öltözővel találkozik majd, amelyik "felfalt" néhány edzőt a közelmúltban, ugyanakkor korántsem olyan egókkal teletűzdelt, mint amilyen a madridi. Fiatalabb, tanulékonyabb, motiváltabb csapat, amelynek nagyon hiányzik a siker. Ahogyan a félresikerült madridi szerepvállalás után Xabi Alonsónak is. Ez egy jó kiindulópontot jelenthet, hogy hamar megtalálják a közös hangot.

A Premier League-hez pedig ismét egy kiváló edző csatlakozik, ami a riválisok szurkolóit és a semlegeseket is kíváncsisággal töltheti el.👀🍿

Végül a legkiegyensúlyozottabb nyert. A Győr 2013 után lett ismét bajnok. Megérdemelten. Zsinórban hét aranyérem után ezúttal második helyezettként zárt a Ferencváros az NB I-ben.

Persze, a két csapat végletekig kiélezett versenyfutásában előnyt jelentett a győriek számára, hogy – szemben az Európa-liga nyolcaddöntőig menetelő FTC-vel – nem szerepeltek nemzetközi kupasorozatban. Ez viszont semmit nem von le az érdemeikből. Már csak azért sem, mert a címvédő a plusz terhelést bővebb játékoskerettel kompenzálhatta. Robbie Keane minden sorozatot figyelembe véve 38 játékost vetett be az idény során, míg Borbély Balázs 29-et.

Győrben összeállt a minőségi játékoskeret és a jó szakmai stáb elegye, és a komoly sérülések is elkerülték a csapatot, és ez elég volt, hogy sikeresen keljenek versenyre a ligát csaknem egy évtizede domináló Ferencvárossal.

Fotó: MTI

A Premier League-ben kiesés ellen küzdő Nottingham Forest tett egy nagy lépést az EL-döntő felé. (Ne feledjük, ha esetleg megnyernék, jövőre a BL-ben indulnának.) A képen látható Chris Wodd tizenegyese döntötte el a meccset. Ő tipikusan a “streets won’t forget” játékos. Aki nem jutott el topcsapatig, akire sosem gondoltál úgy, mint elit befejezőre, aki sosem jutott eszedbe, ha a csapatod éppen csatárt keresett az átigazolási időszakban, mégis évekig ott volt a legmagasabb szinten. Nem a rivaldafényben, de ott volt. Chris Wood eleinte kiváló másodosztályú idényekkel szerzett nevet magának Angliában, majd nagyon tisztességes PL-szezonokat futott a Burnley-ben. A nagy dobása a szaúdi pénzből újraélesztett Newcastle lehetett volna, ahol nem azonban nem tudta megvetni a lábát. Ha BL-ambícióid vannak, ha a legjobbak közé törsz, nem Chris Woodot keresed. Pláne nem a 34 éves Chris Woodot.
Newcastle után a Nottinghamnél visszatalált legjobb önmagához: az előző idényben karrierje legeredményesebb PL-szezonját produkálta: 20 gólt szerzett. Ebben a szezonban már kevesebb szerephez jut, mégis ez lehet AZ év a pályafutásában. Klubszinten első jelentős trófeáját hajszolja, s már kis túlzással karnyújtásnyira van tőle, nyáron pedig először vesz majd részt a világbajnokságon hazájával, Új-Zélanddal.

Az Európa-ligában a Nottingham és a Braga, a Konferencia-ligában a Crystal Palace és a Rayo Vallecano szerzett előnyt az odavágón az elődöntőben.

Az EL-ben a párosítás miatt biztos, hogy lesz angol csapat a döntőben, és most már a Crystal Palace is finalistának érezheti magát az Ekl-ben. Esélyesei is a sorozatnak a kezdetektől, persze.

Az mindenesetre elgondolkodtató lehet hosszú távon, hogy a Premier League gazdasági ereje nem “teszi-e a tönkre” a versenyt a másod-, illetve harmadrangú európai kupasorozatokban, most, hogy ez már nem csak logikus feltételezés, hanem visszaigazolást nyer a történésekben.

Atletico Madrid 1-1 Arsenal
Nem lett 5-4, de nem is a futball megcsúfolása volt, ahogy azt előzetesen sokan várták. Két nagyon eltérő felfogású csapat, mint a másik ágon, de nem kevésbé kiélezett ez a párharc.