Julcsi kreálmányai

Parkinson és derékfájás

Parkinsonosnak lenni "szívás", ahogy Michael J. Fox fogalmazott egyszer. Ha ehhez még tarsul egy jó kis derékfájás, az szívása négyzeten, vagy inkább a a köbön.
Délelőtt kint voltam a kertben, és az elhervadt virágokat mezszegettem. Mire a felével végeztem a tervezettnek, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy egy, azaz 1 db gerincoszlopom van. És ez, valljuk be őszintén, így nem jó. Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha legalább 2 db gerincoszlopunk lenne. Ha az egyik fáj, vagy valamiért nem akar működni, ott a másik.
De sajnos csak egy van.
Így aztán fájós derékkal ebédeltem. Miután befejeztük az evést, mondtam Gyurinak, hogy én besasszézok a nappaliba. De sasszé helyett, inkább mint a rák, hátrafelé közlekedtem, a bútorokba kapaszkodva, lassan, mint a csiga. (Nem tudom, valaki látott már hátrafelé közlekedő csigát?) Ezen jót derültem. Aminek következtében a derekamba újabb fájdalom nyilalt bele. Azért sikerült eljutni a nappaliig valahogy, és még a fotelbe is le tudtam ülni. Na nem elsőre, de sikerült!
Most pedig átadom magam a fájdalomnak.
A virágoskert másik fele pedig szépen megvárja, amíg elmúlik ez a fránya derékfájás. Úgysincs más választása.

Kókuszgolyó, kókusz nélkül
Tudniillik, nincs itthon kókuszreszelék.
Lecsó lesz ebédre, utána szerettem volna valami édességet készíteni, de nem akartam bekapcsolni a sütőt. Elég meleg van így is. Ekkor jutott eszembe a sportszelet. De most ahhoz nem volt hangulatom. Ezután már csak a kókuszgolyó maradt. De nincs itthon kókuszreszelék! Sebaj! Gondoltam belehempergetem darált dióba. Szerintem így is ehető lesz.

Reggeli vendégünk, Szöcske Rezső.

Szombati séta