Elmentem túrázni, majd jövök

25 éve megváltozott a világ.

Erős idegzetűeknek egy videó, amely összegyűjti az elérhető hangfelvételeket (légiirányítás, gépek, telefonhívások), ezáltal "közvetlen közelről" mutatja be, hogy mi is történt aznap:
https://www.youtube.com/watch?v=kMOvlrT-AFc

Az Aeropark friss epizódja szintén a történteknek állít emléket:
https://www.youtube.com/watch?v=_V4ggZCMBvM

Fotó: Fortepan / Szilágyi Zsófia

Néhány kép Nagybörzsönyből.

Délután 6 órakor jött az ötlet, hogy "ki kellene menni sátrazni", amiből fél 10-es indulás lett. 1,5 óra autózás és 1 óra gyaloglás után éjfélre értünk Fagyos-kúthoz.

Még jó, hogy nem volt ott senki, mint a legutóbb, amikor szintén éjszaka közepén állítottam be.

Útközben láttunk vad házimacskát, megtámadott minket egy lódarázs és hallottunk szarvasbőgést meg puska dördüléseket is.

Fagyos-kút amúgy nagyon jó sátrazó/bivakhely. Csak lehetne kevésbé elhanyagolt. A forrás is megérdemelne egy felújítást, környezetrendezést és kialakítható lenne kulturált pihenőhely padokkal, akár fedett bivakhelyekkel is, méltó emélket állítva az egykori Vasedény kulcsosháznak.

Az éjszaka szokásosan telt. Arra keltem üvöltve, hogy emberi hangokat hallok. De kiderült, hogy csak haverom kereste a gyerekét aki nem is jött velünk... 🤣

Másnap körbenéztünk Nagybörzsönyben, ami sokat változott az elmúlt évek alatt. Egyre több a felújított (szállás) épület. Mindenféle turistacsalogató installáció, kisvasút, pizzéria, lángosos, hotdogos várja az ide látogatókat. Folyamatosan jöttek-mentek az emberek, többen voltak itt, mint a Kossuth téren "Trianyonnya" kisasszony tüntetésén.

Hétvégén Péceli dombok között jártam.

Mint túrázás kapcsán ismert személyt (az lennék?) megkértek, hogy népszerűsítsem tárgyi eseményt. Cserébe kapok ingyen sört és örök életet.

Promóra pedig legjobb dolog az útvonal bejárás, melyre velem tartott Feri is (milyen Feri? 😂). Ketten vágtunk neki a város utcáinak.

A péceli Beverly Hills-t elhagyva a “mindenféle emlékmű” felé vettük az irányt, ahol reggeli mellé panoráma is jutott. Bajtemetés felé indultunk tovább, majd némi kavarodással körbe kerültük a Száraz-hegyen lévő elzárt objektumot, amiről annyit tudtunk meg, hogy tilos felette drónt reptetni.

Biciklipályákon kanyarogtuk vadregényes erdőben, majd rátértünk a Pest megyei pirosra. Gazdaságok, és nyílt terepek mentén haladtunk a tűző napon, végül pokoli forró erdő és hangulatos völgymenet után értük el Isaszeg határát. Szerencse, hogy a túra októberben van 😀

Innen jelzetlen (és járatlan) utakon, a Rákos-patak mentén értünk vissza Pécel határába, majd egy utolsó hajrával “megmásztuk” a rettenetes magasságokba törő, 235 méteres Pap-hegyet, és improvizált utakon ereszkedtünk vissza a célba Pécelre.

Összességében jó útvonal volt, amit lehet kihoztak belőle a szervezők. Szalagozás azért nem árt majd.. 😀

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné felfedezni a Gödöllői-dombságot, akinek tetszett a Gödöllői kéktúra, a Pest Megyei Piros túra, a Téli Margita teljesítménytúra, és gyűjti az Ötpróba pontokat és geodéziai mérőtornyok kódokat.

Facebook esemény:
https://www.facebook.com/events/1442355401233421/

Itt egy csomó említés és hessteg a végére:
Piliscsabai Természetjáró Egyesület
Távolbanézős

Még egy kis Mecsek: Vándortúra bélyegzők is kerültek a KÉKTÚRA hivatalos oldala füzetembe minden más egyéb bélyegző mellé. Leírások és érdekességek a képaláírásokban.

Végre sikerült kiválogatni a Vándortúrás képeket, ennek örömére egy rendhagyó poszt következik.

Amit akartam, azt már elmondtam, meg amúgy is az én szövegem annyi művészi értéket képvisel, mint a Vadhajtások blog, ezért a három napnyi vizuális tartalmat Oliver Czermann túratársam és jó barátom (csak semmi buzulás) versével konferálom fel. Íme, hát:

Equinox

Hajnal simult a Mecsek oldalára,
ráült a hőség az út nehéz porára,
erdők vezettek völgyeken keresztül,
s a város hangja elmaradt mögöttünk.

Hátunkon vittük három nap világát,
vizet, ételt, sátrat, éjszakát,
s míg egyre súlyosabb lett minden léptünk,
valami mégis könnyebb lett mibennünk.

Fák alatt az ösvény messze kúszott,
talpunk alatt száz régi kő megúszott,
hol kaptató vitt fel az ég felé,
hol völgy hullott fáradt lábunk elé.

Ha egyikünk már lassabban haladt,
a másik mellé lépett és vele maradt,
mert hosszú úton ennyi épp elég:
egy társ, ki nem kérdi, bírod-e még.

Az este aztán ránk borult az erdő,
fölénk hajolt a csillagverte felhő,
s a lámpás körül, hol elfogyott a szó,
már minden addig idegen társnak való.

Equinox — fény és sötét határa,
egyensúly ül az ember két vállára:
az egyik hordja mindazt, ami volt,
a másikról már elszállt a gond.

S mikor a Mecsek végül elmaradt,
cipőnkön vittük még az út porát,
de többet hoztunk, mint mit vitt a zsák:
három nap erdőt s vele egy világot tovább.

Czermann Olivér

Instagram:

Cigány-hegytől Cigány-kútig, avagy irány a Zengő.

Nem túl korai, 10 órás indulásban állapodtunk meg túratársaimmal, így kényelmesen össze tudtam pakolni a hátizsákomat és volt időm bevásárolni a Komlói Lidl-ben, mert már nagyon hiányzott a sonkás-goudás buci.

Zobákpuszta alól indultunk, ahol azonnal belecsöppentünk a természetbe. Zöld erdőben, patak mentén haladtunk a kéktúra mentén, majd “megmásztuk” a Cigány-hegyet, ahonnan kilátás nyílt a túránk további céljai felé.

Jelzést váltottunk, a Sólyom László-emlékút sárga sávján indultunk tovább. Nyílt, panorámás szakaszon haladtunk, szerencsére nyoma sem volt a korábbi kánikulának. Útközben megtekintettük Kisújbánya öreg temetőjét, majd egy “éleslövészet” táblát elhagyva forrás-vadászattal dobtuk fel a túrát.

Meg is találtuk a vizet csak szerényen csepegtető Diós-kutat, a Püspökszentlászlói arborétum melletti, kiszáradt Hetyey-forrást, majd kisebb dzsungelharc árán a szintén elapadt Zarándok-kutat is.

A friss cserjésből kivergődve a Zengő csúcsa felé vettük az irányt. Rövid távon masszív szintet megtéve értünk fel 2025-ös év Kilátója pályázat győzteséhez, melyet az oda érkező túracsapat egyik tagja így mutatott be: - Régen ez egy beton geci volt és köré építették ezt a cuccot. - Röviden, tömören tényleg ez történt.

A körpanoráma hosszas élvezése után ebédszünetet tartottunk, hidratáltunk és egy kihangosított telefonbeszélgetésből megtudtuk, hogy most ment el a Sanyi (haza).

Az ereszkedést a kék háromszög jelzésen kezdtük meg, majd a szintek elvesztése után a kék négyzet jelzésre váltottunk Püspökszentlászló határában, és meg sem álltunk Cigány-kútig, ami nem cigánykodott, adott nekünk a vizéből bőségesen.

Innen már csak pár lépésre volt Zobákpuszta, ahol elmondhattam, hogy pontosan ott vagyok, ahonnan 5 nappal korábban elindultam. Nem voltam viszont a túra végén. Egy rövid szakaszra újra bele vetettük magunkat a természetbe. Erdőn és mezőn keresztül értünk vissza az autókhoz 22 kilométerrel és 780 méter szinttel a hátunk mögött.

Térképileg így nézett ki a Mecsekben töltött 5 nap.

Első napon letáboroztunk Zobákpusztán, majd irány Orfű. Kocsival, nem gyalog. Onnan Abaligeten át Árpádtetőre kéktúráztunk egyet, majd busszal érkeztünk vissza a másnapi rajtba. 25 kilométer mellé 900 szint járt, szóval elég combos volt.
https://www.strava.com/activities/19813697514

Második napon Zobákpusztáról tömegrajt. Az előző nap is érintett Árpádtetőről ereszkedtünk le Sikondára. 24 kilométer, 600 szint, újabb kéktúra szakasz és pokoli meleg volt a nap mérlege.
https://www.strava.com/activities/19824109972

Harmadik napon a Tubes érintésével a korábban már szintén meglátogatott Abaligetre túráztunk át. 22 kilométerhez 690 méter szint párosult. Amúgy fasza nap volt.
https://www.strava.com/activities/19837379494

Negyedik napon kivételesen 1-essel kezdődött a táv, de így is sikerült majdnem 20 kilométert és újabb 680 méter szintet összegyűjtenem mire odaértünk az amúgy 3 kilométerre lévő Orfűre, ahol lezajlott a záróbuli.
https://www.strava.com/activities/19850984929

Ötödik nap spontán volt. Visszatértem Zobákpusztára, ahol friss társasággal mentünk egy kört a Zengő kilátójához. 22 kilométerrel és közel 780 méter szinttel "pihentem ki" a korábbi napokat.
https://www.strava.com/activities/19869027177

Az idei vándortúra felszerelés súlya a tavalyi szintet hozta.

A várható kánikula miatt pár dolgot lefaragtam. Sokkal könnyebb hálózsákot vittem. Nem pakoltam be sem dzsekit, sem esővédelmet. A kényes dolgoknak, ruháknak raktam be kukás zsákot, vízálló, könnyű, helyet sem foglal. Az alap súly így 7,5 kiló lett.

Cserébe nagyságrendekkel több víz kellett. 2,5 litert vittem magammal, de ahol tudtam újratöltöttem. 3-4 liter folyadékot tuti megittam minden nap útközben (tábor meg további 1-1,5 litert) és most a 3 napi (6 adag) liofilizált kaját is cipelni kellett első naptól, ami újabb 1 kilogrammot jelentett.

Tanulságok 3+2 nap után:

Gyorstöltő fejet be kell pakoljak, mert a 20.000-es powerbank nagyjából 2 teljes töltést tud adni a telefonnak. A negyedik napnak már csak 50%-ig töltött telefonnal mentem neki. Jobban járnék egy kisebb, de gyorsan feltölthető áramforrással. Vagy csak nem kellene nyomkodni annyit a telefont, akkor kibírna plusz 1-2 napot.

Flakonok helyett vissza fogok állni az ivózsákra. Most is csak azért maradt otthon, mert bepenészedett a csöve. Sokkal kényelmesebb és egyenletesebb folyadékfogyasztást jelent. Cserébe nem tudod, mikor fogy el a vized.

Ruhából nem árt egy fullos csere szett, mert az eső utáni nyirkos időben nem száradt meg a nadrágom. Számolni kell azzal, hogy nem mindig fogja tudni kimosni az ember a cuccokat.

Sátrat érdemes akkor is masszívan rögzíteni, ha verőfényes napsütés van. Most is kb. a semmiből jött egy kiadós égszakadás. Bár megúsztam szárazon, azért biztosabb lett volna a plusz rögzítési pontokkal is lefogatni a külső ponyvát, mert a felázott talajban csak a szentlélek tartotta a cövekeket.

Legnagyobb ballasztnak a főzőszettet és a Trek ‘n Eat kajákat éreztem. Előbbit naponta 1x vettem elő azért, hogy vizet melegítsek benne. Utóbbiból meg szokás szerint megmaradt a fele. A reggeli müzlit még csak-csak leszenvedtem, de a curry-s csirke ehetetlen kategória volt. Ami furcsa, mert a Decathlon-os pl. relatív finom, cserébe annyiba kerül, mint egy éttermi ebéd. Összességében ahol tudtam rendes kaját ettem, ahol nem, ott pedig a Lidl-ben vásárolható Alesto vegyes magokat. Ugyanúgy 200 gramm, de jobban pakolható, több kalóriát ad és még finom is.

Cövekek leveréséhez jó lenne valami ultralight kalapács, mert nem mindig van kéznél megfelelő fa/kő a művelet elvégzéséhez. A cipő talpát meg simán kiszakítja.

Pakolásnál sokat számít, ha megtanuljuk megfelelően összecsomagolni a felszerelésünket. Csak ezzel nyertem a táskában vagy 10-15% helyet.

Nagyjából ennyi okosság jutott eszembe, összességében már bevált a rendszer.