26/09/2026
2026. szeptember 26. szombat TELIHOLD
🌙 Egy különösen érzékeny Teliholdra ébredtünk, és ha valamikor, hát akkor most valóban érdemes odafigyelni arra, mit súg a szívünk. Hiszen a Telihold, azaz a Nap-Hold szembenállása az asztrológiai hatos és tizenkettes életházakat közi össze. Míg az egyik oldalon, a Halakban időző Hold, a Neptunusszal együtt állva a legtisztább, legmélyebb érzelmeinket, vágyainkat tárja elénk, addig a Nap a másik oldalon immáron a Mérleg jegyében arra is rámutat, hogy mindez okán mit is aktuális önmagunkban rendbe tenni. Életünk ráncba szedése hirtelen időszerű lehet, mint ahogy az is, hogy mit szükséges letenni, elengedni egy olyan élet reményében, ahol a szívünk végre igazán otthonra lel.
🌙Az elengedés egyfajta evolúció. Kapu a változásra, amelynek nekifutunk újra, és újra, mindig egyre nagyobb elszántsággal és lendülettel, míg végül sikerül áttörni azt a bizonyos falat, melyet megszokások, és félelmek építettek fel. Az elengedés mindig változás, amit egyébként rendszerint őrületesen vágyunk is. És amennyire vágyjuk a változást, gyakran ugyan olyan erősen félünk is tőle. Ez azért lehetséges, mert az emberi agy a vágyat jutalomélménnyel azonosítja, míg a cselekvést félelemmel, és máris kész az ördögi kör, vagy ha jobban tetszik, az a bizonyos karmikus. Ezért lehetséges az, hogy míg intenzíven álmodozunk a változásról, annál kevésbé vágunk bele konkrétan olyan folyamatokba, melyek elő is idézhetik azokat. Mert minden gyönyörű vágyunk ellenére igen is ki kell mondani, hogy a változás kockázatot jelent, bizonytalansággal jár, és igen gyakran félelemmel is párosul. Ezzel szemben a komfort zónán belüli rész (még ha ezer éve kinőttük is) olyan, hogy itt már ismerjük a fájdalmakat, ismerjük a küzdelmeket, így ha még nem is ideális, de legalább kiszámítható. Ha minden porcikánkban másról álmodunk is, a „rossz” még mindig saját terep, ennél fogva átláthatóbb. Minden vágyott elképzelés általában a komfort zónán túl helyezkedik el, ezért lehetséges az, hogy sokkal többet álmodozunk, mint amennyiszer a tettek mezejére lépünk.
🌙Minden útelágazás előtt az ember fia/lánya elkezd a lehetséges következményeken rugózni. Mi lesz, ha tényleg lépek? Mi lesz, ha kudarcot vallok? Mit fognak hozzá szólni a többiek? A lehetséges negatív következmények olyan félelmeket testesítenek meg, melyekkel jellemzően a legnagyobb feladatunk van ebben az életben, és gyakran többet nyomnak a latba, mint magának a vágynak a lehetséges öröme. Sőt, sokszor azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban boldogok leszünk-e egy átalakulás után, vagy mégsem.
Az már csak hab a tortán, hogy a visszakozást, hamis önigazolásokkal igyekszünk betámogatni. Ilyen az „én ilyen vagyok és kész”, „ez a sorsom”, vagy az „úgy látszik ez az én életem, vagy a keresztem”. Ha a változás túl nagy, akkor az eddigi identitás, énkép is megrepedhet, ami belső vitáka eredményezhet. Márpedig vitatkozni önmagunkkal tudunk a legjobban, és ezekből a konfliktusokból szállunk ki mindig a legvesztesebben.
A változás mindig szintlépés.
🌙Annak kell hogy legyen, vagyis meg kell tudni keresni önmagunkban a valódi, mélyről felfele igyekvő „miért”-et, ami sokkal erősebb bármely félelemnél. Az egyre tornyosuló, és egyre régebben raktározott vágyak kihasználatlan energiakét halmozódnak fel, frusztrációt, és mélyebb önbecsülés hiányt eredményeznek. Ez egy negatív spirál, ami egyre jobban benne tart a régi mintákban. Belső feszültséget generálnak, melynek hatására a passzivitás szinte beékelődik az időben, később az identitásunkat kapcsoljuk hozzá. Azt az identitást, ami azonosul a tehetetlenséggel.
Mit lehet hát kezdeni mindezzel?
Ha nem vagy gyakorlott, kezd kicsiben. Már a kis lépésekkel is részese vagy a bulinak, és együtt rezonálsz ezzel az energiával. Mi az, ami változás, valahol komfort zónán túl van, de azért nem lesznek tőle álmatlan éjszakáid? Egy ilyen apró, de mégis tagadtatatlan hozzáállás is lendületbe hoz valamit.
Térképezd fel a félelmeidet: mi az, amit valójában nem akarsz, mi azt, amit félsz elveszíteni. Igyekezz mindezt más szempontokból is megvizsgálni. Ha egyedül nem megy, kérj szakértő segítséget. Ha mégis beigazolódik-mármint a félelem-, mégis mi a legrosszabb ami történhet?
Engedd az identitásodnak, az énképednek hogy önazonssá alakuljon. Nem „kell megváltoznod”. Egyszerűen csak érezz bele abba, hogy a jövőben úgy isten igazán hogyan szeretnéd magad látni, és a kellő tulajdonságbeli változásokon kezdj el csendben dolgozni. A vágy és a tettek közti szakadékot, a leggyakrabban kis lépésekkel lehet áthidalni. Azzal, amit itt és most önmagadért valójában meg tehetsz úgy, hogy azért ebben felefedezhető némi határ átlépés is.
Aki tehát azt hiszi, hogy megússza azt, hogy végre lépjen…nem fogja. Mert a szív úgyis mindig erőseb ♥️
Pintér Erzsébet
