Testaurátor

Egy csodás alkalom, hogy a csodák megtörténjenek veled, végtelen egyszerűségével.
💙

Pontosabban "gazoltam", gyomokat irtottam. (Kinek hogy tetszik)
Nem mindegy, hogy milyen attitűddel 'kertészkedsz'.
Dühből nyesed, téped ki azokat (az amúgy pl. egy teknős számára értékes növényeket) vagy
óvatosan, figyelve, hogy ha lehet, minél maradandóbb legyen a munkád eredménye.
Az vagy, aki haragszik a gazokra, amiért olyan helyre nőttek, ahová (szerinted) nem kéne?
Vagy az, aki már a 'csinálás' közben látja, hogy milyen szép és örömteli lesz a kis kertje.
Ha dühből, erőszakból, ellenállásból cselekszel, vajon hová is jutsz? Meg ha oda is jutsz, ahová vágysz, megéri, hogy mérgesen érsz oda?
No és ha kipróbálod, hogy milyen, ha már most kedves vagy és szeretetteljes?? 😍
Te hogy éled az életedet? Mi az alap attitűdöd?
Neked milyen a kertedhez, a benned lévő gazokhoz a hozzáállásod?
Mert ha találsz is gyomlálni valót, megfontolandó, hogyan állj hozzá.
Mivel folyamatosan változó lény vagy, mindig lesz olyan gondolatod, szokásod, ami egyszer csak idejétmúlttá válik.

Én szeretem a kis 'gazaimat'. Mind jó valamire. Ha másra nem, 'elmeditálgatok' a ritkításuk közben az én kertecskémben.
... A még szebb jövő reményében. 💙🥰

https://youtube.com/shorts/YIjW2k1W8Mo?si=37-MTwi8HxfO0k6Z

Lizzy's 1 Year Dance Transformation 😱 #dance #shorts Lizzy has come a long way since being afraid to step into my class!Learn to dance with us online www.dncr.com🔔 Never miss a video! Enable ‘ALL’ Notification...

Hogy csinálom, hogy szeretem magam?
Mikor még nem szerettem magam, haragudtam, dühös voltam azokra, akik azt mondták, hogy
„de hát csak szeresd magad!…” meg hogy
„először magadat kell szeretned”.
Most, már, mikor szeretem magam, tudom, hogy mindenekelőtt, magamat szeretem.
Amíg nem szereted magad, harag van benned.
A harag, a düh, az elégedetlenség, ellentétes rezgésű a szeretettel. Nem, hogy nem tud tudsz olyan állapotban szeretni, de még többet fogsz vonzani a haragból, a dühből, ami még elégedetlenebbé tesz.
Ráadásul csúnya és beteg leszel tőle.
Amióta szeretem magam, tudom, hogy nincs szükségem rá, hogy bárki is szeressen, mégis csak szeretetet tapasztalok, „kapok”.
Mivel ez is sima ’AbrahamMatek’ – Amit sugárzok, az sugárzik vissza rám. És ez sokszorozza és sokszorozza magát.
Azelőtt, amikor azt mondták, „csak szeresd magad!”, azt gondoltam: „Köszi, de azt meg, hogy kell csinálni?” meg hogy: „Jó, te könnyen mondod, / Neked könnyű, mert te ilyen, meg olyan vagy és neked megvan ez meg az.”
Ma már tudom, hogy nem kell valamilyennek lennem, hogy szeressem magam. Sőt bármilyen vagyok, szeretem magam.
Azt is tudom, hogy nem kell, hogy valamim meglegyen, hogy szeressem magam.
És hogy hogy nem vagyok már dühös azokra, akik azt mondják, „csak szeresd magad!”?
Hát úgy, hogy „kiszámoltam”. 😉
Mikor elhittem végre, hogy mindenért, ami történik velem csak és kizárólag én vagyok a felelős. Megértettem végre a Vonzás Törvényének alapvetését, hogy a hasonló, a hasonlót vonzza, én pedig boldog és szép akarok lenni, hát szeretnem ’kell’.
Mikor elég fontossá vált a boldogságom, mikor megelégeltem a búslakodást, sajnálkozást, kiábrándultságot, mikor belefáradtam a „terápiába”, az agyalásba…
Egyszerűen döntöttem, és elkezdtem elhinni a „megmondóknak”, hogy „csak szeresd magad”.
Elkezdtem hinni nekik. Figyelni azokat, akikről valóban azt gondoltam, jól vannak és boldogok.
Mi van, ha mégis igaz? Mi van, ha igazuk van és lehetséges mindenek felett, szeretni magam?
Viszont, ha nem mutatták meg, hogy hogy hát akkor majd én felfedezem magamnak. Mert ugye nem könnyű, a mély utálatból eljutni a szeretetig. (…vagy mégis? 😉 )
De ha már eleget dagonyáztál benne, megláthatod, hová vezet. És ha megláttad magad kívülről, és kellőképpen elborzadsz, ha látod, milyen egy olyan emberel lenni, aki nem szereti magát. Mikor érzed, hogy milyen magaddal lenni, úgy, hogy haragszol magadra…
Akkor dönthetsz úgy, hogy „kirágod” magad a „haragzsákodból”
Én úgy döntöttem, figyelek. Kifelé figyelek. A szépet és a jót figyelem, keresem. Mindenben és mindenkiben. (magamban is).
Csodálom és befogadom a szépet és a jót, hogy megsokszorozza magát. (AbrahamMatek 😉)
Ha azoknak, akik mondják, Hogy „szeresd magad” – és ezt valóban élik is, … - nos ők is biztosan „jönnek valahonnan.” Ők sem innen kezdték. (egész pontosan persze innen kezdték, mármint a szeretettől, mert mikor ide jövünk, ebbe a tér-idő valóságba, akkor még szeretjük magunkat – aztán „elromlunk” 😊 – de erről majd máskor…)
Szóval, ha nekik sikerült, nekem is fog. Mivel azt tudom, hogy alapjában véve egyformák vagyunk, egy helyről jöttünk. Így ’csak’ el kell fogadnom, ami valójában vagyok.
Azt pedig a minél több, MOST-ban levéssel tehetem meg.
Hogy hogy ne függjön senkitől, hogy jól légy, hogy szeresd magad?
Akármilyen szarul is hangzik, meg elcsépelt, de az a ’fránya’ szeretet tényleg benned van, (mint ahogy minden egyéb érzés is, ami később majd ahhoz kell, hogy megkapd, amire vágysz.)
Mert ugyebár mit is adhatnék, ha én sem vagyok egész. Amíg nem vagyok egész, addig csak kiegészítésre szorulok. Addig biztosan, csak elvenni akarok valamit a másiktól.
És az a hírem, hogy ezt senki nem tudja helyetted megtenni. Magadnak kell kijárnod belül az utat a magad szeretetéhez.
A jó hírem viszont az, hogy ez egyáltalán nem olyan nehéz és bonyolult, mint ahogy most érzed. 😊
Ha szeretnéd, tudok segíteni neked ebben. Mert bár egyedül vagy benne, abban nem vagy egyedül, hogy egyedül vagy.
Ne felejtsd: ’Nem mindegy kivel lógsz’ 😉 – Tölts velem időt. Nem mindegy kire és mire figyelsz. :)😊

Tudod milyen érzés, mikor pont cselekszel valamit és pont nézel ki a fejedből a szemeiddel, és azt tapasztalod, hogy " az, amit most teszek, gondolok, érzek, amilyen attitűdben vagyok, azt még 'sosem' éreztem, gondoltam és tettem ebben a valóságban, mégis végtelenül természetes".
Ez nem az a bizonyos dezsavű. Vagyis nem egy előző életbeli emlék és nem is egy hiba a mátrixban.
Hanem egy Emlék, de tudod, hogy te teremtetted meg azt az állapotot. Azzal, hogy eleget szándékoztad, gondoltál rá és hagytad érezni az érzést, amit a gondolataid kiváltottak.
Vagyis tudod-e, milyen, amikor te teremted a valóságodat?
És tudod milyen, mikor tudod, hogy te teremted a valóságodat?
És tudod-e, milyen, mikor mindezek egyszerre történnek?
Úgy értem, tudod-e milyen, mikor egyszerre vagy tudatában annak, hogy hogyan csináltad a teremtésed, közben pont csinálod a teremtést és közben tudatában vagy ezeknek.
Vagyis 'képes' vagy egyszerre emlékezni, tenni, ugyanekkor örvendezve csodálni a teremtés létét, folyamatát.
Annak minden-kor-ságával.
Ez maga az élet.
A lét értelme. (42😉)
És mondhatom úgy is, hogy a Toruszban, minden egyszerre van. 💙🙏🏻🦄