A 10-es mez

Az olaszok testén vébére kijutó bosnyákok nem tudták megtartani az első félidőben megszerzett, szögletből kiharcolt előnyüket.
A társházigazda, futballból többet mutató Kanada összességében megérdemelten egyenlített, de fordítani már nem tudott. Ha lehet ilyet írni, jogos az iksz.

Pénteki hír, de még milyen!
Lehet, sok helyen belefutottatok már, de azt hiszem, a jó hírből sosem elég, és ha még valaki nem hallotta, látta, a futball vébé hevében, akkor már megérte billentyűt ragadnom!

Az utánpótlás berkekben elképesztően sokat emlegetett Farkas Timót ugyanis aláírta első profi szerződését a válogatottban a napokban debütált Kovács Bendegúz miatt gyakran szóba hozott holland AZ Alkmaar együttesénél!

Timót kilenc éve a Mészöly Focisuli játékosa, és ez alatt az idő alatt végigjárta azt az utat, amelyről minden fiatal labdarúgó álmodik. A rengeteg munka, kitartás, lemondás és alázat most egy újabb fontos mérföldkőhöz vezette! Európa egyik legelismertebb utánpótlás-nevelő klubja 2029-ig szóló szerződést kínált neki.

Különösen nagy elismerés, hogy az AZ szakemberei több nagy klub érdeklődése mellett választották ki Timótot, akit a klub honlapjának beszámolója szerint technikai képességei, gólerőssége és kiemelkedő fejjátéka (idehaza ezen képességéről ódákat zengenek) miatt tartanak rendkívül ígéretes támadónak. A magyar U16-os válogatott csapatkapitányaként már most bizonyította tehetségét, hiszen 18 válogatott mérkőzésen 13 gólt (!!!) szerzett.

Ez a siker nemcsak Timót érdeme, hanem családjáé, edzőié és mindazoké is, akik évek óta segítik a fejlődését. Egyben bizonyítéka annak, hogy a magyar utánpótlásban, a bázisklubokban végzett elhivatott szakmai munka nemzetközi szinten is értéket teremt.

Timót előtt most egy új ország, egy új kultúra és egy új kihívás áll. Biztos vagyok benne, hogy ugyanazzal a szorgalommal és elszántsággal fogja folytatni az útját, amely eddig is jellemezte.
Szívből gratulálok!
Sok sikert!

Esterházy Mátyás, Dominik Szoboszlai menedzsere a napokban, a vébé rajt előtt a Partizánnak adott interjút. Két részletben tudtam idő hiányéban meghallgatni, de azt hiszem, az egyik legjobb ilyen jellegű beszélgetése volt a magyar válogatott csapatkapitányának az ügyeit is képviselő szakembernek. Jó kérdéseket is kapott, cserébe jó válaszokat is adott. Sok témát szét lehetne szálazni, sok témáról lehetne beszélni, vagy akár itt-ott vitázni, de most csak egyet hozok ebből a sokból. Épp azért, mert ez egy állandó beszédtéma itthon.
Tehát.
Vagyis.
hogy tud napjainkban egy fiatal tehetségnek, ígéretnek tűnő játékos sikeres pályafutást felépíteni?
Esterházy Mátyás szerint csupán csak két opció van, harmadik vagy negyedik: nincs, nem létezik.

A-verzió
Az adott játékos 16 éves kor körül külföldre igazol és ott fejlődik tovább.
B-verzió
Gyorsan beépül a magyar felnőtt futballba (NB I), majd 18-20 évesen szerződik külföldre.
Nekem az jött le, hogy A vagy B között nincs kacsacsőr.

A későn érő, harminchoz közel nemzetközi szintre jutó pályafutásokat - mint amilyen Varga Barnabás története - a lottó ötös kategóriába sorolta.

Hálás vagyok Dragóner Attilának.
Biztos, ahogy én, sokan mások is, csütörtök este ott ültünk a tévé előtt és néztük a vébé megnyitóját.
Az M4 Sport felvezetése, a várva várt pillanat azonban kínos jelenettel kezdődött, Dragóner Attila olyan mondatokba bonyolódott, ami után Berkesi Judit műsorvezetőnek már az első másodpercekben - joggal -, közbe kellett avatkoznia, de a korábbi válogatott labdarúgó a viccesnek gondolt szavait megvédve csak további olajat öntött a tűzre. A jelenet nem tartott fél percnél tovább viszont a volt futballista láthatóan nehezen szedte össze magát, mert tudta, ez nem sikerült túl jól. A Mexikó-Dél-Afrika nyitómeccs szünetében Dragóner Attila bocsánatot kért. Vélhetően a mérkőzés első 45 perce alatt folytak az egyeztetések, mit kellene tenni, így utólag, és az egykori focista is belátta, szavai könnyen félreérthetőek voltak.
Az eset után néhány dolog jutott eszembe, kezdve a legelejétől haladva a végéig

1. "ebbű" még baj lesz. Láttunk már számos szakértőt, műsorvezetőt "elvérezni a médiában egy élő adásban rosszul megfogalmazott mondat után. Ha nem is ez volt minden idők legnagyobb ilyen jellegű elszólása??, bakija??, de azért közel van az élmezőny aljhoz.

2. sokszor láttam, hallottam már Dragóner Attilát beszélni, véleményt formálni a tévében, nekem az jött le, sosem lép át egy bizonyos határt, jól érzi, jól egyensúlyozik a csípős mondatok és a mindenki számára elfogadott álláspontok között, de néha olyat is tapasztaltam már, hogy a poénjai nem mindig ülnek. Most, vébé 1. nap, 1. meccs, 1. mondatok hibájába esett, valami nagyon frappánsat, sokak számára ismert jelenséggel akart kezdeni. Azaz, röviden: a férfiak általánosságba véve jobban szeretik a futballt, mint a nők ezért utóbbiak most több mint egy hónapra elveszítik a párjukat, férjüket, bármilyüket. Na, ez lett rosszul becsomagolva.

3. Dragóner Attila ugyan észlelte a bajt, látszott rajta, tudja, repedezik a talpa alatt a fátyolvékony vastagságú jég, de ő mégis úgy döntött, inkább 19-re lapot húz. Itt szisszentem fel másodjára, Nem kellett volna. Ebből lett a bocsánatkérés.

4. Tartok tőle, ha nem is végleg, de lehet, jön egy kis pihenés, egy kis médiacsend Dragóner Attila számára, ahogy anno Bognár Györggyel is történt az Eriksen-ügy után. Ha akkora "büntetésre" nem is számíthat a korábbi FTC-játékos, mint a PAKSI FC vezetőedzője, de most várhatóan - mindkét fél szempontjából helyesen megközelítve a sztorit: szünet.

5. Nem felmentve Dragóner Attilát, de meglátásom szerint nem akart ő rosszat. Kétlem, hogy úgy ült be a stúdióba, hogy na most jól kirekesztem a nőket, de az az igazság, a médiában, élő adásban nem lehet egy pillanatra sem elfelejteni azt, itt biza minden szónak súlya van. A rutin néha magával húzza, rántja a túlzott magabiztosságot, ha valamit, valahol sokszor csinálsz, már otthonosan érzed magad, és fesztelené válsz, ami egyébként jó, sőt, nagyon sokat tud segíteni a nézőnek is és a csatornának is, a kémia könnyebben kialakul, de a veszély is óriási benne, mert néha, egy rossz pillanatban a túlzott lazaság már nem kifizetődő. Most sem volt az. Dragóner Attila hibát vétett, nem gigantikusat, csak olyat, ami tanulságot szül, és épp ezért bocsánatot is kért, de egy jó darabig ez 20-25 másodperc biztos kísérteni fogja. Pálcát nem törünk, követ nem dobálunk, csak beszélgetünk.

Úgy kezdődik a bejegyzés: Hálás vagyok Dragóner Attilának.
Igen, az, mert egy kisiklás miatt egy olyan dologról beszélhetünk, ami azt hiszem, még sokáig elő fog kerülni, és minél többször kerül elő, annál közelebb kerülünk ahhoz az univerzumhoz, amiben mindenki megtalálja a saját helyét. Az általánosításból vagy a sztereotipiából levont következtetés - annak ellenére, hogy igazságot is tartalmaz -, nem lehet a helyes irány.
Szerintem.
A férfiakról vagy nőkről szóló általánosítások esetében sem az a fő probléma, hogy minden állítás hamis lenne.
Mert valóban léteznek átlagos különbségek bizonyos viselkedésekben, érdeklődési körökben vagy tapasztalatokban. A gond az, hogy ezek az átlagok nem mondanak biztosat egy adott emberről. Ha valakiről pusztán azért feltételezünk tulajdonságokat, mert férfi vagy nő, akkor könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk azt, aki nem illeszkedik a mintába.
Itt érkezünk meg a probléma gyökeréhez.
Emellett az ilyen általánosítások gyakran leegyszerűsítik a valóságot, az embereket nem csak a nemük határozza meg, hanem a személyiségük, neveltetésük, környezetük és egyéni tapasztalataik is. Ezért még akkor is érdemes óvatosan bánni a sztereotípiákkal, ha van bennük némi igazság, mert egy csoportszintű megfigyelésből nem következik automatikusan, hogy egy konkrét ember is olyan lesz. Az emberek megértésének legpontosabb módja továbbra is az, ha az egyént nézzük, nem csak azt a csoportot, amelyhez tartozik.

A csehek 20 év után tértek vissza a vébére, vezettek is, de az akarat, lendület, szervezettség felőrölte őket. Dél-Korea fordított és nyert, az iksz még így is benne volt, nagy ázsiai védések fosztották meg a cseheket a pontszerzéstől. Háromnak tűnt, nulla lett belőle.

Aki eddig nem kapott kedvet a vébéhez, az nem a Mexikó-Dél-Afrika meccstől gondolta meg magát.
Ezek a plusz “ivószünetek” pedig csak olaj lesz a tűzre.

Ha már Mexikó nyitotta meg a 2026-os vébét.
A világ leghíresebb futballárnyéka, a világ egyik legismertebb összecsapásáról.

Most sokan utálni fognak, fogtok, de!
Részemről lehetne 120 csapatos is a vébé, egyszerűen azért, mert nekem még mindig a világbajnokság adja meg azt a már egyre ritkább érzést, hogy olyat látok, amiről nagyon keveset tudok.
A vb a labdarúgásnak az a találkozási pontja, amelyen valamennyire még van esély a stílusok csatájára. Minden ésszerű érvet értek, elfogadok, hogy ordas nagy baromság a 48 csapatos mundiál, de a vb nekem még mindig első sorban:
a futballkultúrák találkozásáról szól
és nem a vb-aranyról,
a végső győztes kilétéről.
Ez egy ünnep,
egy világot megmozgató,
érzelmileg sokat adó esemény,
minél többen átérzik, magukénak tudhatják,
az szerintem egy klassz dolog.
Szerintem.
Ha az érdekelne, ha csak az számítana, nekem, ki a legjobb, akkor elég lenne egy nyolc csapatos rendezvény is.
Ma, 2026 június 11-én elkezdődik a 2026-os világbajnokság, tippjeim, megérzéseim nekem is vannak. Úgy a tökös dolog, ha a rajt előtt vallok színt, hogy aztán legyen egy naugyém, vagy azért, hogy az orrom alá lehessen dörgölni. Íme!

𝟏. 𝐌𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐨𝐫𝐬𝐳á𝐠 𝐯á𝐥𝐨𝐠𝐚𝐭𝐨𝐭𝐭𝐣𝐚 𝐧𝐲𝐞𝐫𝐢 𝐚 𝟐𝟎𝟐𝟔-𝐨𝐬 𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐛𝐚𝐣𝐧𝐨𝐤𝐬á𝐠𝐨𝐭?
Spanyolország

𝟐. 𝐌𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐤é𝐭 𝐧𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭 𝐣á𝐭𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐝ö𝐧𝐭ő𝐭?
Spanyolország–Anglia

𝟑. 𝐌𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐨𝐫𝐬𝐳á𝐠 𝐯á𝐥𝐨𝐠𝐚𝐭𝐨𝐭𝐭𝐣𝐚 𝐧𝐲𝐞𝐫𝐢 𝐚 𝐛𝐫𝐨𝐧𝐳𝐦é𝐫𝐤ő𝐳é𝐬𝐭?
Németország

𝟒. 𝐌𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐤é𝐭 𝐧𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭 𝐣á𝐭𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐛𝐫𝐨𝐧𝐳𝐦é𝐫𝐤ő𝐳é𝐬𝐭?
Németország–Argentína

𝟓. 𝐌𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐯á𝐥𝐨𝐠𝐚𝐭𝐨𝐭𝐭𝐚𝐤 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐯𝐛 𝐦𝐞𝐠𝐥𝐞𝐩𝐞𝐭é𝐬𝐜𝐬𝐚𝐩𝐚𝐭𝐚𝐢?
Japán, Ausztria, Marokkó

𝟔. 𝐊𝐢 𝐥𝐞𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨𝐫𝐧𝐚 𝐠ó𝐥𝐤𝐢𝐫á𝐥𝐲?
Lautaro Martinez (Argentína).
Esélyesek lehetnek még:
Harry Kane (Anglia),
Mikel Oyarzabal (Spanyolország)

A csoportok lehetséges továbbjutói, első két helyezettek, a legjobb harmadikok listájával most nem bonyolítanám.

𝐀-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Mexikó
Csehország
--------------
Dél-Korea
Dél-Afrika

𝐁-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Svájc
Kanada
-------------
Bosznia-Hercegovina
Katar

𝐂-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Marokkó
Brazília
--------------
Skócia
Haiti

𝐃-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Törökország
Egyesült Államok
--------------------
Paraguay
Ausztrália

𝐄-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Németország
Ecuador
------------------
Elefántcsontpart
Curacao

𝐅-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Japán
Hollandia
----------------
Svédország
Tunézia

𝐆-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Belgium
Egyiptom
---------------
Irán
Új-Zéland

𝐇-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Spanyolország
Uruguay
----------------
Zöld-foki szigetek
Szaúd-Arábia

𝐈-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Franciaország
Szenegál
----------------
Norvégia
Irak

𝐉-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Argentína
Ausztria
--------------
Algéria
Jordánia

𝐊-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Portugália
Kolumbia
---------------
Kongói DK
Üzbegisztán

𝐋-𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭
Anglia
Horvátország
-----------------
Panama
Ghána

Tóth Rajmundról eddig is sokat "pusmogtunk" idehaza, nagy jövőt jósoltunk neki ezekben
a háttérbeszélgetésekben,
baráti eszmecserékben
vagy csak úgy magunkban konstatálva.
Az ETO FC-vel idén bajnoki címet szerző fiatal védő/középpályás számomra nagyon meggyőzően teljesített abban a nem túl sok játékpercben, amit Marco Rossitól kapott az első meccsén címeres mezben.
Csak hát van az a bizonyos karakter, ami ezekben a pici esélyekben óriásit tud ám lökni az adott, nagy lehetőség kapujában álló személyen. Nem állítom, hogy az ETO labdarúgója bebetonozta magát a meggypiros keretbe, de nagyon nehéz lesz onnan kiszorítani.
És bizony, bizony a kezdőre is jó eséllyel pályázhat.
Nem, nem és megint csak nem a gólja miatt.
A mérkőzés után adott nyilatkozatával koronázta meg a keddi teljesítményét, engem az ott mutatott performanszával külön megvett, mert:
emberi volt,
az alkalomhoz illő,
az ott történtek, jó értelembe vett sokkhatása alatt állva szépen, kereken,
kliséket nélkülözve,
összeszedetten mondott néhány tartalmas gondolatot magáról, majd a mérkőzésről és jövőről is.
Azt hiszem, ezek az apróságoknak tűnő fontos jelekből lehet leszűrni, Tóth Rajmund bármit is csinál jelen van/volt, így van ez a pályán és a pályán kívül is.
Ezért tudott belépni, fellépni, csatlakozni a támadáshoz, felkínálni a játék, a passz lehetőségét és aztán miután megkapta a labdát a legjobb megoldást választva, kapura zúdította azt.
Az pedig úgy ment be, ahogy a nagy könyvbe meg van írva.
Tudatos mozgás, tudatos mozdulat, tudatos gól.

Az első félidőt úgy, ahogy van felejtsük el.
Úgy tűnik, ez a szakmai stáb,
a csapat és a köznek,
a szurkolóknak is a véleménye.
A fordulás után azonban van/volt miért dicsérni a magyar válogatottat.
Miközben nem mehetünk el szó nélkül, amellett, hogy Kazahsztán, bár olykor durván, a piros lap határán (végül érkezett is), de szerintem úgy játszott, ahogy a hazáját képviselő, nemzeti mezben pályára lépő játékostól elvárja az ember.
Megalkuvás nélkül, az ellenfelet tisztelve, de nem megrémülve tőle.
Ízlett vagy sem, számítottak rá vagy sem a mieink, felróni nem fogom ezt a vendégeknek.
Itt emlékeztetnénk mindenkit a napokban írt bejegyzésemre, amelyben azt feszegettem, hol a helyünk a világ futballjában, milyen játékerőt képviselnek a papíron mögöttünk lévők, és arra is mi a helyes megközelítés, játékosként és szurkolóként is egy alacsonyabban jegyzett válogatott esetén.
Lenézés, az alábecsülés biztos nem jó irány.
Azt hiszem, az első félidő megmutatta, ebben is van előre lépési lehetőség.

No, de, ahogy mondtam, a második játérrész már sokkal jobban nézett ki. Felfogásban, egyéni teljesítményekben is.
A cserék, a sok debütáló nem hogy hátrányt jelentett volna (pld. összeszokottság kapcsán), hanem előnyt.
Sokakat ki lehet emelni, hiszen
Szoboszlai Dominik gólt és gólpasszt jegyzett,
Schäfer András a világ végéről vette be a vendégek kapuját,
Tóth Rajmund debütálóként, kevés játékpercet kapva is eredményes tudott lenni, számomra meggyőzően játszott,
míg sokan mások meg csendben, könnyen felismerhető statisztikák nélkül tettek bele a közösbe, mint például az állandóan galibát okozó Lukács Dániel.
Egy valaki azonban nekem mindenki fölé emelkedett, magyarán kilógott:
Szűcs Tamás.
Két gólpassz mellett olyan lendületet hozott, amelyet nehéz lesz a jövőben figyelmen kívül hagyni, ha Marco Rossi a kezdőt állítja majd össze. A DVSC középpályásának régi rajongója vagyok, talán az elsők között kezdtem itt az oldalon áradozni róla, és most ott tart, ahol. Egy olyan futballista, akire minden edző vágyik, 90 perc zakatolás a két 16-os között, tud védekezni, odaér a kapu elé, nyomás alatt jól teljesít, dinamikája rengeteg opciót kínál számára, ha terveit meg szeretné valósítani, tud labdával úgy haladni, hogy áttöri az ellenfél vonalait, és persze tud messziről is kaput találni, ha épp úgy hozza a sors. És ahogy tegnap, ha kell szeme van a labdáinak. Fiatal, képes még fejlődni, ez is jó képesség, természetesen még nem kész játékos, de nagyon jó karakter, akiben megvan az a sokat ígérő belső tűz benne, amire oly sokan vágyunk, ha futballistáról, magyar labdarúgóról beszélünk.
Szűcs Tamás sosem fog lassítani, képtelen rá.
A magyar válogatottnak vele együtt és még sok másik futballistával a keretben olyan középpályája van, ami idővel nagyon messzire repítheti ezt a csapatot, míg Marco Rossi lassan ott tart, nem tudja, melyik ujjába harapjon.