Szőke Tímea - Transzformációs Mentor

Régen azt hittem, hogy mindig erősnek kell lenni. Mert ha nem erős vagyok, akkor gyenge.
Ma már látom, hogy ez mekkora f@szság.

Megengedni magamnak, hogy gyenge legyek, sokkal nagyobb erőt igényel, mint bármi más.
Belátni. Majd könnyes szemmel – esetleg – még segítséget is kérni.

Az a rohadt ego… Az mindig ott van.
Mennyivel könnyebb lenne, ha le lehetne halkítani, nem?

Igen, tudom, az ego a túlélésünkért felel – de mégis.
Mennyire reális, amit tőle hallunk legbelül? Az összes félelem, ami feljön… valós?

Ha nagyon őszinte vagyok magammal:
bármikor elengedtem az egómat, azt belső növekedés követte.
Meg új felfedezések.
Olyanok, amikre nem számítottam – kellemes meglepetésekre gondolj.

Szóval “gyengének lenni” megéri.
Igen, ha meglátják a szívedet, és ami benne van, azzal sebezhetővé is válsz…
De egyben oszlik is a fájdalmad – és növekszik az erőd.
Már nem vagy egyedül vele.

Te mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy “gyenge légy”?
Hogy meglássák a szívedet?

Az egyik legjobb barátnőm azt mondta a napokban, hogy úgy látja, teljesen szét vagyok csúszva. Mondtam neki, hogy teljesen jól látja.🤷🏼‍♀️

2024 olyan szinten és annyiszor szedett szét emberileg, fizikailag, idegileg, hogy szavakba nem is tudnám önteni. Amikor már azt hittem, hogy 2023-at semmi sem fejeli meg.😁

Lényeg a lényeg, hogy elgondolkoztam ezen a megfigyelésen. Annak ellenére, hogy minden szava igaz volt, úgy éreztem, hogy nyertes vagyok. Öt évvel ezelőtti önmagam már az őrület határán járt volna. Tombolt volna. Másokra projektált volna. Dráma lett volna, na, értitek.

Mostani önmagam ezzel szemben – még ha „szétcsúszottnak” is tűnik – megengedi magának a szenvedést. A gyászt. Érezni a nehezet, és ülni vele, amíg csak szükséges a gyógyuláshoz. Megveregeti a saját vállát, és azt mondja, hogy: „Kitartás, ez tényleg szívás volt, és teljesen normális, hogy ebben az állapotban vagy.” Anélkül, hogy bárkit bevonnék, megbántanék, vagy úgy egyáltalán akármilyen formában a külvilág fele tombolnék.

Mostani önmagam szeret engem. Nem csak akkor, amikor jól vagyok, hanem akkor is, amikor sz@rul. Az önkritikus pics@, aki régen voltam, már csak egy halvány emlék. És minden sz@r ellenére nagyon élvezem, hogy ilyen messzire jutottam belül. Már legalább egy ember van ezen a bolygón, aki feltétel nélkül szeret (anyukámon kívül 😉), és ez ÉN vagyok!

Szóval, kedves, arra hívlak téged, hogy ha nem is megy még a feltétel nélküli szeretet magad felé, próbálj meg figyelni a belső hangodra. Kritikus, ítélkező, lenéző? Vagy bátorító, vigasztaló, megértő? Ha csak ezt elkapod, és javítani próbálsz, ha csúnyán beszélsz magaddal, már többet tettél magadért, mint az emberek többsége.

És ha már erre járok, mesélj, hogy teltek az ünnepek? 🫶🏼🤗

Tudtad, hogy a legtöbben szenvedünk a motivációval? Ez nem vicc. És azt tudtad, hogy miért van így? Mert motiváltnak lenni egy érzés, ami el tud illanni, elég gyorsan ráadásul.
Ezért találták ki a fegyelmet. A fegyelem egy szokás, nem kötődik érzéshez. Annyit jelent, hogy lefektetsz egy szokásrendszert, egy napi rutint, és bármi is történik, követed.

Mint mondjuk én a Duolingóval. Tíz hónapja költöztünk Spanyolországba, és bizony hamar rádöbbentem, hogy következetesség nélkül nem lesz spanyolul csacsogás a boltban a szomszéd bácsikával.
Úgyhogy nekiláttam. Ma tartok a 222. napnál kihagyás nélkül. Minden nap motivált vagyok nekilátni? Nagy ló***t. És minden nap rászánok egy órát? Haha, szép kis álom…
Viszont megígértem magamnak, hogy minden nap nekiugrok, és legalább az egy kötelező leckét megcsinálom. Lehet, hogy nem hangzik soknak, mert egy lecke kb. 2 perc alatt megvan (persze azért egy 10-15 perc mindig összejön), de elhihetitek, összeadódik.
Nem, beszélgetni még nem tudok a szomszéd bácsikával, de sok mindent már megértek, és néha alapmondatokban válaszolni is tudok. Ez eredmény? Mint az állat! Jobb, mintha 3 hetente nekiugranék 1-2 órát tanulni? Sokkal jobb. Ahogy az angol mondaná: “Better done than perfect.”

És hogy mit akarok ezzel mondani? Ha bármit el szeretnél érni az életben, akkor tanulj fegyelmet. Következetesen csinálj mindent, még ha aprók is a lépések. Sőt, minél apróbbak, annál biztosabb, hogy eléred a célt. A célod lehet gigantikus, és merj is gigantikusra vágyni (erről majd egy másik posztban), de a hozzá vezető lépéseket le kell bontanod, hogy legyen sikerélmény és haladás. Ez nem egy lóverseny, kérem szépen.

Ha ebben szükséged van egy lökésre, keress bátran, beszéljünk, itt vagyok!

Hoztam ma nektek egy „fotóalbumot”. Semmi extra, tényleg, „csak” az élet.
Viszont olyan apró dolgok ezek, amik számomra széppé és emlékezetessé teszik a mindennapokat – dolgok, amikből igazából összetevődik az élet.
Apró momentumok, amiket ha lelassítva meglátsz, megérted, milyen értékesek.

Igen, szeretnénk több pénzt, nagyobb házat, újabb autót – de tényleg ezek a fontos dolgok? A kényelmünkhöz sokat hozzá tudnak tenni valóban, de ha leegyszerűsítjük, és megkérdezzük magunktól, hogy a valódi boldogsághoz ezek a dolgok mennyit adnak hozzá, meglepő a válasz. Szerintem nem sokat.

Számomra többet jelent egy együtt sütött és elfogyasztott palacsinta a családdal, egy napfelkelte, egy rajz, amit a gyerek apának készített az egyhetes útjára, vagy a születésnapi meglepi ünneplés a családdal.

Számodra mik az igazán boldogságot adó dolgok az életben?

̈nfejlesztés

Ki az, aki megmondja neked, hogy mit érhetsz el az életben? Ki az, aki limitálja a lehetőségeidet? Nagyon egyszerű a válasz, ne gondold túl. Te vagy az. Igen, meglepő. De bármi, amit eddig mondtál magadnak erről, radírozd ki, és kezdd újra.
Mondd utánam: “bármi, amit elképzelek, az enyém lehet. A legnagyobb álmaim is megvalósulhatnak, ha hiszek bennük és teszek értük. Senkitől nem függ, csak és kizárólag tőlem.”
F@szságnak tűnik? Lehet. Viszont ha az álmok, amiket dédelgetsz, még nem váltak valóra, akkor nincs veszítenivalód.
Manapság mindenki a manifesztálásról beszél, és lehet, hogy a szó már elcsépelt.
Számomra csak annyit jelent, hogy van egy álmom, vizualizálom, elhiszem, hogy megtörténik, érzem, hogy mit tud adni, majd elkezdem megtenni a szükséges lépéseket az irányába. A többi nem az én dolgom. Nincs ‘blueprint’, ami megmondja, mit kell tenni és hogyan, csak csinálom, amit helyesnek gondolok. Egyik lépésből jön a másik. Mondanom sem kell, mindig működik. Így költöztünk 8 hónapja a tengerpartra. Régóta tervben volt már fejben.
Két álom között pedig sok-sok hála 🙏🏽 ezzel biztosítom, hogy még több jót hívjak be az életembe.
Visszaolvasva egy kicsit úgy hangzik, mint valami újvilági vallás és szekta keresztezése, de lesz@rom, ha működik, akkor bevállalom 😅
Te mit hívtál be így az életedbe, amire nagyon vágytál?

Az életünk minősége legtöbbször egyetlen dolgon múlik. Ez pedig a megfelelő perspektíva. Az élet többször sz@r, mint nem, ezt nem vitatja senki. Én vagyok az első, aki ezt a tényt validálja.

Azt viszont, én döntöm el, hogy milyen szögből szeretném látni, és hogy tudatosan észreveszem-e a jót napi szinten, vagy csak a rosszról panaszkodom.

Tapasztalat, hogy a pozitív energia sokkal nagyobb erővel bír, mint a negatív. Így még ha kevesebb is jut belőle sokszor, simán ki tudja egyenlíteni, vagy talán meg túl is szárnyalja a negatívat.

Szóval arra a következtetésre jutottam (több éves szívás után persze :D), hogy nekem is és a környezetemnek is az a legjobb és legkifizetődőbb, ha a jóra fókuszálok és hálát gyakorlok a dolgokért, ami már megvan.

Nagy felismerés, hogy a jövőnk alakulása a jelenünkön múlik. Ez annyit jelent, hogy ha nem tudunk arra figyelni és tudatosan abban létezni, ami most van, akkor gyakorlatilag sodródunk az árral, elengedve ezzel az alkotás lehetőségét.
Ha jól éled meg a jelened, itt vagy, most, és élvezed, megbecsülöd, hálás vagy érte, akkor a jövőd is ilyen minőségben jelenik majd meg.

Sokan elfelejtjük ezt, és nehéz tudatosan erre koncentrálni az elején, de ígérem, egy idő után rutinná válik.

És igen, még ha sokszor sz@r is az élet, te már megtaláltad benne a szépet, így már egyáltalán nem is olyan elviselhetetlen, igaz?

Írok pár jól bevált trükköt is az élet szépítésére, hogy ne hagyjalak gyakorlati megoldások nélkül:

1. Törekedj arra, hogy a közvetlen környezetedben lévő 5 ember, akikkel napi szinten körülveszed magad, pozitív energiával rendelkezzenek, törekedjenek a jóra, és ne csak a rosszat lássák mindenben. Ezzel lehetőséget adsz magadnak is a fejlődésre és a jó vibe állandó elérésére.
2. Szánj napi 10-15 percet a mindset-edre. Olvass önfejlesztő könyvet, vagy hallgass meg egy podcastot, esetleg olvass/nézz olyan tartalmakat, ami inspiráló hatással van rád.
3. Kezdd a napot telefon nélkül. Az első 30 perc ébredés után fontosabb, mint hinnéd – a dopaminszint alakulását határozza meg a reggeli rutinod (ez a hormon felelős a motivációért, érzelmi szabályozásért és a kognitív funkciókért).

Minden hatalmad és képességed megvan ahhoz, hogy változtass, vedd szépen a kezedbe a gyeplőt.

Szép hetet kívánok!

Mindig is szeretted volna megvalósítani a legmerészebb álmaidat? A vision board, vagyis vágytabló segít abban, hogy vizualizáld és elérd céljaidat! 🏆 (Megerôsítem, abszolút mûködik ;) )

Íme néhány előnye a vágytablónak:

1. Célkitűzés könnyedén: A tábla használatával könnyen meghatározhatod, mi az, amit igazán szeretnél elérni az életben.
2. Fókuszáltság növelése: Segít koncentrálni a fontos dolgokra, és elkerülni a figyelemelterelést a mindennapok során.
3. Pozitív gondolkodásmód: A pozitív képek és inspiráló idézetek folyamatos emlékeztetőként szolgálnak, hogy higgy magadban és a céljaidban.
4. Motiváció fenntartása: Minden alkalommal, amikor ránézel, emlékeztet, miért dolgozol olyan keményen, és motivál, hogy továbbra is törekedj a sikerekre.
5. Kreatív kifejezés: Lehetőséget ad arra, hogy kreatívan kifejezd önmagad, és személyre szabott inspirációt nyújt.
6. Önbizalom építése: Ahogy látod, hogy álmaid valósággá válnak, növekszik az önbizalmad és az önbecsülésed.
7. Személyes fejlődés: Segít jobban megérteni, mi az, ami igazán fontos számodra, és hogyan érheted el a legjobb önmagad.

Kezdd el ma, és tedd meg az első lépést az álmaid felé! ✨

Bónusz tipp: készítsd el a saját vision board-odat a Canva-n, töltsd le a telefonodra es állítsd be háttérképnek, hogy mindig szem elôtt legyen. (Mellékelve a sajátom)

́ció ́lkitűzés

Lassan egy éve, hogy el kellett engednünk az éttermünket, ami 4 évig biztosította a munkánkat és megélhetésünket Londonban.
Nagyon nehéz idők voltak, és nehéz volt a döntésig is eljutni. Hatalmas kérdés volt a fejünkben, hogy mi a fenét fogunk csinálni ezután. London élhetetlenné vált, a költségek nevetségesen magasak lettek, és hát a morál sem volt valami biztató.
Nem szerettük volna, ha a gyerekünk ilyen “küzdelmes” közegben nőne fel.
Hónapokig ment a brainstorming, egyet tudtunk biztosra: Londonnak vége. 17 év a várossal, jobban-rosszban, egész felnőtt életemet itt éltem le.
Végül úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk az országot, hiszen hiába költöznénk vidékre, hogy csökkenjenek a költségek, az ország vezetése ugyanaz marad ott is.
Így Spanyolország mellett döntöttünk, és február 13-án útnak is indultunk pár héttel egy jó kis nyaralás után (az utolsó nyaralás Londonból 🥲).
Életem egyik legnagyobb döntése ez, hiszen felelősségünk is van már: a kisfiunk. A szervezés hónapokig tartott, a pakolás hetekig.
Novemberben kiutaztunk 10 napra, hogy megvegyük a jövőbeli otthonunkat. Közben visszatérve Londonba intéztük az éttermünk eladását. Ez a kettő párhuzamosan haladt egészen január végéig. Visszanézve nem tudom, hogy a pi**ába éltük ezt túl ép ésszel.

6 hónapja “tengetjük” itt az életünket a spanyol napsütésben. Van-e megbánás, kétség? Eddig egy percre sem volt még.

Látod, az élet néha kényszerít olyan helyzetbe, ahol már nincs visszaút, meg kell hozni a számodra valóban legjobb döntést. Lehet húzni-halasztani, nyújtani, mint a rétestésztát, csak nem érdemes. Sajnos ezt nekünk a nehezebb út végigjárásával sikerült csak megtanulni (2019-ben terveztünk lelépni Londonból, de erről többet majd egy másik posztban).

Két lecke, amit ebből levontam:

1. Ha valamit meg kell tanulnod az életben, de nem veszed a finomabb jeleket, az élet addig szórja a pofonokat, amíg észre nem veszed magad, és nem lépsz abba az irányba, ahol megtanulod azt a rohadt leckét.
2. A döntésektől lehet félni, de meghozni őket, és jó irányba változtatni ezáltal az életeden sokkal kevésbé félelmetes, mint bent maradni a sz@rban. És később megbánni… upszi.

A félelem egy szuper hasznos érzés, mert megpróbál megvédeni, segít túlélni. De ha túl sokat babusgatod ezt az érzést a fejedben, akkor csak megbénít és börtönbe zár. A döntés mindig a tiéd. Ebben és hasonló elakadásokban tudlak segíteni, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, keress bátran.

U.i.: Képek az utolsó nyaralásunkról a nagy költözés előttről, plusz az utunkról idefelé és már itt - szerintem látszik, hogy melyek készültek itt és még ott.😅