Boncz Mercédesz Tamara - Család & Tanulás & Egyensúly

Sokszor könnyebb észrevenni azt, ami még hiányzik, mint azt, ami már ott van bennünk. 🌿

Azt nézzük, mit nem értünk még el, miben kellene fejlődnünk, hol kellene előrébb tartanunk. Közben pedig hajlamosak vagyunk természetesnek venni mindazt, ami igazán értékessé tesz bennünket.

A kedvességet.
A kitartást.
A figyelmet.
A türelmet.
A csendben adott támogatást. 🤍

Ezeket nem mindig lehet eredményekben, számokban vagy sikerekben mérni. Mások sokszor nem látják őket első pillantásra. Mégis sokszor éppen ezek árulják el a leginkább azt, hogy kik is vagyunk valójában.

Nem mindig többnek kell lennünk.
Nem mindig újabb célt kell kitűznünk, vagy valamit bizonyítanunk.

Néha arra is szükségünk van, hogy észrevegyük, mennyi mindenen mentünk már keresztül, mennyit fejlődtünk, és mennyi értéket hordozunk már most is önmagunkban. ❤️

✨ És te? Melyik értékedre vagy igazán büszke?

Ha szeretnéd, oszd meg velem kommentben. 💬

A digitális világ nemcsak azt változtatta meg, hogyan kapcsolódunk egymáshoz, hanem azt is, hogyan élünk meg egy veszteséget.

Eltűnik egy követő.
Megszakad egy online kapcsolat.
Véget ér egy projekt.
Elveszítünk egy játékban valamit, amit hónapokig építettünk.
Vagy hiányozni kezd valaki, akit személyesen talán soha nem is ismertünk.

Könnyű azt mondani: „Hiszen ez csak online történt.”

De vajon attól, hogy valami egy képernyőn keresztül volt jelen az életünkben, kevésbé számított?

Sokszor nem az számít, mennyire tűnik jelentősnek mások szemében a minket ért digitális veszteség, hanem az, hogy nekünk mit jelentett. 🤍

🤍 A képernyő digitális. Az érzéseink nem azok.

💬 Te veszítettél már el valamit az online világban, ami jobban megérintett, mint gondoltad?

🎒 Közeleg az iskolakezdés – hogyan segíthetünk a gyerekeknek, hogy könnyebb legyen a visszatérés az iskolába?

A nyári szünet végén könnyű beleesni abba a hibába, hogy egyik napról a másikra szeretnénk visszaállítani az iskolai rutint. Pedig sokszor éppen a fokozatosság, a pihenés, az őszinte beszélgetések és a reális elvárások segítenek a legtöbbet.

Legutóbbi cikkemben 7 olyan szempontot gyűjtöttem össze, amelyekkel szülőként már az iskolakezdés előtt támogathatjuk a gyerekeket abban, hogy kiegyensúlyozottabban vágjanak neki az új tanévnek, valamint hosszabb távon is fenntarthatóbb legyen számukra a tanulás.

🤍 Különösen örülök annak, hogy ez a téma három különböző felületen is helyet kapott: a Képmás Magazinban, a Szülők Lapjában és az Éva Magazinban.

Köszönöm a szerkesztőségeknek a bizalmat és a megjelenési lehetőséget!

📖 A cikkek itt olvashatók:
Képmás Magazin: https://lnkd.in/d9AAJGGm

Szülők Lapja: https://lnkd.in/dqQ4PK22?

Éva Magazin: https://lnkd.in/dFCkutTG?

Ti hogyan készültök az iskolakezdésre?
Mi az, ami nálatok a legtöbbet segít abban, hogy könnyebb legyen a visszatérés?

💬 Szívesen olvasom a tapasztalataitokat kommentben.

🇭🇺 Mit jelent számodra Magyarország?

Erre a kérdésre talán nincs két egyforma válasz.

Lehet egy táj, amely mindig ismerős marad.
Egy dallam, amit már az első hangokról felismerünk.
Egy íz, amely gyerekkori emlékeket idéz.
Egy szó, egy történet, egy családi hagyomány.
Vagy egyszerűen csak az az érzés, amikor azt mondjuk: itthon vagyunk. ❤️

Augusztus 20. számomra nemcsak egy ünnep vagy a múlt egy fontos dátuma.

Hanem emlékeztet arra, hogy mindaz, amit elődeinktől örököltünk, bennünk él tovább. Értékek, történetek, hagyományok és emlékek, amelyeket őrzünk, továbbadunk – miközben mi magunk is hozzáteszünk valamit ahhoz, amit egyszer majd a következő generáció visz tovább. ❤️🤍💚

Hiszen a hagyomány nemcsak arról szól, amit megőrzünk. Hanem arról is, amit továbbadunk. 🇭🇺

✨ Ma arra szeretnélek kérni, hogy gondolkodj egy pillanatra és válaszold meg:

Neked mit jelent Magyarország?

Írd meg kommentben akár csak egyetlen szóval. Kíváncsi vagyok, hányféle érzésből áll össze számunkra ugyanaz a szó: haza. ❤️🤍💚

Boldog születésnapot, Magyarország! 🇭🇺

A következő órámra készültem. 🎨
Közlekedési eszközöket színeztem, filceket válogattam, egyik kép után következett a másik.

Aztán egyszer csak észrevettem valamit: színezés közben lelassultam. 🤍

Nem kellett egyszerre több dologra figyelnem. Csak a vonalakra, a színekre és arra, ami éppen előttem volt.

Eszembe juttatta azt, hogy nem mindig kell különleges program vagy sok szabadidő ahhoz, hogy egy kicsit kikapcsólódjunk.

Néha egy egészen hétköznapi tevékenység is elég. 🌿

Néhány perc, amikor nem kell sietni.
Nem kell máshol lenni.
Csak jelen lenni abban, amit éppen csinálunk. 🤍

Neked mi az az egyszerű, hétköznapi tevékenység, amitől szinte észrevétlenül megnyugszol? 💬

🌿 Nem minden motiválatlan tanuló lusta. Lehet, hogy egyszerűen elfáradt.

Amikor egy gyerek egyre nehezebben veszi rá magát a tanulásra, elveszíti a lelkesedését, romlik a teljesítménye vagy gyakran mondja, hogy „nincs kedvem”, akkor könnyű azt gondolni, hogy több motivációra van szüksége.

Pedig néha éppen az ellenkezője igaz.

A folyamatos elvárások, a megfelelési kényszer, a túlterheltség és az az érzés, hogy „bármit teszek, nem elég”, hosszú távon kimerítő lehet.

Ilyenkor talán érdemes a

„Miért nem tanulsz?”

kérdés mellett egy másikat is feltenni:

„Hogy vagy mostanában?” 🤍

Mert néha nem több ösztönzésre van szükség, hanem arra, hogy észrevegyük, mi történik a teljesítmény mögött. Továbbá, hogy meghallgassuk a gyereket, teret adjunk a pihenésnek. Ezenfelül a gyermek érezze: nem csak az számít, hogyan teljesít, hanem ő maga is számít.

💬 Szülőként vagy pedagógusként te mit tapasztalsz: milyen módon vehető észre, hogy a motivációhiány mögött valójában a kimerültség áll?

Tegnap elvittük a húgomat Keszthelyre. 🤍

Tudom, hogy csak néhány napról van szó. Tudom, hogy hamarosan újra itthon lesz. Mégis furcsa volt elbúcsúzni tőle.

Egész nyáron szinte össze voltunk nőve. Beszélgettünk, nevettünk, mentünk ide-oda, vagy egyszerűen csak együtt voltunk. Olyan természetessé vált a jelenléte a mindennapjaimban, hogy már most érezhető a hiánya.

Ezért nehéz néha az elengedés akkor is, amikor pontosan tudjuk, hogy a másik hamarosan visszajön.

Nem azért, mert félünk attól, hogy nem jön vissza.
Hanem mert annyira jó volt együtt lenni. ❤️

Érezd jól magad, Hugi! 🤍
Gyűjts élményeket, nevess sokat, és élvezd minden pillanatát.

Én pedig addig is várlak haza. ❤️

💬 Te hogyan mondanád?

Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy türelmetlenek vagyunk. Választ várunk, valami rosszul esik, szeretnénk több figyelmet, vagy egyszerűen nemet mondanánk.

Ilyenkor sokszor nem azzal van a probléma, amit közölni szeretnénk, hanem azzal, ahogyan megfogalmazzuk.

„Rád soha nem lehet számítani.”

vagy

„Amikor késel, és nem szólsz előre, nehéz terveznem.”

Ugyanaz a helyzet. Mégis egészen más a hatás.

🌿 Az asszertív kommunikáció nem azt jelenti, hogy mindent szépen becsomagolunk, vagy mindig egyetértünk a másikkal. Az asszertív kommunikáció során nem minősítjük a másikat, hanem megfogalmazzuk a saját érzéseinket, szükségleteinket és határainkat.

A mostani bejegyzésben hétköznapi példákon keresztül mutatom meg, hogyan lehet egy számonkérő mondatot asszertívebben megfogalmazni.

Talán néha csak néhány szó változik meg. A beszélgetés hatékonysága viszont annál többet. 🤍

💭 Te hogyan mondanád?
Volt már olyan mondat, amit utólag másképp fogalmaztál volna meg?