Szabó-Veres Anita Fitness EDZŐ

Szülés után – Torna két szoptatás között? Már a gyermekágyi időszak is tele van fizikai aktivitással, és nem mindegy, ezeket hogyan végezzük.

😊

A várandósság előtti súlyom megvan! ☺️ A kitűzött célomhoz képest még 4 kg-al több vagyok, de csípőből már túl is fogytam, ami azt jelenti, hogy farizomra gyúrnom kell. 😜
Eddig nem szigorkodtam az étrenddel. Időnként a cukrosat is megettem mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. 🤪 De alapvetően nem zabálok, és nem nasizok étkezések között. Átlagosan heti 1x edzem, ami épphogy több, mint a semmi, de legalább jó sokszor szoptatok. #🙊🙈 Ez azt jelenti, hogy ha lesz több időm magamra, akkor lesz ez jobb is. 😁💪

A KÖZELJÖVŐBEN NEM ÉN LESZEK A MUNKA HŐSE. 🙃
Többen érdelkődtetek, hogy mikortól tartok edzéseket. (Ezúton kérek elnézést azoktól, akiknek esetleg még nem válaszoltam 🙊🙈!) Az a helyzet, hogy most babázok, és nem fogok belátható időn belül visszatérni. Online edzéstervezést is csak januártól vállalok, és azt is korlátozott számban.
Tudom, hogy “divat” baba mellett is megvalósítani önmagunkat, és nem is ítélek el emiatt senkit, hiszen az első 2 gyermekemnél én is ezt csináltam. Egy barátnőmmel tánciskolát vezettünk Miskolcon, és szülés után 4-6 héttel már táncórákat tartottam, igaz csak pár órában, és a 4. hónaptól már színpadi táncosként is működtem. Akkor ez kellett ahhoz, hogy kiegyensúlyozott anyukájuk legyek a fiúknak. Most viszont szeretném megélni stresszmentesebben a babázós pillanatokat, és nem akarok határidők, időpontok és ígéretek fogságában vergődő anyuka lenni. Most már tudom, hogy nem maradok le semmiről, lesz még időm mindenre. 😊
Online edzéssel kapcsolatosan itt tudtok érdeklődni: [email protected]
.t

Már csak -8 kg. 👀😉👍

👍

MÉRTÉKTARTÁS AZ EVÉSBEN 1. RÉSZ
Nem tudok felidézni olyan evészavarral és/vagy túlsúllyal küzdő embert az elmúlt 24 évből, akitől ne hallottam volna azt a mondatot, hogy „az arany középutat szeretném/kellene megtalálni az evésben”.
A mértéktartás jelenti azt is, hogy rugalmas vagyok, hogy megengedek magamnak mennyiségben és minőségben is ételeket, nem vonok meg tartósan semmit magamtól – hacsak egészségügyi ok ezt nem teszi szükségessé -, ugyanakkor egyszerre jelent határképzést is, vagyis semmiből sem eszem túl gyakran vagy túl sokat.
Az egészséges testsúly „titka” is az, hogy mindenből annyit eszem, amennyire szükségem van, de abból változatosan. Nem többet, mivel a rendszeres túlfogyasztás idővel túlsúlyhoz vezet, de nem is kevesebbet, mert a tartós hiányérzet később arra késztet, hogy többet egyek abból az ételből, mint a valódi igényem. Nem mindig ugyanazt eszem, nincsenek „szuperegészséges”, „biztonságos”, ugyanakkor „veszélyes, tiltott” ételek sem.
Középen lenni azonban nagyon nehéz! Mert ott állandóan dönteni kell. Annak, akinek nem rendezett az ételekhez, az evéshez fűződő viszonya nehéz jól dönteni és sokszor dönt végül úgy, hogy csalódik önmagában. Az evészavaros emberekre szinte általánosan a fekete-fehér gondolkodás, a szélsőségesség jellemző. „Mindent vagy semmit”- ha már eljutott oda, hogy megenged magának egy kis édességet, akkor nem tud megállni, mert úgy érzi, hogy "már úgyis mindegy”, így túleszi magát.
Sokan azért is vonzódnak az előre kitalált és kimért (kiszállított) étkezéshez, mert akkor átadhatják másnak a döntés felelősségét és terhét. Milyen gyakran hallom azt a mondatot felnőtt pácienseimtől: „bárcsak elém rakná valaki minden étkezésnél a megfelelő ételt és nekem csak meg kellene ennem, akkor biztos, hogy sikerülne lefogynom és nem ennék többet a kelleténél!" Ez persze valójában nincs így, hiszen ha ez igaz lenne, akkor ez ételszállító cégek által kínált szénhidrátcsökkentett, diétás, kalóriaszegény menüsorok már régen megoldották volna az elhízás problémáját. Manapság mégis ott tartunk, hogy három felnőttből kettő túlsúlyos vagy elhízott.

Naponta sokszor kell döntést hoznunk az evésről, mert:
- megkínálnak,
- nem gondoskodtunk magunknak ebédről, hirtelen megéhezünk, együk/vegyük, amit a legkönnyebb és gyorsan meg lehet enni,
- terített asztalnál ülünk másokkal és csak magunk döntünk arról, hogy mikor fejezzük be az étkezést, de olyan finom és olyan jó együtt, nem akarjuk megszakítani ezt az érzést,
- állunk a hűtő előtt és gondolkodunk: azt egyem meg, ami hamar megromlik vagy azt, amit tényleg a legjobban kívánok? (adódhat szerencsés eset, amikor e két szempont épp egybeesik)

Amikor éhesek vagyunk másféle és nagyobb mennyiségű étel mellett döntünk, mint amikor jóllakottak vagyunk. Sőt, az evési problémával küzdő emberek éppen a döntés nehézsége és az abból eredő kudarc miatt elkezdenek szorongani az evési helyzetektől.
A terápia korai szakaszában hasznos segítség, ha a személy megtervezi önmagának előző este, hogy másnap mit, mikor és mennyit fog enni, éppen azért, hogy ne ott és akkor kelljen döntéseket hoznia. Fontos, hogy ő dönt, csak épp ezt nem akkor teszi meg, amikor már farkaséhes, hanem pár órával korábban. Az előre tervezés csak átmeneti, hiszen a döntési képesség is fejleszthető, gyakorolható és ahogy a helyére kerül az evés a döntései is jobbak lesznek a táplálkozás területén (is).
Folytatás következik csütörtökön, amelyben a téma gyermekkori vonatkozásairól lesz szó!

Így áll a testem szülés után 4 héttel. 20 kg -ból még 8 kg van rajtam. A csípőm, az úszógumim és a derekam is plusz 10 centivel vastagabb. ( A mellbőségem is 10 cm-el több, de ez gondolom meg is marad addig, amíg szoptatok. )Bár türelmes vagyok a testem alakulásával kapcsolatban ( hiszen fontosabb, hogy “életben” maradjak a nonstop szoptatás és éjszakázás mellett 😅), mostantól az egészségem és a formám gyorsabb alakulása miatt elhagyom a cukrot. 😊 Igen, nagyon kívánom az édeset, de az alternatív édesítők nem csak engem, hanem a baba pocakját is bántották ( a cukor nem 🙈). Szóval most lejövök a cuccról, és így remélem a formám is hamarabb lesz a régi, mert nincs mit felvennem.... 😂😂😂 .... és miért osztom meg mindezt veletek? Így motiválom magam. 😁 Enélkül most valószínűleg nem menne. 🤪 .0