Four X Men to Bamako

PUMBA már a műhelyben van…
És úgy tűnik, lesz rajta minden, ami kell egy sivatagi kalandhoz. 🔧🚐
Gajtörő?
Extra lámpák?
Tetőcsomagtartó?
Sörhűtő? 🍺
A csapat ötletei már most veszélyesen elszabadultak… 😁
Egy biztos: a szerelő csapatunk nem fog unatkozni velünk.
👉 Ti mit tennétek még egy ilyen autóra, ha Afrikába indulnátok vele?
A történet folytatódik…

„Sziasztok, Pumba vagyok.”

Egy szürke Toyota HiAce, akit nem bevásárlólistákhoz teremtettek, hanem porhoz, kátyúkhoz és végtelen horizontokhoz.

Valaha csendben dolgoztam egy erdészetben, de ezek ketten meglátták bennem azt, amit más nem: a lehetőséget.
Egy alkut követően új életre fogok kelni – emelést, terepgumikat, tetőcsomagtartót, kiegészítő fényszórókat, megerősített futóművet, és mindent is fogok kapni ...
Nem dísznek. Küldetésre.

A cél?
A Budapest–Bamako.

Nem aszfaltra születtem. Homokra. Kövekre. Afrikai naplementékre.
A motorom nem fog panaszkodni.
A váltóm bírja majd a terhelést.
A kasztnim viseli a karcokat, mert minden karc egy történet lesz.
A dobozomba szerszámok, pótalkatrészek, víz, üzemanyag.
A lelkembe– ha egy autónak lehet ilyen – kalandvágy lesz programozva.
Nem vagyok új.
Nem vagyok hibátlan.
De megbízható vagyok.
Strapabíró.
És most már nevem is van:
Pumba.

Kedves Mindenki először szeretném megköszöni 🙏, hogy ennyien követitek illetve 👍-játok kihívásunkat. A hétvégén megtörtént a legnagyobb előrelépés megérkezett az 5. Csapattag PUMBA a Toyota💪😁. Ő fog vigyázni ránk útközben, de addig nagyon sok munkaórát kell még foglalkozni vele. Ódor Dani aki eladta nekünk már elkezte a felújítást és nagyon örült neki, hogy mire fogjuk használni 🙏💪🐪😁 Ne feledjétek lájkoljatok, osszátok meg az oldalt, hogy minél többen átéljék ezt a kihívást. Külön szeretném megköszöni a családainknak a Lányoknak, hogy elviselnek minket a hóbortunkban. 🙏🐪😁💪

„A H1, ami majdnem Bamako lett”

Reggel:
Pécs még alszik. A város fölött halvány narancssárga csík jelzi, hogy hosszú nap lesz.
Gábor a kávéjába néz:
– „Ha ez az autó jó, ezzel megyünk Afrikáig.”
Laci csak bólint. A telefonban ott a hirdetés.
Hyundai H1.
Állítólag megkímélt.
„Csak komoly érdeklődőknek.”
Hat és fél óra autózás.
Autópálya. Főút. Falvak. Benzinkút. Újabb kávé.
Fejben már matrica a hátsó ajtón:
Budapest–Bamako 2028.

De az élet kegyetlen...

4.nap-Andris (Dagobert)

A csapat hivatalos „mi van, ha…?” részlege.

Amikor Gábor előállt azzal, hogy Bamako, én még azt hittem, valami új sörmárka.
Aztán kiderült, hogy Afrika.
Sivatag.
Több ezer kilométer.
Én nem kiabáltam, nem ugráltam, nem húztam piros vonalat.
Én csak álltam és próbáltam felfogni, hogy ezek ketten komolyan gondolják.

Én nem azt kérdeztem, hogy mikor indulunk.
Én azt kérdeztem:

– És ha lerobbanunk a sivatag közepén?
– És ha jönnek a rablók?
– És ha a GPS azt mondja, forduljunk balra… de ott nincs is út?
– És ha homokvihar lesz?
– És ha sharknado támadás lesz?
– És ha a vízilovak nincsenek velünk?
- És ha... Tényleg sikerül?

Én vagyok az ember, aki először biztosítást kötne a biztosításra is.
Aki megnézi az apróbetűt.
Aki tudja, hogy Afrika nem egy wellness hétvége.

De elárulok valamit.

Miközben én kérdéseket gyártok,
ők álmokat.

És valahol a kettő között születik meg a valóság.

Szóval igen, aggódom.
Igen, túl gondolom.
Igen, megkérdezem még hatszor, hogy biztos ez-e a jó ötlet.

De amikor majd elindulunk,
én leszek az, aki a legtovább bámulja a horizontot.