15/08/2026
‼️
Hónapokkal ezelőtt még csak arról álmodoztam, hogy egyszer eljön ez a pillanat… ❤️
Már csak 70.000 Ft hiányzik a kitűzött célunkhoz.
Kimondani is hihetetlen.
Elutaltuk az operáció árát
Elintéztük a műtét előtti vérvételt
Megvettük a repülőjegyeket. ✈️
Lefoglaltam a szállást.
Már a transzfert is lebeszéltem
októberre és novemberre meg vannak a rehabilitáció időpontjai
És közben néha csak ülök, és próbálom felfogni, hogy tényleg eljutottunk idáig.
Annyira hihetetlen, és közben annyira csodálatos érzés…
De szeretnék valamit őszintén is elmondani.
Nagyon elfáradtam. Kimerültem.
Az elmúlt hónapokban sokszor sírtam. Sokszor féltem. Nagyon féltem attól, hogyan lesz tovább. Hogy sikerül-e összegyűjteni ezt a rengeteg pénzt. Hogy lesz-e még, aki mellénk áll. Féltem az emberek reakcióitól, a bántásoktól, az ítélkezéstől – és valahol ettől még most is félek.
És tudom, hogy közben rengeteg mindennel el vagyok maradva. E-mailekkel, válaszokkal, licitek feladásával, az elnyert dolgok eljuttatásával… és még sorolhatnám.
Ha valakinek még nem válaszoltam, ha valamivel késésben vagyok, kérlek, ne haragudjatok rám. Nem felejtettem el senkit és semmit. Egyszerűen néha azt érzem, kevés a nap 24 órája ahhoz, amit meg kellene oldanom.
Próbálom utolérni magam. Tényleg próbálom. És ígérem, szépen lassan minden elmaradásomat behozom. ❤️
Mert közben történt valami, ami minden nehézségnél erősebb volt.
Ti ott voltatok.
Bátorítottatok. Segítettetek. Megosztottatok egy posztot. Licitáltatok. Palackot gyűjtöttetek. Rendezvényt szerveztetek. Adományoztatok. Beszéltetek Hannáról. Vagy egyszerűen csak írtatok nekem néhány szót akkor, amikor már azt éreztem, hogy nem bírom tovább.
És tudom, hogy sokan nem miattam tettétek.
Hanem Hannáért. ❤️
És ezért talán még hálásabb vagyok.
Nem tudom, mi lett volna nélkülük… anélkül a maréknyi ember nélkül, akik hónapokon keresztül tényleg szívvel-lélekkel dolgoztak azért, hogy egyszer végre azt mondhassuk:
MEGCSINÁLTUK.
Még 70.000 Ft választ el bennünket ettől a mondattól.
És tudjátok, mi az, amitől most igazán összeszorul a szívem?
Pontosan egy hónap múlva Hanna műtéti napja lesz.
Ilyenkor már nem azon fogunk izgulni, hogy összegyűlik-e a pénz. Nem repülőjegyet keresek, nem szállást foglalok, nem számolgatok.
Hanem egy műtő ajtaja előtt várunk majd arra, hogy Hanna kijöjjön. ❤️
El sem tudom mondani, mennyi gondolat van most a fejemben, és mennyi érzés a szívemben.
Az elmúlt években annyiszor kérdeztem már magamtól:
Meddig még?
Meddig kell ennyi megpróbáltatáson keresztülmennünk?
Meddig kell újra és újra felállni?
Mennyi mindent kell még megtennünk azért, hogy Hannának egy kicsivel könnyebb, egy kicsivel jobb lehessen?
Erre egyelőre nincsenek válaszaim.
Csak azt tudom, hogy az út még nagyon hosszú. Nagyon-nagyon hosszú. És hogy mi jön még közben, azt egyikünk sem tudhatja.
De egy dolgot már biztosan tudok:
nem egyedül megyünk rajta.
Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában hozzátett ahhoz, hogy ma már csak 70.000 Ft hiányzik.
Köszönöm azoknak, akik hónapok óta velünk vannak.
Köszönöm azoknak, akik akkor is mellettünk maradtak, amikor nehéz volt.
És köszönöm annak a maréknyi embernek, akik nemcsak azt mondták, hogy segítenek, hanem valóban velünk együtt vitték ezt az egészet.
Már csak egy utolsó pici lépés… 70.000 Ft.
És talán hamarosan végre leírhatom azt a mondatot, amelyre hónapok óta várok:
MEGCSINÁLTUK. ❤️
Hannáért.
Együtt.
Veletek. ❤️
Czékmány Hanna egyéni számla:
OTP: 11773391-01577321
IBAN: HU19 1177 3391 0157 7321 0000 0000
SWIFT kód: OTPVHUHB
Hanna Álmaiért Alapítvány
11734035-21444034
Közlemény: „Adomány Hanna javára”
Megosztással is nagyon sokat segítesz nekem. ❤️
Ha nem tudsz segíteni, az sem baj…
de kérlek, oszd meg, hogy mások is lássanak engem.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Hanna ❤️
