Gallai Judit/Coaching&Learning/Miskolc

"Az ember azért van a világon hogy éljen, nem azért hogy létezzen. Nem szabad elvesztegetnem az időmet arra, hogy meghosszabbítsam a napjaimat, hanem az időmet kell kihasználnom." jl

A karmának, sorsnak nincs étlapja. Azt szolgálja fel, amit megérdemelsz; esetleg a számla lehet majd borsosabb. gj

"Az a szerencsénk, hogy az univerzális bölcsesség még a bukásainknak is értelmet ad, és a legnagyobb hibáinkat és őrült tévedéseinket is fölhasználja idővel a javunkra.” mo

"Hogy valamit szerethess, ismerned, értened kell. Hogy szeresselek, ismernem kell téged, érdeklődnöm kell, kutatnom kell, ki vagy, fogékonynak kell lennem minden hangulatodra, változásodra, s ki kell lépnem saját törekvéseim, céljaim, vágyaim zárlatából. És megismerve téged elkezdem felfedezni saját magam. Nélküled nem léteznék; és ha nem értem meg ezt a kapcsolatot közted és köztem, hogyan létezhetne szeretet?" ksmrt

"Az élet nem arról szól, hogy apró problémákat oldjunk meg, hiszen ezeknek sosincs végük. Életünk arra az egyetlen dologra hívja fel a figyelmünket, amit mindeddig elmellőztünk – saját igazi és változhatatlan énünkre. Az emberiség túlnyomó része azt a téveszmét dédelgeti, miszerint mi mindnyájan testként létező személyek vagyunk, nem pedig a valódi Önmagunk.” m

"Van egyfajta szomorúság, ami abból fakad, ha túl sokat tudunk, abból, hogy olyannak látjuk a világot, amilyen valójában.
A megértés szomorúsága, hogy az élet nem egy nagy kaland, hanem apró, jelentéktelen pillanatok sorozata, hogy a szerelem nem mese, hanem egy törékeny, múlandó érzelem, hogy a boldogság nem állandó állapot, hanem egy ritka, röpke pillantás valaminek, amit sosem tarthatunk meg rajta.
És ebben a megértésben ott van a mély magány, az érzés, hogy elszakadunk a világtól, másoktól, önmagunktól. "

Virginia Woolf

"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta az élet próbáját, elnyeri az élet koronáját." (J1:12)

Nyárutó

{...}
Lassan véget ér a nyár.
Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot
növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik
a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve
visszadereng: örök hófalról az örökös napfény.
Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé
nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl,
de már hibátlanul együtt, mint a szél és a lomb.
Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban,
édes, édes ősz jön, felhangolt idegeket zsongató,
érett ízeket kortyoltató. {...}

Csukás

"A valóság pusztán azzal fejti ki hatását, hogy kiderül."
Hellinger