Quality lifestyle - Krónikus betegek számára

24/09/2026

A minap kifakadtam az “50 az új 30” szlogen, a Multimorbiditásban élőkre való, pszichológiailag káros hatása miatt. Ma vizsgáljuk meg a kérdést indulatok nélkül, biológiai szempontból, szigorúan tudományos alapokon.

Vegyünk szemügyre pár lényeges kérdést az öregedés folyamatában:
- Ha lassabban öregszünk, miért nem tolódik ugyanennyit a menopauza?
- Miért menstruálnak közben korábban a lányok?
- És mi történik a férfiakkal?

“Az 50 az új 30”– jól hangzó mondat. A mai középkorú ember sok szempontból jobb állapotban lehet, mint az ugyanilyen korú ember néhány évtizeddel ezelőtt.

Egy amerikai vizsgálat például azt találta, hogy azonos kronológiai életkor mellett a későbbi nemzedékek bizonyos laboratóriumi és élettani mutatók alapján átlagosan „fiatalabb” biológiai profilt mutattak. Ebben szerepe lehetett többek között a dohányzás csökkenésének és a betegségek jobb kezelésének is.[1]

Csakhogy ebből nem következik, hogy az egész szervezet minden része 10-20 évvel lassabban öregedne. A „biológiai életkor” nem egyetlen óra. Az erek, az izmok, az agy, az immunrendszer és a nemi szervek nem feltétlenül ugyanabban az ütemben változnak.

A menopauza valóban nem tolódott ki?

Nem egészen igaz, hogy semmit sem változott. Nagy európai vizsgálatok szerint a természetes menopauza életkora bizonyos népességekben valamelyest későbbre került.
Egy 312 656 norvég nőt elemző kutatásban az 1936–1939 között születetteknél az átlagos természetes menopauza életkora 50,31 év volt, míg az 1960–1964 között születetteknél 52,73 év – vagyis csaknem 2,5 évvel később.[2] Európában azonban ez a változás országonként eltérő, és más vizsgálatok ennél kisebb eltolódást találtak.[3]

Tehát a női reproduktív óra sem teljesen változatlan. Csakhogy két-három év nem tíz, és főleg nem húsz év. Az életkilátások, az életmód és a középkorú emberek társadalmi aktivitása sokkal nagyobbat változott, mint a petefészek működésének időhatára.

De közben a lányok korábban kezdenek menstruálni. Ez nem ellentmondás?

Első pillantásra annak tűnik. Az első menstruáció, vagyis a menarché sok országban korábbra került az elmúlt nemzedékek során. Ennek fő okai között szerepel a jobb gyermekkori tápláltság, a gyorsabb növekedés, a nagyobb testzsírtömeg és más környezeti tényezők.[4]

Csakhogy a menarché és a menopauza nem ugyanannak az órának a két végpontja.

Az első menstruáció elsősorban azt jelzi, hogy a hipotalamusz–agyalapi mirigy–petefészek hormonális rendszer működése elérte azt a fejlettséget, amely lehetővé teszi a ciklusok megindulását. A menopauza viszont sokkal inkább attól függ, hogy milyen petefészek-tartalékkal indul valaki, és milyen ütemben fogy el a primordiális tüszőkészlete.

A menstruáció korábbi kezdete ezért nem jelenti azt, hogy a petesejtek ettől gyorsabban fogynak el. Ez azért fontos, mert a petefészek tüszőinek döntő többsége nem ovuláció során tűnik el. Egy nő élete során csak néhány száz alkalommal ovulál, miközben több százezer tüsző természetes visszafejlődés, úgynevezett atresia révén eltűnik.[5,6]

Nem úgy működik tehát a petefészek, mint egy doboz, amelyből minden menstruációkor kiveszünk egy petesejtet, és ha korábban kezdjük, hamarabb kiürül. Ezt jól mutatja egy több mint 330.000 nőt vizsgáló norvég tanulmány is: az első menstruáció életkora és a menopauza időpontja között csak gyenge kapcsolat volt.
Azoknál, akik nagyon korán kezdtek menstruálni, a reproduktív életszakasz egyszerűen hosszabb lett.[7]

Vagyis történelmileg akár mindkét irányban meghosszabbodhatott a menstruációval jellemezhető női életszakasz: korábban kezdődik a menstruáció + valamivel később jön a menopauza = hosszabb menstruációs-reproduktív életszakasz. Ez azonban még mindig nem ugyanaz, mint a jó termékenység időszakának meghosszabbodása.

Miért ilyen „makacs” a petefészek órája?

Azért, mert a petefészek öregedése különleges biológiai problémára épül. A nő petesejtjeinek alapját képező tüszőkészlet túlnyomórészt már a magzati élet során kialakul. Születés után ez a készlet érdemben nem pótlódik, hanem évről évre fogy.[5,6]

Ez nagyon különbözik például az érrendszer öregedésétől.

A vérnyomást kezelhetjük, a dohányzást elhagyhatjuk, a koleszterinszintet csökkenthetjük, mozoghatunk, fogyhatunk. Ezekkel évtizedeken keresztül érdemben befolyásolható, milyen állapotban lesznek az ereink 60 éves korunkban.

A petefészek induló tüszőkészlete és annak fogyási üteme viszont jóval kötöttebb.

A menopauza időpontjában jelentős szerepe van az öröklött tényezőknek és a DNS-károsodás felismerésében és javításában részt vevő mechanizmusoknak is. Egy nagy, mintegy 200 000 nőt vizsgáló genetikai elemzés 290 olyan genetikai tényezőt azonosított, amelyek kapcsolatban állnak a petefészek öregedésével és a menopauza időzítésével.[8]

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a petefészek teljesen független a környezettől.

A dohányzás például átlagosan korábbi menopauzával jár, és társadalmi, táplálkozási, testsúly- és más tényezők is kapcsolatban állnak annak időpontjával.[3] A mozgástér azonban jóval kisebb, mint például a szív-érrendszeri kockázat esetében.

A menopauza ráadásul nem ugyanaz, mint a termékenység vége.

Ez talán a legfontosabb különbség. Egy nő nem válik egyik hónapról a másikra termékenyből terméketlenné a menopauza pillanatában. A termékenység már jóval korábban csökkenni kezd.

Ennek nemcsak az az oka, hogy egyre kevesebb tüsző marad. A petesejtek minősége is változik. Az életkor előrehaladtával gyakoribbá válnak a kromoszómák szétválásának hibái, romlanak a kromoszómákat összetartó rendszerek, változik a mitokondriumok működése és növekszik a DNS-károsodás.[6,9]
Ezért a női termékenység általában már évekkel a menopauza előtt jelentősen csökken.

Vagyis három dolgot külön kell választani:

1. a menstruáció kezdetét és végét,
2. a petefészek hormonális működésének időtartamát,
3. a jó termékenység időablakát.

Ezek nem ugyanazok, és nem is ugyanúgy változnak a történelem során.

Egy mai 40 éves nő lehet fittebb, egészségesebb és társadalmilag aktívabb, mint egy korábbi nemzedék 40 évese. Menstruációs életszakasza akár hosszabb is lehet, mint a korábbi generációké. De ettől a petesejtjeinek életkorfüggő minőségromlása nem tolódik el 10-20 évvel.

És mi történik a férfiakkal?

A férfiaknál egészen más a rendszer. Nincs a menopauzához hasonló éles reproduktív határ. A s***miumok egész felnőttkorban újratermelődnek, mert a herében található s***matogoniális őssejtek folyamatosan osztódnak. Emiatt egy férfi akár jóval idősebb korban is nemzőképes maradhat.[10]

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a férfi reproduktív rendszer nem öregszik.

Az életkorral átlagosan romlik több s***maparaméter, csökkenhet a s***miumok mozgása és növekedhet DNS-ük töredezettsége.
Egy több mint 40 000 férfit összesítő szisztematikus áttekintésben a vizsgálatok nagy többsége kapcsolatot talált a magasabb apai életkor és a s***miumok fokozott DNS-fragmentációja között.[11]

Van egy sajátos férfi „biológiai ár” is.

A s***miumokat létrehozó sejtvonal egész életünkben újra és újra osztódik. Minden osztódás új lehetőség genetikai másolási hibák keletkezésére. Egy klasszikus teljesgenom-vizsgálat szerint az apa minden további életéve átlagosan körülbelül két új, úgynevezett de novo mutációval növelte az utód genomjában kimutatható új mutációk számát.[12]

Ez statisztikai jelenség, és nem jelenti azt, hogy az idősebb apák gyermekei szükségképpen betegek lennének.

Van férfi menopauza?

A szó szoros értelmében nincs.
A tesztoszteronszint az életkorral általában lassan csökken, de ez sokkal fokozatosabb és változékonyabb folyamat, mint a menopauza hormonális átmenete. Ráadásul a testsúly, az elhízás, a betegségek és az életmód jelentősen módosíthatják.

Az Európai Férfi Öregedési Vizsgálatban például a fogyás a tesztoszteronszint emelkedésével, a hízás pedig annak csökkenésével járt.[13]

Ezért az „andropauza” félrevezető kifejezés, ha azt sugallja, hogy a férfiaknál is létezik egy 50 év körül bekövetkező, a menopauzához hasonló hormonális fordulópont. Inkább lassú, egyénenként nagyon eltérő változásról beszélhetünk.

Akkor igaz vagy nem igaz, hogy „az 50 az új 30”?

Társadalmi és bizonyos egészségi értelemben részben igaz. Biológiai értelemben szó szerint nem.

A modern orvoslás és életkörülmények segítségével egy mai 50 éves ember bizonyos működéseiben valóban hasonlíthat egy korábbi nemzedék fiatalabb tagjához. De nincs egyetlen központi „öregedési óra”, amelyet minden szerv egyszerre 10-20 évvel visszaállít.

A nőknél ráadásul különösen jól látszik, hogy három különböző folyamat fut egymás mellett:
- a menstruáció egyre korábban kezdődhet,
- a menopauza valamivel későbbre tolódhat, miközben a petesejtek életkorfüggő minőségromlása és a termékenység csökkenése jóval kevésbé tolódik el.

A férfiaknál nincs ilyen éles határ, de náluk is romlik a reproduktív működés, csak lassabban és fokozatosabban.

Talán ezért pontosabb volna a divatos szlogent így átírni: Nem az 50 lett az új 30.

Inkább negyvenévesen ma sok mindenben fiatalabbak lehetünk, mint régen – miközben egyes biológiai óráink alig változtak.

És éppen ez a modern hosszú élet egyik legérdekesebb ellentmondása: az általános egészség, a menstruációs életszakasz és a tényleges termékenység nem ugyanazon az időskálán változik.

Hivatkozások

1. Levine ME, Crimmins EM. Is 60 the new 50? Examining changes in biological age over the past two decades. Demography. 2018;55(2):387–402.

2. Gottschalk MS, Eskild A, Hofvind S, Gran JM, Bjelland EK. Temporal trends in age at menarche and age at menopause: a population study of 312 656 women in Norway. Hum Reprod. 2020;35(2):464–471.

3. Schoenaker DAJM, Jackson CA, Rowlands JV, Mishra GD. Socioeconomic position, lifestyle factors and age at natural menopause: a systematic review and meta-analyses of studies across six continents. Int J Epidemiol. 2014;43(5):1542–1562.

4. Biro FM, Greenspan LC, Galvez MP. Puberty in girls of the 21st century. J Pediatr Adolesc Gynecol. 2012;25(5):289–294.

5. Wallace WHB, Kelsey TW. Human ovarian reserve from conception to the menopause. PLoS One. 2010;5(1).

6. Llarena N, Hine C. Reproductive longevity and aging: geroscience approaches to maintain long-term ovarian fitness. J Gerontol A Biol Sci Med Sci. 2021;76(9):1551–1560.

7. Bjelland EK, Hofvind S, Byberg L, Eskild A. The relation of age at menarche with age at natural menopause: a population study of 336 788 women in Norway. Hum Reprod. 2018;33(6):1149–1157.

8. Ruth KS, Day FR, Hussain J, et al. Genetic insights into biological mechanisms governing human ovarian ageing. Nature. 2021;596:393–397.

9. Mikwar M, MacFarlane AJ, Marchetti F. Mechanisms of oocyte aneuploidy associated with advanced maternal age. Mutat Res Rev Mutat Res. 2020;785:108320.

10. Kaufman JM, Lapauw B, Mahmoud A, T'Sjoen G, Huhtaniemi IT. Aging and the male reproductive system. Endocr Rev. 2019;40(4):906–972.

11. Gonzalez DC, Ory J, Blachman-Braun R, Nackeeran S, Best JC, Ramasamy R. Advanced paternal age and s***m DNA fragmentation: a systematic review. World J Mens Health. 2022;40(1):104–115.

12. Kong A, Frigge ML, Masson G, et al. Rate of de novo mutations and the importance of father's age to disease risk. Nature. 2012;488(7412):471–475.

13. Camacho EM, Huhtaniemi IT, O'Neill TW, et al. Age-associated changes in hypothalamic-pituitary-testicular function in middle-aged and older men are modified by weight change and lifestyle factors: longitudinal results from the European Male Ageing Study. Eur J Endocrinol. 2013;168(3):445–455.

22/09/2026

Az 50 az új 30! 🙈 - hogy ez mekkora hülyeség!
Már bocs.

Mit gondoltok, az ilyen promó-szöveg hány Multimorbiditásban élő ember életét pakolja teli stresszel, és keseríti meg?

Ez a szlogen egy végig nem gondolt marketing-duma.
De nem a valóság.

Aki többszörös krónikus diagnózisokkal terhelt szervezettel él, annak - hogy stílusos maradjak -, az 50 az új 90.

Ugyanis a mi szerveink a krónikus gyulladásoktól hamarabb öregszenek, mint az egészséges embereké.
Nem megyek messzire: legelőször a szemész főorvostól hallottam:
“Az Ön szeme olyan állapotban van, mint egy 90 évesé. …”
(Ami azért nem baj, mert legalább nem látom a ráncaimat. 😁)

Az 50 az új 30 szlogentől a hideg ráz.
Mert nem teszik hozzá: az 50 évesen még makkegészséges emberek vonatkozásában, akik még csak magas vérnyomással sem rendelkeznek, azokra, esetleg igaz lehet ez az állítás.

Ha ezen a nyomvonalon haladunk, akkor 20 az új újszülött kor?
Vagy a 30 az új 10?
Hát mi van itt, emberek? 🤷🏼‍♂️

Többszörös krónikusként vagyok 54 éves. Tudatosan étkezem, rendszeres testmozgást végzek, stresszmentesítek (ha éppen nem rángat szét az ideg az ilyetén, emberi tudatlanság határtalanságától). Ügyelek az alvásomra, a lakásunkat a feng shui szabályai szerint alakítottuk át.
Szóval megteszek mindent annak érdekében, hogy a 41 diagnózisommal együtt is minőségi életet tudjak élni.

Mégsem érzem magam 34-nek.

Vannak napok, amikor 54 évesen megyek le a terembe, és 85 évesen jövök ki onnan, edzés után.
Vannak napok, amikor 54 évesen alszom el, és 90 évesen ébredek. Főként akkor, ha kőkemény időjárási front van fölöttünk.

És ezzel nem vagyok egyedül.
Minden többszörös krónikus tudja, hogy miről beszélek.

Nekünk ezzel kell együtt élni, és minden nap, mindennek ellenére ki kell hoznunk magunkból az épp aktuális életkorunknak megfelelő maximumot.

És akkor az arcunkba tolják ezt a baromságot, hogy az 50 az új 30. ….

Azt gondolom, ezt a szlogent azok képesek magukévá tenni, akik félnek, és menekülnek az öregedés természetes folyamatától.
Akik nem hajlandók tudomásul venni a születési dátumukat.
Akik úgy gondolják: ha az életkorukról hazudnak maguknak, akkor majd az valóság lesz.

Erről egy sztori jutott eszembe, a saját életemből:
Alsó tagozatos iskolás voltam, amikor annyira szerettem volna egy hugicát az öcsém mellé, hogy elkezdtem mindenkinek híresztelni, hogy nekem lesz egy hugicám!
Annyira hittem benne, annyira akartam!
Azt gondoltam, hogy ha sokszor mondom ki, és nagyon akarom, akkor megvalósul. ….
Majd, miután egyre többen, egyre többször gratuláltak anyámnak a babához - elszabadult a pokol.
Nem tettem ki az ablakba, amit kaptam.

Gyerek voltam akkor, kisgyerek, amikor azt gondoltam, hogy ha sokszor kimondok valamit, és erősen akarom, akkor az meg fog valósulni.
Az 50 az új 30 szlogent hirdetők is ezt teszik.

Pedig ők már felnőttek.
Csak ezt nem veszik tudomásul. …. 😔

22/09/2026

Ha idős leszek, nem fiatalnak akarok majd kinézni, hanem boldognak.

*Náray Tamás*

21/09/2026

Többször írtam már arról, hogy milyen nehéz úgy tartalmat gyártani, hogy azokra nem érkeznek reakciók.
Hogy teli van a tököm az egésszel, mert a rendszeres posztolás más értékes tevékenységektől veszi el az időmet.

Ez a jelenség is a stressz egyik formája, amit, ha leépítek az életemből, akkor a többszörös krónikusok nem jutnak hozzá azokhoz az információkhoz, amikkel jobbá tudnák tenni az életüket, vagy a változtatás útjára léphetnének.

Mindezt úgy, hogy ebből nekem hasznom nincs. Pénzt még nem kerestem vele (és azt hiszem, most már nem is akarok), a változtatásra pedig szinte senkit sem bírtam rábírni (hiába járok jó példával elől), mert az összes megoldási javaslatomra mindig kifogás érkezik a Multimorbiditásban élöktől. 🤷🏼‍♂️

Ezt a jelenséget nemcsak én tapasztalom.
Ma már egyre több segítő szakember beszél róla (vagy, ha nem beszél róla, akkor rágja magát rajta).

Ma reggel egy nagyon frappáns megfogalmazást találtam, Lendvai Katalinnál.
Ő finoman foglalja össze a lényeget.
Mutatom:

„Nem vagyok tartalomgyártó. Nem tudnátok, csak úgy magatoktól jelentkezni?” - Egyre többször olvasom ezt a megfáradt mondatot olyan szakemberektől, akik valójában nem tartalmat szeretnének gyártani.

❖Szülésznők, jógaoktatók, masszőrök, segítők, coachok és más segítő szakemberek - többnyire nők - fáradtak el abban, hogy folyamatosan ingyenes tartalmat készítsenek a közösségi média felületeire, életben tartva ezzel ezeket a platformokat, amelyeken keresztül próbálnak kapcsolatot teremteni az emberekkel a vállalkozásuk életeben tartásáért.

Ugyanis közben valami észrevétlenül megváltozott. A közösségi média platformjai észrevétlenül kényszerítettek bele minket egy olyan szerepbe, ami nem a miénk.

❖Arra kérnek, hogy szórakoztassunk, amikor mi gyógyítani, tanítani, kísérni szeretnénk.
❖ Arra kényszerítenek, hogy folyamatosan jelen legyünk, miközben a valódi értékteremtéshez ◐csendre, ◐elmélyülésre és ◐időre lenne szükség.
❖ És cserébe kapunk egy algoritmust, ami napról napra szűkíti a láthatóságot, és elvárja, hogy fizessünk a saját követőink, klienseink, ügyfeleink, vendégeink eléréséért - vagyis a megélhetésünkért. Van, aki már ott tart, hogy újra szórólapozni kezd.

Ez a működés nem fenntartható.
◇ Egy szakember feladata nem az, hogy a platformok ingyenes tartalomgyártója vagyis életbentartója legyen az értékes életideje által.
◇ A te tudásod, a tapasztalatod és a jelenléted nem „fogyasztási cikk” (content), amit két gördítés között eldob az ember.

☽ ◑ ☾ A feminin minőségtől valójában életidegen az önmagunk kizsákmányolása és az, hogy további teljesítménykényszerrel belekerüljünk a mókuskerekébe, amiből elkezdtünk kilábalni végre más életterületeken.

Tényleg az a fejlődés, ha az időnk egyre nagyobb részét azzal töltjük, hogy mit kellene még közzétennünk, milyen videót kellene készítenünk, hogyan kellene megállítanunk a görgetést, és mit kellene mondanunk három másodperc alatt ahhoz, hogy valaki figyelmét megragadjuk, ráadásul versenyre kényszerítve azokkal, akikkel összefognunk kellene?

A valódi szakmai érték sokszor éppen ott kezdődik, ahol megszűnik a folyamatos zaj. Amikor már nem az a kérdés, hogy 3 másodperc alatt sikerül-e megragadni valaki figyelmét, hanem az, hogy van-e idő meghallgatni, megérteni, kérdezni, gondolkodni és valóban kapcsolódni.

Talán nem azzal van baj, hogy nem vagyunk elég jó tartalomgyártók. Szakértők vagyunk, munkájukra igényes, tapasztalt, évek óta másoknak segítő szakemberek, akik nagyon is van mondanivalója. A baj inkább az, hogy azt már meg sem hallják, mert 3 másodpercbe nem fér bele.

A közösségi média nekem olyan, mint egy nagyváros, ahol jó korzózni. Sokszínű, izgalmas, széleslátókörű, inspiráló. Néha rájövök, hogy az is érdkelhet, amiről nem is sejtettem, hogy valaha érdekelni fog :)), de elfáradunk tőle. Alig várjuk, hogy beülhessünk a kedvenc kávézónkba a barátnőnkkel és a felszínes, zajos, vibráló kirakatoktól távol, mély, bizalmas beszélgetésbe kezdjünk.

✦ Nem mindig több tartalomra van szükség, hanem több valódi kapcsolódásra.

A megélhetésünket biztosító felületre vonatkozóan pedig valami mást kell kitalálnunk, más szabályokkal, amiket ideje magunkra szabni. “

☝️ Minden szavával egyetértek. 👌🤝

19/09/2026

🫵 Tudtad? A vércukorszint lehet az agy öregedésének egyik legfontosabb befolyásolható tényezője.

A magas vércukorszintet eddig elsősorban a cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel, valamint a vesekárosodással hozták összefüggésbe.

Egy új, a UK Biobank több tízezer résztvevőjének adatait elemző kutatás szerint azonban az agy öregedésének ütemét is befolyásolhatja. A mesterséges intelligenciával végzett MRI-elemzések alapján a vércukorszint bizonyult annak az anyagcsere-tényezőnek, amely a legerősebb kapcsolatot mutatta az agy felgyorsult biológiai öregedésével.

Az eredményeket a Molecular Psychiatry folyóiratban publikálták.

A kutatók először 4333 egészséges ember MRI-felvételei alapján fejlesztettek ki egy mesterséges intelligencia-modellt, amely képes megbecsülni az agy biológiai életkorát. Ezt követően 37.458 résztvevőnél számították ki az úgynevezett agyi életkorkülönbséget (Brain Age Gap, BAG), amely azt mutatja meg, hogy az agy fiatalabbnak vagy idősebbnek látszik-e a tényleges életkornál.

A nagyobb pozitív eltérés azt jelzi, hogy az agy biológiai értelemben gyorsabban öregszik, ami korábbi kutatások szerint összefügg a memória romlásával, a kognitív hanyatlással és több idegrendszeri betegség fokozott kockázatával.

A kutatók ezután 21.780 résztvevő vérmintájában elemezték a különböző anyagcsere-termékeket. Kilenc olyan molekulát azonosítottak, amelyek kapcsolatban álltak az agyi életkorkülönbséggel, de messze a legerősebb összefüggést a vércukorszint mutatta. Minél magasabb volt a vér glükózszintje, annál idősebbnek tűnt az agy az MRI-vizsgálatok alapján.

A kapcsolat megerősítésére genetikai elemzéseket és úgynevezett Mendeli randomizációt is alkalmaztak. Ez a módszer arra utal, hogy a magasabb vércukorszint nem csupán együtt járhat, hanem szerepet is játszhat az agy gyorsabb öregedésében.

Bár ez még nem tekinthető végleges bizonyítéknak, az ok-okozati kapcsolat valószínűségét erősíti.

A magasabb vércukorszint 80 különböző kérgi, kéreg alatti és kisagyi régió kisebb térfogatával mutatott kapcsolatot, vagyis nem egyetlen memória- vagy mozgásközpontot érintett, hanem az agy számos területét.

Emellett a magasabb vércukorszint gyakoribb volt azoknál, akiknél demencia, Alzheimer-kór, éreredetű demencia, Parkinson-kór, szélütés, depresszió vagy szorongás alakult ki, és rosszabb kognitív teljesítménnyel, gyengébb mozgásfunkcióval, valamint kedvezőtlenebb mentális egészségi mutatókkal is összefüggött.

A vizsgálat nem a mechanizmusokat kutatta, de eredményei jól illeszkednek korábbi ismereteinkhez.

A tartósan magas vércukorszint fokozhatja az oxidatív stresszt, a krónikus gyulladást, károsíthatja az agy apró ereit, valamint elősegítheti az előrehaladott glikációs végtermékek (AGE-k) felhalmozódását.

Ezek a folyamatok hosszú távon hozzájárulhatnak az idegsejtek károsodásához és az agy szerkezeti öregedéséhez.

A kutatás nem bizonyítja, hogy a vércukorszint csökkentése önmagában lassítja az agy öregedését, és nem szabad azt sem úgy értelmezni, hogy egy-egy magasabb vércukorérték már önmagában károsítja az agyat.

Az eredmények inkább arra utalnak, hogy a tartósan kedvezőtlen glükózanyagcsere hosszú távon szerepet játszhat ebben a folyamatban.

Mivel a vércukorszint életmóddal is befolyásolható, a kutatók szerint ez fontos célpontja lehet a jövőbeli megelőző stratégiáknak.

Ez a nagyszabású vizsgálat arra utal, hogy az agy öregedése nem kizárólag genetikai adottság, hanem az anyagcsere állapotával is szoros kapcsolatban állhat.
A vércukorszint a vizsgált metabolikus tényezők közül a legerősebb összefüggést mutatta az agy biológiai öregedésével.

Ha ezt a jövőbeni klinikai vizsgálatok is megerősítik, a megfelelő vércukorszint fenntartása nemcsak a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek, hanem a memória és a szellemi teljesítmény hosszú távú megőrzése szempontjából is még fontosabbá válhat.

Forrás:

Accelerated brain aging is increasingly recognized as a transdiagnostic risk factor for neuropsychiatric and neurodegenerative disorders, yet its metabolic underpinnings remain poorly understood. Here we integrated multimodal neuroimaging (MRI), plasma metabolomics, and genomic data from the UK Biob...

19/09/2026

19/09/2026

Nem lehet úgy minőségi életet élni, ha evés-zavarral küzdünk.
Az evés-zavar kapcsán általában a túlsúlyról esik szó, pedig létezik az ellenkező oldal is: az anorexia.

De legyen szó akár a túlsúlyról, akár az anorexiáról, a gyógyuláshoz, kilábaláshoz vezető betegutak ismeretlenek a legtöbb ember számára. Becslések szerint az anorexiával élőknek csak mintegy 30 százaléka jut el az ellátórendszerbe.

A bulimia nervosa esetén még kevesebben fordulnak orvoshoz. Anorexia nervosa esetén a segítségkérésig több mint két év is eltelhet. Egy 2017-es hazai felmérés évente körülbelül 600-2300 új anorexiás eset fordul elő itthon.

A társadalmi bizonytalanság és a 21. század kiszámíthatatlanabb életpályái erősítik a kontrollvesztés érzését, az étkezés korlátozása viszont hamis kontrollélményt adhat, így az esetszámok feltehetően növekednek.

Közben a testideál ismét a vékonyság felé mozdul a hollywoodi hírességek és az énekesek között, amely kép a közösségi média nyomán a magyar fiatalok között is terjed. Egyes tartalmak kifejezetten pozitívnak állítják be az anorexiát.

Magyarországon nincs kizárólag evészavarokra szakosodott fekvőbeteg-intézmény, az egyetemi klinika evészavaros betegeket ellátó 24 ágyas osztályán legfeljebb négy-hat beteg egyidejű elhelyezésére van mód, intenzív, evészavarra szabott pszichoterápiára pedig kevés kapacitás jut.

Erre a hiányra reagált a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, amikor 2026 áprilisában angolszász minta alapján elindította az Evészavar Nappali Kórházat.

Az országos ellátási területű program 18 éves kortól, érvényes TAJ-kártyával térítésmentesen vehető igénybe.

Elsősorban anorexia nervosával, illetve kóros soványsággal járó állapotokkal – például elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavarral (ARFID) vagy nem meghatározott evészavarral (UFED) – élőket várnak.
A bulimia nervosa és a falászavar önmagában nem tartozik a program célcsoportjába.

A nappali program olyanoknak jelenthet segítséget, akiknek állapota az ambuláns, ritkább találkozásoknál intenzívebb kezelést kíván, de nem igényelnek folyamatos kórházi felügyeletet.

A hathetes turnusokban a résztvevők minden hétköznap 8:45 és 14 óra között vannak a klinikán, a program egyszer megismételhető, így 12 hétre bővíthető.

Naponta két strukturált foglalkozás van. A program része a dietetikai pszichoedukáció, az asszertív kommunikációs tréning, az autogén tréning, a radikálisan nyitott dialektikus viselkedésterápia (RO-DBT), az alkotóműhely, valamint a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia.

Az ambuláns folytatás mentalizációs, katatím imaginatív képélmény pszichodramatikus megjelenítése, mozgás- és táncterápiás csoportokat, illetve egyéb rehabilitációt célzó csoportokat is kínál.

A terápiás nap egyórás, közös ebéddel zárul. A személyzet egyik tagja is asztalhoz ül, a telefonok nem használhatók, hogy a figyelem a kalóriaszámolásról a kapcsolódásra kerüljön. Ez sokak számára új élmény, mivel számos családban elveszett az étkezés társas jellege.

A programba kerüléshez nem szükséges háziorvosi beutaló: az érintett maga is jelentkezhet, de háziorvos, pszichiáter vagy pszichológus is javasolhatja az ellátást.

Első lépésként az [email protected]
címre kell e-mailt küldeni.

A klinika strukturált kérdőívet küld, majd személyes első interjút egyeztet, amelyen az állapotfelmérést az egy hónapnál nem régebbi laboreredmény is segíti. Itt dől el, hogy nappali kórházi, 12 hetes ambuláns csoportterápiás vagy fekvőbeteg-ellátás a megfelelő.

Bár a kórház országosan fogad betegeket, a napi budapesti jelenlét a távolabb élőknek korlát lehet.

Jelenleg a működési keret legfeljebb tíz résztvevő, az ambuláns csoportok kapacitása háromszor nyolc fő.

A hosszabb távú cél azonban egy multidiszciplináris evészavarközpont és néhány, anorexiás betegeknek fenntartott fekvőbeteg-ágy létrehozása. Ez. a jelenlegi nappali programmal együtt enyhíthetné az országos evészavar-ellátás hiányait.

Forrás: semmelweis.hu

18/09/2026

Vannak élethelyzetek, amelyekben lehetetlen stresszmentesíteni, kövessünk is el mindent ennek érdekében.

Ezek azok az élethelyzetek, amelyek nagyon sok Multimorbiditásban élőt érintenek, a kialakulása minden esetben önhibán kívüli, a megoldás pedig kizárólag politikai akarat függvénye.

Úgy is mondhatnám, hogy a makrokörnyezeti tényezők függvénye a mikrokörnyezetünk számunkra élhetővé tétele.

Nem.
Most sem kezdek el politizálni, hiszen a politika maga egy jelentős stresszforrás az életünkben.

De most elengedhetetlen, hogy azt mondjam: amíg nincs politikai akarat arra, hogy a rokkantellátások összege fedezze legalább a létminimumot, mindaddig a rokkant, állapotuk folytán munkát vállalni nem tudó, Multimorbiditásban élő emberek anyagilag függő, és ebben a formában teljes mértékig kiszolgáltatott élethelyzetben kénytelenek élni.

A kiszolgáltatott élethelyzet attól kiszolgáltatott, ha más emberek (hozzátartozók) jóindulatától, empatikusságától, ezzel együtt az ő közérzetétől függünk.

Hogy érthetőbb legyek, megmutatok nektek egy megtörtént esetet, név nélkül:

“Én születésem óta gyógyíthatatlan beteg vagyok. Gimis koromban leszázalékoltak, de mivel nem ipariban tanultam és nem volt gyakorlatom, így csak rokkant járadékot kaptam. Abban az időben ez pontosan 12100 Ft volt.

Emellett kaptam az emelt családit. Később meg mütöttek, diplomát szereztem, munkába tudtam végre állni. Erőmön felül teljesítettem, nekem egy egészségeshez képest sokszor annyit kellett belefektetnem ugyanabba a munkába, hogy ugyanazt elerjem, de soha nem érdekelt ez senkit.

Aztán a betegségem tovább romlott arra a szintre, hogy már teljes munkakeptelen vagyok. A fizetésem kiesett, maradt a 2 ellátás. Ez 63915+20300 Ft.

A férjem minden nap elmond minden senkinek, hogy csak ő dolgozik, kivetiti rám a dühét, haragját, hogy nem tudok dolgozni és ő eltart engem. Minden pillanatával visszaél.

Minden nap megkapom, hogy a 4 fal közt tengődök, azt sem tudom mi folyik a világban kint. …”

Nincsenek szavak. 💔

Ez az az élethelyzet, amikor Long Life Coachként nem tudom azt mondani, hogy: változtass.
Nem tudom azt mondani, hogy: ki kell lépni ebből a kapcsolatból.
Nem tudom azt mondani, hogy fejlesztened kell az önbecsülésedet.
Hiába ajánlanék bármilyen stresszoldó technikát egy olyan élethelyzetben, ahol a stressz kivédhetetlen, és folyamatosan újragenerálódik.

És még nagyon sok olyan tanácsot, útmutatást nem tudok adni, ami egyébként beválik.
Mert tudom, hogy a megoldások kivitelezése anyagilag lehetetlen a számára.

A stressz pedig közben tovább rontja az állapotot, kizárva azt, hogy a hölgy bármikor is újra munkaképessé válhasson, az anyagi függetlenedés, így a szabadság megszerzése érdekében.

Az ilyen szintű, családon belüli pszichikai bántalmazás egy olyan életkörülmény, amely elsorvasztja először a lelket, majd a testet is.

Az ilyen élethelyzetekből, önvédelemből, kötelező kilépni.

És ez az a lépés, amit azok a többszörös krónikusok, akik már teljes mértékben elvesztették a munkaképességüket, így anyagi kiszolgáltatottságban élnek, nem tudnak megtenni.

Miért?
Mert a havi ellátásuk összege, jó, ha fedezni tudja a havi gyógyszerköltségüket. A maradékból, a legnagyobb jószándékkal sem tudnak rezsit fizetni, vagy élelmet vásárolni maguknak.

A fenti élethelyzetnek egy összetett megoldása van: a férj pszichológiai gyógykezelése, együtt azzal, hogy a jogalkotó döntsön úgy: a létminimum szintje alatti rokkantsági ellátásokat, alapvetően és minimum, legalább a megemelt nyugdíjminimum szintjére emeli, hogy annál kevesebbet egyetlen rokkantsági-ellátott sem kapjon.

A hölgy ezen megoldások egyikével sem tud élni. Változtatni jelenlegi élethelyzetén, rajta kívül álló életkörülmények miatt képtelen.
Valódi segítséget a stresszmentesítéshez nem tud kínálni számára senki, ez a krónikus stressz így éjjel-nappal vele van, és keseríti meg az életét, rombolja tovább a szervezetét.

Nem ez a hölgy az egyetlen olyan Multimorbiditásban élő, többszörös krónikus diagnózis következtében munkaképtelen rokkant, aki ebben, vagy hasonló élethelyzetben él.

A krónikus stressz pedig, amit egy (vagy több) empátia-hiánnyal élő családtag okoz, generál, és tart fenn számára, büntetve őt azért, amiről nem tehet, meg fogja őt/őket ölni.

Mindössze azért, mert a jövedelmük létminimum szint alatti összege lehetetlenné teszi azt, hogy az ilyen mérgező kapcsolatokból kilépjenek.
💔