24/09/2026
Kizárólag akkora asztalt szeretnék, amekkorát úgy tudunk körülülni, hogy mindannyian figyelni tudjunk a másikra. Ennél nem vágyom se többre, se kevesebbre. És hogy senki ne lehessen téma, miután felkelt az asztaltól. ☝🏼
2022-ben az egyik nagyon kedves barátnőm felhívott azzal az ötlettel, hogy van a Rákóczi utcán egy picike stúdió, amit egy pár üzemeltet. Nem tudja, hogy milyen gépek vagy milyen lehetőségek vannak ott, de azt gondolja, hogy talán nekem jó lehet heti egy-két órában gyakorlati helynek, összekötne velük. 🤷🏼♀️ Ooooo mondom faszom, megint egy bájolgós találkozó, persze tudjuk le. Felvontam a szemöldököm, hogy mit keresnék én egy stúdióban, de nyilván elmentem az első találkozóra, ahol megismertem Barbit. ❤️
Nyilván a történetünket sokan ismeritek, azóta jó sok mindenen keresztülmentünk együtt, de egy nem változott: az egyik legjobb barátnőmmé vált az évek során, és 2025 júliusától pedig egyedül üzemeltetem a most már Bestia Mozgásstúdió névre hallgató helyet.
Kérdezték többen, és tényleg kérdezték, szóval ez nem csak a szokásos kamu influenszer duma, hogy nem vágynék esetleg egy nagyobb helyre? 🥹
Egyetlenegy esetben szoktam néha nagyobb helyre vágyni: amikor már nem tudom, hogy hova tegyem be az embereket az adott órasávba, ezért várólistán kell hagynom valakit. Hál’Istennek azért ezt szinte mindig meg tudjuk oldani, hiszen nagyon-nagyon rugalmas közösségünk van.
Viszont, hogyha őszintén kellene erre a kérdésre válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy NEM. Nem szeretnék sem nagyobb helyet, sem társüzemeltetőt, mert ez ebben a formában így a miénk, az enyém, a szerelemgyermekem, minden egyes négyzetcentimétere. Közös lónak meg ugye tudjuk milyen a háta:)
Közel 100-an vagyunk jelenleg is, egy annyira összetartó és pozitív közösség verődött körém, amiért én nem győzök minden nap hálát adni. 🥹 (Belegondolni is durva, milyen lenne, ha egyszerre lennénk bent annyian…)
És nem, nem szeretnék nagyobb helyet. Edzőtermet meg ilyeneket. “Kizárólag akkora asztalt szeretnék, amekkorát úgy tudunk körülülni, hogy mindannyian figyelni tudjunk a másikra.” Ezt nemrég olvastam egy blogon, és acélsodronyként fúródott a mondat az elmémbe. Tényleg, ennél nem vágyom sem többre, sem kevesebbre.
És hiszem azt, hogy a mai világban egy nagyon-nagyon ritka közösség a miénk.
Vannak, akik 6. éve velem tartanak az úton, vannak, akik hullámzóan velem vannak, és ez is teljesen rendben van. Vannak, akik csak be-beugranak egy-egy órára, őket is nagy-nagy örömmel fogadom. 🥰❤️
De azt gondolom, hogy egy valami nem változik: az egymás irányába megvalósuló kölcsönös tisztelet, és az a hozzáállás, ami lehet, hogy egyébként napközben az utca másik oldalán nem feltétlen valósulna meg, de ott, abban a 60 percben megvalósul. És számomra ennél nincsen nagyobb visszaigazolás. Hogy jó ott lenni, a rákócziharmincban.
És nyilván van, aki szerint sarkos az álláspontom, mert nem bratyizok mindenkivel. A szolgáltatóból nem tűnt el a SzabóMira. 😇Kb nyitott könyv az arcom… a “Jajj de szeretlek!” is, meg “Ne legyéé máá’ ennyire balfasz!” is rajta van. 🥲🤣 Én nem egy lelketlen, látszatban ajnározó és közhelyeket puffogtató termet szeretnék üzemeltetni, hanem egy valódi csapattal működő menedéket, nyugiszigetet, ahol fejlődünk. 🫶🏼 Magamnak, és nektek is. Sosem tudhatod, hogy egy jó szó hányszor mentette már meg az edzőtársad a nap végén…!
És onnantól kezdve, hogy ez a hely egy ilyen hely, az én szerepem túlmutat azon, hogy edző vagyok, és edzésterveket írok kiscsoportoknak. Ha kell, beleállok helyzetekbe, és igen, vált már el utam nem egy emberkével, akivel úgy éreztem, hosszú távon nem tudnék együttműködni. Nincs az a pénz, ami felérne a békével. És erre a helyre nagyon-nagyon szeretnék még sokáig vigyázni.
Automatikusan egy nagyobb hellyel nagyobb ingerek, nagyobb embertömeg és több idegbaj jár együtt. És én nem szeretném tönkretenni az idegrendszeremet. 😅 Rengeteget dolgozom azon, hogy a normál tartományban működjön, és nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen emberek vannak körülöttem.
És persze akkor is működne egyébként ez az egész, hogyha már nem raknám ki minden héten azt, hogy milyen órarend van, mert nem feltétlen célom bővíteni a kört. Aki megkapja hozzám a “hívást”, az úgyis oda fog találni, függetlenül attól, hogy én kirakom-e az órarendet.
De hát nyilván ennek van egy ilyen marketing nevű része, hogy ezt ki kell rakni, mert akkor mégiscsak milyen tartalomgyártó, és milyen az ember, ha nem reklámozza saját magát. A Bestia MozgásStúdió ennél már sokkal-sokkal többről szól. 🙏🏼🤍
És kívánom azt mindenkinek, hogy legalább egyszer az életében legyen körülötte egy ilyen közösség, mint amilyen körülöttem van.
Találjátok meg azt a közösséget, ami nektek is ezt tudja adni. Természetesen az ajtó bármikor nyitva áll, ha úgy érzed, hogy nálam van a helyed.
Szóval most nem akarok reklámozni semmit és senkit, sem magamat, csak azt, hogy mennyire jó érzés a FŐ BESTIÁNAK lenni.
Köszönöm! ❤️
