25/08/2026
A múlthét sem telt el esemény nélkül egyesületünk életében, 2 helyszínen, több sportágban is a rajtvonalnál álltak a versenyzőink. Vasárnap a WTF Spartacuson futott Tárnok Csilla, Augusztus 20-án pedig hagyományosan Szarvason a Trianoni Emléktusán vettek részt a lányok. 🏊♂️🏃♀️
Az idei Emléktusa a megnyitó után egy rövid megemlékezéssel kezdődött, Gofjár Zolira emlékeztünk, hiszen éveken keresztül ennek a versenynek is szerves része volt. Pakolt, készült, frissített, segített, bíztatott, minket is, mindenkit is, így hiányát rengetegen éreztük azokban a percekben, de tudtuk, hogy fentről figyel minket és ugyan úgy szurkol nekünk, mint az elmúlt években. 🕊️
A lányok ezt követően mindent megt***ek, hogy igazán méltóan emlékezzenek, mindent beleadva, az összes versenyszámban, amiben indultak, egytől egyig dobogóra álltak 💪😊
Futás🏃♀️
6km
Pócsik Sándorné - kcs. 1. 🥇
9km
Sándor-Kusztos Linda - absz. 1.🥇, kcs. 1. 🥇
Lele Karina Virág – absz. 3.🥉, kcs. 2. 🥈
1000m úszás 🏊♀️
Tárnok Csilla – kcs. 2. 🥈
XL kéttusa (2000m úszás, 9km futás)🏃♀️🏊♀️
Serfőző Ágnes – kcs. 2. 🥈
Jöjjenek a beszámolók:
Serfőző Ágnes: Zolika tiszteletére egy rövid, megható megemlékezéssel indult a verseny. Az ő emlékének ajánlották fel a leghosszabb és legnehezebb XL távot, így nem is volt kérdés, hogy Jencával ezen a távon indulunk – még úgy is, hogy tudtuk: a győzelemre esélytelenek vagyunk. A kéttusát 2 km úszással kezdtük, amit végig hátúszásban teljesít***em, ezt a részt még élveztem is. A vízből kijőve a depóban még szédelegtem és a lábaim nem nagyon voltak együttműködőek, így vágtam neki a gáton kijelölt 3 körös, összesen 9 km-es futásnak. A pulzusom végig az egekben volt, egyáltalán nem esett jól a mozgás, de becsülettel végig
csináltam, ami végül egy második helyezést ért. Nagyon elfáradtam. Ahogy minden évben, a hagyományt követve most is a verseny után teszteltük az aktuális országtortát. Az idei győztes, a Bíborfehér nagyon finom, tökéletes zárása volt ennek a napnak!
Sándor – Kusztos Linda: Jó pár éve az augusztus 20-át Szarvason kezdjük a Trianoni Emléktusán, ami idén sem volt másként. Nagyon szeretünk Szarvasra járni, a szervezés, a hangulat, a versenyzőközpontú hozzáállás, a kiváló frissítés mind magasan kiemeli a környékbeli versenyek közül az ottaniakat. A verseny előtt elég húzós másfél hetem volt, nyaralni voltunk, ami nálunk idén is aktív kikapcsolódással telt, rengeteget túráztunk, követtem az edzéstervem és még egy versenyre is sikerült beneveznem, így nem voltam a legkipihentebb, de ettől függetlenül a 9 km-es távot választottam. A legnagyobb kihívást most is a tűző nap és a forró levegő jelent***e, ami körről körre egyre nehezebbé t***e a futást. Végig az élen haladtam, a pályán pedig szembe is találkozunk a többi résztvevővel, ezért tudtam, hogy nagyon nem lassíthatok, mert a versenytársak csak néhány száz méteres lemaradásban vannak, így elég küzdelmes volt ez a futás. A befektetett munka végül meghozta a gyümölcsét, abszolút 1. és korcsoport 1. helyen tudtam végezni, de ezzel a futással annyira nem voltam megelégedve, lehetett volna szebben, okosabban is csinálni.
Lele Karina Virág: Ha Magyarország születésnapja, akkor Trianoni Emléktusa! Mindig örömmel térünk vissza Szarvasra, hiszen ez a verseny évről évre bizonyítja, hogy a magas színvonalú szervezés mellett a családias, jó hangulat is garantált. Szinte már hazajárunk! Idén is a 9 km-es távot választottam, ahogy minden évben. A hőség azonban most is alaposan megnehezít***e a dolgom. Ezen a távon a forró gátat kellett oda-vissza megtenni egészen a Magyarország középpontjáig, miközben onnan visszaérve megkerültük a Kacsa tavat is, és ezt háromszor. A rajt-cél területhez érve mindig sikerült egy kis új erőt gyűjtenem, de közben már azt is tudtam, hogy utána ismét össze kell szednem magam, és meggyőzni a fejemben azt a bizonyos hangot: menni fog! Persze lehetett volna lazábban, örömfutásként is megélni, hiszen mégiscsak ünnepelt az ország, de legbelül mindig ott motoszkál a cél, a dobogó. Így volt ez most is. A pálya adottságai miatt folyamatosan találkoztunk Lindával és a többi versenyzővel is a gáton, így nagyjából fel tudtam mérni az esélyeimet. Abban már biztos voltam, hogy a dobogó elérhető, de az igazán kellemes meglepetés az lett, hogy végül sikerült Linda után beérni és ezzel megszereznem a női korcsoport II. helyét, valamint az abszolút kategória III. helyét. Jókedvvel, élményekkel gazdagodva, majd egy országtortával zártuk ezt a különleges napot! Szarvas, jövőre ugyanitt!
Tárnok Csilla: Ha augusztus 20., akkor évek óta Szarvas, és a Trianoni emléktusa. Az idén is az 1000 méteres úszást választottam, készülve a pusztulat melegre, ami jött is. Tanulva az eddigiekből, hogy nagy a tumultus, inkább előre, szélre helyezkedtem, hogy ne kelljen annyi embert kerülgetni. Ez a taktika be is vált, mert egészen nyugisan tudtam menni a magam tempójában. Volt egy-két " nyulam", akikkel tudtam tartani. Komolyabb megerőltetés nélkül sikerült hozni a versenyt, ami az idén egy korosztályos ezüstöt jelentett, aminek nagyon örültem. Ezt követően vasárnap jött a WTF Spartacus a kvázi "hazai" versenyem, hiszen szinte a szomszédban van Visegrádon. Kedvenc volt eddig, de az idén bekerült egy csavar, ami elkerülte a figyelmem, mégpedig az, hogy nem a megszokott irányba futunk, hanem az ellenkezőbe! Azaz, ami eddig kellemes lejtő volt, az kellemetlen emelkedővé vált. Rudival mentem az elején, de az órám folyton csipogott a pulzus miatt, így az Apátkúti-völgyben kicsit visszább vettem. Ez mondjuk nem nehéz, mert szinte végig single track. Pilisszentlászlóra beérve volt végre egy minimális lejtő, de aztán a faluban újra jött a felfelé. Ezúttal a falu másik végén volt a frissítő pont, ahol ittam egy kólát, ettem két sós kekszet, majd a következő emelkedőn betoltam a gélemet, amivel készültem. Ettől új erőre kaptam, és parádésan megfutottam a következő lejtőt. De már jött maga a Spartacus ösvény, újabb single track, újabb becsapós, lassú emelkedő. A csodás kilátás sem tudott igazán feldobni. A Jenő-kunyhótól aztán az utolsó 2,5 km végre lejtett, de ez is elég technikás terep volt. A végén lehajráztam pár embert, és egy új barátommal kézen fogva futottunk be. (Szentlászló előtt támogató szavaival segített nekem) Ez a teljesítményem egy korosztályos 4. helyet, és egy abszolút 85. helyet jelentett. Vince kisfiam a gyerekfutamban 3. lett, ez némileg kárpótolta őt Szarvasért.
Pócsikné Ágnes: Augusztus 20-án ismét útra keltünk, hogy részt vegyünk a már hagyománnyá vált VII. Trianoni Emléktusán Szarvason. Idén is a megszokott, családias közeg fogadott minket: ismerős arcok, a már jól ismert terep és persze az elmaradhatatlan, hamisítatlan augusztusi hőség. A rendezvény rendkívül népszerű volt, rengeteg induló gyűlt össze, így a hangulatra egyáltalán nem lehetett panasz. A tikkasztó melegre való tekint***el ezúttal is a rövid táv mellett döntöttem. Bár a terep és a táv is tűrhető lett volna, a futás most mégsem volt teljesen komfortos. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy túl későn reggeliztem, a teli gyomor pedig végig nehezít***e a mozgásomat. Ennek ellenére sikerült egy kifejezetten jó helyezést elérnem a korcsoportomban, aminek nagyon örültem. A célba érés után természetesen járt a megérdemelt jutalom: az elveszített kalóriákat stílusosan az idei Ország Tortájának megkóstolásával pótoltuk.
Bravó, mindenkinek gratulálunk! 👏🥰