17/09/2026
A diétás szabály, amit tíz éve tényleg betartok
Nem gondolom, hogy létezik egyetlen legjobb étrend. Aki ezt biztosan állítja, annál általában érdemes megnézni, mit akar nekünk eladni. Engem sokkal jobban érdekel, hogy melyik szabály marad meg akkor is, amikor az élet nem úgy alakul, ahogy elterveztük. A legtöbb diéta nem azért bukik el, mert az alapötlet teljesen rossz, hanem mert három hónapig, esetleg fél évig lehet tartani, aztán jön egy utazás, egy nehezebb munkahelyi időszak, családi ügyek, egy étterem, vagy egyszerűen egy rossz hét. Az újabb fogyást segítő gyógyszerek is érdekesek ebből a szempontból, mert az egyik fontos hatásuk éppen az, hogy kevésbé leszünk éhesek. De ettől még nem tanuljuk meg, hogyan fogunk enni a következő húsz évben. Emiatt szinte elkerülhetetlen a gyógyszer hosszútávú használata, hiszen amint leteszik, az étvágy azonnal visszajön, mivel a gyógyszer nem segített az új szokások kialakításában. A nehéz része továbbra is ugyanaz: valamit nagyon sokáig, nagyjából következetesen csinálni.
Most, négy hónappal az Ironmanre való felkészülés kezdete után, nagyjából így eszem, és ebben azok a részek is benne vannak, amelyek nem működnek különösebben jól.
A nyárból ősz lett, és ez az étkezésemen is többet változtatott, mint gondoltam volna. A nagy melegben nagyon korán kellett edzenem, és aki próbált már rendesen futni hajnali öt körül, az tudja, hogy nem egyszerű normális reggelit enni, megvárni, amíg megemésztődik, aztán elindulni, még mielőtt elkezdődik a nap. Ilyenkor marad a gél, valamilyen édes ital, vagy semmi. Évekig ment, hogy a fasted - éhgyomorra történő edzés milyen jó a zsírégetés szempontjából. Én ezt korosztályos sportolóként és edzőként nem tartom jó iránynak. Ha valaki tíz-tizennégy órán keresztül nem evett, majd eztán próbál minőségi edzést elvégezni, az hamar eléhezéshez vezet. Lehet ezt rövid ideig erőltetni, de nem látom értelmét annak, hogy a jó edzés egyik feltételeként még az evést is megnehezítsük.
Most már hűvösebbek a reggelek, így újra tudok edzés előtt rendesen enni. A reggeli továbbra is nagyon korai, általában fél hét előtt megvan, de már valódi étel. Többnyire szénhidrát, sokszor saját sütésű kenyér vagy valamilyen gabonaféle, mellé tejtermék a fehérje miatt, gyümölcs, néha még zöldség is. Az első edzés csak nyolc után kezdődik, így van idő, hogy mindez felszívódjon.
Az edzés közbeni étkezést leginkább az dönti el, hogy mit csinálok. Harminc-hatvan perc után általában elkezdem a szokásos sportkaját: gélt, izotóniás italt, energiaszeletet, banánt, néha gumicukrot vagy tejkaramellt - ez utóbbit nem tudom mindenkinek javasolni, nekem működik. Ha először futok, ami a legtöbb napon így van, akkor a bicikli előtt eszem valami szilárdabbat, az első órát pedig viszonylag könnyűre hagyom, hogy a gyomromnak legyen ideje megemészteni a táplálékot tekerés közben. Utána jöhetnek újra a gélek és minden, ami nálam van. Hosszabb edzés után, ha közben rendesen ettem, nem kell hazaérve azonnal óriási lakomát csapni, de fél órán belül eszek valami szénhidrátot és fehérjét. Ennek részben élettani okai vannak, az első fél órában elfogyasztott táplálék segíti a gyors regenerációt a másnapi edzésekre.
A nap későbbi részében fokozatosan elhagyom az egyszerűbb szénhidrátokat (cukros cuccokat, kenyeret), és inkább fehérje és zsír kerül előtérbe. Hús valamilyen teljes értékű gabonával, hüvelyesek, vagy egy emelt fehérjetartalmú tejtermék. Ez utóbbiak közül néhányat valószínűleg nem ennék ilyen mennyiségben, ha nem edzenék ennyit, mert mindegyik tömve van cukorral. Normális napokon négy-öt óra körül már befejezem az étkezést, mert kilenckor legkésőbb alvás.
Nem számolom a grammokat. Ki lehetne számolni mindenből egy elméleti mennyiséget, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a pontosság annyit hozzátesz, mint amennyit sokan gondolnak. Egyik nap több, a másik nap kevesebb, a teljesítményemen az utóbbit azonnal megérzem, és pótolom a hiányt másnap.
Az egyetlen szabály, amit körülbelül tíz éve tényleg megtartok, egyszerű: edzés után viszonylag hamar eszem szénhidrátot és fehérjét. Az elmúlt években szinte minden mást kipróbáltam valamilyen formában. Éhgyomros edzést, alacsony zsírtartalmú étrendet, magasabb zsírtartalmat, különböző kizárásos diétákat, amikor a gyomrommal vagy a bőrömmel volt valami gond. Ezekből aztán előbb-utóbb mind kiesett valamiért. Ez maradt, mert egyszerű. Befejezem az edzést, eszem. Nem kell rajta különösebben gondolkodni.
A szabály, amit viszont elengedtem, és valószínűleg nem kellett volna, a cukor visszafogása volt az edzésen kívül. Otthon egész jól működött, utazáskor viszont szinte azonnal szétesett. A saját konyhámon kívül nagyon könnyű megenni egy cukros tejterméket, túl sok mézet tenni a kávéba, vagy megenni néhány (csomag...) kekszet egy bringázás után, egyszerűen azért, mert ott van. Ezek a feldolgozott dolgok nálam a csendes csalások. Ettől még továbbra is jobban szeretem azt az ételt, amelynél el tudom olvasni az összetevőket, és a nagy részét fel is ismerem, de egy kempingbuszban ez nem mindig van kéznél.
A kizárásos/eliminációs diéták jól mutatják a különbséget aközött, hogy valami működik, és aközött, hogy valamit lehet-e hosszú távon élni. A tej és a glutén elhagyása tényleg sokat javított az évekig tartó emésztési problémáimon - és ez az eredmény megmaradt a diéta után is. Körülbelül fél évig tartottam. A bőrproblémán, amit valójában meg akartam oldani vele, semmit nem változtatott. Ahhoz végül szakember kellett, nem egy újabb étkezési napló. Közben az egész étrend olyan körülményessé vált, hogy végül abbahagytam. Ha valami csak akkor működik, amikor az élet minden részét tökéletesen kontrollálni tudjuk, az szerintem nem túl hasznos megoldás.
A táplálkozást a kerékpáros edzői, illetve a fitness és rehabilitációs képzéseimen is tanultam, az elmúlt évtizedekben pedig volt egy alanyom, akin korlátlanul lehetett kísérletezni: én. A legtöbb, amit ebből megtanultam, inkább negatív tudás. Elég jól látjuk, hogyan néz ki, ami károsítja az egészséget, és kevésbé egyértelmű, mi lehetne az ideális. Kiindulásnak nem rossz a kevésbé feldolgozott étel, olyan alapanyagokkal, amelyek nagy részét felismerjük, és nincs cimkéje, vagy ha van, azon nem szerepelnek ismeretlen kódok. Ezen túl viszont már nagyon sok múlik az emberen: néhány bevált étel, amit tudjuk, hogy szeretünk és jól működik, a többi pedig változhat az évszakkal és azzal együtt, hogy éppen mennyit edzünk vagy milyen életet élünk.
