Mászásoktatás - Summits & Trails

Találkozunk a Velebit túràn?

https://www.facebook.com/share/19RefAFATa/?mibextid=wwXIfr

Outdoor veszélyek felismerése és kezelése

Fontos már az elején artikulálni, hogy a hegy és sziklamászás, a magashegyi trekkingek hobbi szinten bár nem extrém sportok, de hordoznak magukban veszélyeket. Ezeket a veszélyeket tudatos és megfelelő tervezéssel, tanulással, gyakorlással, helyes kivitelezésekkel és gyors mozgással csökkenthetjük, azonban a nullát soha nem fogja elérni. Ezért a feladatunk nem az, hogy azt mondjuk: “én ezzel a módszerrel kikerülöm a veszélyt” hanem az, hogy már indulás előtt tisztában legyünk a veszélyekkel, a veszélyes helyekkel és hogy mi történhet. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor tudunk vészforgatókönyveket készíteni, amit szintén magunkkal kell vinnünk.
Mert nincs nagyobb veszély annál, minthogy tudatosan abban az illúzióban tartjuk magunkat, hogy “mi biztonságosan csináljuk, amit csinálunk” mert ez a gondolat elvakít bennünket a veszélyek tudatos keresésére.
Szóval hiába rekreálódni megyünk a hegyekbe vagy a sziklák közé, ki kell alakítanunk egy olyan attitűdöt, ami mindig szemléli, pásztázza a környezetét és arra készül, hogy “mi lesz hogyha…”. Természetesen a realitások talaján maradva.
Néhány szót az objektív és szubjektív veszélyekről, mielőtt rátérnék a lényegre. Az objektív veszély a környezetből, míg a szubjektív veszély az emberből, csoportból, csoportdinamikából következik.
Objektív veszély
Az objektív veszély olyan veszélyforrás, amely a résztvevő személyétől és döntéseitől függetlenül jelen van a környezetben.
Példák:
kőhullás
lavina
villámcsapás
szélsőséges időjárás
erős szél
jegesedés
omlásveszélyes szikla
áradás, vízszint hirtelen emelkedése
gleccserhasadék
szikla vagy jég természetes leszakadása
sötétedés
magas vízállás
Lényeg: akkor is létezhet, ha a résztvevő tökéletesen felkészült és megfelelően viselkedik.
Szubjektív veszély
A szubjektív veszély a résztvevő felkészültségéből, fizikai vagy mentális állapotából, tapasztalatából, döntéseiből vagy hibáiból ered.
Példák:
elégtelen technikai tudás
túlbecsült mászótudás
rossz útvonalválasztás
fáradtság
dehidratáció
elégtelen ruházat vagy felszerelés
hibás kötéltechnika
rossz biztosítás
figyelemelterelés
pánik
rossz időjárás félreértése
a saját teljesítőképesség túlbecslése
elégtelen akklimatizáció
Lényeg: a veszély a résztvevő tulajdonságai vagy viselkedése miatt alakul ki, illetve jelentősen megnő.
Mindezeket figyelembe véve a kockázatokat már tervezés során mérlegelni kell és célszerű szimultán A B C tervet és vészforgatókönyveket létrehozni, amiket a csoporttal már indulás előtt érdemes kommunikálni.
Fontos felismerni már az otthoni tervezőasztalnál, amikor felmérjük a terepet topok, videók, térkép alapján, hogy hol, milyen veszélyek várhatnak bennünket. Pontosan meg kell tudni jelölni azokat a kritikus pontokat, ahol nehézségbe ütközhetünk. Ide tartozik például egy kifejezetten nehéz, kitett szakasz is. Ha ezeket felmértük, már van egy probléma térképünk. Ezt követően meg kell találnunk azokat a biztonságos helyeket, ahonnan vagy ahová menekülni, pihenni stb tudunk. Példának okáért egy téli túra során nem random helyeken és időben állunk meg pihenni, ami esetleg ha nem tűnik fel nekünk, pont egy lavinamező közepe is lehet, hanem tudatosan a veszélyes terep előtti utolsó pihenőhelyen, hogy a kit***ebb résznek kipihenten és felkészülve vághassunk neki.
Ugyanezt a terep monitorozást el kell végeznünk indulás előtt is előző este, vagy reggel, amikor ott vagyunk, amikor még a helyiek, hütte stb véleményét is kikérhetjük az adott kondíciókról, terepről, veszélyekről és szemrevételezéssel is látjuk, amit eddig csak térképen számolgathattunk. Igyekezzünk felfedezni ismét minden veszélyes pontos és azonosítani azokat, amiket előzőleg térképről megneveztünk.
Végül pedig menet közben is állandóan ellenőrizzük a terepet és annak változásait, keressük, hol mi történhet.
Mindezek következtében, vészforgatókönyvekkel a zsebünkben nem szabadna, hogy előforduljon olyan konstelláció, hogy egy nagyobb csapatot egy véletlen lavina elsodor és az váratlanul ér bennünket, mert előre felmértük a lavina által esetleg érintett területeket, felkészülten, egyenként mentünk át rajta és ha kialakult, akkor nem improvizálni kell egy mentést, hanem a már előre megtervezettek szerint “csupán” kivitelezni.
Ez rengeteg időt és energiát nyer nekünk a bajban.
Ugyanezt a fenti hármast fogjuk még elvégezni az időjárás (hókondíciók) és az emberek, csapat tekintetében.
Humán szempontból is fontos vizsgálni ezt a kérdést, mert a legtöbb veszélyt, mi magunk visszük fel a hegyekre saját magunkkal. Fel kell mérni, hogy az adott A B C tervekhez a fizikai és mentális felkészültsége mindenkinek megfelelő e, illetve a kockázatvállalási hajlandósága is korrelál e a tervekkel. Ugyanitt fontos tudni a különböző krónikus betegségekről, szedett gyógyszerekről, hogy előre tudjunk készülni egymás segítésére. Ugyanitt dől el, hogy olyan felszereléseket vigyünk, ami adekvát arra a terepre, ahol közlekedni szeretnénk.
Indulás előtt újra határozottan artikulálni kell, hogy ki, mit szeretne, hogy érzi magát, hogy a tervek és vágyak valóban összhangban állnak e. Ha valaki bár például egészségileg vagy pszichésen nincs jól, esetleg az akklimatizációja nem megfelelő, de a csoportnyomás vagy a rábeszélés elindítja az úton, ő a menet során egy időzített bomba lesz.
Menet közben pedig szintén keresni kell a fáradás, a pszichés kimerültség jeleit. Ha valaki gyakran megbotlik, kezd koordinálatlanná válni, akkor ezt fel kell ismernünk, kötélre venni, vagy megállni, pihenni, enni inni, energiazselét adni.
Egy kit***ebb szakaszon, ha a túrázó, vagy mászó fél, elakadt, akkor a gondolkodása beszűkül. Ilyenkor kívülről kell segítenünk, de erőszakkal, kritizálással, lenézéssel soha ne akarjunk valakit meggyőzni, inkább segítsük mindig a következő lépésre koncentrálni, közös légzéskontrollba belevonni és együtt megoldani a nehézséget.
Harmadrészt pedig az időjárást és adott esetben a hóviszonyokat fogjuk ugyanígy otthonról, indulás előtt és menet közben folyamatosan ellenőrizni.
Ez által a 3x3 elemzési módszer által eszközt kapunk a kezünkbe, hogy a sejtéseket, megérzéseket, veszélyeket kissé objektivizáljuk.
Az előre elkészített mentális forgatókönyvek jelentősége sem elhanyagolható, hiszen veszélyhelyzetben, krízisben improvizálni nem jó megoldás. Nem véletlenül van minden professzionális, nyomásnak kitett szakmában algoritmikus gondolkozás, mert stresszes szituációkban a gondolkodásunk beszűkül, a jó döntésekre sem elég időnk sem belső nyugalmunk nincs, ezért hasznos, ha már előre vannak terveink, begyakorolt formuláink, amiket alkalmazni tudunk az adott helyzetre.
Ez persze csak akkor fog menni, ha menet közben a veszélyeket tudatosan kerestük, azonosítottuk, megértjük a rendszerek miértjét és tudjuk is a megoldást, akár kötéltechnikai, akár mentési, akár egyszerűbb verbális vezetéssel megoldhatóak.
Minden túra után célszerű az egész helyzetet átgondolni. Mert fontos axióma, hogy attól még, hogy a túránk során minden rendben volt, egyáltalán nem biztos, hogy mi mindent jól csináltunk. Sok esetben lehet, hogy csak szerencsénk volt és az általunk nyitva hagyott lehetőségből nem lett baleset. A hibánk, amit esetleg fel sem ismerünk nem eszkalálódott tovább. Sokszor sajnos azt a téves következtetést vonjuk le, hogy mivel velem még nem történt baleset, ezért én óvatos és megfontolt vagyok. Ami persze lehet, hogy igaz, de közel sem olyan erős az oksági kapcsolat az első és a második állítás között, mint ezt mi látni szeretnénk. Tehát a saját döntéseinket és megoldásainkat is utólag gondoljuk át, ott is keressük a hibát és próbáljunk belőle a jövőre nézve konzekvenciákat levonni.
Ha egy társunk például elakadt és bepánikolt, akkor az utólagos konzekvencia nem feltétlenül az, hogy a másik miben hibás, neki mit kellett volna másképp csinálni, mert ebből nem tudunk tanulni. A kérdés az, hogy nekem, hogyan kellett volna ezt a helyzetet jobban kezelnem.
Végül pedig még egy ide vágó gondolat, az az idő és a gyorsaság. Outdoor terepen azért mozgunk, mert szeretünk ott lenni, vagy mert ez a célunkhoz vezető út. Ettől még be kell látni, hogy sokszor az objektív veszélyeknek, viharnak, hidegnek, melegnek, mindenféle ránk esetleg halálos szeszélyek fokozottan exponált terep. A legbiztonságosabb, ha igyekszünk tudatosan minél gyorsabbak lenni. Persze ez nagyon terepfüggő, de általánosságban elmondható, hogy nem szeretjük, ha a menedék előtt ránksötétedik a hegyekben, vagy elér egy vihar esetleg elfogy a vizünk. Azért, hogy ennek ne adjuk meg az esélyét tudatosan kell terveznünk a gyors haladást és pihenőket. Előre fontos tudni, hol lesz pihenő ahol egyből biztonságos hely is adott.
Induláskor nem baj, ha kicsit fázol, de ha az első pihenő fél óra sétára lesz, akkor ne álljunk meg ötpercenként vetkőzni, enni, inni, mert minden külön megállása apró, de a végén jelentősen összeadódó időveszteség, ami önmagában is egy nehezen látható de dedikált veszélyforrás.
Ugyanez a helyzet a kötél használattal. Nyilván vertikális mászás során értelemszerűen standtól standig mászunk kötélbiztostásban, de fontos tudni, hogy ez rengeteg időt emészt fel. Ahogy a terep könnyebbé, vagy kevésbé kitetté válik, az alábbiakat kell mátrix szerűen mérlegelnünk. Egy adott terepen a baleset (pl zuhanás) valószínűsége: minimális, lehetséges, valószínű, illetve egy esetleges baleset (pl zuhanás) konzekvenciája mekkora: kicsit, közepes, katasztrofális. Tipikus példa egy kitett gerinc, ahol bár egy zuhanás akár több száz méteres esést jelenthet, tehát a konzekvenciája katasztrofális, nagyon sokszor nem használunk kötélbiztosítást, mert a valószínűsége minimális. És cost benefit alapon mérlegelve, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a zuhanás esélye minimális, míg ha itt standtól standig biztosítunk kötéllel, akkor szinte biztosan itt ér minket az éjszaka, a fagy a vihar, kifogytunk az élelemből és italból stb, ami nyilván nagyobb kockázatot hordoz magában. Épp így célszerű arról is dönteni, hogy egy kis kitett szakaszon érdemes e beülővel és eszközökkel biztosítani, vagy áthidalható e biztonságosan egy testről történő, terepelemeket felhasználó biztosítással, vagy egy kötéllel történő de eszköz nélküli ereszkedéssel, vagy éppen kötélbe véve magunkat szimultán mászunk. Amikor nem definitív sziklamászásról van szó, akkor mindig mérlegelnünk kell a leglassabb standtól standig biztosítás és a leggyorsabb, minden eszköz nélküli haladás közötti spektrumot és az adott területhez leghatékonyabb módszert kell kiválasztani, ami mint fentebb írjuk, lehet a testről történő biztosítás, ereszkedés, egyszerű félszorító nyolcassal történő megoldások, a szinkronmászás vagy a standtól standig biztosítás.

🧗‍♂️ **Kötelek, karabinerek, hevederek – de vajon miből készülnek, és miért számít ez?**

Új videónkban a mászásban használt legfontosabb **kötél- és fémeszközöket, anyagtípusokat és felszereléseket** vesszük végig. Megnézzük, milyen különbségek vannak közöttük, mire valók, és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a használatuk során.

Ha szeretnéd jobban megérteni a mászófelszerelések világát, ez a videó neked szól! 👇

🎥 Nézd meg a videót, és iratkozz fel a csatornánkra!

#3. fejezet 🧗 MÁSZÓ- ÉS HEGYMÁSZÓ FELSZERELÉSEK – KÖTELEK, ANYAGTÍPUSOK ÉS FÉMESZKÖZÖK Milyen anyagokból készülnek a mászó- és hegymászó felszerelések?Mi...

BIZTONSÁGOS MAGASHEGYI TÚRÁZÁS BESZÁMOLÓ
-SZŐNYI DANI-

3. RÉSZ A Škrlatica ködös arca

Fel tudtunk volna menni? Igen. Érdemes lett volna? Nem.
Az 5 napos magashegyi tripünk utolsó napjára már csak 4-en maradtunk (last men standing). A cél a Škrlatica volt, ami technikailag és mentálisan is egy fokkal keményebb az eddigieknél.
A körülmények nem voltak velünk. Nagyon ködös, nedves, csúszós és nyomasztó volt a terep. A Julia alpok királynője ma szégyenlős arcát mutatta, egy pillanatra se láttunk tovább az orrunk hegyénél egész nap. Ezen a ponton azt érzékeltem a csapaton, hogy kissé megszeppentek. Oktatóként fel tudtam volna húzni-vinni őket a csúcsra. De nem ez a dolgom.
Hagytam, hogy ők keressék az utat, és ami a legfontosabb hagytam, hogy ők hozzák meg a végső döntést. És ők a visszafordulás mellett döntöttek.
Számomra ez volt a túra csúcspontja. Mert ennek az 5 napnak sosem a csúcsok meghódítása volt a célja (a hegyet amúgy sem lehet meghódítani), hanem az, hogy megértsék, hogyan kell felelősségteljes, önálló döntéseket hozni. A vizsgát mindenki let***e azok is, akik az első este után szálltak ki, és azok is, akik az utolsó nap fordultak vissza a nedves falak alatt.
Büszke vagyok a csapatra. Én is tanultam tőletek.
Ha te is inkább a valóságot keresed a hegyen a filterezett insta-posztok helyett, figyeld a naptárunkat. A közeljövőben lehet, hogy összerakok egy Skuta – Dolgi hrbet – Grintovec kombót.
Ha jössz, jössz. Ha kérdésed van, írj.

MONTE ROSA | 2026 | CASTOR | SIGNALKUPPE by Mona

Több külön történetként indult ez az utazás hatunk számára, ahol mindenki a saját célját egybe vegyítve tervezte az utat. A közös kisbuszos utazás után a hegyen külön-külön mozogtunk, de a kempingben és a hüttékben mindig megdiskuráltuk a napjainkat. Nagyon jó ötlet volt 2 kört menni a hegy különböző részein és a kettő között pihenni egyet a völgyben, ezt a stratégiát most próbáltuk itt ki elsőnek, és eddig ez bizonyult a legjobbnak.

Az első kör a Castor és a Lyskamm west csúcsokról szólt. Ezekhez a Sella hüttébe kellett először eljutnunk. Ide már a hüttéig vezető út önmagában izgalmas volt, egy sziklás, fix köteles gerincen kell megközelíteni a hüttét. A Teszári tesókat pont a gerincen kapta el a vihar, minket Danival pedig éppen az utolsó kb. 15 méteren. Először azt hittük, hogy köd, de igazából magában a felhőben másztunk.

Másnap két csapatban indultunk a Castor és a Lyskamm west csúcsokra. Mindkettő útja először a Felikhorn 4087 m csúcsára vezet fel, majd onnan ágazik ketté. A hajnali induláskor még szép idő volt, de a Felikhornra felérve nagy szél támadt, ami fújta a havat és így a látótávolság is minimálisra csökkent. Végül egyik vállalkozás sem sikerült, de mindkét csapat a csúcsok közvetlen közelébe jutott, így a sikertelenségeket nagyon hasznos tanulságokként könyveltük el. Harmadik nap kitisztult az ég, a hófúvást napsütés váltotta fel, így végül hatunk közül ketten (Kasuba Tomi és Szabó Tomi) feljutottak a Castor 4228 m csúcsára!

A második kör a már jól ismert Gnifetti hüttéhez vezetett, a cél a Signalkuppe csúcsa és egyben a Margherita hütte volt. Volt köztünk, aki most járt először itt, voltunk akik harmadik éve folyamatosan jöttünk már és volt olyan is, aki 7 év után tért vissza. A hegy viszont 1 év alatt is sokat változott, meghökkenve láttuk a gleccser gyors haldoklását. Ahol régebben hó volt, ott most még csak összegyűlt víz sincs, a Gnifetti hütte régi feljárójára pedig ráomlott az összetöredezett gleccser, így a sziklatömb másik oldalán épít***ek hozzá feljutási lehetőséget. Ezen az oldalon viszont a sziklaomlás jellemzőbb, így hálóval kellett biztosítani a sziklát a járórész felett.

Ketten sátorral érkeztek a helyszínre, négyen pedig a menedékházban aludtunk. Az éjszaka jól telt, kb. fél 4 kor keltünk. Az idő annyira tökéletes volt, hogy tudtuk, ez csak rajtunk múlik! A legszebb időjárást fogtuk ki a csúcsnapra, szélcsend és kellemes hőérzet napsütéssel. Az út első része volt a legnehezebb, ugyanis itt a gleccser egyre jobban esik szét. Hasadékokon keresztül kellett ugrálnunk, miközben egy autópályához hasonlóan haladtak tőlünk balra és jobbra a kötélpartik. A 4000 métert elérve viszont felkelt a nap és a terep is kényelmesebbé vált az összefüggő hóval fedett gleccseren. A Lys-nyereg 4277 m magasan fekvő hágójába felérve olyan panoráma tárul a szemed elé, ami leírhatatlan. Körös körül négyezres csúcsokat látsz, bármerre is pillantasz. Innen már látszik a Margherita hütte is, amint az Alpok 5. legmagasabb csúcsa tetején, a Signalkuppen áll. Ez Európa legmagasabban fekvő épülete 4554 m magasan. Mind a hatan sikeresen feljutottunk, és a csapataink nagyjából 1 órás időeltéréssel értek fel a csúcsra, így össze is találkoztunk. Mindenki nagyon örült és ölelések közepette gratuláltunk egymásnak, ez egy hibátlan nap volt. Többünk szerint a legszebb magashegyi trekking volt ez, amióta túrázunk. A Teszári tesók a csúcs után a teljes lemenetel mellett döntöttek, ami jó döntésnek is bizonyult a sötét felhők közeledése miatt. Mi négyen fent aludtunk a többiekkel, és este már egy jégesőt figyelhettünk az ablakokból. Másnap eljött az egész út legszebb pillanata, megnéztük a napfelkeltét ilyen magasságban. Ez mindenkit magával ragadott és közel fél órán keresztül bámultuk a tájat. Lefelé így már teljes világosságban indultunk el.

Az út mindenki számára sok tanulságot adott, sok volt a döntés, az adott szituációkra való reagálás, de jól sikerültek. Míg a kempingben nyaralós hangulat volt, addig fent már a hegymászásé volt a főszerep. Így az egész utazás változatos lett, egyszerre kikapcsolódással és sportértékkel. A Monte Rosa továbbra is lenyűgöző, reméljük ez minél tovább így marad! De fel kell hívnunk a figyelmet a gleccser egyre romló állapotára, mint vészjósló jelre, ami sajnos a hegyekben mindenhol megjelenik!

BIZTONSÁGOS MAGASHEGYI TÚRÁZÁS BESZÁMOLÓ
-SZŐNYI DANI-

2. RÉSZ Razor, Bovski Gamsovec
Amikor a köd diktálja a tempót.
A Júliai-Alpok 5 napos túránk 3. napjára a csapat 9 főről 5 főre szűkült, miközben elindultunk a Razor (2601m) csúcsa felé.
Az időjárás szigorú volt. Bár a vihart megúsztuk, nyomasztó, sűrű ködben másztunk. Ilyenkor a hegy teljesen más arcát mutatja a távolságok torzulnak, a tájékozódás nehezedik, a figyelem egy pillanatra sem lankadhat. A reggel még megajándékozott minket egy elképesztő napfelkeltével, de utána jött a meló.
Ezen a ponton már csak azok maradtak, akiknek a kondija és a feje is bírta a terhelést. Délután emeltük a tétet egy még nehezebb csúccsal, ahova megint volt, aki már nem jött tovább. És újra ez egy jó döntés volt.
Egy túra nem attól lesz sikeres, hogy mindenki felér a csúcsra. Attól lesz sikeres, hogy mindenki egészségesen, a saját határait megismerve tér haza. A csapat dinamikája zseniális volt. Mindenki t***e a dolgát, mentek a poénok, és senki nem akart hőst játszani. Csak a hegy volt, mi, meg pár kőszáli kecske és zerge a ködben.
De a legnehezebb falat még hátravolt a Škrlatica.

(Folyt. köv.)

A mai edzés szuperül sikerült. Bàr mindig bennem van, hogy menni, utazni akarok, de igazàból otthon is remekül telik az idő 😎🤷‍♀️ bàr most szeptember elejèn azèrt van munka a kertben ezerrel, egy hónapot kell behozni, hàlàs vagyok èrte, hogy ilyesmire minden nap jut idő 🥰🥰