01/05/2025
“Nem 10-12 évesen kell késznek lenni.” 📍
Sokan úgy viselkednek, vagyis olyan attitűddel rendelkeznek szülőként, ami arra enged következtetni, hogy egy fiatal sportolónak már 10, 11 vagy 12 éves korában „készen” kellene lennie, technikailag nagyok jó szintet hozni, erőnlétileg kiemelkedni, tudatosan táplálkozni stb, stb.
Ha egy gyermek nem úgy teljesít, ahogy a szülők elképzelik, vagy elvárják, gyakran megkérdőjelezik, hogy van-e értelme folytatni, és hogy érdemes-e tovább időt és energiát fektetni a sportba.
De ez a gondolkodásmód finom szólva tévútra vezethet és hibás.
Fontos megérteni, hogy a sportolói fejlődés nem lineáris, és nem is gyors folyamat. Az, hogy a gyermek nem játszik tökéletesen, nem tudatos, teljesen normális része, időszaka az utánpótlás éveknek.
Ebben az időszakban hullámzó teljesítmény is várható, és természetes, hogy a fiatal sportolók hibáznak, mert ez is a tanulási folyamat része.
A cél nem az, hogy már 10-11-12 évesen minden hibátlan legyen. A fókusz azon kell legyen, hogy ahogy a gyermek halad előre 15-17 éves korára kezdjen el stabilabbá válni, kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani.
Egyre több legyen a jó teljesítmény, egyre kevesebb legyen a hiba, és az is fontos szempont, hogy azért ebben a korban, amikor már tényleg egy-két lépésre van a felnőttkor, az adott sportág élvonala körül legyen a fiatal, vagyis ne a 4. 5. osztályú bajnokságban, versenyeken szerepeljen, ahol sokkal lassabb a tempó, vagy éppen a versenyzők nem az elithez tartoznak.
Az utánpótlás években az a fontos, hogy minden foglalkozás, minden edzés, minden extra technikai, mentális vagy erőnléti munka hozzáadjon valamit a gyermek fejlődéséhez. Ezek az erőfeszítések nem azonnal mutatkoznak meg, hanem a hosszú távú fejlődés részei.
Ahogy a gyermek közeledik a 15-17 éves korhoz, ahogy mondtuk fentebb, akkor válik igazán lényegessé, hogy a teljesítmény egyre inkább kiegyensúlyozott legyen, és a hibák száma csökkenjen és a sok plusz foglalkozás “összeálljon”.
Ha a felnőttkorhoz közeledve a gyermek még mindig nem találja a stabilitást, és még mindig nagyon hullámzóan teljesít, az lehet egy jel arra, hogy változtatni kell valamin vagy utána menni annak, hogy mi lehet ennek a hullámzásnak a hátterében.
Az utánpótlás sport nem verseny a pillanatnyi teljesítményért, hanem egy hosszú út, amelyen lépésről lépésre haladunk a cél felé.
A szülők szerepe az, hogy támogassák a gyermeket ebben a folyamatban, ne pedig rövid távú eredmények alapján ítélkezzenek. Az igazi eredményeket csak az évek során láthatjuk meg.
Nem mindenkinek sikerül felnőtt élsportolóvá válni, de ha figyelünk kicsit a gyerkőc lelki világára, a hosszútávú folyamatra, és több türelemmel vagyunk, akkor sokkal többeknek sikerülhet úgy végigmenni az úton, hogy ne az állandó-túlzó elvárás vagy nyomás legyen a levegőben, hanem élvezze az út nagyrészét, legyen “bármi a vége.”
“Nem lehet több elvesztegetett magyar fiatal”
