07/09/2026
Minden nő életében eljön a VÁLTOZÁS.
Az az időszak, amikor talán már vagyunk elég bölcsek ahhoz, hogy végre ÖNMAGUNKAT és a SAJÁT IGÉNYEINKET is előtérbe helyezzük.
Az elején, a perimenopauza időszakában sokszor borzasztóan szenvedünk. Nem értjük, mi történik velünk. Miért nem bírjuk már úgy, mint régen? Miért jelez ennyire hangosan a testünk? Miért lett hirtelen sok minden túl sok?
A testünk közben készül életünk második nagy hormonális átrendeződésére.
És talán valami más is változni kezd.
Évtizedeken keresztül ott volt a család, a munkahely, a háztartás, a gyerekek, a rokonok, a barátnők és valahol a sor legvégén MI.
Aztán finom léptekkel elkezdünk visszafelé haladni.
MAGUNK FELÉ.
Kezdjük megérezni a saját testi-lelki szükségleteinket.
Meghallani, amikor elfáradtunk.
Észrevenni, mire vágyunk.
Kimondani, hogy mire van és mire nincs szükségünk.
Igen ám, de mi nem feltétlenül erre szocializálódtunk!
Mi még mindig mindenki körül ugrabugrálunk, és közben csodálkozunk, hogy a testünk egyre hangosabban tiltakozik.
Még mindig megpróbáljuk magunkat apró darabokra osztani, hogy mindenkinek jusson belőlünk. Ismerős?
Pedig nem kell eltűnnünk mások életéből ahhoz, hogy végre megérkezzünk a sajátunkba.
Önmagunkat előtérbe helyezve, a saját igényeinket tiszteletben tartva, a saját örömünket is keresve ugyanúgy lehetünk szerető anyák, társak, testvérek, barátnők.
Csak mostantól MI is rajta vagyunk a prioritási listán. Sőt, lehet, hogy végre MI kerülünk az első helyre. 🤩
És amikor ezt nemcsak megértjük, hanem lassan megengedjük és elkezdjük megélni is, sok minden változhat. Könnyebbé válhat a kapcsolatunk a testünkkel, a határainkkal, a változókorral és saját magunkkal is.
Nem biztos, hogy mindig könnyű lesz.
De lehet, hogy ez életünk egyik legfelszabadítóbb időszaka. ✨
Nem elveszítjük azt a nőt, akik eddig voltunk, hanem végre elkezdjük felfedezni azt, akivé közben váltunk! 💃
