Gyógyító beszélgetés

24/09/2026

24/09/2026

VII/6. A társfüggő személyiségek gyakran INTIMITÁSKERÜLŐ emberekkel lépnek párkapcsolatra, ami számtalan nézeteltérés forrása lehet. Az intimitáskerülők, itt most lelki értelemben véve, hajlamosak rá, hogy rövid távú, felszínes kapcsolatokat alakítsanak ki, amelyben sosem születik meg a valódi lelki intimitás.

A háttérben az áll, hogy nem sikerült maradéktalanul megoldanunk gyermekkorban a két legfontosabb fejlődési feladatot, a kötődést és a leválást. Így ezt a problémát TRAUMAKÉNT cipelik tovább magunkkal. A helyes átélés azért nem valósult meg, mert a gyermek fizikai, érzelmi. spirituális (vagy sz*****is) bántalmazást élt át, máskor fizikai vagy érzelmi elhanyagolást, beleértve az anyával való kölcsönös érzelmi egymásra hangoltság hiányát is.

Az intimitáskerülők felnőttként attól félnek, ugyanolyan traumát, azaz bántalmazást vagy elhanyagolást kell elszenvedniük az aktuális kapcsolatban, mint annak idején gyermekként. Ezért erősen kontrollálják és korlátozzák az általuk adható és befogadható szeretet és a közelség mértékét.

További jellemzők: - Nem ismeri fel és nem tudja kifejezni az érzelmeit. – Nincs bizalma mások felé. – Attól tart, hogy mások szükségletei leuralják. – Úgy érzi, ő mások áldozata. – Törekszik rá, hogy mindig igaza legyen. – Rosszul viseli a stresszt, ami hisztérikus és dühödt rohamokat vált ki. - Mindig elfoglalt, nem tud lazítani. – Nem tud, és nem is akar segítséget kérni. – A közeli kapcsolatot fojtogatónak érzi. – Jobban szeret egyedül létezni.

Van olyan része a fenti jellemzőknek, amelyik illik valakire a környezetedben, vagy talán rád? A társfüggő és az intimitást kerülő játszmák esetén is a felismerés, az éberség és a tudatosodás útja a megoldás. Várlak szeretettel egy beszélgetésre, egy közös önismereti útra. Kísérlek az úton, melyen én is járok …

A fent leírtak miatt érdemes dolgozni a két korábbi téma mélyebb rétegződéseivel, a CSALÁDTÖRTÉNETTEL és a BELSŐ GYERMEK GYÓGYÍTÁSÁVAL.

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező történések formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.

A megosztást, továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.

20 55 33 44 7, [email protected]

22/09/2026

KÖNYVAJÁNLÓ - ÉN VAGYOK A HIBÁS - A gyermekkori megváltószerepből eredő BŰNTUDAT: „A gyermekek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, mi nyomasztja a szülők lelkét. Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek 'menekülhetnékje' van. Ilyenkor bámulatos találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében, kisebbségi érzésében és magányában vele lenni, vigasztalni és támogatni.

Az ilyen gyermeki szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. Az ember fejlődésének szempontjából saját érzelmeinek, gondolatainak, hajlamainak, tehetségének és gyengéinek felfedezése és megismerése legalább annyira fontos, mint az őt körülvevő világ érzékelése és megértése, valamint annak felfedezése, hogy ebben a világban hogyan és hová tud és akar tartozni.

Azok, akik kiskoruktól kezdve az egyik szülő támogatójának szerepét vállalják, az együttérzésüket, a gondoskodásukat és a szeretetüket annyira az apára vagy az anyára, tehát a múlt felé irányítják, hogy nem lesznek képesek saját magukat és a világot éretten érzékelni. Felnőttként a gyermekkori „tréning” hatására gyakran segítő tevékenységet választanak, ahol akár nagyszerű teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket a kisebbségi érzés és a bűntudat.

Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenni azt a szenvedő szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy anya iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását, ez a fajta lelki táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert. A gyermekek sajátságosan érzékelik a világot és ezért gyakran magukra vállalják a felelősséget a szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.”

„A bűntudat roppant megterhelő és kellemetlen érzés, a legtöbb ember a legszívesebben elrejtené és elfojtaná, mintsem hogy kimutassa, vagy kifejezésre juttassa. Ám ha nem bánunk vele felelősségteljesen és nem dolgozzuk fel, életünk minősége, az életörömünk, a boldogságérzetünk és az emberi kapcsolataink láthatják a kárát.”

A fenti szövegrészletek Manfred Hanglberger lelkész - pszichiáter „Én vagyok a hibás!” című könyvéből származnak.

KÖNYVAJÁNLÓ - „Én vagyok a hibás!” - A gyermekkori megváltószerepből eredő bűntudat: „A gyermekek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, mi nyomasztja a szülők lelkét. Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek „menekülhetnékje” van. Ilyenkor bámulatos találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében, kisebbségi érzésében és magányában vele lenni, vigasztalni és támogatni.

Az ilyen gyermeki szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. Az ember fejlődésének szempontjából saját érzelmeinek, gondolatainak, hajlamainak, tehetségének és gyengéinek felfedezése és megismerése legalább annyira fontos, mint az őt körülvevő világ érzékelése és megértése, valamint annak felfedezése, hogy ebben a világban hogyan és hová tud és akar tartozni.

Azok, akik kiskoruktól kezdve az egyik szülő támogatójának szerepét vállalják, az együttérzésüket, a gondoskodásukat és a szeretetüket annyira az apára vagy az anyára, tehát a múlt felé irányítják, hogy nem lesznek képesek saját magukat és a világot éretten érzékelni. Felnőttként a gyermekkori „tréning” hatására gyakran segítő tevékenységet választanak, ahol akár nagyszerű teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket a kisebbségi érzés és a bűntudat.

Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenni azt a szenvedő szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy anya iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását, ez a fajta lelki táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert. A gyermekek sajátságosan érzékelik a világot és ezért gyakran magukra vállalják a felelősséget a szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.”

„A bűntudat roppant megterhelő és kellemetlen érzés, a legtöbb ember a legszívesebben elrejtené és elfojtaná, mintsem hogy kimutassa, vagy kifejezésre juttassa. Ám ha nem bánunk vele felelősségteljesen és nem dolgozzuk fel, életünk minősége, az életörömünk, a boldogságérzetünk és az emberi kapcsolataink láthatják a kárát.”

A fenti szövegrészletek Manfred Hanglberger lelkész - pszichiáter „Én vagyok a hibás!” című könyvéből származnak.

KÖNYVAJÁNLÓ - „Én vagyok a hibás!” - A gyermekkori megváltószerepből eredő bűntudat: „A gyermekek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, mi nyomasztja a szülők lelkét. Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek „menekülhetnékje” van. Ilyenkor bámulatos találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében, kisebbségi érzésében és magányában vele lenni, vigasztalni és támogatni.

Az ilyen gyermeki szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. Az ember fejlődésének szempontjából saját érzelmeinek, gondolatainak, hajlamainak, tehetségének és gyengéinek felfedezése és megismerése legalább annyira fontos, mint az őt körülvevő világ érzékelése és megértése, valamint annak felfedezése, hogy ebben a világban hogyan és hová tud és akar tartozni.

Azok, akik kiskoruktól kezdve az egyik szülő támogatójának szerepét vállalják, az együttérzésüket, a gondoskodásukat és a szeretetüket annyira az apára vagy az anyára, tehát a múlt felé irányítják, hogy nem lesznek képesek saját magukat és a világot éretten érzékelni. Felnőttként a gyermekkori „tréning” hatására gyakran segítő tevékenységet választanak, ahol akár nagyszerű teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket a kisebbségi érzés és a bűntudat.

Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenni azt a szenvedő szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy anya iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását, ez a fajta lelki táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert. A gyermekek sajátságosan érzékelik a világot és ezért gyakran magukra vállalják a felelősséget a szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.”

„A bűntudat roppant megterhelő és kellemetlen érzés, a legtöbb ember a legszívesebben elrejtené és elfojtaná, mintsem hogy kimutassa, vagy kifejezésre juttassa. Ám ha nem bánunk vele felelősségteljesen és nem dolgozzuk fel, életünk minősége, az életörömünk, a boldogságérzetünk és az emberi kapcsolataink láthatják a kárát.”

A fenti szövegrészletek Manfred Hanglberger lelkész - pszichiáter „Én vagyok a hibás!” című könyvéből származnak.

Segítő beszélgetés a témában: 20 55 33 44 7

19/09/2026

VII/5. Kapcsolatainkban az „intimitáskerülő” és a „TÁRSFÜGGŐ” magatartás az egymást kiegészítő játszmák. Az utóbbi az egyén alacsony önértékelésén és a magánytól való félelmén alapuló érzelmek, hiedelmek és magatartásformák rendszere.

A függőség alap téveszméje: Az egyén azt gondolja, érzi, nem jó úgy, ahogy van. Ürességet érez magában, és kívül van valaki, aki pótolni fogja ezt a hiányt. Boldogsága azon múlik, hogy sikerül-e megtalálni azt a személyt, és már nem is a függés alanya a lényeges, hanem maga a függés ténye, szokása.

A TÁRSFÜGGŐ jobban ad mások véleményére és értékrendjére, mint a saját magáéra, azt gondolja helyesnek, amit a párja, amit a többiek. Szerinte nincs joga megélni a saját érzéseit, és fél a párjának, a környezetének, az ő érzéseire adott válasz reakcióitól.

Titokban tartja nézeteit, hogy elfogadtassa magát, ezért mélyen legbelül gyakran neheztel, de fél az elutasítástól. Ha kapcsolatai felhőtlenek, jól érzi magát, ha zavar támad, élete mintha darabokra hullana. Kitart a kapcsolataiban, még akkor is, ha a ragaszkodása a kárára van. Nem hagyja, hogy mások igazán megismerjék, mert a szégyenérzetén alapuló tévhite szerint nem érzi magát méltónak a szeretetre.

Az ellentéteket elsimítva próbálja mindenáron fenntartani a békét, túlságosan alkalmazkodóvá válva. Másoknak szüksége kell legyen rá, hogy valamirevalónak érezhesse magát. Olyan kapcsolatokat választ, amelyekben ő gondoskodik másokról, de vele csak ritkán törődnek. A többi ember vágyait és szükségleteit a maga elé helyezi. Mások ráutaltságát szeretetnek minősíti. Így válik saját önértékelése egy másik embertől függővé.

Ezen legjellemzőbb motívumok esetén sejthető, hogy a két félnek szinte lehetetlen megtalálni az egymáshoz vezető utat, elmélyíteni a kapcsolatot, hiszen a függő személyiség szinte nincs is jelen, csak az idealizált hamis énjével, de nem a valódi énjével. Ha a másik fél nem is tudja megfogalmazni, mi hiányzik neki, még hálátlannak is tűnik, de mégis gyakran kialakul benne a magányosság érzése.

Van olyan része a fenti jellemzőknek, amelyik illik valakire a környezetedben, vagy talán rád? A társfüggő és az intimitást kerülő játszmák esetén is a felismerés, az éberség és a tudatosodás útja a megoldás. Várlak egy beszélgetésre.

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás igazi segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

Egyedülálló lehetőség, amely komoly segítséget jelent, ha a személyes vagy online beszélgetés mellett megkapod a témával részletesen foglalkozó teljes önismereti modult, amely az elméleti ismeretek vázlatát, gondolatébresztőket, kérdőíveket, a gyakorlatok leírását és hangfelvételeit tartalmazza, térítésmentesen.

Így Te határozhatod meg az önállóság mértékét a feltárás és az oldás folyamatában, amely ennek következtében energia, idő és költséghatékony. Az online verzió a külföldön és a vidéken élők számára is lehetőséget teremt a közös munkára.

HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.

Kísérlek az úton, melyen én is járok …

20 55 33 44 7, [email protected]

A megosztást, továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.

16/09/2026

ÚJ! INTENZÍV EGYÉNI MŰHELYFOGLALKOZÁS – A SORSKÖNYVET ALKOTÓ JÁTSZMÁK: Rengeteg formája látható a mindennapi életünkben, amelyeket önmagunk tekintetében nem könnyű felismerni, hiszen egyik jellemzője a rejtettség, és ezért jó a külső segítség a felismeréshez és az ismétlődő mintázatból való kilépéshez.

A klasszikus dráma-háromszög főszereplői a „tettes”, az„áldozat”, és a „megmentő”, ahogyan ezt sokan már ismerik. Ide tartozik a lelki zsarolás minden formája, de az egyik legrombolóbb a „nárcisztikus és empata” játszma, mely manapság nagyon sok helyen tetten érhető, amit a közélet is nagyon jól tükröz, sajnos.

A cél egy olyan attitűd kialakítása, melyet a tudatosság, az őszinteség jellemez önmagunk és mások felé, így a sorskönyv béklyói alól fel lehet szabadulni. Sokszor nagyon-nagyon nehéz kihívások elé állít ez a munka és igen, a szembesülés, amikor kipukkan az illúzióbuborék, kellemetlen is tud lenni. A változás ezzel jár. Van, amikor nem sikerül, vagy csak ideiglenesen nem sikerül. Mit tehetünk, megpróbáljuk újra és újra. Lélekben talán összetörve, de kitartóan, bátran, nyitottan.

Gyakori, hogy az egyik félnek már elege van a számára kedvezőtlen sorsmintázat ismételgetéséből, míg a másik fél, akinek az előnyös volt, ezt a határhúzást nem hajlandó meghallani, meglátni, tudomásul venni. Ilyenkor a kimerítő erőharc helyett talán jobb megszüntetni az érzelmi bántalmazást, a mérgező kapcsolatot. Különösen nehéz kihívás ez közeli hozzátartozók, vagy régi barátok esetén.

A sorskönyv régi fejezeteinek lapozgatása után talán ideje lenne teljesen új fejezetet kezdeni. Kísérlek az úton, melyen én is járok …

Időpont egyeztetése. 20 55 33 44 7, [email protected]

A megosztást, továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.

12/09/2026

VÁLTOZNI JÓ! (esetleírás) - Néhány hónappal ezelőtt eldöntöttem, szeretnék változtatni az életemen. A legelső akadály az volt, hogy belássam, a fejlődésem útjában legfőként saját magam állok. A Gyógyító beszélgetések, a belső munka és az apró felismerések során egyre előrébb jutva bomlani kezdett a fal körülöttem, melyet az évek során építettem. Beláttam, az életben nem kell mindennek feketének vagy fehérnek lennie és el kell engedni a túlzó elvárásokat másokkal, de legfőként magammal szemben.

Apró lépésekkel haladva előre egy idő után egyre jobban felismertem a JÁTSZMÁKAT és már nem mentem bele olyan helyzetekbe, amik korábban a kellemetlen mellkasi és gyomorszorító érzéseket okozták. Egyre felszabadultabb lettem, kezdtem vállalni azt a nőt, aki valójában legbelül én vagyok. Az én kis falam adta a biztonságot, a védelmet. De ahogy bomlott a fal, úgy lettem egyre nyitottabb és érdeklődőbb a világra.

Ráébredtem arra, hogy nincs okom félni, mert igazából nem sérülhetek, ha elengedem a korlátokat, az elvárásokat és a játszmákat. Amint nem csak beszéltem erről, hanem hittem is benne, sőt tettem is érte, még inkább felszabadultnak éreztem magam, és ezt már mások is észrevették. Akik régebb óta nem láttak, azt mondták, sokat változtam és jó rám nézni, mert sugárzik rólam, hogy jól vagyok. A pozitív megerősítések tovább segítettek azon, hogy folytassam a belső munkát és kis lépésekkel haladjak tovább az önmegvalósítás felé.

Aztán a eljött az a bizonyos „ÁTTÖRÉS” érzés is. Találkoztam egy idegen társasággal, hamar feloldódtam és mindenkitől pár órán belül azt a visszajelzést kaptam, hogy hihetetlen milyen pozitív és életvidám ember vagyok. Régen ezt kétkedve fogadtam volna, most meg simogatta a lelkem ez a megállapítás, és csak fokozta a jó kedvem. Nagyon jól éreztem magam, teljesen kinyíltam, boldognak és szabadnak éreztem magam.

Később a társaság egyik tagja megkeresett azzal, örülnek, hogy megismerhettek, mert egy olyan ember vagyok, akinek a jókedve átragad másokra, és szerinte én vagyok a „megtestesült mosoly”. Ez a pont volt az, amikor rádöbbentem, megérkeztem a szivárvány lábához és már nem csak fekete-fehér a világ, hanem az egész színorgia itt van előttem, csak bele kell vetnem magam … és örömmel haladni tovább ezen az úton. (Edit)

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el.

A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.