Durkó Kempo Team

Kedves Barátaim!
Ismét rajta vagyok a 2025-ös UWSKF Világbajnokság plakátján. Rendkívül megtisztelő számomra, hogy én reklámozhatom ezt a nagyszerű Harcművészeti Eseményt. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget és a felkérést. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor egy ilyen nemes feladatra kérnek fel az UWSKF Világszövetség vezetői, szervezői.
Mivel még mindig aktív versenyző vagyok, természetesen indulok a versenyen. Ígérem nem fogok csalódást okozni! Köszönöm!

Kedves Barátaim!
Vasárnap megkaptam a Brazil Jiu-Jitsuban a 3. Dan Mester Fokozatot.
24 évvel ezelőtt elkezdtem egy új Harcművészeti Stílust a Brazil Jiu-Jitsut. És ebből kifolyólag újra felkötöttem a fehér övet. A Kempo-ban ekkor már 5. Danos Fekete Öves Mester voltam.
Az volt a fejemben, hogy ha újra tanulni akarok, akkor ki kell ürítenem a „poharat”. Úgy, hogy akkor újra kezdő lettem. Nekem soha okozott problémát, hogy nem én vagyok a tanár, hanem újra „csak” egy tanuló. Tudtam, hogy az alázat a legfontosabb egy Harcos életében.
Ekkor ismertem meg Max Carvallho Mestert aki Brazíliából jött és akinek a személyében egy végtelen jó Emberi tulajdonságokkal és nagy tudással rendelkező igazi Mestert ismertem meg.
Tudtam, hogy itt nincs helye az egónak. Nagy lelkesedéssel kezdtem el a BJJ edzéseket. Fogalmam sem volt róla, hogy meddig fogok eljutni ebben a sportban. Csak egyet tudtam. Hogy imádtam az edzések hangulatát, az új technikák tanulását, a rengeteg kemény fölharc küzdelmet. Nagyon sok új barátot ismertem meg és egy olyan küzdő stílust, ami a mai napig folyamatosan fejlődik.
Bármit csak úgy lehet évtizedekig csinálni, ha szereti az Ember. Én nagyon szerettem az edzések, versenyzések minden pillanatát. Voltak rosszabb és jobb időszakaim. Volt, hogy folyamatosan nyertem a meccseket, és volt, hogy csak kikaptam. De soha nem adtam fel. Tudtam, hogy ez a tanulás része. Nyerni, veszíteni, aztán megint nyerni és aztán mind a kettőből tanulni. Csak előre és előre!
A Fehér Övemen elkezdtek gyűlni a csíkok. Egy szép napon megkaptam a Kék Övet. Aztán azon is elkezdtek azon is gyűlni a csíkok és a Kék Öv egy szép napon Lilára változott. Aztán Barna Öves lettem. És azon is összegyűlt a négy csík. Eljött 2016. Nyári edzőtábor. Egy adott övszínben az öv végén lévő négy fehér csík után általában Övszín váltás van. Nekem a Fekete Öv volt a következő. Ez számomra annyira hihetetlen volt. Hogy a Kempo után egy másik stílusban is Mester leszek??
És 2016-ban a Brazil Jiu-Jitsu nyári edzőtáborban Max Carvallho Mester és Zé Radiola Mester felkötötték rám a Fekete Övet. Akkor azt mondta nekem a Max: „ Zoli! Na most kezdődik a Jitsu!” És igaz volt. Új távlatok nyíltak meg előttem azzal, hogy fekete öves BJJ Mester lettem. Elkezdtem másképpen gondolkodni. Brazil Jiu-Jitsu megtanít előre gondolkodni. A földharccal fejlődtem fizikailag, mentálisan és szellemileg is.
Aztán 2019-ben megkaptam az 1. Dan Mester fokozatot , és 2022-ben a 2. Dan Mester fokozatot! És most 2025.07.27-én megkaptam Brazil Jiu-Jitsuban a 3. Dan Mester fokozatot.
Visszanézve hihetetlen utat jártam be! Nagyon sokat tanultam. Nem csak jó és hatékony földharc technikákat. Sokat tanultam az elfogadásról, a barátságról, az Emberségről. Sokkal jobb Ember lettem attól, hogy egy másik stílust is elkezdtem edzeni. Annyi jó dolgot adott a Brazil Jiu-Jitsu az életemhez, amit az élet más területein is tudok kamatoztatni, és amiért örökre hálás leszek.
Nagyon boldog vagyok, hogy 3. Danos Fekete Öves Brazil Jiu-Jitsu Mester lettem.
Nagyon köszönöm a jó Istennek, hogy erőt adott ehhez az egészhez! Köszönöm a családomnak, hogy mindig támogatnak, hogy edzhessek és, versenyezhessek.
Nagyon köszönöm Max Carvallho Mesternek és a feleségének Tereza de Souza-nak, hogy segítettek, hogy eljussak ideáig és, hogy mindig támogattak, hogy igazi jó példát mutatottak számomra. És köszönöm Zé Radiola Mesternek Max edzőjének is, hogy szintén hitt bennem és segített.
És köszönöm nektek kedves Barátaim, hogy biztattok, támogattok és gondoltok rám! OSS!

Kedves Barátaim!
Múlt hétvégén ismét küzdőtérre léptünk a nagyobbik fiammal Márkkal! A verseny Április 26-án volt, Dunakeszin. Pont a születésnapomon! Tudjátok egy apának hatalmas élmény a fiával versenyezni. Olyan régen oktatom a Márkot. A fiam és a tanítványom is. Emlékszem, amikor pici baba volt, alig három hónapos és feleségemmel az édesanyjával eljöttek versenyre, hogy megnézzenek, hogy szurkoljanak. A Márk az anyukája karjaiban nézte, ahogy apa versenyez. Aztán amikor már beszélni is tudott, kiabált, hogy „Hajrá Apa!” Aztán kétéves korában megkapta az első Karate ruháját. Minden edzésen ott volt, a felnőttek között. Igaz csak játszott. Engedtem, hogy csak játsszon. Ha nem akart nem kellett neki beállni eddzeni! Csak azt akartam, hogy érezze jól magát z edzésen. Legyen vele tisztában, hogy az edzés egy olyan hely, ahol az Ember jól érzi magát. Aztán a játék helyét átvette a tényleges edzés. Most már verseny időszakban min. heti öt napot edzünk. Soha nem erőltettem, hogy Kempos legyen. Sőt bíztattam, hogy nem baj, ha kipróbál más sportot is. De hajthatatlan. Csak a Harc! Megállíthatatlan. Komoly UFC (Ultimate Fighting Championship) céljai vannak. Természetesen mindenben támogatom.
Fokozatosan építem fel, mint versenyzőt. Nagyon rohanni akar, de folyamatosan emlékeztetem rá, hogy még csak 14 éves. Már most túl van 42 meccsen! Még tíz éve múlva is csak 24 éves lesz! Van aki akkor kezdi a sport karrierjét. Nem teszek rá semmiféle nyomást. Nincs elvárásom felé, nincs teljesítmény kényszer! Érezze jól magát az edzésen, a versenyeken, a küzdelemben! Ha nyer valamilyen érmet az hab és örülünk! Ha nem nyer akkor is örülünk, mert küzdött egy jót! A közös út a CÉL, nem a végcél a cél!
Múlt szombaton én két aranyérmet nyertem a Márk pedig rendkívül kemény küzdelmek után, egy Ezüst érmet és egy Bronz érmet! Megtettük amit meg kellett tennünk! És, hogy mind a ketten a dobogón végeztünk és, hogy újra mind ketten együtt versenyezhettünk együtt, igazi születésnapi ajándék volt számomra.🥰

Magyar idő szerint ma éjjel eltávozott Zen Bu Kan Kempo stílusalapító 10. Danos Dr. Harnos Imre Nagymester.
12 éves lehettem, amikor megismertem. Már két éve Bicskén edzettem, amikor az akkori edzőm mondta, hogy jön a Nagymester. Izgatottam-vártam, hogy megérkezzen. Nem okozott csalódást. Hihetetlen tudással, türelemmel és kedvességgel tanított bennünket. Egy igazi Nagymestert egy igazi Harcost ismerhettem meg a személyében. Nem csak a tanítványa, hanem barátok is lettünk. Kapcsolatunk folyamatos lett. Rengeteget leveleztünk, telefonon beszéltünk. A leveleiben is igyekezett átadni a tudását. Büszke vagyok rá, hogy mind a Nyolc Dan fokozatomra ő vizsgáztatott. A világ legjobb, legkeményebb, leg emberségesebb stílusát alkotta meg!
Két alkalommal voltam kint nála Ausztráliában. Második alkalommal két hónapig csak velem foglalkozott. Átadta az általa megalkotott Zen Bu Kan Kempo stílus technikai repertoárját, tanítási módját, szellemi hátterét. Ittam a szavait és a mozdulatait. Reggeltől-estig csak gyakoroltunk. Fáradhatatlan volt abban, hogy átadja a hatalmas tudását. Fantasztikus volt a tanítási módszere, és fantasztikus volt az alapító Nagymestertől tanulni. A tatabányai Világkupán engem kért fel, hogy tartsam a kezét, amikor a híres küllő átszúrásos törését csinálta. Amikor a 2. Dan fokozatra vizsgáztam az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam tőle a Kék Karate ruhájának felsőjét, hogy én hordjam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy velem földharcozott utoljára. A Világ legjobbjával földharcozhattam, akinek 74 profi meccse volt, és aki legyőzhetetlen volt a ringben. Barátságos meccs volt, de lenyűgözött hihetetlen technikai tudásával, erejével. A tatabányai Világkupán ő vezette a full contact meccsemet, amit a döntőben egy Görög versenyzővel vívtam. Rendkívül igazságos és jó bíró volt. Dr. Harnos Imre olyan Ember volt, aki élethivatásának tekintette, hogy segítse a Magyarokat. Több Magyarnak segített kivándorolni külföldre és haza hozta a Világ legjobb stílusát a Zen Bu Kan Kempo-t. Munkájának sikerét mi sem bizonyítja, jobban, minthogy közel 1000-en vagyunk Zen Bu Kan Kempo Szövetségben. Több hazai és külföldi bemutatóján felkért, hogy vegyek részt. Bemutatóival lenyűgözte a nézőket és mindig láttam azt a tiszteletet, ami felé irányult más stílusok Nagymestereitől. Hihetetlen energiája és tudása volt. És rendkívül Emberséges, empatikus személyisége. Mindig úgy hívott, hogy „Zoltánka”! Minden alkalmat megragadtam, hogy vele legyek, amikor Magyarországon tartózkodott. 2022-ben az UWSKF Világbajnokságon akkor már tolókocsiban végig nézte a fegyveres forma gyakorlatomat és utána is hasznos tanácsokat adott, hogyan csináljam még jobban. Mindig megragadta az alkalmat arra, hogy segítsen másokon! Mindig azt tanította, hogy amit másnak adsz az nem vész el. Felemelni az embert! Ez volt a jelszava. Rendkívül baráti kapcsolatot tudott kialakítani a tanítványaival. Engem sokszor testvéremnek szólított. Büszke vagyok rá, hogy a tanítványa lehettem. Emléke bennem él. És amit tőle tanultam azt tovább adom a tanítványaimnak! Soha nem felejtünk Nagymester! A Zen Bu Kan Kempo-t visszük tovább, ahogy tőled tanultuk! Köszönök mindent! Nyugodj békében Imi!

Nemrég interjút készített velem a Katana Harcművészeti magazin. Benne az apa-fiú kapcsolatról beszéltünk a Harcművészet világában! Olvassátok szeretettel.

A közös út, avagy egy Apa és Fia története a küzdősportok világában – Katana Magazin A küzdősportok világában minden győzelemnek és vereségnek megvan a maga története, de van egy különleges kapcsolat, amely minden mérkőzést felülmúl: az apa és fia közötti kötelék. Mi történik azonban, amikor apa és fia is harcosok, és ahol a szülő nemcsak a család támasz...

Kedves Barátaim!
Említettem, hogy írok nektek egy részletesebb írást a Világbajnokságról. Elnézést ha hosszabbra sikerült.
Tudjátok mindig nagy élmény reszt venni egy versenyen. Az különösen feldob ha hazai közönség előtt küzdhetek és, hogy a fiammal együtt versenyezhetünk. A mostani versenyre nehezen szántam rá magam. A Világbajnokság előtt két héttel az Eger kupa Magyarbajnokságon küzdelem közben részleges comb izom szakadást szenvedtem. Az Eger kupáról hazafelé az autóban jött az öcsém hívása, hogy édesanyám eltávozott. Másnap a sérülés miatt nem tudtam lábra állni és érthető módon lelkileg nagyon magam alatt voltam. Úgy gondoltam, hogy a Világbajnokságon nem tudok indulni. Egyszerűen nem voltam olyan állapotban. Se fizikailag se lelkileg. Gyászoltam!
A fiammat a Márkot készítettem fel azért a versenyre, mert már elég régóta szándékozott elindulni rajta. Ő nagyon sokszor vigasztalt engem. Kérdezgette, hogy vagyok stb. Láttam rajta, hogy törődik velem, de ő rendíthetetlen az indulás mellett. Láttam a fiam sorsolását és láttam azt is, hogy ukrán, szlovák versenyzők várják majd a küzdőtéren, akik köztudott, hogy nagyon kemény harcosok. A Márk arca nem rezzent, amikor mondtam neki, hogy nem lesz séta galopp a verseny számára. Azt mondta, hogy az ellenfelének nem lesz séta galopp, hogy ő vele küzd!
Ilyen hozzá állást látva sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek. Induljak vagy ne induljak? A nevezésünk le volt adva. Az én nevezésemet le tudtam volna mondani. A súlyom elszaladt, mert úgy voltam vele, hogy úgysem indulok és akkor ehetek. Pár nap alatt már 1 kg pluszban voltam. A combom is fájt és nyomnom kellett a vér hígító injekciót.
Nagyon sokat gondoltam édesanyámra. A családom nagyon sokat támogatott és vigasztaltak. És akkor arra gondoltam, hogy Édesanyám már egy jobb helyen van. Ő már boldog. Édesapámmal együtt vannak és boldogok. Ő is azt akarná, hogy induljak a versenyen. Hogy ne adjam fel. És akkor elhatároztam, hogy elindulok.
Sok mindent kellett újra terveznem. Másfél hét volt hátra a versenyig. Újra elkezdtem fogyasztani, diétázni és edzeni. A lábam állapota bizonytalan volt. Az orvos azt mondta hat hét pihenő. De nem nekem! Elhatároztam, hogy az utolsó pillanatig pihentetem a lábamat. Had regenerálódjon. Öt nappal a verseny előtt még nehézkesen ment a futás. Három nappal a verseny előtt lementem Brazil-Jiu-Jitsu edzésre, hogy lássam mit bír a lábam és melyek azok a mozdulatok, amiket feltétlenül kerülni kell. Hát nem volt túl sok olyan mozdulat, aminél nem éreztem fájdalmat. De elhatároztam, hogy minimum mozdulatokkal fogok harcolni. Semmi felesleges, hírtelen mozdulat. Még átvettem a formagyakorlatokat, mert azokban is indultam és úgy ereztem, hogy kész vagyok a versenyre. A súlyom a mérlegeléskor pon 77 kg volt.
A Márkkal Szombat reggel nagyon korán keltünk. Törökbálinton a városi sportcsarnokban a volt a VB. Több mint 20 ország, több száz versenyzője. Hatalmas tömeg. Itthoni közönség. Hihetetlen hangulat. A UWSKF United World Sport Kempo Federation Világszervezet kitett magáért. Remek szervezésű volt a verseny! Külön köszönet Kárászi Balázs főszervezőnek a sok segítségért!
A versenyen Márk derekasan helytált. Elképesztően kemény küzdelmeket vívott álló harcban és földharcban is. Nem ismert félelmet és nagyon elszántan küzdött. Nyert meccseket és veszített is. A Kempo-ban mi úgy mondjuk vagy nyersz, vagy tanulsz. A fegyveres formagyakorlatot megnyerte így VB. Aranyérmes lett.
A küzdelmekben is szép sikereke aratott. Mindegyikben Világbajnoki Ezüst Érmet nyert. Hihetetlen egy figura a Márk. Reggel 9 órakor kezdett versenyezni és este 22.00-kor került sor a földharcra. Az első meccsét megnyerte, a másodikat elvesztette pontozással. Jött a Bronz mérkőzés. Tudtam ki az ellenfele. Egy kipihent elképesztően kemény Magyar harcos. Mondtam a fiamnak. „Már, este tíz óra van. Egész nap küzdöttél, 3 folyamatos álló harc küzdelmen és egy pont küzdelem állóharc küzdelmen vagy túl. Már nincs mit bizonyítanod. Ennek a meccsnek már nincs akkora tétje. Őszintén megmondom téged akarlak kímélni. Nagyon fáradt vagy. Ne állj ki az utolsó meccsre!”
Hát mit mondjak. Az az arc ahogy rám nézett a gyerek? Azt tükrözte, hogy mit képzelek, hogy nem fog kiállni? És ezt el is mondta. Tudatta velem ha van tétje ha nincs tétje ő harcolni fog! Nem érdekli, hogy fáradt, hogy késő van, nem érdekli, hogy ki az ellenfél, nem érdekli mi lesz az eredmény, ő oda áll. Így is tett. Pontozással kikapott, de olyan becsületesen helyt állt, hogy az elképesztő! Nagyon sokat tanultam tőle. Hazafelé az autóban aludt mint a bunda.
Másnap reggel indultam én a versenyre, szintén nagyon korán. Nem volt szívem felébreszteni a Márkot. Egyedül mentem a „csatatérre”. Nagyon erős mezőny gyűlt össze. A legjobb Mesterek indultak formagyakorlatban és fegyveres formagyakorlatban. Én fegyveres formagyakorlat Aranyérmet nyertem a többi technikai számban Ezüstöt.
Este jött a földharc. Erre készültem a két hónapja. Az ellenfelem egy remek Fekete Öves Román versenyző, sok Dan fokozattal rendelkező, rendkívül rutinos és kemény harcos. Rengeteg tanítványa van és tavaly kikaptam tőle pontozással állóharcban. Tudtam, hogy okos versenyző. Elindult a meccs. Dobást, földre vitelt nem indíthattam, mert bármikor kiújulhatott a comb sérülésem. Erre nagyon kelett figyelnem! Az volt a fejemben, hogy csak minimum mozdulatok és ne vigyen el a hév a harci szellem. Az ellenfelem mindent megtett, hogy levigyen a földre. Mindent sikerült kivédekeznem. Jött a hosszabbítás. A bírók beállították a pozíciót és indult a vezényszó. Megkerültem a lábát, az ellenfél védekezni próbált, de erre számítottan és egy technikával bontottam a fogását. És befogtam oldalsó leszorításba. Ezt már ezerszer csináltam és el gyakoroltam. Ha valakit így megfogok az olyan, mint a satu. Befogtam és tudtam, hogy innen nincs menekvés. Megtartottam a pozíciót és kaptam két pontot. Közben lejárt az idő. A bíró megérintette a hátamat, hogy vége.
Hihetetlen, boldog érzés uralkodott el rajtam. Megnyertem!! Körbenéztem mindenki újjongott!
Általában az emberek nem tudják, hogy mivel jár egy verseny felkészülés. Főleg az én helyzetemben. Két kiskorú gyermek mellett, két munkahelyen dolgozom, hogy a családnak meglegyen mindene. Az edzésre sokszor csak akkor van időm, amikor a család vagy még vagy már alszik. Készülve a versenyre sokszor reggel 5 órakor keltem, hogy a reggeli 6 órás edzésre elmenjek Budapestre, hogy utána 8 órára beérjek a munkahelyemre. A másodállásomból éjfélkor hazaértem és reggel 6 kor fáradtan keltem, hogy futni menjek, hogy meglegyen a kellő állóképesség. Lopott időkben edzés. Éhezés, hogy meglegyen a súly. A nevezési díj saját zsebből fizetése, ami megterheli a családi kasszát. Sérülés. Édesanyám elvesztése. Mind, min olyan dolog amire nem gondol az aki nem csinálta végig a verseny felkészülést az én helyzetemben. Ez nem egy könnyű dolog. De elhatároztam így végig csináltam.
Az utam során nagyon sokan támogattak és támogatnak és sok segítséget kaptam és kapok! Köszönöm Soke Dr. Harnos Imre Nagymesternek az Kempo utmutatást és Hanshi Lévai Lászlónak a közös edzéseket! Köszönöm Max Carvalho Brazil Jiu-Jitsu Mesteremnek a sok pozitív tanítást és a ZR Team Hungary - Brazilian Jiu-Jitsu edzőpartnereimnek a sok közös edzőküzdelmet.
Hihetetlen érzés volt, amikor a VB-n a meccs végén a bíró felemelte a kezem, hogy én vagyok a bajnok! 54 évesen újra Világversenyt nyertem! Nagyon boldogság fogott el, ez látszott is rajtam, ahogy az ellenfelemnek gratuláltam. A végén az ég felé néztem és megköszöntem Istennek és puszit küldtem Édesanyámnak.
Köszönöm nektek is a sok pozitív üzenetet és visszajelzést. Köszönöm a sok részvétnyilvánító üzenetet is. Édesanyámat hétfőn temetjük édesapám mellé! Szeretettel gondolok rájuk és hálás vagyok nekik minden jó tulajdonságomért, mert tudom, hogy tőlük örököltem. Bennem élnek és tovább a fiaimban! Azért szokták mondani, hogy: „Akinek gyereke vannak, az soha nem hal meg!”
A jövőre gondolok és a jövőbe nézek! Bízom benne, hogy tudok még példát mutatni nektek és bárkinek! Most egy kicsit pihenek és utána készülök a következő versenyre. Amíg örömöt okoz a felkészülés és a versenyzés, addig megyek előre!
A cél határozza meg, hogy merre megyünk az életben! Nektek is legyen célotok! Köszönök nektek mindent! 👍🥰🥰