https://www.facebook.com/105367809299594/

A Csavargó

Gyerekkoromban Agárd környékét jártam be. Heti rendszerességgel járom az ország népszerű és kevésbé ismert túraútvonalait.

A környékbeli kirándulások, melyeket a kíváncsiság, a felfedező vágy hajtott, mára mondhatom évtizedes távlatokban túrázás formájában továbbra is
megvalósulnak. Célom, valamint motivációm az egészségem megőrzése, állóképességem folyamatos fejlesztése, valamint a Velencei-tó és hazánk természeti, szakrális és építészeti örökségének megismerése, megismertetése és népszerűsítése. Vallom a “minden hétre egy túra” elvét, amit ha lehet, be is tartok. Várok/várunk mindenkit sok szeretettel a túráinkra, akiben él még valamennyi a gyerekkori kíváncsiságból, a felfedező vágyból
vagy csak szeretne kikapcsolódni a természetben, mozgásra és egészségesebb életre vágyik.

10/09/2026

A Pádis-fennsík és a Csodavár csodái!

A nyár utolsó előtti hétvégéjén háromnapos túrasorozatot teljesítettünk a Bihar-hegységben fekvő Pádis-fennsík területén. Miután elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Apuseni Park Padišban, izgatottan indultunk neki a környék felfedezésének, hiszen a fennsík a magyar–román határtól csupán 100 kilométerre fekszik, és bár mindössze 36 négyzetkilométeres területet ölel fel, sűrűn tűzdelik a látnivalók.

Első nap a Csodavár felfedezése várt ránk. Utunk során érintettük a Bihar második legnagyobb jégbarlangját, az Eszkimó-jégbarlangot (Peștera Ghețarul de la Barsa) kerestük fel, ahol a barlang belsejében lévő jégformák minden évben „házasságot kötnek”, bár újabban a felmelegedés már kicsit gátolja ezt a frigyet. A sárga kör jelzést követve, majd a fatörzsekből készült lépcsőkön leereszkedve csodáltuk volna meg a kéttermes barlang jégtömbjeit, amelyeket Czárán Gyula eszkimónak és feleségnek nevezett el. Érkezésünkkor csak egy kisebb jégfolt maradt a barlang mélyén.

A hosszú, látványos erdei séta közepén a Galbina-szirt (Piatra Galbenei) 1200 méteres bércéről tekintettünk le a fél kilométerrel lejjebb hullámzó Flóra-rétre, a távolban pedig ezren felüli hegycsúcsokat csodálhattunk meg, rendkívüli térélményt átélve. Ez a sokszínű karsztvidék nagyrészt a magyar turizmus atyjaként emlegetett Czárán Gyula nevéhez fűződik, aki a 19. század végén, saját forrásból és a helyi mócok segítségével építette ki a fennsík kiterjedt túraúthálózatát, hidait és létráit.

A túránk egyik legizgalmasabb pontja a Glavoj rétről – a turisták igazi olvasztótégelyéről és egyetlen hivatalos sátorhelyéről – induló Csodavár körtúra volt. A kék pont jelzést követve, majd a sziklafalakba vájt sodronyok és láncok segítségével ereszkedtünk le a meredek, sziklás folyosón és a barlang óriási bejáratáig, a portálig. Ez a szakasz láncos biztosítást igényel, és bár van egy nehezebb, vizes-csúszós belső útvonal is, mi a biztonságosabb, vaskorlátos lépcsőket választottuk, amivel elérhettük a 3-as dolinát. Az apró kavicsos peremen végigsétálva, a Tulogdi gátor meredek falán óvatosan felkapaszkodva értünk vissza az erdőbe, majd a visszafelé vettük az irányt a Glavoj rét felé.

A napi túránk igencsak elhúzódott a sok látnivaló miatt: mire visszaértünk a Glavoj rétre, már egészen kezdett besötétedni, de a csodálatos természeti élmények és a páratlan karsztformák látványa minden fáradtságunkat kárpótolta.

28/08/2026

Túrabeszámoló: Az Országos Kéktúra sümegi szakasza és Türje történelmi emlékei!

Forró, augusztus eleji napon az Országos Kéktúra Sümegtől nyugatra eső nem egész 20 kilométeres szakaszát jártam be. A túrát Mihályfáról indítottam a kék útvonalon, és a bejárt területen több kistáj határán áthaladva különféle tájakat érintettem. A térképen jelzett túraút kanyargós volt, változatos növényzettel, szántókkal és erdőkkel tarkítva. Az egyik erdőrészletben egy gyanútlan őz keresztezte az utamat, bár elég későn vett észre.

Az út során áthaladtamban láttam, hogy a Marcal-völgyben a fátlan élőhelyek, üde láprétek és zsombékosok váltak dominánssá, Kemenesalja kistáján pedig a szántóföldi művelés mellett a gyertyános-tölgyesek határozzák meg a környezetet. A Felső-Zala-völgyben, ahol a gyertyános-tölgyesek, a folyó mentén égerligetek, a magasabb térszíneken pedig keményfaligetek találhatók, az erdei flórában pedig olyan nyugat-dunántúli elemek kaptak hangsúlyt, mint az erdei ciklámen, az erdei galaj vagy a magyar varfű.. A Zalavári-hátat érintve a platókon mészkerülő gyertyános-tölgyesek váltak láthatóvá, míg a Felső-Kemeneshát részletén a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és akácosok is jelen vannak.

Az erdős, szántós, legelős szakaszok után érkeztem meg Türjére. A településen található a türjei premontrei Boldogságos Szűz Mária monostor, amelyet Türje nembéli Dénes alapított 1234 előtt. A történelmi idők során a monostor számos megpróbáltatáson ment keresztül: elpusztult a tatárjárás alatt, a 16. században a Hagymási család többször lerohanta és kirabolta, majd 1566-ban a sümegi várnagyok csellel elfoglalták és felgyújtották. Később castellummá alakították át, a Rákóczi-szabadságharc idején felgyújtották, 1785-ben pedig II. József feloszlatta a prépostságot. Az épületegyüttes a történeti viharok és a közelmúltbeli régészeti kutatások, valamint a 2022-es újjászentelés óta ismét régi fényében tündököl, falai között pedig olyan egyedülálló emlékek rejtőznek, mint a Szent László-legenda freskórészlete.

Türjéről már csak a visszaút maradt hátra, amelyet országúton téve meg zártam le ezt a tartalmas és élményekkel teli napot.

23/08/2026

A Medve-szurdok meghódítása: Ausztriai túrasorozatunk negyedik napja!

Ausztriai túrasorozatunk negyedik napján Bozsokról, a szállásunkról vágtunk neki a napnak. Reggel indultunk, majd Graz érintésével érkeztünk meg Mixnitzbe. Más lehetőség nem lévén, autónkat a helyi vasútállomás parkolójában hagytuk, ahol fizetnünk kellett a parkolásért, majd a falun keresztül gyalogoltunk a szurdok bejárata felé. Már az út elején különleges élményben volt részünk: még azelőtt, hogy elértük volna az erdei utat, egy helikopteres hegyi mentést figyelhettünk meg a falu melletti tisztáson.

A szurdokba érve megkezdtük a "létrák útját". Bár a kiépített útvonal kiváló, az időjárás próbára tett minket: a szurdok felénél egy hirtelen jött zápor kapott el bennünket. Szerencsére találtunk egy sziklába mélyedő kőfülkét, amibe egy pihenést szolgáló padot is beépítettek, így ott húzódtunk meg. A kényszerű, félórás várakozás alatt volt időnk nyugodtan elfogyasztani az ebédünket is.

A zápor elvonulása után folytattuk a kapaszkodást a hidak és létrák világában. Mire elértük a szurdok felső részén található Hüttét, már nagyon vágytunk egy kis frissítőre, így ott elfogyasztottuk a jól megérdemelt sörünket.

A szurdok kijáratától úgy döntöttünk, most nem másszuk meg a környék legmagasabb csúcsát, az 1720 méteres Hochlantschot, mert igencsak elszaladt az időnk. Lefelé menet érdemes vigyázni a térdekre, a fásli vagy a túrabot nagy segítség lehet a jelentős szintkülönbség leküzdésében.

Összességében a teljes út a nagyjából 6-7 órás programot jelentett. A Medve-szurdok valódi, maradandó élmény, amit csak ajánlani tudok mindenkinek – a fogadóig családosoknak is nyugodt szívvel, a csúcstámadást viszont már inkább a gyakorlottabb túrázóknak javaslom. Nehéz volt a nap végén visszatérni a városi forgatagba, de a friss hegyi levegő emléke sokáig velünk marad.

13/08/2026

Hochschwab!

A háromnapos túrasorozatunk leghosszabb, fizikailag és szellemileg is legmegerőltetőbb napja várt ránk. A Hochschwab masszívuma, Stájerország északi részének 2277 méteres, valódi alpesi élményeket kínáló óriása volt a célpontunk. A kora délelőtti órákban értünk a kiindulópontunkhoz. A Seebach völgyében kezdtük a napot, lábunk alatt a vízmosta, kavicsos talaj még kíméletes volt, de tudtuk, hogy ez csak a csendes felvezetés. Ahogy elhagytuk a völgy kényelmesebb szakaszát, az emelkedők intenzitása fokozódott.

A Hochschwabra számos út vezet, mi azonban egy kifejezetten látványos útvonalat választottunk. Seewiesen (974m) felől közelítve hosszú völgyben haladtunk felfelé. Itt egy jól kitaposott ösvény vezetett minket a Voisthaler hüttéhez (1654m). A környezet lenyűgöző volt, mintha egy hatalmas, sziklafalakkal határolt természetes szurdokban meneteltünk volna.

Felfelé a sziklák árnyékában a Voisthaler hüttét elhagyva a túra jellegzetesen magashegyi irányt vett. A csúcs alatti függőleges, sok száz méter magas sziklafalak látványa erőt adott, de egyben figyelmeztetett is a hegy nagyságára. Az ösvény sziklásabbá vált, és ekkor hallottuk meg először a mormoták jellegzetes, éles füttyögését. Ezek az apró, óvatos állatok szinte végig kísértek minket; 1800 méteres magasságban, a G'hacktbrunn forrásnál és az emlékkeresztnél még egészen közel is merészkedtek hozzánk.

A túra legintenzívebb szakaszát a G'hackte, nevű sziklaszurdok jelentette. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzánk. Az eső megérkezésével a terep megnehezült. A láncok és létrák segítségével történő mászás közben mindig csak felfelé vezetett az út a sűrű ködben. A 2277 méteres csúcs elérése előtt a hegységtől délre zivatar vonult el, az ég dörgése a közelségét jelezte. A sűrű ködben a túrasí cövekeket követve sikerült elérnünk a csúcs előtti Fleischer-Biwak menedéket. Itt találkoztunk egy ukrán túracsapattal, és együtt várakoztunk, figyelve az időjárás alakulását. Egy óra elteltével, a javuló előrejelzés reményében tovább indulunk, ami a legjobb döntésnek bizonyult. Ahogy a csúcs felé haladtunk, a felhők fokozatosan oszlani kezdtek. A csúcson, a felhőátvonulások közötti rövid pillanatokban kisütött a nap, megmutatva a páratlan panorámát. Keleten a Veitsch-Alpok, a Rax és a Schneeberg vonulatai, nyugaton a Gesäuse Nemzeti Park vad sziklacsúcsai és az Eisenerzi-Alpok uralkodtak a látképen. Tiszta pillanatokban még a távoli Dachstein tömbje is sejthető volt.

A visszaút a fennsíkon, a hullámzó, 2000-2200 méteres sziklás-füves terepen vezetett, ahol zergék kísérték lépteinket. A Hochschwab karsztos formakincse – víznyelők, töbrök és látványos karrmezők – végigkísérte az utunkat. Az erdőhatárt 1500 méter körül értük el ismét. A késő délutáni napfény és a távozó záporok egy utolsó ajándékkal búcsúztattak minket, egy káprázatos holdfénnyel, amely a fenyő- és bükkerdők felett ívelt át, miközben visszaértünk a völgy csendjébe.

06/08/2026

Rax!

A második napon bozsoki szállásunkról kora reggel indultunk, hogy még délelőtt bele kezdhessünk magashegyi túránkba. A Rax a déli induló pontunkon borongós idővel fogadott, ahogy a hűvös, felhős levegő megcsapta az arcunkat, a Csavargó és csapata elszántan vágott neki a Rax hegység vonulatainak, hogy a Preiner Gscheid feletti szakaszán meghódítsa a tájat.

Az időjárás kegyes volt ránk nézve, bár az előző napihoz képest hűvösebb idő fogadott, és a csúcs felé magasodó sziklákat sűrű felhők burkolták be. Indulást követően egyből egyenletes emelkedésbe kezdtünk. A kb. 9,3 kilométeres körút során a csapat lassan, de biztosan küzdöttte magát felfelé a köves utakon és a technikásabb ösvényeken, miközben a sziklás terep folyamatos koncentrációt követelt tőlünk.

Útközben elhagytuk a Schneegrubensattel környékét, majd alpesi réten, karsztos víznyelők között haladva a szintkülönbség leküzdése után végül elértük a Rax-Alpok legmagasabb pontját, a körpanorámát biztosító, 2007 méter magas Heukuppét. A csúcson, a felhők is eloszlottak, így remek kilátásunk volt a szomszédos hegyekre.

Keleti irányban a 2075 méteres tavalyelőtt bejárt Schneeberg magasodott. A felhőátvonulások árnyékában megpihenve felejthetetlen élmény volt átélni az Alpok varázsát, majd a 1069 méteres szintemelkedés és a több órás gyaloglás után, a lefelé vezető ösvényeken kanyarogva zártuk ezt a csodálatos, magashegyi napot.

30/07/2026

Alpok és az Alpokalja

Kőszegi-hegység!

Négy napos túrasorozatunk első állomásaként fiaimmal – a Csavargó és lelkes társasága – az Alpok és az Alpokalja vidékére vettük az irányt, hogy meghódítsuk a Kőszegi-hegység ösvényeit.

Kalandunk kiindulópontja és egyben szálláshelyünk Bozsok volt, a hangulatos Rákóczi vendégház. Délelőtt 11 óra körül indultunk útnak, és a kék túra útvonalán kezdtünk el emelkedni az Írott-kő irányába. A gyönyörű táj folyamatosan változott: csodás tölgyesek, majd sűrű bükkösök kísérték lépteinket, amelyek időnként jótékonyan vegyültek fenyvesekkel. A nyári meleg ellenére kitartóan kaptattunk felfelé, hiszen tudtuk, hogy a Kőszegi-hegység legvadregényesebb része és jellegzetes kalapos kövei várnak ránk.

Bozsok környékén találtuk meg a zöldpala kőzetből álló, változatos formákat felvonultató Kalapos-köveket, amelyek kialakulása a földtörténeti középkor óceáni vulkáni tevékenységéhez és az Alpok felgyűrődéséhez köthető. A puhább meszes részek mállása és a keményebb „kalapok” ellenállása különleges sziklaalakzatokat és apró barlangokat hozott létre, amelyekhez helyi legendák – óriások kihullott fogai és az ördög dühös történetei – is fűződnek.

A sziklák megnézése után az országhatáron haladtunk tovább, és több mint 600 méteres szintemelkedés után megérkeztünk az államhatáron magasodó, 884 méter magas Írott-kőre. A csúcson álló kilátóból páratlan, csodálatos körpanoráma fogadott: nyugati irányban az Alpok hegyláncai, tiszta időben akár a 2076 méter magas Schneeberg vagy a Balaton-felvidék tanúhegyei is látszanak. A kilátótól Ausztria felé folytattuk túránkat, majd néhány kilométer megtétele után elértük a Világháborúk Hőseinek állított Emlékparkot, ahol több emlékművet és egy kis kápolnát is megtekintettünk.

Az emlékpark után erdei utakon vettük utunkat Rohonc felé, amelynek északi részén, a hegyek közötti völgyben egy gyönyörű, duzzasztott, strandolásra is alkalmas kiépített tó (Badesee) fogadott. A városon áthaladva már csak a visszaút maradt Magyarország irányába, miközben a hátunk mögött a lemenő nap fényében búcsúzott tőlünk Rohonc. A határt átlépve rövidesen megérkeztünk a bozsoki Határmenti Vigadó éttermbe, hogy a nap fáradalmait kipihenve elfogyasszuk megérdemelt vacsoránkat.

23/07/2026

Mátra Ágasvár!

Hosszú, meleg nyári napon vágtam neki a Mátrának, hogy egy tartalmas körutat tegyek a térség történelmi és természeti látnivalói körül. Kiindulópontom Tar volt, ahol a túra előtt megtekintettem a falu északi részén álló Szent Mihály templomot. Ez a lenyűgöző, többször átépített, kerítőfallal övezett épület a 13. század második felében épült, majd a Tari család középkori építkezései során nyerte el jelentősebb bővítéseit, a 18. század végére pedig jelentős átalakításokon esett át, míg végül kialakult mai formája.

A délelőtti meleg elől a kék kereszt jelzésen menekültem az erdő hűvösébe, amely a Mátra 789 méteres csúcsára, az Ágasvárra vezetett. A meredek, sziklás emelkedőn megközelített csúcs már az őskorban is lakott volt, a középkori várat pedig valószínűleg a tatárjárás után építették. A „castrum Agas” néven 1265-ben említett erődítmény a Tari család birtoka volt, de a 15. századra már csak várhelyként szerepelt az oklevelekben. A hegytetőről gyönyörködtem a környező tájban, ahonnan a tiszta időben a Börzsöny és a Karancs messzebb pedig szlovák területre eső felvidéki hegyláncok is kivehetők.

A gerincen továbbhaladva Mátraszentistván irányába vettem az irányt, ahol a zöldellő sípályák látványa fogadott. A 2002-ben indult sípark területe azért is különleges, mert innen szép kilátás nyílik a környező településekre, és tiszta időben a Tátra csúcsai is látszanak.

Visszafelé utam a Csörgő-patak hűs völgyén keresztül vezetett, majd Pásztó Hasznos városrészéhez értem, ahol a történelem ismét megelevenedett. A hasznosi várat a Rátót nemzetségből származó II. Domonkos építette az 1300-as évek elején. A vár később fontos szerepet játszott a térség életében, börtönnel és három kapuval rendelkezett, a 16. században pedig a törökök 1552-ben kardcsapás nélkül foglalták el. A 17. század közepére már „puszta Hasznos várának” nevezték, végül a biztonsági okokból történő bontások után vált azzá a rommá, amit ma láthatunk.

A túra végén, az aratott földek és szőlők között visszatértem Tarra. A lemenő nap fényében még felidéztem Tari Lőrinc emlékét, akinek társadalmi rangja megkívánta egy reprezentatív udvarház építését, melynek pusztulása feltehetően az 1552-es török hadjárathoz köthető, amikor „erőszakosan lerombolt építményként” említették.

16/07/2026

Kalandozás a Néra-szurdokban: A bánsági hegyvidék rejtett kincsei!

A nyár legforróbb időszakában, 36 fokos hőségben vágtunk neki a bánsági hegyvidéknek, hogy felfedezzük egyik leglátványosabb természeti képződményét. Az út már önmagában is kalandnak bizonyult. A szerb–román határt Fehértemplomnál léptük át, majd a főútról letérve egyre inkább fogyatkozott az aszfalt. Bár egy tábla „útfelújítást” jelzett, munkagépek sehol sem voltak – az út állapota mintha már véglegesnek tűnt volna.

Célunk a Néra-szurdokvölgy és a Beusnica Nemzeti Park volt. A nagy melegre való tekintettel kényelmes rövidnadrágban indultunk útnak. Szerencsénkre a néhány lejes belépőt nem kérte senki talán a nagy meleg vagy a hétköznap miatt, ezért egyből rátértünk a piros jelzésű ösvényre.

A túra egyik legizgalmasabb része a sziklafalak oldalába vájt ösvényeken és a misztikus alagutakon keresztül vezetett. Vannak, akik az ókori rómaiak hadászati építményeinek, mások embercsempészek rejtekhelyeinek tartják ezeket a sötét járatokat, de az biztos, hogy a bennük uralkodó hűvös igazi felüdülést nyújtott a nagy kánikulában.

Ahogy haladtunk tovább, az út a patak mellé kanyarodott. Meglepő volt látni, hogy a nagy szárazság ellenére a Néra vize milyen bővizűen és erőteljesen hömpölygött. Bár a vízbe nem mártóztunk meg, a mohával borított sziklák látványa a folyó közepén és a víz közelsége így is üdítően hatott.

A Néra-szurdok igazi eleven csoda, a mészkőszirtek, a karsztos barlangok és a különleges növényvilág – mint a ritka orchideák vagy a balkáni medveköröm – minden fáradtságért kárpótoltak. Ez a táj nem csupán egy kirándulóhely, hanem egy ember által szinte érintetlen, vadregényes paradicsom, amely minden lépésnél újabb meglepetéseket tartogat.

02/07/2026

Vértesben, Majk Kőhányáspuszta között!

A nyári napforduló napján vágtunk neki a Vértes hullámzó tájának, hogy egy emlékezetes túra keretében fedezzük fel a Majk és Kőhányás közötti vidéket. Kiindulópontunk Majk volt, ahol a látogatóközpont parkolójából indultunk útnak, miközben magunk mögött hagytuk a rohanó világot, hogy belépjünk a Majki Kamalduli Remeteség környezetének időtlen, megszentelt csendjébe.

A remeteség, amely Európa-szerte kuriózumnak számító műemlékegyüttes, gróf Esterházy József adományaként született meg az 1730-as években. Ahogy a jegypénztár-fogadóépület modern formái mellől elindultunk, a tó partján elhaladva megcsodálhattuk a még álló, műemléki védettséget élvező vízimalmot, majd a dombtetőn magasodó Celli Szűz Mária-kápolnát, mielőtt magunk mögött hagytuk volna a tavat és környezetét.

Utunkat Oroszlány városa felé vettük. Az egykori bányászvároson áthaladva lépten-nyomon a szocialista városépítészet jellegzetes jegyei köszöntöttek vissza ránk. A várost dél felé hagyva kifejezetten felüdülést jelentett elérni az erdő hűs árnyékát, hiszen a kora délutáni órákra a hőmérséklet már bőven 34 fok fölé emelkedett. Enyhén emelkedő erdei utakon haladva értünk el Kőhányáspusztára, ahol egy szépen felújított étteremben költöttük el megérdemelt ebédünket.

A visszaútra térve a térképen is jól látható, kijelölt útvonalon indultunk el. A túra ezen szakaszán hosszabb ideig a Kék Túra útvonalán haladtunk, amely túránk legmagasabb pontjáig vezetett minket. Végezetül a sárga jelzésen tértünk vissza Majkra. Útközben még elhaladtunk a Bányászati Múzeum mellett, amely ekkor már zárva volt, így közvetlenül a kolostorhoz érkezve zártuk le a több mint 27 kilométeres körtúránkat.

25/06/2026

Burok-völgy!

A forró nyár közepén egy ritka, esős napot fogtunk ki a Burok-völgyi kalandunkhoz. Az indulásunk helyszíne az Isztimér faluszéli parkoló volt, ahonnan a piros jelzés mentén vágtunk neki az egész naposra tervezett körtúránknak.

A tervünk az volt, hogy a Burok-völgybe az egyik oldalági, vízmosta szurdokon keresztül ereszkedünk le. Ahogy beléptünk a szurdokba, igazi kalandtúra kezdődött: kidőlt fák nehezítették az utat, és szurdokszerűen beszűkülő sziklaformációk között haladtunk. A természetes sziklalépcsők, amelyek esős időben zuhatagként működnek, még izgalmasabbá tették a terepet.

Bár induláskor már borongós volt az idő, az igazi fordulatot az jelentette, amikor a völgy alján elért minket az eső. Változó erősséggel szakadt ránk az égi áldás, de ilyenkor már nem volt visszaút, csak előre haladhattunk. A kanyargó szurdok egy utolsó sziklaformáció után ért le a Burok-völgy aljára. Bár az eredeti elképzelésünk az egész Burok-völgy bejárása volt, a szakadó esőben végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy meredek ösvényen felkapaszkodunk a völgy peremére, ahol a kilátópontnál megpihenve csodálhattuk meg a tájat.

Fentről, a borongós idő ellenére is páratlan látvány tárult elénk a Burok-völgy 60-70 méteres mélységére. Az eső a túra hátralévő részében, egészen a parkolóig szinte végigkísért bennünket, de a viszontagságos időjárás ellenére is felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk a hat kilométeresre sikerült túránk alkalmával.

Cím

Agárd
2484

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni A Csavargó új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Szeretnéd, hogy a(z) vállalkozásod elsőként szerepeljen az Tornaterem és Sportlétesítmény tematikájú vállalkozások között Agárd városában?

Megosztás

Kategória

Sport és szabadidő