Albertirsa SE Labdarúgó Szakosztály

ben megalakítsák Alberti-Irsa első sportegyesületét: az Irsai Sportegyesületet. Az új sportkör első vezetői Holánszky János, Turcsán János, Csizmadia Ferenc és Turcsán Mihály voltak. 1921-ben már az Alberti-irsai Iparos Ifjúság csapata néven szerepeltek, és Szabó János, Csizmadia Ferenc, Frenyák Géza, Sipka János és Noszkay Lajos voltak a vezetők. Az 1930-as években dr. Egger Gyula állatorvos, Tiszó Lajos, Zabos János, Stricker Pál és Novak Novak vezette az alberti-irsai sportolókat. Ezek a vezetők a sport szeretete mellett mindenkor a sportot támogató mecénások voltak. Elévülhetetlen érdemük, hogy támogatásuk nyomán Alberti- Irsa sportja a jó hírű csapatok sorába tartozott. Elismeréssel és tisztelettel adózunk azoknak a régi sportolóknak is, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, a sport és a játék öröméért űzték a labdát, és szereztek hétről­ hétre sok-sok örömet és kellemes vasárnapi szórakozást a labdarúgást kedvelők százainak. Egy-egy Irsa-Pilis bajnoki mérkőzés mindenkor a "rangadót" jelentette, melyet esetenként 1500-2000 néző szurkolt végig.A II. világháború után az ifjúsági egylet műkedvelő színjátszói - élükön Mátékovits Sándor és Szekeres János vezetőkkel - az előadások bevételeiből segítették sportoló társaikat. A községből eljáró vasutas dolgozók 1946-ban önálló szakszervezeti csoportot alakítottak, melynek keretében megszervezték az Albertirsai Vasutas Törekvés Sport Egyesületet, ily módon a sportolók a kedvezményes vasúti utazás előnyeihez jutottak.

1948-ban kisajátították a község központjában fekvő Heyder-telket, és azon az egyengető talajmunkákat elvégezve új pályát "építettek". Az ősszel végzett talajmunkát a tavaszi szél elfújta, és a pálya homoksivataggá vált. A sportszerető helybeliek - elsősorban az építő kisiparosok - társadalmi összefogással téglakerítést építettek a pálya köré. A kerítés állt, de a pálya használhatatlan maradt. 1962-ig tartott ez az állapot, amikor községi erőből a futóhomokot termőtalajjal borították be. A társadalmi munkások kutat fúrtak és a pálya körül vízvezetéket építettek, így a füvesítést gondozni tudták. A labdarúgópálya köré négysávos, vörös salakkal borított atlétikai futópályát is építettek, és 1963-ban az új pályát ünnepélyesen felavatták. Ebben az évben az albertirsai labdarúgók Pest-megye I. osztályú bajnokságát nyerték meg. A pályaépítésnél és a labdarúgócsapat vezetésében több évtizedes társadalmi munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett Mátékovits István sportköri elnök és Kovács Lajos sportköri szervező, "a csapat mindenese". Önzetlen munkájukért a krónika lapjain is köszönet és elismerés illeti őket. A labdarúgás mindig is a legnépszerűbb sportág volt a községben, de az 1980-as évek elején a Micsurin Tsz néhány olyan vezetője kezébe került, akik így nyilatkoztak: "Nekünk csak a jó futballcsapat kell!" - Ilyen szemléletű vezetés következményeként a játéktér körülkerítésével az atlétikai pályát tönkretették. A főként társadalmi munkával felépített sport­ székházat kocsmává süllyesztették. A '80-as évek végére a labdarúgócsapat a legalsó osztályba zuhant. 1988-ban az elhanyagolt, itt-ott leomlott téglakerítést az akkori tanácselnök tudtával a kapzsi helybeliek a szó szoros értelmében napok alatt széthordták. Hiába tiltakozott még az utcai plakátokon is Kovács Lajos: "Sportbarátok! Ne hagyjátok!... Ez. falurombolás!" - a kerítést elpusztították. A közfelháborodás nyomán a tanácsi vezetők 1989-ben drótkerítést vontak a pálya köré. A levitézlett tsz-sportvezetők eltűntek, és az önkormányzat támogatásával 1991-ben új sportkör alakult, ASE (Albertirsai Sportegyesület) néven, mely az ezredvég utolsó éveire megerősödött, sok-sok szép eredményt elérve.