Távolban lépkedő

Kilmainham Gaol 2. rész, Dublin, Írország
Kilmainham Gaol part 2., Dublin, Ireland

Instagram:
https://www.instagram.com/tavolban.lepkedo

Blog:
https://tavolbanlepkedo.blog.hu

🌍🏛🥾🇮🇪

Folytatom az Írországban, Dublinban található Kilmainham Gaol elnevezésű börtönkomplexum, ma múzeum bemutatását. Mivel az előző rész totális érdektelenségbe fulladt, így gyorsan legyünk is túl rajta.

A börtön 1796-os építése óta impozáns és fenyegető külsővel bír. A főbejárat felett látható öt szörnyalak (öt Hydra) a hagyomány szerint az öt legfőbb bűnt szimbolizálja: a gyilkosságot, a nemi erőszakot, a lopást, az árulást és a kalózkodást. Az épületeket és a belső udvarokat 9–15 méter magas (30–50 láb) vastag kőfalak veszik körül. A főbejárat előtti téren tartották a nyilvános kivégzéseket a XIX. század végéig. Az akasztófa maradványai és az 1880-as években emelt kerítések ma is láthatók. A nyugati szárnyhoz kapcsolódó külső udvar tragikus történelmi emlékhely: itt végezték ki az 1916-os húsvéti felkelés vezetőit.

A Húsvéti felkelés és annak hatása:

A modern ír államiság megszületésének szimbolikus bölcsője a börtön nyugati részén elhelyezkedő Kőtörő udvar (angolul: Stonebreakers' Yard). Ez a rideg, zárt, kavicsos és magas kőfalakkal övezett terület eredetileg az a munkatér volt, ahol a rabok büntetésből köveket zúztak össze a dublini utak építéséhez.

1916 húsvétján ír nacionalisták és szocialisták fegyveres felkelést indítottak Dublinban a brit uralom ellen, és kikiáltották az Ír Köztársaságot. Bár a túlerőben lévő brit hadsereg napok alatt leverte a lázadást, a brit katonai hatóságok megtorlása örökre megváltoztatta a történelem menetét. 1916. május 3. és május 12. között a felkelés 14 vezetőjét végezték ki itt golyó által, titkos katonai bírósági tárgyalások után. Itt lőtték agyon többek között Patrick Pearse-t (a felkelés főparancsnokát és az ideiglenes kormány elnökét), valamint a költő Joseph Plunkett-et, aki mindössze néhány órával a kivégzése előtt vette feleségül szerelmét a börtön sötét katolikus kápolnájában. A legmegrázóbb esemény az udvaron James Connolly szocialista munkásvezér kivégzése volt. Connolly a harcok során olyan súlyos lábsérülést szenvedett a Főpostánál (GPO), hogy a sebei üszkösödni kezdtek, és lábra állni sem tudott. A britek emiatt mentőautóval szállították a Kőtörő udvarra, egy hordágyon vitték be a kapun, majd mivel állni képtelen volt, egy székhez kötözték, és úgy lőtte le a kivégzőosztag.

A felkelés kezdetben nem élvezte a dublini lakosság többségének támogatását, sokan haragudtak a rombolásért. A britek elhamarkodott, kegyetlen és napokon át elnyújtott kivégzéssorozata – különösen a sebesült Connolly székhez kötözése – azonban sokkolta az ír közvéleményt. A lakosság körében a dühöt gyorsan felváltotta az együttérzés. A kivégzett lázadókra nem bűnözőkként, hanem nemzeti mártírokként kezdtek tekinteni. Ez a pálfordulás indította el azt a megállíthatatlan politikai hullámot, amely végül az ír függetlenségi háborúhoz, a brit uralom felszámolásához és a mai független ír állam megalakulásához vezetett.

A Kilmainham Gaol látogatásának ez a leginkább megrendítő és legcsendesebb pontja. Az udvaron ma két fekete kereszt áll a falak tövében: Az egyik kereszt az udvar túlsó végén azt a pontot jelöli, ahol a 13 vezetőt lőtték agyon. A másik kereszt a bejárati kapu közelében pontosan azon a helyen van, ahol a székhez kötözött James Connolly-t végezték ki.

A Kilmainham Gaol hatásai napjainkban:

A kultúrában a Kilmainham Gaol az ír nacionalizmus és a brit elnyomás elleni küzdelem legfőbb mementója. A börtön felső szintjén található galéria a függetlenségi mozgalmakhoz és a börtönmúlthoz kapcsolódó műalkotásokat, irodalmi emléékeket mutat be. A helyszín számos történelmi film, dokumentumfilm és zenei alkotás inspirációja lett.

Az Office of Public Works (OPW) által kezelt Kilmainham Gaol Museum Európa egyik legnagyobb nem lakott börtönmúzeuma. Évente látogatók százezrei keresik fel, hogy megismerjék az ír államiság megszületésének történetét. A modern kori történeti kutatások révén a börtön története ma már túlmutat a politikai hősök kultuszán. Napjainkban hangsúlyt kap a „hétköznapi” rabok (nők, gyermekek, éhínség idején lopásért elítéltek, vagy az ausztráliai deportálásra várók) sorsa is, teljesebb képet adva a XVII–XX. századi büntetés-végrehajtásról.

rajongók Kilmainham Gaol Museum

Kilmainham Gaol 1. rész, Dublin, Írország
Kilmainham Gaol part 1., Dublin, Ireland

Instagram:
https://www.instagram.com/tavolban.lepkedo

Blog:
https://tavolbanlepkedo.blog.hu

🌍🏛🥾🇮🇪

Láttátok az Apám nevében (1993), a Michael Collins (1996), a Felpörgetve (2006), esetleg az Az olasz meló (1969) című filmeket? Vagy a U2 zenekar 1982-es Celebration című dalának videóklipjét?

Ha igen, akkor jó helyen jártok, mert a fenti filmeknek és a klipnek forgatási helyszínt adó, az ír történelemben kiemelkedő szerepet játszó börtönkomplexum, a Kilmainham Gaol történetét mutatom be nektek két részben. Az első részben sorra vesszük a börtön történetét, belső épületeinek bemutatását. A második részben a külső részekre, a kulturális és napjainkra történő hatásokra koncentrálunk. Szerencsére a vezett tárlatvezetés során alkalmam nyílt kicsit lemaradni és pár jó fotót készíteni.

A dublini Kilmainham Gaol Írország egyik legjelentősebb nemzeti emlékhelye és egykori börtöne, amely kulcsszerepet játszott az ír függetlenségi harcokban. Az 1796-ban megnyitott és 1924-ben bezárt intézmény ma múzeumként működik az Office of Public Works (Közmunkaügyi Hivatal) kezelésében. A börtön több mint egy évszázadon át volt tanúja az ír nacionalizmus legmeghatározóbb eseményeinek.

1796-ban adták át „New Gaol” (Új Börtön) néven, hogy felváltsa a korábbi, végletesen leromlott és fertőzött régi dublini börtönt. Korának egyik legmodernebb humanitárius börtönének szánták, ahol a rabokat nem láncolták automatikusan falhoz, de a valóság hamar egészen más arcot mutatott. A rabok többsége egyébként nem veszélyes bűnöző volt, hanem adósok, koldusok vagy piti tolvajok. Megnyitásakor férfiakat, nőket és gyermekeket tartottak fogva együtt, gyakran rendkívül rossz körülmények között. Nem volt fűtés, sem üveg az ablakokon, a raboknak pedig egyetlen gyertyával kellett kihúzniuk két hétig. A férfiaknak jutott vaságy, de a nők és a gyerekek szalmán aludtak a földön. A nagy írországi éhínség (1845-1852) idején a börtön drasztikusan túlzsúfolttá vált, mivel sokan szándékosan követtek el kisebb lopásokat ételért és menedékért. A börtönben ugyanis a törvény garantálta, hogy naponta legalább egyszer kapjanak enni, és fedél legyen a fejük felett. A sötét és nyomasztó Nyugati szárny kiváltására 1861-ben adták át a ma is lenyűgöző látványt nyújtó Keleti szárnyat. Ez a viktoriánus büntetés-végrehajtási elveket követte. A rabokat itt már teljesen elszeparálták egymástól: a magánzárkák célja az lett volna, hogy a foglyok csendben, a külvilágtól elzárva gondolkozzanak el a bűneiken és bánják meg azokat.

A börtön legsötétebb fejezete az 1916-os húsvéti felkelés idejére esik, erről majd legközelebb. A XVIII. század végétől a XIX. század közepéig a Kilmainham Gaol kulcsfontosságú gyűjtőhelyként (depóként) szolgált azoknak a raboknak, akiket Ausztráliába deportáltak. Több mint 4000 elítéltet indítottak útnak innen a brit büntetőgyarmatokra, köztük sok nőt és gyermeket is, akiket gyakran csak jelentéktelen lopások miatt ítéltek éveken át tartó száműzetésre.

Bár a rabok többsége köztörvényes bűnöző volt, a Kilmainham Gaol az ír nemzeti emlékezetben a brit uralom elleni lázadások szimbólumává vált. Szinte nem volt olyan ír függetlenségi mozgalom, amelynek vezetői ne fordultak volna meg itt:

– Robert Emmet (1803): Az 1803-as felkelés vezetője, akit innen vittek a nyilvános kivégzésére.
– Charles Stewart Parnell (1881–1882): A századvég legmeghatározóbb ír politikai vezetője, aki a börtönből irányította a földreform-mozgalmat.
– Az 1916-os húsvéti felkelés vezetői: Itt tartották fogva és az udvaron végezték ki a felkelés 14 legfontosabb vezetőjét (köztük Patrick Pearse-t és James Connollyt), ami örökre megváltoztatta az ír történelmet.
– Az ír polgárháború (1922–1923): Ironikus módon a börtön utolsó fejezetében az újonnan alakult Ír Szabad Állam kormánya saját korábbi harcostársait, a békediktátumot elutasító köztársaságiakat zárta ide. Olyan híres nők is raboskodtak ekkor itt, mint Maud Gonne (W. B. Yeats múzsája) vagy Countess Markievicz.

Az épületkomplexumot két részre oszthatjuk:

Nyugati szárny (West Wing): Ez a börtön régebbi, sötétebb és szigorúbb része, amely megmaradt az eredeti, XVIII. századi állapotában. Itt tartották a politikai foglyokat és a legszegényebb bűnözőket.

Keleti szárny (East Wing): Az 1861-ben épült szárny a viktoriánus kor "panoptikum" elvét követi. Tágas, fényárban úszó, fémből készült folyosókkal és passzázsokkal rendelkezik, amelyek kialakítása lehetővé t***e, hogy az őrök egyszerre tartsák szemmel az összes cellaajtót.

Miután az Ír Szabad Állam 1924-ben leszerelte a börtönt, az épület évtizedekig elhagyatottan állt. A tető beázott, a falak omladoztak. Mivel a britek elnyomására emlékeztetett, a kormány le akarta bontani, de az 1960-as években ír önkéntesek összefogtak, és saját kezűleg, társadalmi munkában elkezdték restaurálni az épületet. Végül 1986-ban került az állam tulajdonába. Az 1960-as években egy önkéntes bizottság ment***e meg a lebontástól, majd teljesen restaurálták. Az utolsó politikai fogoly, aki elhagyta az épületet, Éamon de Valera volt, aki később Írország miniszterelnöke és elnöke lett.

A börtön Dublin 8-as körzetében, az Inchicore Road-on található. Közösségi közlekedéssel könnyen megközelíthető: a belvárosból a 40-es vagy 69-es autóbusszal, illetve a Luas villamos piros vonalával a Suir Road megállóig utazva, ahonnan rövid sétatávolságra van az épület.

Belépés és jegyek: A börtön belső területei kizárólag vezetett túra keretében látogathatók. A jegyeket kötelező előre, online megváltani a Kilmainham Gaol Hivatalos Weboldalán. Harmadik féltől származó viszonteladói jegyek nem érvényesek. A teljes látogatásra érdemes nagyjából 90 percet szánni (az 1 órás vezetett túra mellett a múzeum egyénileg tekinthető meg). Télen a börtön épülete rendkívül hideg, így javasolt a nagyon meleg öltözet.

rajongók Dublin Live

Arra gondoltam, hogy a sok télies kép mellett - bármennyire is vonzó a hideg idő gondolata - legyen egy nyári kép is az oldalon. Még a végén azt gondolják a népek, hogy hűvös természetű ember vagyok. :D A fotó Albániában készült az Osumi-kanyon felett.

Ki volt már Albániában és milyen helyeket keresett fel?

rajongók

Erődített Református Templom, Balatonalmádi
Fortified Reformed Church, Balatonalmádi, Hungary

🌍⛰️🏖🚴‍♂️🥾💒

Járt már közületek valaki Vörösberényben? Én megmondom őszintén azt sem tudtam, hogy létezik (valójában létezett) egy ilyen nevű település. Vörösberény egy kora Árpád-kori gyökerekkel rendelkező, egykor önálló község, amely 1971 óta Balatonalmádi északi városrészeként ismert. A Balaton-felvidék egyik legősibb, történelmi emlékekben gazdag települése. Gyerekkoromban a családdal nyaraltunk itt, de sajnos csak néhány foszlányra emlékszem belőle.

Május közepén viszont 3 nap alatt körbetekertem a Balatont, az elvileg nehezebb verzióban, vagyis az óramutató járásával megegyező irányban. Borzasztó idő volt, végig szakadt az eső és viharos széllökések is tarkították a túrát. Ez persze nem szegte kedvemet, és a tó megkerülése mellett kisebb kitérőket is terveztem. A legtöbb ilyen kitérő meg is valósult, de volt amit a rossz idő miatt bánatomra kénytelen voltam kihagyni. A harmadik nap hasonló volt az előző kettőhöz ami az időjárást illeti: eső és szél. Vasárnap volt...na persze itt nem a híres dalra kell gondolni, hanem arra, hogy már 2 napi tekerés volt a lábaimban nehezítő körülmények között. Ennel ellenére a vasárnap reggeli első kompon – ami Szántódról ment Tihanyra – rajtam és a személyzeten kívül senki nem volt, még autók sem. Ekkor még száraz, de már borús idő volt. Tudtam, hogy sietnem kell, mert aznap ugyanúgy el fog kapni az eső, mint pénteken és szombaton. A kis kitérőimet mégsem adtam fel, ha már annyi munkát fekt***em a tervezésbe. Balatonalmádinál tartottam, itt egy jó kis északra tartó emelkedő után értem el a vörösberényi református templomot. Olyan emelkedő volt, hogy alig bírtam egyenesen megállni útközben, amikor a navigációs eszközeimre pillantottam.

A mai Vörösberény, középkori nevén Szárberény a veszprémvölgyi apácák birtoka volt, amelyek a következő községeket foglalta magába: Vörösberény, Máma (Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől észak nyugatra) és Balatonfőkajár. Géza fejedelem a bizánci apácákat Veszprémbe telepít***e. A kolostor a püspökséggel együtt központja lett a környék vallási és gazdasági életének. Szent István neve alatt fennmaradt tíz oklevél között különleges helyet foglal el a veszprémvölgyi monostorról szóló. Ennek nyelve görög. Eredetileg 997-1002 táján, vagy 1010 után írhatták, de ez nem maradt fenn eredetiben. 1109-ben íratta át Kálmán király görög és latin nyelven.

A mai templom elődjét, a római és Árpád-kori alapokra épült Szent Márton templomot 1297-ben említik először az oklevelek. Anyaegyháza volt Kenese, Máma, Sándor, Csittény és Padrag leányegyházainak. Az ásatások alapján az épület gyökerei a XI.-XII. századig nyúlnak vissza. Az egyhajós épületet a XIII. században bővítették déli irányban. A román kori alapokon nyugvó templomot a XIV.-XV. században gótikus stílusban építették át, a hajóhoz átlós támpillérekkel erősített tornyot épít***ek. A XVIII. században (1789) barokk stílusjegyeket, a templomhajó pedig háromszakaszos csehsüveg-boltozatot kapott.

A történelmi korok, idők során volt török, jezsuita, református, katolikus imahely is (reformáció és ellenreformáció vagy katolikus megújhodás). Noha a templom a reformáció kezdetétől már vélhetően református kézben volt, azt a török kiűzése után 1700-ban a jezsuiták visszafoglalták. Az ezután kezdődő hosszú viszálykodás és gyakori fizikai összetűzések során a templom többször gazdát cserélt. 1737 körül a reformátusok hozzálátnak a templom restaurálásához, igyekeznek azt minél jobban átalakítani: megváltoztatják az ablakokat, leszedik a kereszteket a toronyról és a tetőről. Ez az ideiglenes helyreállítás 1745-re készült el, a kórus festett deszkájának egykori felirata szerint. 1739-ben a reformátusok templomukat védelmi célból lőrésekkel ellátott magas kőfallal veszik körül, hogy szükség szerint fegyverrel is megvédjék jogaikat. 1748-ban a templomért folyó harc látszatra egy kicsit nyugvó pontra jutott, amikor a jezsuiták Loyolai Szent Ignác tiszteletére egy kis kápolnát épít***ek, amit szintén felkerestem. Végül a helyi lakosság hithűségének köszönhetően 1773. július 13-án a jezsuita rendet feloszlatták és a Királyi kamara vette kezelésbe a birtokot. Ettől fogva véglegesen a református gyülekezeté lett.

1953-ban védetté nyilvánították, a védettség jogi jellege: nemzeti emlék. Az 1966-1968-as helyreállítás során Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint újra láthatóvá váltak falain – a félköríves, vállas, XVIII. századi ablakok mellett – középkori ablakai, a belsőben pedig a levésett szentségház és a középkori kifestés maradványai. Az úrasztalát, a szószéket és a Mózespadot díszítő széki mintázatú terítőket a 80-as években az Almádiban működő kézimunkakör szorgos asszonykezei készítették.

A templom jelenleg Dunántúli Református Egyházkerület Veszprémi Református Egyházmegyékének Vörösberényi Református Egyházközségéhez tartozik. Az épület Balatonalmádi címerében is központi helyet foglal el. Amiről nem tudtam, hogy a megtekintés érdekében Faust Gyula lelkipásztort kell felhívni a +36/30/228-2966-os telefonszámon minden nap 8 és 16 óra között. Mégsem voltam elég alapos.

rajongók

Boga-kő kilátó, Pádis-fennsík, Partium
Boga-stone lookout point, Pádis Plateau, Partium

Instagram:
https://www.instagram.com/tavolban.lepkedo

Blog:
https://tavolbanlepkedo.blog.hu

🌍🏔🥾

Egy korábbi bejegyzés folytatásával még adós maradtam, ezért ma a Pádis-fennsíkon található Boga-kő kilátóhoz túrázunk el. Különösen üdítő a téli táj hangulata a mostani hőségben.

Tehát a túra második felében – miután visszaértünk az iskola kisbuszához – a Pádis-fennsík északi pereméhez, a Boga-kő kilátópont felé köteleztük el magunkat. Ehhez a Kis-Pádis-réten található erdészháztól indultunk el a piros kör jelzésen. Az irányt egyébként Boga kövek néven jelöli a tábla. Szükség is volt a táblára egyfajta tájékozódási pontként, mert szinte nullára csökkent a látótávolság egy hirtelen időjárási anomáliának köszönhetően. Természetesen ilyesmi nem tántorít el minket. Az út egy idő után betért az erdőbe és itt meredeken, néhol a patak által kivájt mederben haladt. A havas táj miatt óvatosan kellett lépkedni, nehogy meglepetés érje az embert egy kisebb beszakadás okán. Persze ez így is megtörtént. Ezek az apró bibik tökéletesen eltörpültek a táj meghittsége, adottságai és atmoszférája mellett. Egyszerűen nagyon jó volt ott lenni.

A felfelé vezető út mellesleg tanösvényként is funkcionál. Az úton több információs táblával is találkozhatunk, amelyek bemutatják a Pádis-fennsík és az Apuseni Natúrpark különleges adottságait. Például a fordított növényi övezetességet: Ez a Pádis egyik legizgalmasabb jelensége. A táblák elmagyarázzák, miért cserélődik fel a megszokott sorrend: a hűvös, nyirkos medencékben és völgyekben élnek a fenyvesek, míg a magasabb, melegebb sziklaszirtek felé haladva jelennek meg a lombhullató bükkerdők. A karsztvidék élővilágát bemutató táblák segítségével részletes információkat kapunk a környék jellegzetes növényeiről, rovarairól és állatvilágáról. A mocsarak és lápok titkait felfedő táblákból pedig megtudható, hogyan alakulnak ki a fennsík sajátos, tőzegmohás, vizenyős területei.

A 2-2,5 km-es kiadós emelkedő után végre felértünk a Boga-kő kilátóhoz. Sajnos nem a legjobb látási viszonyok fogadtak minket, de mivel már nyáron is voltunk itt, így nem maradtunk le semmiről. Ti sem maradtok le semmiről, ha rákerestek az oldalon a nyáron készült képre. Így keressétek: Boga-kő kilátó, Bihar-hegység, Partium.

Jó időben a kilátás páratlan: alattunk a Boga-völgy, mögötte a Boga-telep. Szemben a Gurányi Magura, felette a Belényesi-medence, távolban a medence túloldalán a Béli-hegység vonulatai. Nyugatra észrevehetjük a Köves-Körös völgye, a Háromkirályok-vízesés, a Schmidl-vízesés és a Bulz-kő rejtekhelyeit és sziluettjeit. Nyugatra előtérben a Kukorica-patak völgye, felette a Bihari Nagy-havas vonulata a Szeglet-havas felé, háttérben a Harasztosi Magura.

Visszafelé ugyanezen a jelzésen haladtunk lefelé, ahol feljöttünk.

Az elnevezések zűrzavaráról egy kicsit:

- Boga-szirt: egy a hatalmas, monumentális mészkőszikla és a hozzá tartozó meredek, közel 100 méteres függőleges sziklafal, amely a Boga-katlan fölött magasodik.
- Boga-katlan: A Pádis-fennsíkot nyugatról szegélyező, meredek sziklafalakkal övezett, mély völgyrendszer. A katlan peremén magasodnak a Boga-kövek (vagy Boga-kő kilátó).
- Boga-kő kilátó vagy Boga kövek: A szirt legmagasabb pontjain található, panorámás kilátóhelyek gyűjtőneve a Boga-kő kilátó. Mivel a sziklaplató peremén több pontról is lenyűgöző kilátás nyílik a Boga-völgyre, az egész sziklatömböt kilátóként emlegetik a túrázók.
- Boga-csűr: Egy monumentális barlang vagy hatalmas sziklaüreg, amely közvetlenül a Boga-kő kilátópont alatt, a meredek sziklafalban található. Megközelítése igen veszélyes és hegymászó tudást igényel.

A sziklaszirten nincs kiépített korlát, és alatta közel 100-300 méteres függőleges szakadék tátong. Esős, párás, havas vagy szeles időben a mészkősziklák rendkívül csúszóssá válnak, így a jelzés követése közben is nagyon figyeljünk a lépteinkre! Havazás során a látótávolság csökkenése miatt kifejezetten fontos a megfelelő távolságtartás a sziklák peremétől!

rajongók

Sokan kérdezték már szóban és írásban is, hogy miért mindig fekete ruhában túrázok, a lehető legmelegebb időben is. Valahol olvastam korábban a beduinokról és arról, hogy ők miért viselnek fekete ruhákat az egyik legforróbb övezetben. A Dívány.hu cikke szintén alátámasztja ezt a teóriámat.

Az idézett cikk után a kérdésem lentebb található.

"Sokan értetlenül figyelik a sivatagi népeket, például a beduinokat, akik talpig beöltözve, gyakran sötét ruházatban járják a forró sivatagot. A legérdekesebb azonban az, hogy ezt nem divatból teszik: őseik hosszú időn át összegyűjtött tapasztalatai alapján alakították ki öltözködési szokásaikat, amelyeket ma már a tudomány is megért – írja a BBC.
Egy ruhadarab a kánikulában két irányból kap hőterhelést, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Egyrészt ott van a napsugárzásból származó hő, amelynek jelentős részét a világos színű anyagok visszaverik. Másrészt a testünk is folyamatosan hőt termel, és ennek egy része szintén visszaverődhet a ruha és a bőr közötti térbe, ha fehér vagy világos színű ruhát hordunk.
A fekete ruhadarab ezzel szemben több sugárzási energiát nyel el, ami felmelegíti a ruha és a bőr közötti levegőt. Bár elsőre azt gondolnánk, hogy ez hátrány, megfelelő szabás és szellőzés mellett éppen ez segítheti a hőleadást.
A felmelegedett levegő ugyanis könnyebb, ezért felfelé áramlik. A test és a ruha között kialakuló légmozgás helyére kívülről hűvösebb levegő érkezik, így természetes légkeringés jön létre. Ez elősegítheti a párolgást és kellemesebb hőérzetet adhat."

A fent leírtakat maximálisan alá tudom támasztani. Persze ahogy a cikk is írja, a megfelelően szellőző ruházat is kulcsfontosságú, hiszen egy testhez tapadó fekete ruha ugyanúgy nem jó választás, mint a világos színű felszerelés. Nem árt a magabiztos tájékozódás sem túrázás közben, hiszen a hegyimentők valószínűleg nehezebben találnak ránk ha véletlenül eltévednénk, ráadásul sötét ruhában vagyunk. :)

Ti mit gondoltok erről? Milyen színű ruházatban szoktatok túrázni?

rajongók

Latin-híd, a szarajevói merénylet helyszíne, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina
Latin Bridge, site of the Sarajevo assassination, Sarajevo, Bosnia and Herzegovina

Instagram:
https://www.instagram.com/tavolban.lepkedo

Blog:
https://tavolbanlepkedo.blog.hu

Utazás a Balkánon 15. rész

🌍🌁🥾👨‍✈️

Ma egy újabb résszel folytatódik a Balkán sorozat, ezúttal egy szomorú, 112 éves évfordulóra emlékezve.

Korábban sokan jeleztetek vissza, hogy a 2024 nyarán barátokkal szervezett 1,5 hetes balkáni körút során megtekintett nevezetességek is érdekelnének titeket, ezért ahogy már párszor írtam, külön rovatot szentelek nekik itt az oldalon. Csak az esetlegesen újonnan csatlakozottak kedvéért elevenítem fel mindig ezt a tényt. Négyen összedugtuk a fejünket és a tervek között szerepelt Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia, Görögország és átutazóban Szerbia, Észak-Macedónia felfedezése. Előzőleg több alkalommal is említ***em, hogy az oldal elsősorban a Kárpát-medence és Magyarország nevezetességeit mutatja be, de néha nem árt kilépni az önmagunk alkotta keretek közül és kicsit szétnézni a világban.

Utunk első napján a szabadkai határon és Szerbián átkelve Bosznia-Hercegovina felé vettük az irányt, hiszen a 1,5 hetes körutazásunk első éjszakáját Szarajevóban terveztük eltölteni. A fárasztó első napi utazás végén jó volt egy kicsit kinyújtózni és körbejárni a város legfontosabb látnivalóit, nevezetességeit. Itt már kezdtük érezni a hőség hatását, ami végig elkísért bennünket a 1,5 hét alatt. Szerintem kijelenthetem, hogy mind a négyünk egyik álma vált valóra azzal, hogy eljutottunk Szarajevóba. Itt szembesültünk először a különböző kultúrákkal és a turisták tömkelegével, és itt szembesültünk az élő történelemmel is.

Az I. világháború hivatalosan 1914. július 28-án kezdődött, mert ezen a napon üzent hadat az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbiának. Pontosan egy hónappal korábban történt azonban a mindenki által ismert esemény, amely nem hivatalosan az I. világháború kirobbanásához vezetett. Persze ma már tudjuk, hogy előbb-utóbb a szarajevói merénylet nélkül is kirobbant volna a háború a geopolitikai feszültségek miatt, az csak olaj volt a fellobbanni készülő tűzre. A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, amikor Gavrilo Princip szerb nacionalista Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Ez az esemény vált az első világháború közvetlen kirobbantó okává (casus belli).

Az előzmények és az időpont jelentősége röviden:

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1908-ban annektálta (bekebelezte) Bosznia-Hercegovinát. Ez közvetlen feszültséget szült a Szerb Királysággal és a helyi szerb lakossággal. Június 28. a szerbek nemzeti gyásznapja, a rigómezei csata (1389) évfordulója (Szent Vitus napja), így a trónörökös látogatása a szemükben provokációnak minősült. Ferenc Ferdinánd látogatásának célja a boszniai hadgyakorlatokat megtekintése volt, mint a hadsereg főfelügyelője.

A merénylet:

A merényletet a Fekete Kéz nevű szerb titkos szervezet által támogatott, fiatal boszniai szerb diákokból álló csoport, az Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) tervezte meg. A Fekete Kéz szerb nacionalista fegyveres szervezet volt és néhány civil kivételével kizárólag olyan katonatisztekből állt, akik részt vettek I. Sándor szerb király 1903. évi meggyilkolásában. A szervezet élén Dragutin Dimitrijević ezredes állt, aki Apis fedőnéven a szerb katonai hírszerzést irányította. A szervezet különféle más szervezetekbe épült be. Az Ifjú Bosznia mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak, a jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. A szervezet tagjait erős irodalmi tevékenység jellemezte. Danilo llić publicista volt az Ifjú Bosznia és a Fekete Kéz összekötője, aki egy 23 éves tanár és újságíró, a szarajevói merénylet főszervezője volt. Ő fogadta a Belgrádból érkező fegyvereket, toborozta a helyi merénylőket, és osztotta ki nekik a bombákat és pisztolyokat.

Az első kísérlet alkalmával délelőtt Vaso Čubrilović a főherceg és a hitvese iránti sajnálatból nem volt képes elkövetni a merényletet, ráadásul a közvetlen közelében álló detektívektől is megijedt, így zsebében hagyta a fegyvert. Cvjetko Popović a félelem és a rövidlátása miatt képtelen volt kivenni, pontosan melyik autóban ül a trónörökös, így meg sem mozdult. Később beismerte, hogy a bátorsága is elhagyta. Trifko Grabež nem akart ártatlan civileket megölni, és Zsófia hercegné közelsége is visszatartotta. Elengedte az autókat, azzal a szándékkal, hogy majd a visszaúton próbálkozik újra. Az egyetlen merénylő, aki a konvoj odaútján ténylegesen cselekedett, Nedeljko Čabrinović volt. Ő dobta meg a bombával a gépkocsit, de a bomba lepattant a tetőről, és mögöttük robbant fel, megsebesítve a kíséret több tagját. A robbanás után a folyóba ugrott és cianidot vett be. A méreg régi volt (csak hányingert okozott), a folyó pedig nyáron mindössze 10 centiméter mély volt, így a tömeg azonnal elfogta.

Később a nap folyamán Ferenc Ferdinánd úgy döntött, hogy meglátogatja a délelőtti merényletben megsebesült szárnysegédjét a katonai kórházban. Időközben az első merényletkísérlet miatt az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből az eredeti útvonalat követték, és befordultak a Ferenc József utcába. Amikor a menetoszlop megállt, hogy tolasson, a sarkon álló 19 éves Gavrilo Princip előrelépett, és egy Browning pisztolyból két lövést adott le. Az egyik a trónörökös nyakát, a másik a felesége hasát érte. Mindketten percek alatt elvéreztek.

Nedeljko Čabrinovićot és Gavrilo Principet a helyszínen elfogta a feldühödött tömeg. Danilo Ilićet, a szarajevói sejt főszervezőjét egy rutinszerű rendőri ellenőrzés során kapcsolták le pár nappal később. Ő a vallatások során megtört, és feltárta a hálózatot. Trifko Grabež, Vaso Čubrilović és Cvjetko Popović menekülni próbáltak, de a rendőrség a nyomravezető vallomások alapján napokon belül letartóztatta őket a szerb határ közelében. Egyedül Muhamed Mehmedbašić (az egyetlen muszlim összeesküvő) tudott sikeresen Montenegróba, majd Szerbiába szökni.

Az ítéletek és a merénylők utóélete:

A szarajevói merénylet után a hatóságok szinte a teljes összeesküvő csoportot és segítőiket is kézre kerítették. Mivel a merénylet idején Bosznia-Hercegovina az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, a t***eseket osztrák–magyar bíróság elé állították Szarajevóban, 1914 októberében.

5 felnőtt korú összeesküvőt ítéltek kötél általi halálra, később kettőnek enyhítették az ítéletét. Danilo Ilić-et és két kulcsfontosságú segítőt Veljko Čubrilovićot, aki Vaso Čubrilović bátyja volt és segített a merénylőknek és a fegyvereknek átlépni a szerb–bosnyák határt, majd elszállásolta őket, valamint Miško Jovanovićot, aki elrejt***e a Belgrádból becsempészett fegyvereket és bombákat a saját házában, mielőtt azokat Szarajevóba szállították volna, 1915 februárjában Szarajevóban kivégezték. Jakov Milović – aki segített a fegyverek szállításában – büntetését életfogytiglanra enyhítették, de a terezíni börtönben meghalt gümőkórban 1916-ban. Neđo Kerović szintén a fegyverek elrejtésében és szállításában segédkezett. Az ő ítéletét 20 év börtönre enyhítették.

A szarajevói perben az 5 halálra ítélt emberen kívül még 8 összeesküvőt és segítőt ítéltek különböző időtartamú börtönbüntetésre. Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović és Trifko Grabež a maximálisan kiszabható 20 év börtönbüntetést kapták. A Monarchia törvényei szerint 20 év alatti vádlottra nem lehetett halálos ítéletet kiszabni. Princip és a legtöbb társa a merénylet idején 19 évesek voltak. A birodalom legszigorúbb börtönébe, az észak-csehországi Terezínbe (Theresienstadt) szállították őket. Princip 1918-ban halt meg a börtönben. Nedeljko Čabrinović és Trifko Grabež egyaránt 1916-ban halt meg a börtönben.

Vaso Čubrilović 16 év börtönt kapott. Túlélte a fogságot, később miniszter lett. Cvjetko Popovićot 13 év börtönre ítélték. Ő is túlélte a háborút, később etnográfusként dolgozott. Lazar Đukić 10 év börtönt kapott. Ő az egyik egyetemi hallgató volt, aki segített a merénylőknek a kapcsolattartásban. A börtönben megőrült és 1917-ben meghalt. Mitar Kerović 10 év börtönt kapott, mert tudomása volt a fegyverek szállításáról, de nem jelent***e a hatóságoknak. Branko Zagoracot 3 év börtönre ítélték, mert eltitkolta, hogy látta a csempészett fegyvereket.

A perben további 9 vádlottat – köztük a merénylők szüleit és néhány gyanúsított fuvarost – bizonyítékok hiányában teljesen felment***ek.
rajongók