02/08/2026
Hosszú beszámoló jön, de ha akarsz egy szerintünk jó sztorit a Kékszalagról – ahogy mi láttuk –, olvasd el ezt a beszámolót! ⛵💙
2026-ban 8-an vágtunk neki a Kékszalagnak. A stratégiai döntés szerint teljesen délről rajtoltunk, ami jó döntésnek bizonyult. 🚀 A víz és a szél az évek alatt jó barátunk lett, még ha szeszélyes is sokszor. 🌊 Egy folyamatosan leálló szélre számítottunk, amiben a gyorsabb ellenfeleinknek előnye van. Nem reméltük, hogy a végére ilyen jól fogunk teljesíteni. A rajtnál még nagyon bíztatóan fújó szél valóban egyre gyengébb volt, ezért elképesztően fontosak lettek a taktikai döntések, és nagyon figyelni kellett a helyi szelekre, szélcsíkokra, erősödésekre, hegyek takarására, vízi és parti szelek érkezésére. A most már jó pár éves balatoni tapasztalatunk ebben segítségünkre volt. A nyomkövetőn ezek kevésbé látszanak, de elképesztő változékony volt a széljárás a leállóban. 🌬️
A déli rajt után Kenesén fordulva logikus lett volna a déli parton ívben végigmenni, de még pont volt annyi ereje a leálló szélnek vízközépen, hogy kissé a déli part felé húzódva, de ott maradva a legrövidebb útvonal közelében, és mégis a CodeZero-nknak megfelelő szélszögön tudjunk haladni Siófokra. Innen egy sima egyenes vonatozás volt Tihanyig, ahol nagyon figyelni kellett a homokpadra, ami egészen felhúzódott a legfelső északi kardinális fölé. Az előttünk haladók korrigáltak felfelé, mi igyekeztünk ezt megspórolni: élesre hugóztuk a zérót, és sikerült is a nekünk éppen elegendő 2 m-es vízben ráfordulni a csőre. 😅
Itt széltől szélig krajcoltunk, meccseltünk. ⚔️ Sikerült tartani a pozíciónkat. A cső végén leállás várt ránk, nagyon figyelni kellett. Úgy vettük észre, hogy Földvár felé délen van egy lehelletnyivel több szél a nullánál, és a csőben még meglévő lendületünkkel arra csúsztunk. Felettünk 100 m-rel már teljes leállás volt, szépen be is ragadtak páran. Nyugtáztuk a jó döntést, és folyamatosan a marás közelében mentünk délen, figyelve a homokpadokra, mert ha valamelyikre felülünk, az egy ilyen gyenge szélben a verseny végét is jelentheti. Folyamatos állítás, finomítás, centizés, szélcsíkokon lendületvétel, limányokon átcsúszás követte egymást. 🎯 Olykor 2 csomós szélben közel 5 csomóval haladtunk, ami elképesztő látvány és érzés volt. Olajvízen suhanni a legjobb érzés. ✨ Ehhez az kell, hogy a vitorlák optimális beállításon legyenek, a legénység megfelelő szögbe döntse a hajót a súlyával, és konzisztensen, a szélre fokozatosan ráállítva, a vitorlákat az emelkedő látszólagos szelünkkel tovább gyorsítsuk magunkat, amíg a hidrodinamikai ellenállás megálljt nem parancsol, és elérjük a potenciális maximumot. Jó játék. Egy rontás, és kezdhetjük elölről az építkezést. Ezen a szakaszon a szélerőhöz képest 1,5-2-szeres sebességgel haladtunk, amivel elégedett vagyok, fel is zárkóztunk az élmezőnyben haladó nagy cirkálókhoz: a legendás Nemere II-höz és a Sirocco-hoz. A szintén referencia (nálunk papíron kicsit gyorsabb) Nau 370-eket sorra hagytuk magunk mögött. 💪🔥
A Szigligeti-öböl mindig egy kardinális pont. Nehéz eldönteni, hogy melyik része jobb, előnyösebb. Ebben a széljárásban mi úgy döntöttünk, hogy az északi oldal előnyösebb. Ez egy bátor döntés volt, mert addig délen haladtunk, és pont a legszélesebb öbölben oldalt váltani kockázatos. Viszont fizetett, mert jó döntés volt. ✅ Itt kerültünk a versenyen a legelőrébb, az abszolút 26. helyen álltunk az öböl nyugati felére érve. Elképesztően boldogok voltunk, és ezt megkoronázta egy gyönyörű naplemente. 🌅 Nézzétek a képeket! 📸 Olaj víz, semmi szél, és mégis suhanunk. A szánk a fejtetőnkig ért. 😁 Itt még az árvaszúnyogok sem érkeztek meg, de már nem vártak sokáig.
A Keszthelyi-öböl bejárata a sekély víz miatt segédbólyákkal volt kijelölve. Itt úgy láttuk, hogy ismét oldalt kell váltanunk, és nem szabad a györöki csücsöknél bemenni az öbölbe: lementünk hát délre, a Nemere II-vel együtt, ismét hosszabb utat megtéve, de taktikázva. Ez a döntés eleinte indokolatlannak tűnt, mert itt sokat veszítettünk, több rivális is északabbra jól elment, viszont megtapasztaltuk, hogy a bója előtt délen van szél. Így egy nagyon furcsa döntést hoztunk (a hajón sem volt ebben egyetértés velem, de végül a kapitány szava dönt, és a kiváló csapatom ezt tiszteletben tartja) úgy döntöttünk, hogy a bója után, teljesen negatívba fordulunk, és délebbre megyünk, nem az egyenes úton megyünk ki az öbölből. Ez azt jelentette, hogy megtartottuk a korábbi pozíciónkat. 🎯🤝
Megérkeztek a szúnyogok. 🦟🦟 Feltettem egy képet a vitorláról. Nem volt egy négyzetcentiméter, ahol ne szúnyogok ültek volna. Minden csapásváltásnál a nyakunkba hullott milliónyi szúnyog, akik amúgy is az orrunkban, szánkban, fülünkben, nyakunkban mászkáltak, és elképesztő hangosan zúgott a szúnyogfelhő. Egészen brutális volt. 😵💫 Ugyanakkor tudtuk, hogy a természetben semmi sem véletlen, ezeknek az állatoknak szerepe van, és igyekeztünk békében együtt élni velük, haladtunk, ahogy engedték. A fedélzet okádék undorító lett tőlük, tetemek és zöld-barna trutyi várt minket, ahogy ránk világosodott. 🤢 A ruhánk zöld pöttyös, a bőrünkre rászáradtak az áldozatok. Viszont menni kellett tovább. A Szigligeti öbölben a Badacsonyt megcélozva észak felé élesen romboltunk a sötétben, helyenként 8 csomós sebességgel, ami a hajónk ilyen szögben elérhető maximális sebessége. 💨 A szél ilyenkor 6-7 csomó volt, így ismét elégedetten csettintettünk. Itt már jöttek szembe a hajók, akik még Keszthely felé tartottak, nagyon figyelni kellett az éjszakai sötétben a kicsi zöld (északon keresztezve egy délies hajót zöld fényt látunk, fordítva pirosat) navigációs fényeket. 🌙🔦
Badacsony megviccelt minket (reméltük, hogy másokat is), itt sokat kínlódtunk, fura szögekben hajóztuk körbe a vulkánt, igyekeztünk nem közel menni hozzá, mert nem ígért sok szelet a közelsége. ⛰️
Egy húzós rohanás a szemben jövő hajók között Tihany felé, egy nagy meccs az Anna 70-es cirkálóval ismét ránk fagyasztotta a vigyort. 😁 A csőbe igyekeztünk jó szögön érkezni. Földvárnál szinte kifuttattuk a strandra a hajót, annyira lementünk délre, innen vágtunk neki a legtöbb manővert ígérő szakaszhoz. Meg is lett, de elképesztően jó élmény volt a Nemere II-vel és az Annával utolsó energiáinkkal, de annál nagyobb erőbedobással tökéletes fordulókra törekedni. A Nemere majdnem kitolt minket a komp mólójára, de még volt pár méterünk a betonfalra préselődésig, nem szívbajosak a srácok. 😄 A füredi nehéz, leálló szeles befutó szakaszon végül a Siroccot, Annát sikerült magunk mögé szorítani, így meglett az abszolút 29. hely, ami egytestűben 19. helyet jelentette, osztályban pedig, mint kiderült, bronzérmet ért. 🥉🏆
Elképesztően büszke vagyok a csapatomra: Ferlin, Máté, Marek, Nándi, Balázs, Levente, és Ádám! Köszönöm, hogy velem tartottatok! 🙏 Megtisztelő a társaságotok, a bajtársiasságotok, a küzdésetek, és a türelmetek! Jó móka, férfi munka volt! 🙌💪 Gratulálunk ellenfeleinknek is, köszönjük: széppé tettétek nekünk ezt a versenyt!
A családjainknak, barátainknak pedig nagyon-nagyon-nagyon köszönjük a mellettünk állást, a rengeteg üzenetet, szurkolást és izgulást értünk! 🥰❤️
