Vincze Zsófi futóblogja, sportolói és edzői oldala

01/10/2026

Egy korábbi posztom alatt szóba került az Ashagandha, mint táplálékkiegészítő. Most megjelent egy nagyon érdekes, 2026-ban publikált kutatás (prospektív, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálat, amit az első kommentemben linkelek.)

A kérdés az, hogy a melatonin és / vagy ashwagandha az alvás javítására milyen hatást fejt ki? A vizsgálat szerint lehet benne potenciál, de azért még messze vagyunk attól, hogy biztos következtetéseket vonjunk le. 200, 18–50 év közötti, inszomniával küzdő férfit és nőt vizsgáltak 8 héten keresztül. A résztvevőket négy csoportba osztották:

🔹 ashwagandha: 300 mg reggeli után + 300 mg vacsora után, tehát napi 600 mg
🔹 melatonin: 3 mg vacsora után
🔹 ashwagandha + melatonin: ugyanezekkel a dózisokkal
🔹 placebo

Az alvást alvást objektív aktigráfiás méréssel is monitorozták. Az elsődleges vizsgált változó az elalvási idő volt. Az eredmények alapján az elalvási idő mindhárom kiegészítést kapó csoportban csökkent a placebóhoz képest, de a legnagyobb javulást az ashwagandhát és melatonint együtt szedő csoportnál látták. Hasonló tendencia jelent meg a teljes alvásidőben és az elalvás után ébren töltött időben is.

Ami nekem különösen érdekes: az ashwagandha önmagában nagyjából a melatoninhoz hasonló eredményeket mutatott (ezt bevallom, nem gondoltam volna) a kombináció pedig mindkettőnél jobbnak tűnt. Persze érdemes ezt kontextusba helyezni.

A melatoninról már jóval több adatunk van. Egy 26 randomizált vizsgálatot összesítő elemzésben átlagosan körülbelül 9 perccel rövidítette az elalvási időt és 20 perccel növelte az alvás időtartamát. Vagyis működhet, de az átlagos hatása nem feltétlenül óriási.
Az ashwagandháról lényegesen kevesebb jó minőségű vizsgálat áll rendelkezésre. Egy korábbi, inszomniával élőket vizsgáló, mindössze 2 RCT-t összesítő metaanalízisben körülbelül 7,5 perccel csökkent az elalvási idő és 28 perccel nőtt az alvás időtartama, emellett az alváshatékonyság is javult.

Ezért érdekes a kombináció gondolata: a két hatóanyag valószínűleg nem teljesen ugyanazon a mechanizmuson keresztül hathat az alvásra. Az ashwagandha esetében többek között a stressz és a szorongás csökkentése is szerepet játszhat.

De itt jön a fontos DE:

Ez volt az első olyan vizsgálat, amely közvetlenül összehasonlította az ashwagandhát, a melatonint és ezek kombinációját az alvás szempontjából. Ráadásul a résztvevők nem egyszerűen rossz alvók voltak: inszomniájuk és mérsékelt szorongásuk is volt. Tehát ebből az egy, 200 fős, 8 hetes vizsgálatból még nem mondhatjuk ki, hogy a melatonin + ashwagandha kombináció általánosságban jobb választás mindenkinek. További, nagyobb létszámú és hosszabb időtartamú vizsgálatokra, valamint az eredmények független reprodukálására van szükség. Azt is jó lenne látni, hogy ugyanez történik-e például olyan alvászavarral élőknél, akiknél nincs fokozott szorongás.

Szóval én egyelőre óvatos lennék azzal a kijeneltéssel, hogy „megvan az új tuti alváskombó”, hanem inkább úgy, hogy van egy érdekes és biológiailag is ésszerű irány, amit most már érdemes tovább kutatni.

26/09/2026

Tíz évvel ezelőtt futottam utoljára maratont 2016-ban, most pedig készültem egy szép visszatérésre. A maraton két hét múlva lesz, a felkészülés pedig egészen jól alakult… aztán jött egy sérülés, amit utána sikerült egész jól kimozogni, de a hét elején újra visszatért a fajdalom. Mostanra már világossá vált, hogy nem fogok elindulni.

És bár szakmailag pontosan tudom, hogy ez a helyes döntés, azért ezt lelkileg még nem feltétlenül lehet egy mozdulattal kipipálni.

Van annyi tapasztalatom és szakmai rálátásom, hogy tudjam: két héttel a maraton előtt már nem fogok csodát tenni. Nem fog megváltozni érdemben a helyzet, viszont egy sérülést simán lehet tovább tetézni azzal, ha mindenáron ragaszkodom egy versenyhez. Az egészség fontosabb!

És közben van ebben az egészben valami furcsa megkönnyebbülés is, hiszen egy olyan időt céloztam meg, ami jókora nyomást is tett rám.

Közben pedig újra bebizonyosodott, hogy nem is szeretek ennyit sík aszfalton futni. 😅 A testem és az izmaim sem igazán rajonganak érte. A terep valahogy sokkal barátságosabb, illetve pont azt szeretem, hogy bárhol futhatok és bele is gyalogolhatok 😄

És azt hiszem, fontos kimondani azt is, hogy attól, hogy fejben tudjuk, mi a helyes döntés, még nem biztos, hogy a lelkünk ugyanilyen gyorsan követi, bár én most nagyon könnyen el tudom fogadni, hogy nem indulok, tudom, hogy ez a jó döntés. De ettől még lehet, hogy kell egy kis idő, mire érzelmileg is teljesen elengedem ezt a maratont. Ha ez nálad nehéz, az normális és nem azt jelenti, hogy rossz döntést hoztál. 🤗

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit futóként és edzőként is meg kellett tanulnom: bármennyire is jól tervezünk egy edzést vagy egy felkészülést, sérülés bármikor közbejöhet. Akkor is, ha egyébként mindent jól csinálunk.

Nincs olyan verseny, ami megéri azt, hogy közben hosszabb távon tönkretegyük magunkat.

Most egy ideig kímélem magam, lejövök az aszfaltról. Így is nagyon szerencsés vagyok, mert nem kell teljesen leállnom a futással, a kocogás kifejezetten jól esik, de egy jó tempós edzés jelenleg kizárt. Amint picit gyorsulok, a testem jelez. Márpedig ha valamire, rá érdemes hallgatni 😊

23/09/2026

Amikor már ránézni sem bírsz még egy gélre: flavour fatigue ultrafutás közben

Már ezer éve szeretnék erről a jelenségről írni, mert nem csak az elméletben, de rengeteg futónál tapasztalom ezt a problémát. Kinél jobban, kinél kevésbé.

Aki futott már hosszú órákon keresztül, valószínűleg ismeri azt az érzést, amikor az elején még teljesen jól eső gél, sportital vagy energiaszelet néhány óra után egyre kevésbé vonzó, végül pedig már a gondolatától is rosszul vagy, pedig a szervezetnek továbbra is szüksége lenne a szénhidrátra.

Ezt a jelenséget gyakran flavour fatigue-nak vagy taste fatigue-nak nevezik, én kifejezetten „sweet fatigue”-ként szoktam nevezni, hiszen a sportfrissítők jelentős része édes.

A jelenség hátterének egyik lehetséges magyarázata a sensory-specific satiety (SSS), vagyis érzékspecifikus telítettség. Ennek lényege, hogy egy adott étel vagy annak érzékszervi tulajdonságai ismételt fogyasztás során fokozatosan veszíthetnek a „hedonikus” értékükből: egyszerűen egyre kevésbé esnek jól. Ez nemcsak az ízre vonatkozhat, hanem az állagra, az illatra és az étel más érzékszervi tulajdonságaira is.
Ez azért érdekes, mert megmagyarázhatja azt is, hogy miért nem feltétlenül elég epres gélről citromosra váltani. Hiába más az aroma, ha órák óta ugyanolyan édes, ragacsos, sűrű állagú dolgot fogyasztasz. Ráadásul fizikai terhelés közben maga az ízérzékelés és az egyes ízek iránti preferenciánk is változhat.

Egy 2021-es vizsgálatban meleg környezetben kerékpározó sportolóknál az első 60 percben nagyobb volt a szénhidrátban gazdagabb és édesebb ízek iránti preferencia, míg 60 perc után a preferencia inkább a sósabb ízek irányába tolódott. Ebben valószínűleg több tényező együttesen játszhat szerepet, például a folyadék- és nátriumveszteség, a GI-rendszer állapota, a környezet és persze az egyéni preferencia.

Ez ultrafutásban nagyon ismerős forgatókönyv lehet:
az első pár órában még tökéletesen mennek a gélek és az édes sportital, aztán egyszer csak azt érzed, hogy ha még egy gélt meg kell enned, rosszul leszel, miközben egy sós krumpli, leves vagy egyszerűen valami teljesen más ízű és állagú étel hirtelen fantasztikusan hangzik.
És itt jön szerintem az egyik legfontosabb dolog, amit nem tudok elégszer hangsúlyozni:
A sweet fatigue nem azt jelenti, hogy a szervezetednek már nincs szüksége szénhidrátra.Az energiaigény nem tűnik el attól, hogy már nem kívánod az édeset. A probléma éppen az, hogy az addig használt szénhidrátforrás egyre kevésbé kívánatos, ezért egyre nehezebb fenntartani vele a tervezett szénhidrátbevitelt.
Ebből könnyen kialakulhat egy ilyen spirál:

megundorodsz az édes frissítőktől → kevesebbet eszel/iszol → csökken a CH-beviteled → alulfrissítesz -> gyengülsz és csökken a teljesítményed

Az ízen kívül ugyanis az állag, a hőmérséklet, az illat és más érzékszervi tulajdonságok megváltoztatása is segíthet megtörni a monotonitást. Sensory-specific satiety-t olyan kísérletekben is megfigyeltek, ahol az energiatartalmat kontrollálták, illetve olyan körülmények között is, ahol az inger nem biztosított energiát, ami arra utal, hogy nem egyszerűen az elfogyasztott kalóriamennyiségről van szó.

Erre jó ultrás példa Sophie Power 24 órás Európa-bajnoksága is. Tudatosan különböző ízeket és textúrákat épített be a frissítésébe, ami közel 20 órán keresztül működött. Az utolsó négy órában azonban nála is jelentkezett a flavour fatigue, és egyre nehezebbé vált a megfelelő szénhidrátbevitel fenntartása. A beszámoló szerint ezen a ponton már gyakorlatilag csak custardot kívánt.

Amikor a sportolóimmal frissítési tervet állítunk össze, ezen is sokat dolgozunk: hogyan tudjuk minél jobban kitolni azt a pontot, amikor megjelenik a taste/flavour fatigue, és hogyan legyen olyan alternatíva a tervben, ami akkor is működik, amikor az addig jól tolerált édes gél vagy ital már egyszerűen nem esik jól. És a rossz hír, hogy itt sincs „one size fits all”, nem tudom lediktálni a futómnak, hogy mit egyen, hogy jól érezze magát a hetedik órában is, ezt ki kell tapasztalni, de persze ötletelni tudunk és szoktunk is. Ugyanígy visszafele, azért mert egy futótársadnak nem jött be egy gél, vagy rosszul lett töle, ez sokszor nem a termék hibája, egyszerűen nem voltak jók a körülmények, illetve lehet, hogy bármelyik gél rosszul esett volna neki.

Ahogyan a futóedzéseket, úgy a frissítést is személyre kell szabni. Nemcsak azt kell megtalálnunk, hogy kinek hány gramm szénhidrátra van szüksége és mennyit tolerál óránként, hanem azt is, hogy ezt milyen ízekből, állagokból és frissítési formákból tudja hosszú órákon keresztül ténylegesen elfogyasztani.

Egy ultrás frissítési terv ezért nálam nemcsak számokról szól, bár nem tagadom, hiszek a számszerűsítésben, a mérésekben, aki velem dolgozik tudja már :P A cél az is, hogy edzésen kitapasztaljuk, mi működik az első órákban, mi működik akkor, amikor már kezd eleged lenni az édesből, és mihez tudsz nyúlni akkor, amikor az eredeti terv már nem esik jól. Mert a végén a papíron tökéletes frissítési terv sem ér sokat, ha a verseny második felében már nem tudod megenni.

Nektek van olyan bevált frissítés, amit a nyolcadik órában is szívesen fogyasztotok?

21/09/2026

Nyáron idén kicsit többet pihentem, cserébe az ősz eddig szinte minden szabad percemben a tanulásról szólt. 🥵😅Még nincs vége szeptembernek, de már mostanra érzem, hogy elfáradtam. Ráadásul hétvégén kezdődik számomra a versenyszezon is.

Közben viszont újabb képzés végére értem: elvégeztem a UESCA Female Physiology: The Female Athlete and Ovarian Hormone Patterns Specialization kurzusát, Dr. Kirsty Elliott-Sale (a női endokrinológia és sportélettan professzora) vezetésével.

Női endokrinológia, hormonális profilok, menstruációs ciklus és cikluszavarok, hormonális fogamzásgátlás, tünetek és teljesítmény, valamint az ezekkel kapcsolatos kutatások kritikus értelmezése voltak a fő témák.

A legfontosabb üzenete a kurzusnak megerősített az eddigi tudásomban, hogy ami fontos, az individualizálás: a női fiziológia figyelembevétele nem azt jelenti, hogy minden nő edzését ugyanazon ciklusszabályok alapján kell felépíteni. Sokkal fontosabb megérteni a folyamatokat, figyelni az egyéni mintázatokat, és ezeket beépíteni az edzői gyakorlatba.

Mindig öröm olyan elismert szakemberektől tanulni, akiknek a munkája mögött valódi kutatás áll. Most, hogy elvégeztem két tanfolyamot egymás után, megálljt parancsolok magamnak és tartok egy gyors pihenőhetet a szombati edzőversenyem előtt 😴😄

09/09/2026

A napokban sikeresen teljesítettem az Injury Prevention for the Endurance Athlete Specialization Course képzést 🥳
A kurzus az állóképességi sportolók sérülés megelőzésének, illetve sérülés utáni visszatérésének tudományos alapjait dolgozza fel. Szó esik többek között az edzésterhelés helyes menedzseléséről, a túlterhelés és túledzés felismeréséről, az erősítés szerepéről, valamint az alvás, a táplálkozás és a stresszkezelés jelentőségéről. Emellett részletesen foglalkozik a futás, kerékpározás és úszás leggyakoribb sérüléseinek megelőzésével és a sportba való biztonságos visszatérés folyamatával.
Sportolóként és edzőként különösen értékesnek találtam a bizonyítékokon alapuló, gyakorlati szemléletét és bár nagy vonalakban eddig is ezeket az elveket követtem, nagyon tanulságos volt közelebbről megismerni a tipikus futósérüléseket, valamint belelátni a bringába és az úszásba, amihez eddig nem sok közöm volt, de jók esett tágítani a spektrumom.

05/09/2026

Szívből ajánlom nektek az UTMB Mont-Blanc OCC-ről ezt a szuper informatív beszámolót egy tapasztalt ultrástól.
Been there, done that, szóval Kriszta minden szava arany. 👌👏🤗

31/08/2026

Erre mondják, hogy egy kép többet mond ezer szónál? 👏👏🤗

(Irtó büszke vagyok ám!)

Hatalmas küzdelem, de miénk a győzelem!

UTMB | OCC 61 km 3.342 m+ 11h46min

Amennyit elvett a verseny az út alatt, annyit is adott vissza.
Küzdelmekkel, belső vívódásokkal teli verseny volt.
Az UTMB megmutatta, miért is volt ott a helyem annak ellenére, hogy a verseny első felében kevésbé hittem benne. Sokszor a szavakat sem találtam, mit keresek ott, nem nekem való ez. Aztán megkeményedtem. Beleraktam amit tudtam, megoldottam, amit kellett és kislányommal kézen fogva beszáguldottunk a célba!
💕✨

Köszönöm azoknak, akik hittek bennem, akik drukkoltak nekem. 🤗
Köszönöm Vincze Zsófi futóblogja, sportolói és edzői oldala, hogy te vagy az edzőm, nélküled ez nem menne így. 💪

Lesz majd beszámoló, képek, csak még kicsit magamhoz kell térni a sok-sok élmény után! 😉

30/08/2026

A futóedzői "továbbképzéseim" közül most éppen az Injury Prevention for the Endurance Athlete Specialization Course anyagát tanulom, és az egyik fejezet olyan gondolatokat indított el bennem, amelyek nagyon közel állnak a saját történetemhez.
A derékfájás a futóknál sem ritka probléma: a kurzus szerint az előfordulása nagyjából 20%, miközben a teljes lakosságban akár 80%-unk is megtapasztalhat derékfájást élete során.
Ami viszont igazán érdekes, hogy a derékfájás forrását sok esetben még a szakemberek sem tudják pontosan meghatározni. A modern szemlélet szerint, miután kizárták a komoly betegségeket és az úgynevezett red flageket, gyakran nem is az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan melyik struktúra fáj, hanem az, hogyan lehet biztonságosan visszatérni a mozgáshoz.

Ez a téma nekem különösen személyes, mert diagnosztizált gerincsérvem van. Sokáig azt hittem, hogy ez egy olyan bélyeg, amely egész életemben korlátozni fog. Ha beállt a derekam, automatikusan a sérvre gondoltam, és arra, hogy biztosan valami rosszat csináltam.
Ma már árnyaltabban látom. A futás és a rendszeres mozgás, a tudatosan felépített edzésmunka sokkal többet segített a derékfájásom kezelésében, mint a teljes kímélet valaha. Sőt, ma már azt érzem, hogy a megfelelő edzés az egyik legfontosabb eszközöm abban, hogy ne csússzak vissza újra és újra a derékfájós időszakokba.

Persze nem találtam meg a csodafegyvert. Nincs olyan gyakorlat, nyújtás vagy kezelés, amitől soha többé ne fájna a derekam. Vannak időszakok, amikor hónapokig semmi panaszom nincs, aztán néha elég egy rossz mozdulat, egy szerencsétlen emelés vagy akár valami egészen hétköznapi dolog, és újra "beáll" a derekam.

A kurzus egyik visszatérő üzenete a következő:
"Hurt does not equal harm." Vagyis a fájdalom nem feltétlenül jelent újabb károsodást.

Természetesen ezt nem szabad félreérteni. A fájdalmat mindig komolyan kell venni, és vannak olyan tünetek, amelyek orvosi kivizsgálást igényelnek. De sok esetben nem az a kérdés, hogy fáj-e, hanem hogy a fájdalom hogyan befolyásolja a mozgást, mennyire terhelhető mellette a szervezet, és hogyan reagál rá a következő 24-48 órában.

Talán ezért is érzem egyre inkább, hogy a cél nem a fájdalom elfogadása vagy normalizálása. Éppen ellenkezőleg: hosszú távon szerintem a cél a fájdalommentes sportolás és a fájdalommentes mozgás. Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy egy-egy átmeneti derékfájásos epizód még nem feltétlenül jelenti azt, hogy sérültebb lettem vagy hogy azonnal teljesen le kell állnom. A kérdés inkább az, hogyan reagálok rá, hogyan menedzselem a terhelést, és hogyan tudok visszatérni ahhoz az állapothoz, ahol újra panaszmentesen mozoghatok.

Egyébként éppen kedden, egy keményebb edzés elején jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor állt be nagyon a derekam egy rossz mozdulatnál az edzőteremben. Ilyenkor mindig rájövök, hogy önmagában a mozgás és az egészség is elégedettséggel tud eltölteni, nem kell nekem kacsalábon forgó palota. Na ezen az edzésen később meghúztam a hamstringemet, szóval ha van sors, akkor baromi jókat szórakozik rajtam. De nem fog megtörni. Edzőként különösen jó kis kihívás egy laza sérülést méltósággal viselni és megtalálni a leg megfelelőbb kiutat belőle.
Ti mivel szenvedtek épp? Van esetleg visszatérő sérülés? Kommentben kirakom mikről tanultam az elmúlt napokban. Ha érdekel titeket, szívesen írok róluk.

19/08/2026

Sziasztok, már csak hármat kell aludni a szombati Csanya & Közösségi Futás a Szent György-hegyen I powered by Tailwind Nutrition-hoz, aki átbulizza az augusztus huszadikát, neki csak kettőt. 😄
- Ne felejtsétek, hogy a helyszínre érdemes korán érkezni, mert a Miénk a terep jóvoltából Aero Glide Gravel 4 futócipőt tesztelhettek! 👟
- Megkóstolhatjátoj a Tailwind Nutrition Hungary Endurance Fuelt, ezen belül is elsők között kóstolhatjátok meg az új, Mangó Yuzu ízesítésűt 🥭
- A gyülekező 8:45 és pontban 9-kor indulunk. ⏰
- Az eventben a pálya, de sajnos csak a Garmin Tracket engedi feltölteni a rendszer, privátban szívesen elkülöm bárkinek a gpx file-t, jó ha megvan az órátokon 🗺️
- A rajt helyszín egy temető mellett van, emiatt feltételezhető a víz vételi lehetőség, ám bevallom őszintén, én ezt nem teszteltem, szóval jobb, ha hoztok magatokkal. Az útvonalon van kút, az ihatósága vitatott (én ittam belőle és nem lett bajom, de nem vállalok felelősséget), fejvizezésre viszont tökéletes💦
- A pálya rendkívül kanyargós, változatos és a szárazság miatt sok a kidőlt fa, ami nekünk terepfutóknak kiváló gyakorlási lehetőség, viszont vigyázzunk magunkra, egymásra 😎

Alig várom, hogy találkozzunk! 🤗

17/08/2026

Az elmúlt hetekben életem egyik legrosszabb PMS-ét éltem át. Vagy talán már valami többről van szó?

Sok évvel ezelőtt kezdtem el PMDD-ről (Premenstruációs Diszfóriás Zavarról) olvasni. Akkoriban főleg külföldi forrásokban, podcastokban találkoztam vele, Magyarországon alig esett szó róla. Az utóbbi 1-2 évben viszont szerencsére egyre többször kerül elő a téma itthon is, ami nagyon fontos, mert sok nő éveken át nem érti, mi történik vele.

A PMDD nem egyszerűen "erősebb PMS". A jelenlegi tudományos ismeretek szerint nem elsősorban a hormonok mennyiségével van a probléma, hanem azzal, hogy az idegrendszer bizonyos nőknél érzékenyebben reagál a ciklus során bekövetkező természetes hormonális változásokra.

A legfontosabb tünetek gyakran nem is a fizikaiak. Persze lehet puffadás, mellfeszülés, alvászavar vagy vizesedés, de sokszor a hangulati és kognitív tünetek a legnehezebbek: ingerlékenység, szorongás, reményvesztettség, csökkenő önértékelés, koncentrációs nehézségek. És ami különösen megtévesztő, hogy ezek nem állandóan vannak jelen. A luteális fázisban jelentkeznek, majd a menstruáció kezdetével jelentősen enyhülhetnek vagy akár meg is szűnhetnek.

A kezelése sem egyszerű kérdés. Sokszor a nőgyógyászat és a pszichiátria határterületén mozog, ezért hormonális és pszichiátriai megközelítések egyaránt szóba kerülhetnek. Én személy szerint jelenleg nem szeretnék sem hormonkészítményt, sem antidepresszánst használni ( ezért fekszem rá nagyon az életmódbeli tényezőkre), de ez természetesen egyéni döntés, amit mindenkinek a saját orvosával kell meghoznia.

Amit futóedzőként és magánemberként egyaránt látok, hogy a gyógyszerek önmagukban ritkán oldanak meg mindent. Az életminőségünket nekünk kell felépítenünk. Tudom, hogy unásig ismételt mondatok következnek, de ettől még igazak: a megfelelő alvás, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a támogató emberi kapcsolatok és a kiszámítható napi rutin óriási jelentőségűek!

Talán ez magyarázza azt is, miért ragaszkodom egyre jobban a rutinjaimhoz. Miért védem az alvásomat. Miért vagyok negyvenévesen kevésbé rugalmas bizonyos dolgokban, mint húszévesen. Nem azért, mert beszűkültem, hanem mert megtanultam, hogy milyen körülmények között működöm jól, és milyen árat fizetek, ha ezeket tartósan felborítom.

És igazából ezért írtam ezt a posztot: Ha rendszeresen rád tör egy megmagyarázhatatlan rossz hangulat, hirtelen csökken az önértékelésed, úgy érzed, mintha pár napra teljesen kifordulnál önmagadból, érdemes megfigyelni: nincs-e összefüggésben a ciklusoddal. Ugyanis nem biztos, hogy "ilyen a személyiséged". Nem biztos, hogy "túl érzékeny" vagy (ez egyébként is egy toxikus duma szerintem). És nem biztos, hogy ezt egyedül kell végigcsinálnod ( bár bevallom, nekem szükségem van egyedüllétre ilyenkor).

Megértem azt is, ha valaki fél orvoshoz menni ilyen tünetekkel, nem állítom, hogy csak pozitív tapasztalataim vannak az egészségügyben, sőt, rengeteg traumatikus élmény ért fiatalabb koromban, amikor még nem rendelkeztem megfelelő eszköztárral, hogy megvédjem az álláspontomat, hiszen ki vagyok én egy orvossal szemben. Nekem is voltak olyan orvosélményeim, amelyek után úgy éreztem, senki nem érti, miről beszélek. De szerencsére ma már egyre több olyan szakember van, aki ismeri ezeket a problémákat, komolyan veszi a tüneteket, és segít eligazodni a lehetőségek között.

Ha magadra ismertél, ne legyints rá. Figyeld meg, jegyezd fel ( cikluskövetés!), és kérj segítséget. Néha már annak is hatalmas ereje van, ha végre nevet kap az, amivel hónapról hónapra küzdesz. 🤗