Labirintus - Meseterápiás Műhely

A Grimm testvérek Jancsi és Juliskájának 1812-es legelső kiadása sokkal nyersebb, sötétebb és realistább volt, mint az a változat, amelyet ma ismerünk. A mese eredete egyébként az 1300-as évekre nyúlik vissza.
A legfontosabb eltérés talán az, hogy az eredeti történetben a gyerekeket a saját vér szerinti édesanyjuk és édesapjuk hagyja el az erdőben, mert nem tudják őket táplálni az éhínség idején. A testvérek a későbbi kiadásokban átírták az anyát mostohává, hogy megóvják az anyaság eszményét és ne borzasszák el a polgári családokat.
Az első változatban még a szegény favágó apa is aktív részese a döntésnek. Bár habozik, végül beleegyezik az anya tervébe, és hidegvérrel kivezeti a gyerekeket az erdő mélyére. Később az apát sokkal passzívabb, gyenge jellemként ábrázolják, akit a gonosz mostoha manipulál és kényszerít a döntésre, és aki folyamatosan bűntudatot érez emiatt.
A Grimm testvérek eredetileg nem gyermekeknek szánták a gyűjteményt, hanem néprajzi és nyelvészeti gyűjtésként kezelték. Amikor azonban látták, hogy a könyv fő vásárlóközönsége a polgári családokból kerül ki, Wilhelm Grimm évtizedeken át fokozatosan lágyította, emészthetőbbé formálta a meséket. Ami miatt pedig sok változtatást megtartunk, az éppen a szimbólumok, archetípusok működése. A mese szimbolikája a mostoha helyére így is, úgy is az Anya figurát rakja be, de tudatos elménk számára könnyebb így, szimbolikusan szembenézni vele.
Szeptember 17-én este ezzel a mesével várlak titeket kiscsoportos ONLINE foglalkozásra, a rajzok megbeszélésével. A pontos leírást megtaláljátok az események között.
Várom a jelentkezéseteket a [email protected] címen, nyugodtan kérdezzetek és írjatok. A csoportot vezeti: Barcza Katalin meseterápiás szakember.
A képen Stephanie Graegin illusztrációja látható.

"Azt mondják, hogy mielőtt a tengerbe lépne, a folyó remeg a félelemtől... visszatekint a csúcsokra és a hegyekre... a hosszú és kanyargós utakra, amely dzsungeleken és városokon át haladt, és akkor meglátja az óceánt...megretten, hogy oda belépve csak
az örök eltűnés vár rá.
De nincs más út.
A folyó nem térhet vissza.
Senki nem mehet vissza.
Visszatérni lehetetlen.
Nincs más út, a folyó nem
fordulhat vissza.
A folyónak el kell fogadnia ősi
természetét és be kell lépnie az
óceánba. Csak is az óceánba lépve hígul a félelem... mert a folyó csak akkor érti meg, hogy nem arról van szó, hogy eltűnik és megsemmisül... hanem arról, hogy ő maga lesz az óceán."

(Kahlil Gibran)

Ma Kisasszony napja van, ezen a napon szülte Szent Anna Máriát.
"Arany bölcsőben tiszta hófehérben
Alszik Szűz Mária mennyei nagy fényben,
Szemeit lehunyja, kezeit kinyújtja,
Gábriel angyallal beszélget álmába."
Asszonyok, lányok, figyeljetek: dologtiltó ez a nap, főleg a fonástól tartózkodjatok! 😉

(vers: népköltészet
kép: Babba Mária - Petrás Mária műve)

Tudod, hogy Jancsinak és Juliskának hogyan alakult ki a magyar neve?
A mese eredeti német címe Hänsel und Gretel, a Grimm testvérek először 1812-ben publikálták a Gyermek- és családi mesék (Kinder- und Hausmärchen) című gyűjteményükben. Mindkét név hagyományos német becenév. A Hänsel a Johannes (János) név német becézése, azaz"Jancsi". A Gretel pedig a Margarete (Margit) név becézésének (Grete) kicsinyítő képzős alakja, "Gretchen". Benedek Elek és más korabeli mesegyűjtők, fordítók az 1800-as évek végén a német beceneveket a nekik megfelelő magyar népi becenevekre cserélték. A Hänsel természetes párja a Jancsi lett, a Gretel helyett pedig az elterjedtebb, dallamosabb Juliska terjedt el a magyar népmesei hagyományokhoz illeszkedve. Ma a magyar nyelvterületen a Jancsi és Juliska alak a megszokott és általánosan elterjedt cím, míg a Hansel és Gretchen vagy Hänsel és Gretel formákkal főként az eredeti műre való hivatkozásokban vagy komolyabb irodalmi fordításokban találkozhatunk.
A történet eredeti és későbbi változatai is eltérnek egymástól, de ez a legtöbb népmesénél megszokott.
A képen pedig egy régi illusztrációt láthattok.
Szeptember 17-én este ezzel a mesével várok kiscsoportos ONLINE foglalkozásra nyolc embert, a rajzok megbeszélésével. A pontos leírást megtaláljátok az események között.
Várom a jelentkezéseteket a [email protected] címen, nyugodtan kérdezzetek, és írjatok akkor is, ha érdekelne titeket ez a mese, csak az időpont nem megfelelő. A csoportot vezeti: Barcza Katalin meseterápiás szakember.

"A legfontosabb, amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni."

(Murakami Haruki)

Belénk égett a parancs: nem mondhatsz rosszat az anyádról!
És szerencsére nem is kell. Az anyasebbel foglalkozó meseterápiás sorozatunkon nem erről beszélünk. Csak magunkról. A magunk útjáról s arról, hogyan hatott ránk egyik legfontosabb kapcsolatunk.
Anya-lánya kapcsolattal foglalkozó sorozatunk első darabja a Jancsi és Juliska lesz szeptember 17-én, aztán sorban jön a többi régi, nagy mese. Mindegyik sokat tud segíteni, ezek a nagy, klasszikus mesék mély rétegekhez férnek hozzá. Az esemény leírását megtaláljátok az oldalon, kérdezzetek is bátran a [email protected] címen.

"Gondolj egy almafára!
Az almafa egyetlen célja az életben, hogy almát teremjen. Az almafákat nem érdekli, hogy szeretjük-e az almát, vagy sem.
Szintén nem foglalkoznak azzal, hogy almalevet, almaszószt vagy almás majonézt készítünk majd azokból az almákból, amiket teremnek.
Egy almafa soha nem kérdezi magától, "vajon hány almát fogok eladni?" vagy "mit kapok ezekért az almákért cserébe?", mert akkor pusztán azzal, hogy azon a végtelen számú lehetőségen kezd gondolkodni, amit majd az almájával kezdhet, elvonja a saját figyelmét a fő feladatáról: arról, hogy almát teremjen."

(Kyle Cease)

"A szerencse nem változtatja meg az embereket; megmutatja igazi arcukat."

(Michelle Moran)

„A természet adta csönd valójában egy folyamatos, csodálatos és soha véget nem érő szimfónia.”

(Csing Li)

Vannak bizonyos sztereotípiák. „Egyke vagy? Hát akkor te biztosan megkaptál mindent, téged elkényeztettek.” Igen, lehet, hogy többször ehettél gyerekkorodban gesztenyepürét, mintha testvéred is lett volna. Lehet, hogy nem kellett a narancsot megosztanod senkivel, de úgyis megosztottad a szüleiddel. Az meg, hogy egyharmad vagy egynegyed narancsot ehetsz meg, ugye nem akkora végzetes különbség.
A Jancsi és Juliska mesét olvasva jutott eszembe, hogy ezeknek a gyerekeknek a történetben egyetlen szövetségesük volt, egyetlen biztos pontjuk: a testvérük. És úgy tűnik, ha van az életben egyetlen biztonságos kötődésed, az már rengeteget tud segíteni. Jöhet a mostoha, az apa, a boszorkány, ha magad mellett tudod a testvéredet, nem vagy egyedül.
Szeptember 17-én este ezzel a mesével várok kiscsoportos ONLINE foglalkozásra nyolc embert, a rajzok megbeszélésével. A pontos leírást megtaláljátok az események között.
Várom a jelentkezéseteket a [email protected] címen, nyugodtan kérdezzetek, és írjatok akkor is, ha érdekelne titeket ez a mese, csak az időpont nem megfelelő. A csoportot vezeti: Barcza Katalin meseterápiás szakember.