Újlipifutómami

About last weekend.

Beavatás Noával

Budai Trail M táv a nagy visszatérés helyett egy klassz futás .:) Köszönöm még egyszer a nyereményt , máskor jobban meggondolom, mikor kommentelek!:)

Ha teátrális szeretnék lenni akkor kontrollfutónak lenni olyan, mint amikor menekülsz a vihar elől, hallod ahogy közeledik, de ahol vagy még minden csendes. Más szemszögből nézve ingyen futhatsz az egyik legmenőbb terepversenyen, igaz se érem se chip nem jár érte, de utóbbit viszont kimoshatod jutiból.🙂 ❤️Egyébként meg felelősségteljes feladat, mert picit rajtad(rajtunk) is áll, hogy a versenyzők ne tévedjenek el. Az idei év szalagozása pl olyan volt, hogy még én sem tévedtem el, na jó egyszer gondolataimba merülve túlszaladtam, de erre való a kontrollfutó-társ, aki figyelmeztet. Köszönöm a lehetőséget TheCsanya és paper wings már csak azért is mert így visszahoztatok a futás világába. Azért nagy duzzogva lefutottuk az egész Ultra-Trail Hungary Visegrád trail útvonalát. (29 km ):) Amit egyébként 2018-ban már futottam és extramenőnek gondoltam magam.🙂 És persze kontrollfutó társamnak, Csizmadi Istvánnak, aki bár a jövő évit mèg nem foglalta be velem, de még tud mosolyogni.:)

Ebben a futásban nem az időeredmény volt a fontos (bár magam is meglepődtem, de benne hagytam a szintidőben majdnem egy órát), nem is a futással/túrázással töltött percek aránya,hanem az, hogy újra el tudtam hinni magamról, hogy képes vagyok fejben is hosszút futni. Egy ideje kapok segítséget, és ha valaki, hát én nem hittem a coach létjogosultságában de Down and up - Tibenszky Moni Lisa sport és mentáltréner megmutatta, hogy de bizony.
Köszönet ennek a gyönyörű versenynek, a Vadlánnak, ami nem evett meg, de azért kellett küzdeni, és sok olyan embernek, akikben még megvan a futás iránti önzetlenség.
Egyébként 50 kilométer a Keszthelyi-hegységben, futva, kirándulva, mászva. És a tudat, hogy valahol ez még bennem van. ha már a press alanyi jogon jár.:)
A befutókövet pedig már a verseny előtti este kinéztem, és drukkoltam, hogy ne vigyék el, és megvárt:)

A Nagy Szénáson újra futva, gyümölcspürével. Boldogság. 📷Zsuzsanna Mezei

Beneske, van egy ötletem! Fussunk párban a Suhanjon, micsoda visszatérésem lenne!
Este 11: Ha nem ébrednék fel, lefutod az egészet?

Ez nem futás, de már 2 éve tervezgetem, hogy kitekerek Horányba meg vissza. Na jó, kitekertem, ittam egy meggyes sörikét, meg bevertem egy hambit, utána aludtam egyet, de aztán visszatekertem. Ez így is ér?:)

Így örültem a hosszú idő után örömmel lefutott(kocogott) 10 kilométernek.🙂

Gyönyörű, új cipőben még az újrakezdés is vidámabb. 🙂 ❤️

Nyilván, ha hosszú idő után újra egy futóversenyen találom magam, az csak valami elmebeteg esemény lehet, mint a BLACK HOLE Ultra Running Race, ahol a legnagyobb kihívás nekem, hogy nem lehet telefont vinni. Az órámat az elmúlt több mint fél év gyalázatos futásaihoz mérten már nem is nézegetem, szóval annak hiánya kevésbé zavart, sőt még jót is tett, hogy nem láttam hogy vánszorgom, meg hogy mennyi van még hátra. Mondjuk órával sem tudtam volna, hogy mennyi, mert ennek a versenynek az a lényege, hogy semmit nem tudsz. Semmit. Néha felbukkan teljesen random távolságokra egy frissítőpont, ott eszel iszol, mutatnak egy órát, amelyik valamilyen ország idejét mutatja, de semmiképpen nem az aktuálisat, aztán mész tovább. Én biztosra mentem, nem kértem nyomkövetőt sem, egyrészt mert mindig elromlik ahogy a testemmel kapcsolatba kerül, másrészt meg bíztam a híresen rossz tájékozódási készségemben no meg a szalagozásban. Ha egy évvel korábban lettünk volna akkor simán bevállalom a hosszabb távot, de most ez a nano táv is akkora kihívásnak bizonyult (mint kiderült 46 kilométer lett a vége ezervalamennyi szinttel), hogy őszintén szólva nem tudom, hogy mertem nekivágni. Vagy azt gondoltam, hogy ez a móka örökre elveszi a kedvem a hosszabb futásoktól, hiszen már úgyis öreg vagyok bohócnak. Na de mi történt? Már az eleje is csodajó volt, 3 kötelező felszerelés volt, amiből kettőt itthon hagytam, köszi Munn Mona hogy csak megszületnem volt nehéz és kisegítettél. De ami a lényeg: nem elvette, hanem újra visszaadta a hitem önmagamban, és persze felkészülni sem árt, de azért fejben ott levés sokat nyom a latban. A telefon hiánya meg kifejezetten jó, mert így nem hívtam fel mindenkit, hogy hisztizzek egyet. Rég sírtam már futás közben (most sikerült), rég éreztem magamban azt, hogy képes vagyok erőmön felül is teljesíteni, rég éreztem ekkora örömöt és megilletődöttséget a végén, és rég éreztem magam (néhány kivételtől eltekintve) jól futás közben.