Move and Smile

Amikor se kedvem, se időm főzni…

…de azért mégis szeretnék valami normálisat enni.

Ilyenkor kerül elő nálunk ez a szörnyen egyszerű, de nagyszerű recept…bevallom mostanában elég gyakran. 😁

Nincs bonyolult előkészület, nincs egy rakás mosogatnivaló. Csak összekeverem, serpenyőben kisütöm, aztán rádobálok mindent, amit a hűtőben találok.

A mai verzióból ráadásul véletlenül még egy kis szörnyecske is lett. 👹

Az alaprecept:

🥣 150 g túró
🌾150 g zabpehely
🥚 2–3 tojás (mérettől függően)
🧂 só, bors, reszelt sajt
💧víz vagy író a hígításhoz

Aztán dobálok bele ezt-azt, amit éppen találok:

🌿 zöldfűszerek, fokhagyma, füstölt paprika
🥦 bármiféle zöldség felkockázva
🥓 sonka, kolbász alápirítva (ha húsevő vagy)

A feltét is ízlés szerint teljesen szabadon variálható:

🥒 friss zöldségek
🧀 mozzarella
🥛 tejföl, sajtkrém
🥓 sonka (ha eszel)

Pont azért nagy kedvenc, mert ugyanazt a kaját irtó változatosan tudom elkészíteni, és minden családtag egyéni igényére szabhatom.

Valljuk be, ez is egy igen fontos szempont! 😄

Nálad is mumus néha a főzés? Ha van ehhez hasonló, villámgyors recepted, légyszi ne tartsd magadban, írd meg kommentben!

Végre jól vagyok.

Olyan jó ezt leírni és hangosan kimondani!

Ha most megkérdezném tőled, hogy vagy, mit válaszolnál?

Sokszor csak rávágjuk, hogy „kösz, jól”, vagy hogy „kicsit fáradtan, de megvagyok”.

Nincs semmi baj. Minden családtag életben van, a dolgok mennek a maguk útján… de valahogy mégsem ez az az igazi „jól vagyok” érzés. Nem igaz?

Nagyon húzósak voltak az utóbbi hetek, hónapok. Nem részletezem, tudom, hogy ti is ugyanebben a mókuskerékben pörögtök, csak egy ketreccel odébb. 🙄

Elegem lett abból az érzésből, hogy nem tudok kiszállni. Hogy nem tehetem meg. Hogy még annyi feladat vár rám. Hogy majd pihenek később.

És tudjátok mit? De igen.

Én múlt pénteken szabadságra mentem. Magammal. 😍

Nem emlékszem, csináltam-e valaha ilyet, de most megtettem. Reggel, miután letudtam a tényleg kötelező köröket, biciklire pattantam, és róttam az utakat csak úgy, céltalanul.

El sem tudom mondani, milyen felszabadító érzés volt. Mintha valaki leemelt volna rólam egy hátizsákot, amiről addig észre sem vettem, hogy cipelem.

Végre hallottam a saját gondolataimat. Végre rájöttem, hogy igenis választhatom saját magamat. Sőt, néha muszáj magamat választanom. Nem is csak magam miatt.

Hanem azért, hogy ne csak én legyek jól, hanem azok is, akik körülöttem vannak.

Mert tudjátok, mit adott ez a fél nap magamra figyelés?

Akkora energialöketet, amiből még most is töltődöm. És nemcsak magamra jut belőle, hanem a családomra, a vendégeimre és a tágabb környezetemre is.

A legfurcsább talán az, hogy semmi sem változott körülöttem. Ugyanaz a rutin, ugyanazok a feladatok. Mégis egészen más belülről megélni őket, amikor nem teljesen lemerülve próbálok helytállni.

Óriási közhely, tudom, de most tényleg a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az öngondoskodás nem luxus, hanem alap.

Jó neked. Jó másnak. Jó mindenkinek.

Kicsit állj most meg, és válaszolj magadban őszintén:

Te hogy vagy?

„Törődj magaddal, más úgysem fog.”

Ma már kétszer jött szembe velem ez a mondat, két különböző helyen.

Vajon mit akar üzenni nekem az univerzum? Sejtelmem sincs.😁

Én ezt most csak így itt hagyom nektek…

Nem az életkorod dönti el, mire képes a tested. Sokkal inkább az, hogy mennyire használod. 💚

Ez a poszt egy kollégámtól nagyon jól összegzi, milyen változásokon megy keresztül a testünk az évek során.

Az öregedés egy természetes folyamat DE:

Sokan hiszik azt, hogy „ilyen az élet 40–50 felett”… pedig nem kell beletörődni abba, hogy itt fáj, ott fáj. A testünk meghálálja a törődést.

A legtöbb vendégem egyébként nem hatalmas átalakulásokról számol be.

Hanem ilyenekről:

„Kétnapos kertészkedés után sem állt be a derekam.” 😄

„Azt hiszik fogytam, pedig egy grammot sem, de én is érzem, hogy formásabb lettem.”

„Már könnyebben veszem fel a zoknim.”

„A reggeli edzés után nem kómázok be délutánra.”

„Kevésbé fáj a csípőm reggelente.”

És szerintem pontosan ez a lényeg. 💚

A mozgás nem csak a fogyásról szól.
Hanem arról, hogy könnyebb legyen az élet. Hogy legyen energiád. Hogy a tested támogasson a mindennapokban…most is, és 10-20 év múlva is.

Nem kell órákat edzeni, de a tested meghálálja, ha rendszeresen átmozgatod.

Írd meg neked hány perces tornára lenne időd/ kapacitásod egy nap!
Cserébe küldeni fogok rövid, a rohanós napi rutinba könnyen beilleszthető gyakorlatokat. 😉

A szakmámban a megelőzés fogalma sokszor szóba kerül, de miért is érdemes és hogy lehetséges bizonyos mozgásszervi negativumok megelőzése? 🧐

Itt jön képbe az idő múlása aminek vasfoga testünket sem kíméli.

Sokan úgy gondolják, hogy az öregedés egyik napról a másikra történik. Valójában azonban a testünk évtizedről évtizedre, fokozatosan változik.
Az izmok, az ízületek, a porcok, az inak és a csontok mind alkalmazkodnak ahhoz, hogyan használjuk – vagy éppen mennyire nem használjuk – őket.
Az idő múlása természetes folyamat, de a hanyatlás mértéke nagyrészt attól függ, mennyire maradunk aktívak és mennyire vagyunk hajlandóak belátni, hogy muszáj használjuk testünket annyira amennyire szeretné.

🔹 30 éves kor után – Az első csendes változások.

Harminc éves kor körül a szervezet még rendkívül jól regenerálódik, de már megindulnak azok a folyamatok, amelyek később egyre látványosabbá válnak.
Az izomtömeg lassan csökkenni kezd.
Az anyagcsere fokozatosan lassul.
A kollagéntermelés mérséklődik.
Az ízületi porc víztartalma csökken.
A regeneráció hosszabb időt vesz igénybe.
Ezek a változások alig észrevehetők, de hosszú távon meghatározzák a mozgásszervi egészséget.

🔹 40 éves kor után

A rugalmasság és stabilitás csökkenése
Negyven felett egyre gyakoribbá válik a reggeli merevség, a hát- és nyakfájdalom, valamint az ízületek terhelés utáni érzékenysége.
Az izomerő fokozatosan csökken.
Az inak kevésbé rugalmasak.
A porc kopásának jelei megjelenhetnek.
A hormonális változások lassítják a regenerációt.
A testtartási problémák hangsúlyosabbá válnak.

🔹 50 éves kor után

A szarkopénia felgyorsul.
Ötven éves kor után az életmódtól függően jelentősen csökkenhet az izomtömeg és az erő.
Az izomvesztés felgyorsul.
Az egyensúly romlik.
Az ízületek mozgástartománya szűkül.
A csontsűrűség csökkenni kezd.
Gyakoribbá válik az Arthrosis.

🔹 60 éves kor után

Az önállóság kulcsa az izomerő.
Hatvan felett az izomerő már nem csupán esztétikai kérdés, hanem a mindennapi élet alapja.
Nehezebbé válik a lépcsőzés és a felállás.
Csökken a reakcióidő.
Nő az elesések kockázata.
A porc regenerációs képessége mérséklődik.
Az ízületi fájdalmak gyakoribbá válhatnak.

🔹 70 éves kor után

A mozgás az életminőség záloga.
Hetven éves kor után a mozgásképesség közvetlenül befolyásolja az önállóságot és az életminőséget.
Az izomerő jelentősen csökkenhet.
A koordináció és az egyensúly romolhat.
A csontok törékenyebbé válhatnak.
Az ízületek merevebbé válhatnak.
A rendszeres mozgás továbbra is képes javítani a funkciókat.

Az öregedés természetes, de a leépülés üteme nagymértékben befolyásolható.
Az izomzat bármely életkorban képes alkalmazkodni, de nem mindegy, hogy az évtizedek alatt mennyire szoktattuk hozzá a terhelésekhez.
Izületeink a megfelelő terhelésre pozitívan reagálnak és a rendszeres mozgás csökkentheti a fájdalmat, javíthatja az egyensúlyt, és segíthet megőrizni az izom állóképességét.
Nem az életkor dönti el, mire képes a tested. Sokkal inkább az, hogy mennyire használod.

Mozogj ma azért, hogy 10–20 év múlva is könnyedén kelhess fel, járhass lépcsőn, és élhesd az életed teljes értékűen.

Mozgásban az élet! 💚

Üdv

Balázs

Üdv a Move&Smile klubban!🩷
Mivel egyre többen vagyunk itt, szeretnék egy kicsit bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek. 🙌

Szántósi Blanka vagyok – funkcionális edző, preventív gerinctréner, TripleX tréner és munkahelyi sportnagykövet.

Szinte minden edző bemutatkozása úgy kezdődik, hogy „már gyerekkorom óta életem része a sport…” , hát én viszont ezt nem tudom elmondani magamról.🙄

Ducibb kamaszként és kisfelnőttként sokáig nem igazán éreztem jól magam a bőrömben, és a sporttal sem volt egyszerű kapcsolatom.

Sok mindent kipróbáltam, mire rájöttem: nem a „tökéletes edzésformát” keresem, hanem azt a közeget és érzést, amitől öröm mozogni. 💫

Társaságkedvelőként nekem ezt végül a közösség adta meg.

A mozgás pedig lassan nem csak edzés lett számomra, hanem kapcsolódás, feltöltődés és örömforrás.

A párizsi egyetemi éveim alatt a több száz fős görkoris felvonulások hagytak bennem felejthetetlen emlékeket.

Tokióban az első japán szavaimat egy csoportos aerobic órán szívtam magamba.

De az igazi nagy áttörést az élményalapú Heyrobics közösségi edzései hozták meg számomra Pekingben.

Ez akkora fordulópontot hozott az életemben, hogy 2018-ban elvégeztem a Heyrobics coach képzést, majd egy éven át Pekingben tartottam csoportos edzéseket egy több száz fős nemzetközi közösségben.

Itt tapasztaltam meg először igazán, hogy a lelkesedésemmel olyan embereket is sikerült bevonzanom a tornaterembe, akik addig messziről kerülték a sportot.

Sokszor kapom visszajelzésként, hogy „ragadós” az energiám, és Pekingben döbbentem rá először igazán, mennyire szeretek másokat is lendületbe hozni és megszerettetni velük a mozgást. 🩷

Az évek során pedig az is egyre fontosabb lett számomra, hogy a mozgás ne csak energikus, hanem biztonságos és fenntartható is legyen.

Így alakult át idővel a Sweat&Smile, Izzadj mosolyogva szemlélete Move&Smile-ra, mert ma már hiszem, hogy a mozgás bármilyen formája nem elvesz, hanem ad:
időt, fókuszt, energiát… na meg mosolyt. 🙂

📚 Azóta is folyamatosan képzem magam, így időközben lettem többek között:

▫️ TripleX tréner
▫️ Preventív gerinctréner
▫️ Komplex szemléletű funkcionális tréner
▫️ Menopausa 360 tréner

Pár random fun fact rólam 😄

✈️ 5 nyelven beszélek többé-kevésbé folyékonyan
🌍 Bárhol járok a világban, mindig keresek egy helyi csoportos órát
🎻 10 évig hegedültem, ma már „csak” brácsázom
😁 Csoportos órák előtt mindig fogat mosok… talán mert a név kötelez, és fontos, hogy makulátlan legyen a „Smile”-om 😄
😂 A legkedvencebb pillanataim azok, amikor egy csoportos órán együtt fogjuk a hasunkat a nevetéstől

Nagyon örülök, hogy itt vagy! 💜

Ha még új vagy itt, írj kommentben egy 👋-et és meséld el: neked mit ad a mozgás

Kövezzetek meg, de ma 11-kor (délelőtt!)! bedőltem az ágyba, lehúztam minden redőnyt és PIHENTEM fél órát.

A reggeli mobilizáláson minden vendégem ugyanarról számolt be: fáradt, túlterhelt, túl sok a feladat, nagy a hajtás…

Én meg hevesen bólogattam, kicsit megkönnyebbülve, hogy ezek szerint nem velem van a baj. Mert pontosan ugyanezt érzem napok óta.

Persze lehet az időjárásra is fogni, de szerintem szimplán túltoljuk a dolgokat.

Mostanában én is nagyon fáradtan ébredek reggelente, és ma egyszerűen azt éreztem:
ha most nem állok meg egy kicsit, nem fogom tudni jó energiával végigcsinálni a napot.

Csak feküdtem csendben, és azokat a légzéstechnikákat használtam, amiket az óráimon is tanítok.

Próbáltam kikapcsolni az agyam…több kevesebb sikerrel. 🙂

És tudjátok mit?
Irtó jól esett ez a fél óra pihenés.

Utána összedobtam a világ legegyszerűbb ebédjét:
maradék rizs, kukorica, tonhal, bab, egy kis joghurt és dijoni mustár.
Semmi fancy, csak egy gyors, tápláló ebéd, ami adott egy kis energiát. 🥗

És bár elsőre úgy tűnt, hogy “elvesztettem” a délelőttömből egy csomó időt, ebéd után mégis sokkal energikusabban és tettrekészebben tudom folytatni a napot.

Ti hogy vagytok mostanában?
Érzitek ezt a furcsa tavaszi fáradtság-szerű lemerültséget?

Írd meg kommentben, hogy neked mi segít feltöltődni!