20/08/2026
Szent István ünnepe és a Fradi.
Ünnep van ma, nemzetünk egyik legrégebbi ünnepe. Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.
Uralkodása idején I. István király még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király t***e át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emelt***e I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint
Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásukkal volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. Az egyetemes egyház nevében 1686-ban, XI. Ince pápa nyilvánította szentté Istvánt.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkent***e az egyházi ünnepek számát, a Szent István-nap kimaradt az egyetemes ünnepek sorából. Később Mária Terézia ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvet***e. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István eme ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vit***e oda menekülése során. A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg újra a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzésre, a Szent Istváni (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel.
Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra vitték. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.
A kommunista rendszer számára ez az ünnep sem vallási, sem nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ugyanakkor a teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem merték vállalni, ezért, ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább az ideológiájukba ágyazottan újították azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltették. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a "Népköztársaság ünnepévé" is nyilvánította.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja azonban csak 1991-ben történt meg, amikor az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek (március 15., augusztus 20., október 23.) közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Hivatalos sporteseményeket sokáig nem rendeztek ezen az ünnepnapon. Az első jelentősebb sportesemény, aminek a Ferencvárosi Torna Club – szinte természetesen – részesévé vált, az 1922-ben rendezett Magyar Kupa döntő megismétlése volt, ahol csapatunk a Hungária körúton az UTE együttesét győzte le 1:0 arányban.
Tíz esztendő múltán, 1932-ben Bécsben vendégszerepelt a Ferencváros az ünnepen, ahol sajnos nem ünnepi eredményt ért el, hiszen 4:1-re kikapott az Austria csapatától. Egy év elteltével jött a javítás, ezúttal Temesvárott, ahol a helyi Kinizsi együttesét 8:1-re győzte le a Fradi.
1922. augusztus 20-a óta a Fradi a mai napig 20 hivatalos mérkőzést (ezen kívül 12 edzőmérkőzést) játszott ezen a szép ünnepen. A 20 mérkőzés összesített mérlege 10 győzelem, 4 döntetlen és hat vereség volt. A 20 mérkőzésből 14 volt hazai, 6 nemzetközi. A hazai mérkőzésekből 8 bajnoki volt, 4 magyar Kupa (ezekből 3 döntő) és 2 egyéb díjmérkőzés, a nemzetköziek közül pedig 5 díjmérkőzés és 1 barátságos találkozó volt. A fentiekből az következik, hogy a ma este Törökországban rendezett EL-playoff mérkőzésünk nemcsak a 21. hivatalos mérkőzés lesz ezen az ünnepen, hanem a Fradi történelmének első nemzetközi kupa-, egyben tétmérkőzése is lesz. Kívánjuk, hogy játékosaink ma úgy küzdjenek Trabzonban, hogy eredményükkel emelni tudják a mai ünnep fényét, minden értük szurkolónak határtalan örömet tudjanak szerezzni.