Szívós Zoltán - Sportmentor

A kutatások alapján elég egyértelmű trend látszik:
a mai gyerekek – különösen a sportoló gyerekek – strukturáltabb, kontrolláltabb és nagyobb teljesítményelvárással terhelt környezetben nőnek fel, miközben a szabad, kötetlen idejük csökkent az elmúlt 10–20 évben.

A NAT által meghatározott heti maximális tanóraszámok, valamint az OECD felmérései és a sportolóimtól gyűjtött információk szerint

Egy tipikus utánpótlás-sportoló napja:

Tevékenység Idő

Iskola 6–7 óra
Utazás 1–2 óra
Házi + tanulás 1,5–3 óra
Edzés 1,5–3 óra
Képernyő / telefon változó
Alvás gyakran kevés

“A túlprogramozott gyerekekből gyakran válnak olyan felnőttek, akik képtelenek pihenni, mert azt tanulták meg, hogy az értéküket kizárólag a teljesítményük és az elfoglaltságuk határozza meg.”

– Dr. Shefali Tsabary, klinikai szakpszichológus, a tudatos szülőség szakértője

A túlterhelés különösen problémás serdülőkorban, amikor:
az idegrendszer még fejlődik,
az alvásigény magas,
a hormonrendszer érzékenyebb a stresszre,
és az érzelmi szabályozás még nem stabil.

A sporttudomány jelenlegi álláspontja szerint a túl kevés:
- szabad játék,
- passzív pihenés,
- és autonóm idő

Hozzájárulhat a:
- kiégéshez,
- motivációvesztéshez,
- szorongáshoz,
- sérülésekhez.

Személyes véleményem:

A gyerekek nem buták. Pontosan érzik azt, amikor a teljesítőképességük nem az igazi. Nyűgösségük épp annyira indokolt, mint a felnőtteké, hiszen láthatjuk, 2-3 műszakban is munkát tesznek a fejlődésük érdekébe (iskola, sport, otthoni tanulás).

A stressz-, és időmenedzsment kiemelt fontosságú a kiégés elkerülése, a kapcsolatok megvédése, a célok elérése, és egy boldog élet megalapozásának érdekében.

2026-os sztori:

Egy 15 éves mentoráltam, aki a tehetsége miatt 3 különböző korosztályú csapatban játszik, az egész szezon során egy edzésnyi pihenőt engedélyezett magának.

Másnap az edzője leteremt***e: mégis hogy képzeli?!

Úgy vélem, rendkívül bátran és bölcsen cselekedett. Igazán felnézek rá, mivel én nem mertem volna ezt meglépni ennyi idősen. Belátta, hogy a szezon vége felé, heti 7 edzéssel és hétvégente 3 mérkőzéssel egyre fáradtabb és ez veszélyes rá nézve fizikailag és mentálisan is.

Folyt. köv…

Ha érdekesnek találtad, kövess be, illetve küldd el annak, akinek hasznos lehet!

A 15 éves vívóm tegnap ezt a kérdést t***e fel nekem:

Igaz az, hogy a második helyezettek a legnagyobb vesztesek?

A kérdés alapjául szolgál, hogy ő jelenleg a korosztályában TOP2-es versenyző (tehát hol első, hol második), és mostanában egyéniben és csapatban is gyakran ezüstérmes helyezést ért el.

Idézzünk csak fel egy eredményhirdetést, díjátadást! Mit látunk?

A dobogó legfelső fokán a világ legboldogabbját, a harmadikon egy olyat, aki boldog, de illően ügyel arra, hogy ne szárnyalja túl az elsőt, és a másodikon pedig a világ legszomorúbb emberét.

Az esetek többségében.

Takarózhatnak azzal a sportolók, és az őket védeni igyekvők, hogy a közvélemény szemében ők a legnagyobb vesztesek és ez egy plusz teher a döntőben is, de éppen ezeken a ceremóniákon bemutatott érzelmeikkel alakítják a képet, formálják a véleményt.

Az átlag nézők, beleértve a riportereket is, óhatatlanul a vereséget látják, hiszen a versenyző fókuszában is ez szerepel, ezen bánkódik.

Véleményem szerint lehetséges a paradigmaváltás. Szerencsére azért van pár sportoló, aki ezt bizonyítani tudja. Kommentben olvasható Eileen Gu szuper válasza arra a kérdésre, hogy a két ezüstérmét, két megnyert ezüstnek vagy két elveszített aranynak érzi-e?

Elsősorban a szülők, másodsorban az edzők feladata éreztetni a sportolókkal, hogy a második hely, igen is értékes, sőt fantasztikus. Megértem a félelmet attól, hogy a gyerek majd ellustul, megelégszik, miközben karnyújtásnyira van a még jobb, azonban tessék ezt rábízni. Ha rendelkezik kellő belső motivációval, és érzi a támogatást, a bizalmat, igyekezni fog a céljaiért. Ha pedig jelenlegi életszakaszában ez hiányzik, akkor extra nyomással, negatív hangulattal csak rontunk a vele való kapcsolaton, a lelkesedésén és a teljesítményén is.

Aztán lehet csodálkozni, amikor a tehetség azt mondja, hogy köszöni szépen, befejezi.

Ebből a rövid írásból is érződik, hogy mennyi oldala, árnyalata van ennek a témának. Lehetetlen itt mindent kifejteni. Még szerencse, különben nem lenne szükség a munkámra. :D

Kellő önismerettel a kezünkbe vehetjük az érzelmeink irányítását, javítva ezzel a teljesítményünket a sportban és a támogató szerepekben egyaránt.

Keress bátran! :)

A pozitív belső monológ nem szemfényvesztés

A szkeptikusok önámításnak, önbecsapásnak hívják azt, amikor egy nehéz helyzetben lévő ember igyekszik pozitivitást magára erőltetni.

De vajon ki szeretnél inkább lenni?

❓Olyan ember, aki retteg az újtól, így kizárva életéből a változást ⛓️

❓vagy olyan, akinek van bátorsága és ereje a megoldást keresni a vágyai érdekében 🗝️

Szerencsés életed van, ha támogató környezetben élsz, de az igazság az, hogy ez semmit sem ér, ha te nem támogatod önmagad.

Vizsgáld meg, hogyan beszélsz magaddal…
és ha ez nem a céljaid felé vezet,
és segítségre van szükséged,
akkor keress bizalommal!

7 mondat, ami szárnyakat ad a sportolóknak 🪽

A sport nem csak fizikai felkészülés.
A döntő pillanatokban a belső párbeszéded határozza meg, hogyan teljesítesz.

Ez a 7 mondat segíthet:
✔️ csökkenteni a verseny előtti szorongást
✔️ fókuszáltabbá válni
✔️ megerősíteni az önbizalmat
✔️ visszatalálni a kontrollhoz stresszhelyzetben

Használhatod őket edzés előtt, verseny napján, vagy akár belső monológként, amikor minden eldől.

Sportmentorként fiatal sportolókkal dolgozom azon, hogy fejben is felkészülten álljanak rajthoz.
Ha szeretnél magabiztosabban, nyugodtabban és tudatosabban versenyezni, és ily módon előnyhöz jutni, keress bátran!
📩

A félelem, hogy lecserélnek, teljesen megváltoztatja a játékodat.

• Biztonsági játékra váltasz.
• Elkezdesz hezitálni a döntéseknél.
• A “helyes” megoldást keresed a saját játékod helyett.

“Ha nem hibázok, fent maradok.”

Ez a gondolkodásmód középszerűvé tesz, hamis biztonságban tart és folyamatos félelemben.
Szépen lassan aláássa az önbizalmadat és a szabadságodat.

Nem attól játszol jól, hogy elkerülöd a hibákat!
Akkor játszol jól, amikor átadom magad a pillanatnak, a játéknak és eközben kiteljesedsz.

Készen állsz elkezdeni a mentális felkészülést?
Írj rám és dolgozz velem! 📩

Érezted már, hogy a folytonos aggodalom negatív hatással van a sportteljesítményedre?

- “Nem hibázhatok.”
- „Ha nem teljesítek jól edzésen, nem kapok esélyt bizonyítani.”
- “Fáradt vagyok, de tilos nyavalyogni.”
- „Talán nem is vagyok olyan jó.”
- “Ki fognak nevetni.”

Amikkel már biztosan próbálkoztál, de hiába:

ELLENÁLLÁS
FIGYELEMELTERELÉS
ELKERÜLÉS

Ezek a módszerek pont, hogy táplálják a szorongást.
És amíg a bizonytalanság uralkodik rajtad, képtelen leszel stabilan, jól teljesíteni.

Szeretnélek megnyugtatni, ez teljesen természetes.

A túlélő ösztönünk rendkívül erős. Ha úgy érezzük, hogy biztonságunk veszélyben van, minden más feláldozhatóvá válik.

A játék, a mozgás öröme, a vágyaink, az álmaink, az összetartozás, a jelen megélése.

Nem azért szorongsz, mert
„nem vagy elég erős fejben”.
Hanem mert az idegrendszered védeni próbál téged.

A MEGOLDÁS tehát nem az, hogy várod a csodát, vagy hogy megpróbálod elnyomni a félelmeidet.

VISSZA KELL ÉPÍTENED A BIZTONSÁGÉRZETEDET!

A Mentoring segít neked abban, hogy képes legyél tudatosítani mi az ami szorongat, ami visszahúz. Eszközöket találunk arra, hogy szembe tudj nézni velük és, hogy örömmel hozhasd a legjobb formádat. 😊

A szakértők többsége szerint az erőnléti edzés megkezdésének ideális életkora 6–8 év, ugyanakkor az edzésprogram kialakításakor figyelembe kell venni a gyermek fizikai, kognitív és szociális érettségét is. A gyermeknek képesnek kell lennie az utasítások követésére, megfelelő egyensúlyérzékkel és propriocepcióval (testérzékeléssel) kell rendelkeznie.

Az oktatásnak életkornak megfelelőnek kell lennie, tartalmaznia kell megfelelő bemelegítést, levezetést és a gyerek számára biztonságos, célzott gyakorlatokat.

Nemrég kérdezte tőlem egy apuka és igen fontos dolognak tartom egy kicsit félretenni a jövőt és megfigyelni a gyermeket.

Hol tart? Mire van szüksége? Milyen a motiváltsága?

Lehet egy profi kis atléta is, ugyanakkor az is teljesen rendben van, ha még csapongani szeretne.

MIT MUTATNAK A KUTATÁSOK?

Micheli vizsgálata az erőedzés pozitív hatásait igazolta:

18 prepubertás (12 év alatti) gyermek heti háromszor edzett, 9 héten keresztül.

A csoport átlagosan 42,9%-os erőnövekedést mutatott, míg a kontrollcsoportnál ez mindössze 9,5% volt. A fejlődést az ideg-izom kapcsolat erősödése, a motoros egységek nagyobb aktivációja, valamint a mozgáskoordináció javulása okozta.

Az Ausztrál Erőnléti Edzői Szövetség (ASCA) álláspontja:

„Ha egy gyermek már részt tud venni szervezett sporttevékenységekben (pl. krikett, foci, rögbi, kosárlabda), akkor általában készen áll egy felügyelt ellenállásos edzésprogram megkezdésére is. Mivel a gyerekek általában 6 évesen kezdik az iskolát, ez az az életkor, amikor sokuk már készen állhat a szervezett edzésprogramokra.”

„A legkorábbi életkor, amikor egy gyermek ellenállásos edzést elkezdhet, az 6 év.”

Kulcskérdés a gyermek képessége az utasítások követésére. Egyes gyerekek ebben a korban még játszótérként tekintenek az edzőteremre, szaladgálnak, kapaszkodnak – nincs meg bennük a fókusz vagy az elkötelezettség a rendszeres edzéshez.

Fontos tudni, hogy egy tipikus edzőterem rendkívül veszélyes lehet kisgyermekek számára, mivel sok nehéz eszköz (súlyok, tárcsák, gépek) található ott, amelyek komoly balesetet okozhatnak.

Ezért mielőtt egy gyermek súlyzós edzésbe kezdene, szigorúan felügyelt környezetben kell lennie, és meg kell értenie az alapvető biztonsági szabályokat.

Az egészség- és fitneszipar tele van féligazságokkal és mítoszokkal, amelyek – függetlenül attól, mit mond a tudomány vagy a szakértők – makacsul tartják magukat.

🚫A mítoszt, miszerint a gyerekek növekedése leáll, ha túl fiatalon kezdenek el súlyt emelni, semmilyen tudományos bizonyíték vagy kutatás nem támasztja alá.

✅Amit viszont a tudomány alátámaszt, az az, hogy megfelelően megtervezett és felügyelt ellenállásos edzésprogramok számos előnyt nyújtanak a gyerekeknek, többek között:

💪🏼növelik az izomerőt és a csontszilárdsági indexet (BSI),
⛑️csökkentik a csonttörés és a sportsérülések kockázatát,
😎növelik az önbizalmat és az érdeklődést a testmozgás iránt.

❓Miért hiszik mégis sokan, hogy a súlyemelés visszafogja a növekedést?

A legvalószínűbb magyarázat az, hogy az emberek félnek attól, hogy a súlyzós edzés kárt tehet a növekedési porcokban.

A növekedési porcok a hosszú csontok (pl. combcsont) végein található porcos, fejlődő szövetek, amelyek csak a fizikai érettség elérésekor alakulnak át kemény csonttá – addig viszont puhábbak és sérülékenyebbek.

☝🏼De az, hogy ezek érzékenyek a sérülésre, nem jelenti azt, hogy a kamaszoknak kerülniük kellene a súlyzós edzést.

Amit ez a mítosz nem említ, hogy szinte minden sporttevékenység hordoz sérülésveszélyt.

Chris Wolf, DO, sportorvos és regeneratív ortopéd specialista (Bluetail Medical Group) szerint az orvosszakmai konszenzus az, hogy:

“A SÚLYZÓS EDZÉS 18 ÉV ALATT IS BIZTONSÁGOS, HA SZAKSZERŰEN VÉGZIK.”