09/06/2026
A sport számomra mindig is elsősorban a lelki képességek fejlődéséről szólt. Arról, hogy a nehézségekkel való megbirkózás, hogyan építi a jellemet.
Egy elveszített meccs, egy kimaradt helyzet, egy sérülés vagy akár egy gyengébb időszak, konfliktusok mind-mind részei a sportolói útnak. Ezekben a helyzetekben dől el igazán, hogy hosszú távon ki képes kitartó, stabil, magabiztos versenyzővé, emberré válni.
A REZILIENCIA – vagyis a változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képessége – azt jelenti, hogy a sportoló képes:
- kontrollálni az érzelmeit a nehéz helyzetekben,
- nyomás alatt is kreatívan teljesíteni,
- megküzdeni a problémákkal,
- reálisan optimista maradni...
Ez nem veleszületett „tehetség”, hanem tanulható készség.
Nagyon fontos, hogy a szülők hogyan reagálnak egy-egy vereségre vagy nehezebb időszakra. Bármennyire is ösztönös, nem egészséges az a cél, hogy kizárják a csalódást a gyerek életéből. Tanuljon meg építkezni belőle!
Íme Pete Carroll gondolatai egy utolsó pillanatban elveszített Super Bowl után, melyet a sajtó "a valaha volt legrosszabb taktikai húzás" számlájára írt:
"Minden negatív élmény - ahogy minden pozitív is - a részeddé válik. Nem fogok úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Szembe fogok nézni vele. És amikor eszembe jut, gondolkodni fogok róla és megbirkózom vele. És fel fogom használni!"
A problémák elől való menekülés, azok semmibe vétele, a panaszkodás hosszú távon gyengíti a jellemet. Támogatni kell a sportolót abban, hogy önállóan megbirkózzon a kihívásokkal.
A legnagyobb segítség gyakran nem a magyarázat vagy a tálcán nyújtott megoldás, hanem egy egyszerű kérdés:
"Mit fogsz tanulni ebből a helyzetből, ami jobbá tehet?"
A sport nem csak teljesítményt fejleszt – hanem karaktert is.
31/05/2026
BL-döntő Sportmentor szemmel
Luis Enrique lehozta Dembelét (sérülés miatt),
lecserélte Kvaratskheliát, Vitinhát és Fabián Ruizt is, a legjobb tizenegyes lövőket.
És láttatok bármelyiküknél egyetlen negatív reakciót is? Sem panaszkodás, sem ego, sem frusztráció. Csak bizalom az edző iránt és elkötelezettség a csapat mellett. 🙏🏼
Pár éve még ki nem állhattam Enriquet. Ez természetes, hiszen Reálos vagyok. 😃 De amit felépített Párizsban, az fantasztikus. 👏🏼
Egy igazi CSAPAT, ahol mindenki tudja, mi a dolga és, hogy csak együtt lehetnek sikeresek. 🏆
Gratulálok!
30/05/2026
Szerdán a Petőfi TV-ben jártam, ahol a sportmentori munkámról kérdeztek a kedves műsorvezetők:
- Mivel foglalkozik egy Sportmentor?
- Mikor kezdjen el sportolni a gyerek?
- A szülő-másodező szerepét hogyan lehet egyensúlyban tartani?
- Nyomásról, kiégésről, ezek kezeléséről
Nagy Sportágválasztó 2026 | Szívós Zoltán
Május 29-30-án több mint száz sportág várja a gyerekeket és a csalá...
25/05/2026
A kutatók szerint az elmúlt 15–20 évben az utánpótlássport egyre inkább a felnőtt elitsportra kezdett hasonlítani.
Ez több dolgot jelent:
több edzés,
több mérés,
több verseny,
korábbi kiválasztás,
nagyobb szülői és edzői nyomás,
kevesebb regeneráció.
Ez önmagában nem rossz, de érdemes nem elfejteni:
a fejlődésben lévő idegrendszer és hormonrendszer nem ugyanúgy reagál, mint egy felnőtt profi sportolóé.
A sportolói kiégés fiatal korban ma már kiemelt kutatási téma.
A burnout tipikus jelei:
érzelmi kimerülés,
motivációvesztés,
teljesítménycsökkenés,
sport iránti öröm elvesztése,
fokozott szorongás.
A kutatások szerint a kockázatot növeli:
túl sok verseny,
kevés autonómia,
kontrolláló edzői környezet,
túl magas szülői elvárás,
egyoldalú identitás („csak sportoló vagyok”).
4 éve foglalkozom fiatal sportolókkal és a tapasztalatom az, hogy ezt a zsúfolt és fárasztó sportolói életet azok képesek produktívan élni, akik kellő rezilienciával rendelkeznek.
A következő bejegyzésemben kifejtem majd bővebben, elöljáróban annyit, hogy ez a nehézségekhez való rugalmas alkalmazkodást jelenti.
A kiégés kezelhető, és elkerülhető. Nem kell, hogy a karrier végét jelentse.
15/05/2026
A kutatások alapján elég egyértelmű trend látszik:
a mai gyerekek – különösen a sportoló gyerekek – strukturáltabb, kontrolláltabb és nagyobb teljesítményelvárással terhelt környezetben nőnek fel, miközben a szabad, kötetlen idejük csökkent az elmúlt 10–20 évben.
A NAT által meghatározott heti maximális tanóraszámok, valamint az OECD felmérései és a sportolóimtól gyűjtött információk szerint
Egy tipikus utánpótlás-sportoló napja:
Tevékenység Idő
Iskola 6–7 óra
Utazás 1–2 óra
Házi + tanulás 1,5–3 óra
Edzés 1,5–3 óra
Képernyő / telefon változó
Alvás gyakran kevés
“A túlprogramozott gyerekekből gyakran válnak olyan felnőttek, akik képtelenek pihenni, mert azt tanulták meg, hogy az értéküket kizárólag a teljesítményük és az elfoglaltságuk határozza meg.”
– Dr. Shefali Tsabary, klinikai szakpszichológus, a tudatos szülőség szakértője
A túlterhelés különösen problémás serdülőkorban, amikor:
az idegrendszer még fejlődik,
az alvásigény magas,
a hormonrendszer érzékenyebb a stresszre,
és az érzelmi szabályozás még nem stabil.
A sporttudomány jelenlegi álláspontja szerint a túl kevés:
- szabad játék,
- passzív pihenés,
- és autonóm idő
Hozzájárulhat a:
- kiégéshez,
- motivációvesztéshez,
- szorongáshoz,
- sérülésekhez.
Személyes véleményem:
A gyerekek nem buták. Pontosan érzik azt, amikor a teljesítőképességük nem az igazi. Nyűgösségük épp annyira indokolt, mint a felnőtteké, hiszen láthatjuk, 2-3 műszakban is munkát tesznek a fejlődésük érdekébe (iskola, sport, otthoni tanulás).
A stressz-, és időmenedzsment kiemelt fontosságú a kiégés elkerülése, a kapcsolatok megvédése, a célok elérése, és egy boldog élet megalapozásának érdekében.
2026-os sztori:
Egy 15 éves mentoráltam, aki a tehetsége miatt 3 különböző korosztályú csapatban játszik, az egész szezon során egy edzésnyi pihenőt engedélyezett magának.
Másnap az edzője leteremtette: mégis hogy képzeli?!
Úgy vélem, rendkívül bátran és bölcsen cselekedett. Igazán felnézek rá, mivel én nem mertem volna ezt meglépni ennyi idősen. Belátta, hogy a szezon vége felé, heti 7 edzéssel és hétvégente 3 mérkőzéssel egyre fáradtabb és ez veszélyes rá nézve fizikailag és mentálisan is.
Folyt. köv…
Ha érdekesnek találtad, kövess be, illetve küldd el annak, akinek hasznos lehet!