27/10/2025
Mit is lehet elmondani erről a képről?
Ha tárgyilagosak akarunk lenni akkor azt, hogy elindultunk öcsémmel a Hajdú Bihar megyei páros csónakos pergető versenyen és sikerült a második helyen végeznünk. 🏆🥈
Ez így önmagában sem rossz, viszont sokkal több van emögött!🙂
A tavalyi évben egyáltalán nem versenyeztem, ennek mentális okai voltak, egyszerűen nem tudtam volna akkor a versenyzésre koncentrálni. Nehéz időszak volt, de mostmár egész biztosan állíthatom, hogy felálltam belőle!🙂
Az idei évbet az újjá építésnek szenteltem, sok mindenen változtattam, és ez az év sem a versenyzésről szól igazán. Nem tudok annyit beletenni még amit kellene, mert bár a peca megy, de a verseny szint más kávéház...
Viszont megbeszéltük a családban, hogy a megyei pergető versenyeken elindulunk. Tavalyelőtt apuval párosban bajnokok tudtunk lenni ezért azt is megbeszéltük, hogy most külön indulunk, ő Viktor én pedig Attila öcsémmel.
Na és itt jön a pláne!🙂 Ugyanis Attila bár horgàszik, de pergetésben egyáltalán nem jártas, talán velem még évekkel ezelőtt volt egy-két alkalom amikor próbálta.
Én az utóbbi időben sok mindennel el voltam foglalva, többek közt a csónakom megépítésével is, amit úgy terveztem, hogy a verseny napjára végzek vele.
Ilyen háttérrel csupán egy alkalommal tudtunk kimenni a versenyt megelőzően a pályára, az sem egy egész nap volt. Akkor már tudtuk, hogy több fajta halra kellne horgászni, hiszen egy újfajta pontozási rendszer lesz, ahol nem csak a halak összeadott hossza számít, hanem hogy minél több féle ragadozó halat tudjon egy páros fogni. Az edzésnapon nem találtuk a balint és a süllőt sem, csak csukát és sügeret. Ráadásul mivel öcsém nem perget a taktikába azt is bele kellett építeni, hogy azt a részét pecázza, ami nem a leg technikásabb, egyrészt hogy legyen sikerélmény, másrészt, hogy én tudjak a technikásabb finom pecára koncentrálni.
Az elképzelés az volt, hogy öcsém a csukákat veszi célba míg én a sügeret.
A versenyen ez ült is. Már az első fél órában fogtunk csukát is sügeret is, és a verseny felénél már a bónuszos 3 csuka 3 sügér is a csónakban volt. Igazából ez volt az amit mindenképpen szerettünk volna megfogni, vagyis magunknak célként kitűztünk.
Ekkor megbeszéltük, hogy maradunk ezen a stratégián, és hátha beesik még egy meglepetés hal, melette pedig gyűjtjük tovább a centit és hátha azzal is helyezéseket tudunk javítani.
Most hogy a szerencse, vagy a rutin az amikor egy hinarasabb részhez érve láttam a kishalak szétriadását és rádobva tempót váltva megfogtam a hetedik bónuszos halunkat, egy kis balint az már jó kérdés.🙂 Örültünk mert ezzel túl teljesítettük amit akartunk és még több mint két óra volt hátra a versenyből! Maradtunk a taktikánál és tovább fogva a halakat csukát és sügereket sikerült még zsákmányolni.
Amikor megszólalt a verseny végén a kürt tudtuk, hogy nyertünk! Nem a helyezésben! Magunkkal szemben! Hiszen ilyen veretes mezőnyben, egy elfuserált fél edzésnappal, öcsém pergetésben való "rutintalanságával" úgy oldottuk meg azt a napot, hogy az felér egy győzelemmel! És valahol szerintem itt a lényeg! Itt van az, hogy nem a végcél hanem az út ami fontos!
Végig küzdöttünk, figyeltünk a részletekre, hogy üres területekbe horgásszunk a pályán, maradtunk az elképzelésünknél, jól rögtönöztünk és közben viszont nagyon jó hangulatban pecáztunk egy jót!🙂
Hogy mi lett volna ha mondjuk több időnk van edzeni, vagy több rutin öcsém kezében pergető horgászként az most mindegy is, ez így volt kerek! Egyébként is a sportban a mi lett volna ha kezdetű mondatoknak nincs jelentősége.
Ez most egy megyei ezüstöt ért, ami nagyon szépen csillog!😊
Köszönjük a szervezést, minden rendben volt ilyen téren is, és gratulálunk a többi versenyző párosnak a kitartó helytállásért!
Szuper verseny volt, sok élménnyel, és tanulsággal!🙂
Görbüljön a bot számára!
Üdv
Karesz