16/06/2026
Teljesítettük életünk első maratoni tereprali versenyét, a Rally Albania-t!
Fáradtan, de rendkívül boldogan tértünk haza. Mentálisan feltöltődve, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva.
Röviden: imádtuk a versenyt, az embereket és ezt a csodás országot!
34 óra 34 perces összidővel, mindössze egyetlen perccel lemaradva az előttünk végző párostól, az SSV kategória 21 indulója közül a 10. helyen végeztünk.
A gyorsasági szakaszok embert és technikát egyaránt próbára tettek, de jól vettük az akadályokat. Volt rengeteg technikás, igazi off-road rész, és persze gyors, rallis szakaszok is, amelyeken kiemelkedő időket tudtunk menni. Egyedül a navigációval gyűlt meg néha a bajunk, mert az némileg eltér az általunk megszokott baja jellegű versenyekétől. Azokon a szakaszokon azonban, ahol hiba nélkül végigtaláltunk, rendre az élmezőnyben végeztünk, sőt, volt olyan gyorsasági, amelyet az autók és SSV-k összesített mezőnyében meg is nyertünk.
A kis Bedu Pro szó szerint egyetlen műszaki hiba nélkül teljesítette az egész versenyt, ezért külön köszönet illeti Bathó Zolit. Illetve a G-Sport, Gazdag Zoli fejlesztései, munkája is hatalmasat bizonyítottak immár extrém, köves, sziklás maratoni versenyen is.
A kalandozásokon és néhány defekten túl két igazán emlékezetes, nem várt esemény színesítette a hetünket.
A második napon egy navigációs hibát követően egy lápos területre tévedtünk, ahol egy pillanat alatt elástuk magunkat. Hosszú órák után sikerült kiszabadulnunk, és végül néhány perccel a limitidő lejárta előtt teljesítettük a szakaszt.
A másik esemény ennél jóval szomorúbb volt.
A harmadik napon, az aznapi második gyorsasági utáni távoli szervizben Fatert, Trebitsch „Szikla” Sándort, miközben elsétált egy SSV mögött, az hirtelen tolatva elütötte. Ledöntötte az aszfaltra, és áthajtott a jobb bokáján. A sokk és az ütés hatására néhány percre elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, némi víz és étel bevitele után az első mondata az volt, hogy folytatni akarja a versenyt.
Ezt természetesen nem engedtük.
Zolival, a kísérőautóval jutott el a következő bivak helyszínére, Permetbe. Mivel ez közúton négyórányi távolságra volt, úgy döntöttünk, hogy én megvárom valamelyik mögöttünk érkező versenyzőt, és navigáció nélkül, őt követve teljesítem a szakaszt.
A terv nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltük.
Rátapadtam egy motoros csapatra, majd húsz kilométer után konstatáltam, hogy ők sem a pálya felé haladnak, hanem közúton tartanak a következő állomásra. Így nekem is maradt egy négyórás etap – de sebaj, ez legalább kölcsönzött egy kis Dakar-hangulatot a napnak.
Este a vidéki kórházban megállapították, hogy Fater szerencsére megússza komolyabb sérülés nélkül, de a zúzódott és megrándult bokáját begipszelték.
Másnap Szabó Gergő debütált tereprali navigátorként. Két napot teljesítettünk együtt, néha kisebb-nagyobb tájékozódási nehézségekkel, de jó hangulatban és eredményesen, miközben Fater gyógyulgatott és az asszisztenciacsapatunkat erősítette.
Az ötödik, rövidebb versenynapon a Szikla úgy döntött, visszaveszi navigátori helyét, így begipszelt lábbal is újra együtt álltunk rajthoz. Mivel a nagyon rázós részek még fájtak neki, a leghosszabb, hetedik napi, 485 kilométeres szakaszra más megoldást kellett keresnünk.
Gergőnek haza kellett repülnie fia, Sifu rallycross versenyére, ezért a szervezőktől kértünk segítséget.
Így ismertük meg Besit, aki a legerősebb albán csapat tagja. Ők műszaki hiba miatt korábban feladták a versenyt, Besi pedig vállalta, hogy beül mellém navigálni.
Felejthetetlen élmény volt Albánia legdélebbi csücskéből egyetlen nap alatt Tiranáig száguldani. Szavakkal nehéz leírni, milyen elképesztő tájakon jártunk, milyen változatos szakaszokat teljesítettünk, és mennyi apró kaland közepette léptük át újra és újra a saját határainkat.
Külön öröm volt számomra, hogy az utolsó napi két rövidebb szakaszt ismét Faterral teljesíthettük, ráadásul az utolsót meg is nyertük.
Rendkívül hálás vagyok édesapámnak, a sorsnak, Zolinak, Gergőnek, a szervezőknek, és magamra is büszke vagyok, hogy mindez megvalósulhatott.
Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni!
Ps.: Ezúton is gratulálok szívből Eigner Mihálynak és Grünwald Pálnak, akik eredményükkel a magyar lobogót helyezték kategóriájuk első helyére, és az autós abszolút értékelésben is megszerezték a második pozíciót.