Lovig Timi

💛💙
Két éve ilyentájt nem lettem virológus, most sem lettem biztonságpolitikai szakértő. Viszont azt tapasztalom, mások mellett magamon is, hogy a két, egymástól teljesen eltérő helyzet hasonló hatással lehet ránk. Mindkettő nehezen érthető, tőlünk függetlenül állt elő és nincs ráhatásunk.
Mindkét helyzet ismeretlen, ennél fogva bizonytalanságot szül.
Nehéz felmérni, hogy ránk, egyes emberekre milyen hatása van. Van, akit nyomaszt, mást szorongással tölt el, a koncentrációnk csökkenhet, furcsa fáradtság telepedhet ránk és
ezek mind természetes reakciók.
Ahogy két éve, úgy most is igényünk van a tájékozódásra, hogy ezzel csökkentsük a bizonytalanságunkat. Emiatt azonban nem tudunk elszakadni a hírektől, és egyre több csatornán tájékozódunk.
Pontos tájékozódás nélkül is érezzük, hogy súlyos dolgok történnek, ezért a mindennapi feladatok relativizálódnak (miért írjak matek házit, ha hamarosan háború lesz? nem mindegy, hogy mosok-e fogat, ha mások az otthonukat veszítik el?)
Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.

Talán furcsa a párhuzam, de segíthet nekünk az, amit a koronavírus járvánnyal és a lezárásokkal kapcsolatban megtanultunk. Idézzük fel, hogy mit tehetünk tudatosan azért, hogy a mentális egészségünket ápoljuk:

💛 tartsuk magunkat a szokásos napi rutinhoz: ez segít az ismerős működést fenntartani, a saját valóságunkra koncentrálni

💛 jelöljünk ki idősávokat a hírfogyasztásra: ez segít abban, hogy ne hajszoljuk a friss híreket. A tájékozódós időszakokon túl tartózkodjunk a sajtó és a közösségi média olvasásától

💛 beszélgessünk barátokkal, rokonokkal, munkatársakkal a félelmeinkről: sokunkban van félelem, ezzel nem jó egyedül maradni.

💛 keressük azokat a forrásokat, amik feltöltenek bennünket jó érzéssel, energiával: testmozgás, zenehallgatás, jöhet minden, ami jól szokott esni

💛 kapcsolódjunk: az egyedüllét erősíti a negatív gondolatokat. Megóvjuk magunkat, ha programokat szervezünk

💛 önkénteskedjünk: fantasztikus méretekben indultak és indulnak kezdeményezések a menekülők megsegítésére. Adománnyal, szervezéssel, a szaktudásod felajánlásával, vagy valami egészen mással támogathatod sokezer ember átmeneti boldogulását!

Vigyázz magadra, vigyázzunk egymásra💛💙

Szeretem a babonákat. Némelyik nagyon szépen megmutatja a kognitív torzításainkat. Ha kiborul a só, akkor veszekedés lesz. Hát igen, egy bénázás az asztalnál sok gombot nyomkodhat: hibáztatás, önostorozás, felelősség, hárítás, túlreagálás, stb. De van kiút: a babona szerint elkerülhető a veszekedés, ha a kiborult sóból egy csipetnyit jobb kézzel a bal vállad fölött magad mögé szórsz. Kész, ennyi kell. Ha valaki veszi a fáradságot, a baj elkerülhető.
Az is mondják, hogy amit Újév napján csinálsz, azt fogod csinálni egész évben. Ha történetesen úgy adódik, hogy taknyolsz a jégen, amikor a barátaiddal korcsolyázni mész az év első napján, ezt a történetet sokféleképpen elmesélheted, attól függően, hogy milyen szemüveget viselsz. Mondhatod ezt: úgy látszik, hogy ebben az évben mindig összetöröm majd magam. Vagy mondhatod ezt is: egész évben vidám, társasági dolgokat fogok csinálni, örülök, elengedem magam és kockázatot is vállalok. Választás kérdése. Nekem ez az újévi babona annyit mond, hogy azzal a szemüveggel csináljuk végig az évet, amit Újév napján viselünk. Te milyen szemüveget viselnél ebben az évben?
Fotó: Fortepan / Pohl Pálma

Lépegetek egy úton. Vannak mérföldkövei, amik mások számára is megmutatják, hogy hol tartok. Most egy ilyenhez értem és szeretném megosztani veletek. A lenti bizonyítvány azt mutatja, hogy elismert képzésen tanultam, aztán jártasságot szereztem felejthetetlen ügyfelekkel, majd a tudásomat egy nemzetközi vizsga validálta. Ez a minősítés az egész világon ugyanazt jelenti, és ez számomra fontos üzenet. Ezen a skálán még két mérföldkő létezik. Ha eljön az ideje, oda is eljutok.

Keress, ha jól esne a támogatás a te mérföldköveid eléréséhez vagy kijelöléséhez.

Az életünkben adódnak olyan feszültséggel teli helyzetek, amik megértéséhez vagy megváltoztatásához nem találjuk magunkban az erőt. Ezeket a helyzeteket akár előnyünkre is fordíthatjuk, ha a feldolgozásra van idő, figyelem és külső támogatás.

A képen egy szemétégetőt láttok, ami a mai napig működik és távhőt állít elő Bécs belvárosában, és nem mellesleg Hundertwassertől kapta mesebeli külsejét. Mekkora stíl! Amellett, hogy évi többszázezer tonna szemét ég el benne.

Sokszor a saját életünkben is könnyebb valamit letenni úgy, ha megadjuk a módját. Te mit tennél le mostanában ilyen stílusosan? Hogy abból energia szülessen?

Honnan tudjuk, hogy egy szakember elég jó?
Nehéz választanunk, ha bizalmi feladatra keresünk szakembert. Általában segíti a döntést, ha ajánlást kapunk. Az ajánlás érkezhet ismerőstől, és érkezhet szakmai szervezettől, amelyik kezeskedik a tagja tudásáért.

A coaching olyan szakterület, amely körül nehéz lehet tájékozódni. A döntésetek megkönnyítendő a Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) tagja lettem. A tagsággal vállalom, hogy tartom magam a szakma etikai irányelveihez, rendszeresen képzem magam, számon kérhető vagyok, és részévé válok egy világméretű szakmai közösségnek, akik tudásmegosztással támogatják egymást.
Win-win, igaz?

A gondolatainknak az a természete, hogy szeretnek ismerős úton haladni. Vezet minket a megszokott séma, és külső inger nélkül ritkán jutunk másik útra. Akkor sem, ha sokszor megtapasztaltuk, hogy ez nem az igazi út.

A gondolkodás rögzült útjainak felülírása azonban új távlatokat nyit. Honnan jöhetnek új gondolatok? Élményből: találkozásokból, ismeretlen helyekről, támogató beszélgetésből. Ha hozzájutunk egy olyan élményhez, ami nem erősíti a rögzült utat, és ezt az élményt tudatosítjuk magunkban: megéljük, megértjük, hogy megéltük, és megfigyeljük, hogy mit adott nekünk ez a tapasztalat.

Te merre indulsz ezért az élményért?



photo credit: [email protected], CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

"Minden pillanat magában rejti a döntés lehetőségét. Nem számít, mennyire csalódást okozó, unalmas, korlátozó, fájdalmas vagy nyomasztó legyen is a tapasztalatunk, mindenkor eldönthetjük, hogyan reagáljunk rá."
Edit Eva Eger

"A döntés" című könyv letehetetlen, és minden mondatát magammal viszem.

Én azt mondom szeptember 1, te azt mondod iskolakezdés.
Aki Magyarországon nőtt fel, annak szeptember elseje A Tanévkezdés Napja. A szocializáció és a tanulás start mezője. Van egy pár év, amikor talán kevésbé érzed, de aztán jönnek a gyerekek, unokaöccsök és -hugok, és nem engedik elfelejteni, hogy szeptember 1 ovis korod óta megkerülhetetlen. Esetleg lelazulva gondolsz arra is, hogy mennyi mindent tanultál? Hogy hogyan alakított téged a tanulás?
Ha ma tetszőleges iskolába beülhetnél, mit tanulnál?

fotó: fortepan/Kurutz Márton

Szabad teraszozni!
Menjünk, végre kinyitott minden! Megváltás a lehetőség, és kimaxoljuk, hogy találkozhatunk egy ital mellett, mint a "régi szép időkben". Nem is emlékszünk, mikor volt ilyen utoljára, már nagyon vártuk. Fájdalmas volt otthon várni. Sokkal jobb együtt szórakozni, mint magamat szórakoztatni, vagy legalább elfoglalni.
Ok, kinyitott minden, de közben dübörög a járvány. Eszem ágában sincs most kitenni magam a fertőzésnek, mikor két lépésre vagyok az oltástól. Néhány hetet kibírok most már. Segít, hogy látszik a vége.
Mehetnék, kocsmázhatnék. Jól vagyok, oltást is kaptam. De teljesen elképzelhetetlen, hogy ennyi óvatosság után úgy vessem bele magam az életbe, mint ha mi sem történt volna. Elszoktam az öleléstől, a hangos programoktól. Látom, amit korábban nem láttam: hogy mennyire koszosak és fertőzésveszélyesek a padok, korlátok.
Melyik a te reakciód?
A nyitásra nem egyformán reagálunk. És nem az van, hogy simán visszakerülünk a régi kerékvágásba. Valljuk be magunknak, hogy az elmúlt egy év nem telt el nyomtalanul. Legyünk türelmesek egymással. Peace.

Photo by Christine Jou on Unsplash