31/08/2023
Tippek küzdősport választáshoz
2. Rész - Melyik sport jó önvédelemre?
Egyik leggyakoribb szempont Szülői részről, hogy ha már sportol valamit a gyermekük, akkor meg is tudja magát védeni.
A továbbiakban megosztjuk Veletek, mit gondolunk mi a témáról.
1. Bármilyen küzdősportból, ahol van tényleges, szabályok szerinti küzdelem, (kisebbeknek mindig játékos formában) tudnak profitálni gyerekek önvédelem terén. De nem ez lesz a fő hozadéka annak, hogy küzdősportolnak, a testi-lelki egészségükre, fejlődésükre sokkal nagyobb hatással lesz.
2. Gyermekek terén önvédelemről beszélni, legfeljebb az iskolai lökdösődés-pofozkodás szintjén érdemes, ahol a másik fél egy indulatain féket vesztett gyermek.
Ha a védekező fél
-tudja védeni a fejét (elsődelegesen az ütésekkel dolgozó sportok fejlesztik ezt, de judoban és jitsuban is fent van a kéz mert a nyakadnál akarják megfogni a gi-t)
- tud kihátrálni, távolságot tartani (mindegyik küzdősport megtanít távolságot kezelni)
- fogást bontani (judo, jitsu, birkózás)
-biztonságosan esni (lásd előző írásunkat)
- segítséget hívni és higgadt maradni, sőt még le is tudja higgasztani a másikat (ezek nem sportágspecifikus dolgok)
Szóval ha mindezek igazak, akkor egy érett és gyakorlott gyermekről van szó. Ez sok-sok, években mérhető munka mind a szülő-gyermek-edző részéről.
Utcai helyzetről nincs értelme beszélni, mert úgyse lesz szülői felügyelet nélkül a kisebb gyermek. Ha pedig mégis vagy a "ne fogadj el cukrot idegentől, ne hallgass gyanús alakokra, ne mászkálj este egyedül stb..." beszélgetések nélkül engedjük közlekedni magában idősebb gyermekünket, akkor az elég nagy szülői felelőtlenség.
Utcai önvédelem felnőtteknél is összetett téma (ki és mit akar? részeg kötekedő? tetten ért tolvaj? profi késes támadó? csoportos rablás?), amiről most nem értekezünk hosszan. Legyen elég annyi, hogy a küzdősportok többek között megtanítanak arra is, hogy ha rossz helyzetbe kerültél a tatamin/ringben annak bizony voltak bőven előzményei, ahol tudatossággal még elkerülhetted volna az egész rossz helyzetet (pl. ha láthatóan gyenge görnyedt tartással, világítós apple fejhallgatóval, késő este, csukott szemmel, a zenére bólogatva, egyedül ülsz a Blahán, hogy egy állatorvosi lovat nézzünk) . Továbbá ha küzdősportolsz, azt is tudod, hogy edzésen is tízből ötször "elvernek" barátságos keretek közt és ez bőven elég Neked, nem akarod kint keresni a bajt meg a bizonyítást.
3. Az edző hozzáállása is fontos.
Egy rendes küzdősport edző a haladóbb tanítványaival el szokott néha beszélgetni arról, hogy tök jó, hogy meg tudjuk dobni a másikat (judo) /tudunk kombinálva ütni-rúgni (box, thaibox stb...)/ ízületet feszíteni (bjj).
De az agresszív osztálytársban nem akarunk kárt tenni, mert
- nem tud esni
- nincs hozzászokva ahhoz hogyan védje a fejét és milyen az, ha megütik
- fogalma sincs, hogy tönkreteheti egy ízületét, ha rázárnak a karjára egy techikát és ficánkolni kezd benne
Ha bánt a hatodikból az agresszív gyerek, egyszerűen csak véget akarunk vetni a szitunak, egy kihátrálással, vagy egy biztonságos kontrollált pozícióval amíg az agresszor le nem higgad és meg nem érkezik egy felnőtt, aki segít kezelni a helyzetet.
Nem azért gyakorlunk, hogy mi legyünk a kemény legények és ezt megmutathassuk a suliban, hanem hogy jobb emberek legyünk. (harcművészeti aspektussal rendelkező edzők előnyben). Keménykedésre meg ott vannak a versenyek.
Szóval összefoglalva:
1. Bármely küzdősportból tudnak profitálni a gyerekek önvédelem terén.
2. Ne gondoljuk túl a képességeit, suliban jó eséllyel pár év gyakorlás után meg tudja védeni magát agresszív gyerekektől, az utca meg felnőtteknél is csúnya terep.
3. Fontos nagyon milyen gondolatokat képvisel az edző.