Kozár Zoltán coach & tréner

Tapasztalatok az Asociación Experientia: Terapia a través de la aventura természet- és kalandterápiás képzéséről, az Élményakadémia Egyesület expedíciós hátterével

Idén nyáron lehetőségem nyílt részt venni a spanyolországi Galíciában megrendezett Experimenta – Nature and Adventure Therapy Based Training of Trainers című képzésen, amelyet az Asociación Experientia szervezett. A képzés során nemcsak elméleti és gyakorlati eszköztáram bővült, hanem új nézőpontot is kaptam a természet-alapú tanulás egyéni fókuszú megközelítéséről.

Az Élményakadémia és a Kijárat Projekt trénereként az elmúlt 7 évben számos expedíciót vezettem, facilitáltam. Az Élményakadémia programjain alkalmazott módszertan gyökerei az Outward Bound szervezet, főként az Outward Bound Románia megközelítéséből táplálkoznak. Ez a képzés rávilágított arra, hogy az ismerős elvek, mint például a Kolb-féle tanulási ciklus, a challenge by choice vagy éppen a trauma-informált szemlélet, hogyan értelmezhetők új fókuszpontokkal, egyéni perspektívából.

Az expedíció fogalma a mi outdoor tréneri világunkban nem többnapos túrát jelent. A természet és a kihívások itt a tanulási környezet és a tanulási eszközök. A fizikai, mentális és érzelmi kihívások, a csoportmunka, az aktív döntéshozatal, valamint a reflexió mind olyan kulcselemek, amelyek a tanulást a klasszikus iskolai kereteken túlra helyezik az informális tanulás terepére.

A 6 napos természet- és kalandterápiás expedíció alapú képzés első felében a résztvevői saját élmény dominált. Hasonló utat jártunk be, mint amelyet a klienseiknek kínál az Experientia. A második három nap során vissza-visszaléptünk saját szakmai szerepeinkbe is (pszichológusok, ifjúsági munkások, túravezetők), és a tapasztalatainkat „metaszintű” keretben dolgoztuk fel: mikor, hogyan, miért működnek az adott módszerek, milyen elméleti háttérre épültek.

Két megközelítés, közös alapokkal és hasonló célokkal. A legnagyobb tanulás számomra a képzés során abból fakadt, hogy a saját, csoportfókuszú tapasztalataimmal szemben, vagy talán inkább mellett, lehetőségem nyílt egy egyéni fókuszú expedíciós tanulási formát megtapasztalni.
Az Élményakadémia expedícióinál a közös kihívás, mint például a csoportos bivaképítés, az együtt főzés, a tájékozódás, szándékosan vált eszközzé a csoportdinamika és közösségi tanulás érdekében. Ezzel szemben az Experientia képzésén az egyéni folyamatok kerültek fókuszba: saját menedékünket építettük, magunknak (kettesével) főztünk, és a fejlődés fő terepe is az egyéni belső világunk volt.

A legélesebb különbség számomra a biztonságérzet és a kihívás szintjeinek szabályozásában mutatkozott meg. Az Élményakadémia expedícióiban a résztvevők sokszor nincsenek a teljes információ birtokában, ami bizonytalanságot és magasabb kihívásérzetet szül, valamint magasabb vélt kockázati szintet. Az Experientia megközelítésében ezzel szemben a vélt kockázat is alacsonyan van tartva: ha valaki tudni szeretné az útvonalat vagy a napi távot, azonnal megkapja. A döntés, hogy mennyire engedi be például a bizonytalanságot, az egyén kezében van.

Ez a különbség értelmezhető a Maslow-piramis alsó két szintjén keresztül is: míg az Élményakadémia gyakorlatában ezek a szintek időnként megkérdőjeleződnek a tanulás érdekében (pl. „meg fogunk-e érkezni időben?”), addig az Experientia módszertana ezek stabilitására épít, és csak ezután kezdi el „mozgatni” a felsőbb szinteket, mint az önismeret, önmegvalósítás.

Számomra ez az élmény gazdagító és sok szempontból inspiráló volt. Egy olyan új szemléletmódot ismertem meg, amely bár alapjaiban hasonló ahhoz, amit eddig képviseltem, más fókuszokkal dolgozik, és érzékenyebben reagál az egyén biztonságérzetére, választására, tempójára.

A képzéssel egy olyan útra léptem, aminek a segítségével a jövőben képessé válok arra, hogy tudatos döntéssel válasszak a két megközelítés közül, vagy éppen egy hibrid megoldást választva illesztem a programot a célcsoporthoz, a program céljához és az aktuális kontextushoz.

-----------------------------------

Experiences from the Experientia Nature and Adventure Therapy Training of Trainers, with the Expedition Background of the Élményakadémia

This summer, I had the opportunity to participate in the Experientia – Nature and Adventure Therapy Based Training of Trainers held in Galicia, Spain, organized by Asociación Experientia. During the training, I not only expanded my theoretical and practical toolkit but also gained a new perspective on the individual-focused approach to nature-based learning.

As a trainer for Élményakadémia and KijáratProjekt, I have led and facilitated numerous expeditions over the past seven years. The methodology used in Élményakadémia’s programs is rooted in the Outward Bound organization, primarily drawing from the Outward Bound Romania approach. This training highlighted how familiar principles—such as Kolb’s learning cycle, challenge by choice, or trauma-informed perspectives—can be reinterpreted with new focal points and an individual perspective.

In our outdoor training world, the concept of an expedition is not simply a multi-day hike. Nature and challenges serve as the learning environment and learning tools. Physical, mental, and emotional challenges, teamwork, active decision-making, and reflection are all key elements that shift learning beyond traditional school frameworks into the realm of informal education.

During the first half of the six-day nature and adventure therapy expedition-based training, the participants’ personal experience was central. We underwent a similar process to what Experientia offers to their clients. Over the following three days, we repeatedly stepped back into our professional roles (psychologists, youth workers, mountain guides) and processed our experiences within a “meta-level” framework: when, how, and why do certain methods work, and what theoretical backgrounds underpin them.

Two approaches with common foundations and similar goals. For me, the greatest learning from this training came from the opportunity to experience an individual-focused expedition learning format, alongside—or even contrasted with—my own group-focused experiences.

In Élményakadémia expeditions, shared challenges such as group bivouac building, cooking together, and navigation are intentionally used as tools to foster group dynamics and communal learning. In contrast, Experientia’s training emphasized individual processes: we built our own shelters, cooked individually or in pairs, and the primary field of development was the individual’s inner world.

The sharpest difference for me appeared in how safety and challenge levels are regulated. In Élményakadémia expeditions, participants often do not have full information, which creates uncertainty, a heightened sense of challenge, and a higher perceived risk level. In Experientia’s approach, perceived risk is kept low: if someone wants to know the route or the daily distance, they are given that information immediately. The choice of how much uncertainty to allow in is in the individual’s hands.

This difference can also be interpreted through the lower two levels of Maslow’s hierarchy: while in Élményakadémia’s practice, these levels are sometimes challenged for the sake of learning (e.g., “will we arrive on time?”), Experientia’s methodology builds on the stability of these levels first, only then beginning to “activate” the higher levels such as self-awareness and self-actualization.

For me, this experience was enriching and inspiring in many ways. I encountered a new mindset that, while fundamentally similar to what I have represented so far, works with different focuses and responds more sensitively to an individual’s sense of safety, choice, and pace.

With this training, I have embarked on a path that will enable me to consciously choose between the two approaches in the future or, by adopting a hybrid solution, tailor programs to the target group, program goals, and the current context.