Skultéty Karina

Gyakran futok bele abba a jelenségbe, hogy önismereti úton járók mindent “egy lapra” tesznek fel.
Vagyis, azt várják, hogy majd egy terápiás session, családállítás, szertartás vagy oldás minden problémájukat megoldja. A valóság azonban ettől elég messze áll. Mindig csak annyit, és olyan szinten tudunk megdolgozni, amennyire az adott lélek készen áll, amennyit éppen be tud fogadni. Sok esetben ez azt jelenti, hogy rétegről rétegre, kell visszabontogatni egy-egy témát, és több alkalmat is igénybe vesz, mire általánosságban át dolgozzuk annyira, hogy többé már ne hasson számottevő mértékben az ember életére.
Persze lehet egy alkalom áttörő és különleges mélységű, de mindig lesznek olyan rejtett dimenziók, amelyek csak akkor fedik fel magukat, ha készen állsz a következő szintre.
És igen vagyunk páran gyorsító sávon, de ami évek alatt épült be, nem fog órák/napok alatt nyomtalanul eltűnni.

Nem lehet az embert önismereti vagy spirituális erőszaknak kitenni, és beleerőltetni egy oldási folyamatba, mert ez egyszerűen nem így működik, és a szakember nem tud téged belevinni, mert egyszerűen még nincs ott amibe belevihetne. Meg sem jelenik ilyenkor a lehetőség a térben arra, hogy dolgozzunk ezzel a réteggel, mert valahol, valamelyik részed, még nincs készen rá.
Egy jól összerakott terápiás vagy szertartás tér pedig úgy működik, hogy pontosan annyit enged be, amennyit a benne lévő elbír.

Szóval ja egy szakember azt mondja ennek a témának most itt a vége, ez az a pont ameddig ma el tudtunk jutni, rakd félre a spiri egód és fogadd el, hogy most ebben ennyi volt. (Értelmezd ezt egy csipet sóval, hisz lehetnek olyan szituációk amikor szakértelmi vagy idő korlátba ütköztök)

Úgyhogy, ha egy tanácsom lehet neked, csak így embertől embernek az önismerettel kapcsolatban: tanulj meg igazán türelmesnek lenni önmagaddal szemben!
Mert önmagad megmunkálásában a legnehezebb rész nem elmenni terápiára, nem kisírni a szemedet, szívednek legnagyobb bánatát, azokat a bántásokat amelyeket nem érdemeltél és nem értettél meg… a legnehezebb rész türelmesen megvárni, míg az új énrészed megépül, míg kiépülnek az új idegi kapcsolatok, míg kialakulnak az új szokások, míg beleérkezel a gyógyultabb énedbe.

A világ arcon pörög körülöttünk… nem szeretünk várni, te se, én se.
Mégis ez az apró, mégis sarkalatos mozzanat hozza majd meg számodra az igazi áttörést.

Türelem, mert van még beljebb/lejjebb.
Türelem, mert van még mélyebb réteg.
Türelem, mert semmi nem egy nap alatt oldódik vagy épül fel.

Türelem, mert megérdemled hogy ha más nem, legalább te magad elfogadd ahol éppen tartasz.

Hát szeresd magad türelemmel! 💛

-Ölellek: Karina 🌿🌀🌞

Mit jelent számomra az egységélmény? 🌍✨

Beleolvadni a földbe, hanyattfeküdni Földanya ölén, érezni ahogy a testem gyökereket ereszt, érezni hogy befogad a zöld, a sötét, a legősibb anyaméh, az emlékezet…
Érezni a puha fű csiklandozását a talpam alatt, érezni hogy minden gondom a lábamon keresztül a mélybe szalad.
Befogadva lenni, visszakerülni a körforgásba, elfogadni, hogy csak a most van, egyetlen végtelen pillanat.
Megélni a szeretetet a gyógyulást mely a természetből fakad.
Csücsülni csendben, újra részévé válni az egésznek, rájönni arra, hogy mindig csak egy létezett.
Sohasem voltam távol, sohasem voltam csak én…
… belélegzem magam a mostba, a földbe és összegyökerezem vele örökkön-örökre. 🌿







Legközelebb, amikor a zöldben jársz, csendesedj el egy pillanatra, s érezd újra, hogy egészebb vagy az egésznél! 🌿🌀

Ölellek: Karina 🌿🌻



Photo: Luca Szabó 📸

A női léleknek szüksége van a simogatásra, szüksége van a gyengédségre…
A Nő nyugalomban virágzik, biztonságból, csendből, kedvességből, békéből, szeretetből. 🌸
A mi lelkünk akkor ragyog igazán, ha ezeket rendszeresen tapasztalja. 🌀

A simogatás nem csak az, amikor végigsimítják a hajvonalad, vagy az alkarod, simogatás a lelkednek egy kedves szó, dicséret, mosoly is. Simogatás lehet egy finom kávé, szelet sütemény, vagy lédús barack is.

Sokunknak okoz nehézséget befogadni a gyengédséget. Talán azt hisszük nem érdemeljük meg, vagy bujkál bennünk egy trauma, esetleg falakat építünk magunk köré, amelyeken csak a legközelebbi szeretteinket - vagy még őket sem - engedjük át.
Azért általánosságban mégiscsak gyakoribb, és elfogadottabb, hogy másoktól tapasztaljuk meg...

Nőként nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a befogadást, hogy el tudjuk fogadni a felénk irányuló lélek-símogatásokat. A nőt különösen emeli és ragyogtatja mindez.✨ Mindennapi életünk kiegyensúlyozottsága is nagyban függ attól, milyen gyakran és milyen minőségben elégül ki ez a szükségletünk.

De mi van akkor, amikor az élet éppen úgy hozza, hogy nincs senki a környezetedben, akitől ez áramolhatna feléd? 🤷‍♀️

Hát ilyenkor van arra különösen nagy szükség, hogy magadnak megadd gyengédséget, hogy magadnak megadd a simogatást.
Nem nagy dolgokról van szó, nem lehetetlen küldetésekről, csupán arról, hogy megtanuld emelni a saját lelkedet. Megtanuld fényesíteni a saját életedet. Mert bárki bármit mond, szükségünk van rá. Aki nem ezt mondja, vagy magának is hazudik, vagy akadályokba ütközik a befogadásban.

Szóval, hogyan emelheted a saját lelkedet?
Röviden: Bármivel, ami éppen jólesik.- ésszerű kereteken belül-

Hosszabban kifejtve:

Öleld át magad. Bármennyire is furcsa először a gondolat, ölelgesd meg magad. Legyél jelen a testedben, a testeddel. Próbáld ki először úgy, hogy senki nem lát, hisz így egyedül csak te ítélkezhetsz magad felett. Engedd meg, hogy vicces, fura, vagy kényelmetlen legyen ez a folyamat, aztán lépj túl rajta… engedd bele magad.
Simogasd meg magad, cirógasd végig a karodat, tartsd kezedben a saját arcodat, és kedvesen simítsd végig az orcádat. Odafigyeléssel, szeretettel.
Engedd meg magadnak, hogy beleolvadj ezekbe a pillanatokba saját magaddal.

Fontos! Ne várd el, hogy megölelni magadat, megsimogatni magadat olyan lesz, mint amikor más teszi. Hiszen fizikai lehetetlenség egyedül reprodukálni valamit, amiben normál esetben ketten vagytok. Tehát ne várd, hogy ugyanolyan érzéseket kelt majd benned, hogy azt a testi érzetet váltja majd ki, mert ez nem így van, s ugyanakkor rendben van így.🫶🏻

Helyette figyeld meg, hogyan reagál a tested, milyen érzeteket, érzéseket kelt. Keresd meg benne azt a különleges érzést, amit csak magadnak tudsz nyújtani és vedd észre, hogyan tudod ezzel az egyszerű gyakorlattal megtartani, emelni magadat.

Hogyan tudod fényesíteni a saját életedet?

A legegyszerűbb példa, ha találsz egy hobbit, amiben FLOW 🌀 élménybe tudsz kerülni.
Kicsit “haladóbb” szint elvinni magadat randizni. Elmenni egyedül egy kávézóba, étterembe, és MINŐSÉGI IDŐT tölteni magaddal. Esetleg kombinálni a kettőt. Gondolj azokra a dolgokra, amiktől csillog a szemed. Ha már annyira rég volt ilyen hogy nem tudod mik ezek, gondolj vissza a gyerekkorodra! Mi volt az, ami boldoggá tett? Csempészd vissza ezeket a fényeket✨ a szemedbe és az életedbe.

Bár fent elsősorban a nőkről beszéltem és hozzájuk szeretnék szólni ebben az írásban, fontosnak tartom megemlíteni, hogy mindez természetesen a férfiakra is igaz - ugyan más intenzitásban és minőségben - és bármelyik említett gyakorlatot szívből ajánlom nekik.

Le kell lassulnunk, észre kell vennünk, mit üzen a lelkünk, türelemmel és gyengédséggel kell fordulnunk önmagunkhoz.
Add meg végre magadnak azt a simogatást amire szükséged van!💝

A fenti gyakorlatok jó kezdőpontok lehetnek neked ehhez.

Ha pedig úgy érzed, ennél több segítségre van szükséged, keress bátran!

Ölellek: Karina 🌿🌼

Hivatalosan is ✨🌀Szakrális Nőikör és Szertartásvezető lettem! 🌀✨

Közel másfél éves belső utazásom zárult le a hétvégén… egy olyan útra vállalkoztam tavalyelőtt novemberben amikor jelentkeztem, amiről még nem tudtam mit is tartogat számomra pontosan, csak egyet tudtam, hogy hívásom van és mennem kell…

Olyan részeimet mozgatta meg a Szertartásvezetői képzés, melyek létezéséről sem tudtam, s számtalan transzformáción mentem keresztül, nőiségemet, emberségemet és szakemberi mivoltomat tekintve.
A körben kapott beavatásoknak köszönhetően mélyebben kapcsolódom a női oldalamhoz és az érzelmeimhez, mint valaha, s tudom ez az út még közel sem befejezett, hisz mindig lesz valami új felfedezni valóm önmagamban. 🌙

🙏🏻Végtelenül hálás vagyok Kovács Gyöngyi Naliní -nek a tudásért, a vezetésért, megtartásért, beavatásokért, azért, hogy puszta lényével tanított és tanít minket minden találkozás alkalmával és azért is, hogy igazi mesterre és példaképre lelhettem benne! 💛
🙏🏻Végtelenül hálás vagyok a Naptanya Szellemi Központ megtartó teréért, hogy mindig úgy érezhetem ide hazatérek, itt Isten tenyerén és Földanya ölén érzhetem magam, ahol letehetem ami nehéz és kikönnyülhet. 🌳
🙏🏻Végtelenül hálás vagyok a Nővéreimért, akiket e csodás folyamat által kaptam. Hálás vagyok, hogy megmutattátok a nőiségnek mennyi arca van és mindegyik arca mennyire csodás, hálás vagyok az együtt töltött pillanatokért, a vállakért, amiken sírhattam, a könnyekért melyeknek én lehettem a megtartás, a közös mosolyokért, véget nem érő nevetésekért és persze a szakrális hümmögésekért. 💖
🙏🏻S végül de nem utolsó sorban hálás vagyok Önmagamnak, amiért elköteleződtem, amiért végigcsináltam, amiért belementem a legnehezebb és legfájdalmasabb folyamatokba is, amiért mertem bátran belelépni a tapasztalásba, és hogy mindenekelőtt magamat választottam. ✨

Ez a képzés most lezárult, s vele az útnak egy szakasza is, azonban rengeteg tanulni és tapasztalni valóm van még, melyek immár Szertartásvezetőként várnak rám! 🌀

Elköteleződtem a Női körök mellett, elköteleződtem a Szertartások mellett, elköteleződtem az utam mellett, elköteleződtem a nők segítése mellett, elköteleződtem a tanulás mellett, és elköteleződtem önmagam mellett.

Hála az útért, amin járhatok!🙏🏻💛

✨Karina✨

Szia Kedves! 🌿🌙

Hadd mutatkozzam be! Skultéty Karina vagyok, s legnagyobb szenvedélyeim az önismeret és az öngyógyítás. Lehet, hogy már találkoztunk, lehet, hogy ismerted már egy verziómat, az is lehet, hogy most találkozunk először így az online térben, bárhogy is legyen, kérlek fogadd nyitottan a történetemet:

Már egészen fiatalon érdekeltek az emberek, a társadalom, az emberi psziché, s (mostmár tudom, hogy gyermekkori mintáim miatt) kiskoromtól kezdve mindig azon voltam, hogy segíthessek az engem körülvevőknek. 😊 Ez annyira izgalmasnak bizonyult, hogy később a Corvinus Szociológia szakán végeztem 2022-ben. Mivel egy nagyon pörgős, zsizsgő ember vagyok persze nem tudtam megülni egy helyben és még egyetem alatt elvégeztem egy gyakorlatorientált coach képzést, s mellette jó pár önismereti körben/folyamatban elmélyedve dolgoztam párhuzamosan saját magamon.
A szociológia rengeteg területre adott nekem rálátást, köztük az antropológiára is, mely részben bár akkor még nem tudtam, elindított egy teljesen új világ felé, a beavatási rítusok által.

Azóta tulajdonképpen nem tudatosan, először csak megfigyelőként, majd később teljes elhatározásból immár tudva, hogy mit vállalok léptem be a szertartások világába. Hívott a sámánság, a magyar táltosh*t és annak történelme, a rítusok, beavatások, s megannyi eszköz mellyel az ember magán vagy máson segíthet.

2024-ben kezdtem az első Női szertartásvezetői képzésemet ✨ Kovács Gyöngyi Naliní szárnyai alatt, s idén tavasszal pedig elkezdtem mellé egy természeti szertartás 🌿 képzést is.
Mindkettő hétvégéről hétvégére mutatja meg nekem a beavatások és tanítások által női létem rejtett ajándékait, tanít a természettel való szimbiotikus együttélésre, s adja vissza azt az ősi tudást mely testünk s Földanya bölcsességéből táplálkozik, s melyet szépanyáink nem csak tudtak de éltek is nap mint nap.

Egyszóval kicsit más utakra terelt az élet, mint amelyeket mondjuk 5-7 évvel ezelőtt gondoltam vagy képzeltem volna önmagam számára, de soha semmilyen utat nem éreztem még annyira önazonosnak és annyira az enyémnek, mint amin most járok.

Mert az én utam az önfelfedezés, az én utam az önismereti segítés és vezetés, az én utam a sámándobolás. Az én utam a szertartások és beavatások között vezet, az én utam a múlt értékes részeinek felélesztése és őrzése, az ősi tudások óvása és továbbhagyományozása.

Az én utam, hogy az legyek akinek születtem, amit ha élek igazán boldog vagyok, s az, hogy megmutassam ezt NEKED IS LEHET! 💛

..hát ennyi lenne a történetem dióhéjban, ha érdekel még más is, szertartások, rítusok, szertűz, dobszó és egyéb varázslatok, tarts velem! 🌿🌀✨

Ölellek: Karina 🤍

Édesanyám 🤍

Hála van bennem, ha rád gondolok. Hála az életemért, hála a támogatásért, hála a szeretetért.

Édesanyám sokáig a legnagyobb példaképem volt, sok tekintetben még ma is az. Erős, határozott, szerető, megfontolt, bölcs és még sorolhatnám.

Mára azt hiszem már túlvagyok azon a korszakomon, hogy gyermeki csodálattal, istenként nézzek fel a szüleimre.
Rájöttem, hogy a példaképek sem tökéletesek.

Édesanyám sem tökéletes, de látom, minden adandó alkalommal próbálkozik, hogy jobb szülő lehessen, akkor is, ha egyik gyermeke se kicsi már. Ezt én nagyon becsülöm benne.

Édesanyám türelmes, de néha csak tűr. Mostmár tudom, neki is sokmindent kell tanulnia, pont mint nekem, de szerencsére segíthetünk egymásnak.

Édesanyám védelmez minket, még a saját érzéseitől is - ma már tudom, neki ez a technika vált be, és talán szép lassan ő is egyre többet enged ki magából, ha látja én is ezt teszem. -

Édesanyám számtalan fontos dolgot tanított meg nekem, de van pár, ami nélkül biztosan nem lennék ma itt, ahol most vagyok.

“Csináld azt, amitől boldog vagy! Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, mert akkor soha nem kell dolgoznod!” - talán ezek miatt a mondatok miatt nem féltem soha, hogy belekezdjek valami újba ami vonz és boldogságot okoz.

Folyamatosan azon dolgozik, hogy meglegyen nekem az, ami neki nem volt, kiskoromtól arra nevel engem, hogy kövessem az álmaimat.

Mindenben támogat, amit csak a fejembe veszek. Elfogad, mindennel együtt. - bár a minden néha még rengeteg védelmező kérdésbe akad -

Édesanyám túl sokat gondol rólam, néha nem lát túl az álarcon, amikor nem találkozunk. - nem hibáztatom -

Édesanyám, sokszor előbb észreveszi, mint én, ha valami nem jó nekem, de már hagyja, hogy magam jöjjek rá.

A példaképek nem tökéletesek,
az édesanyák se azok.
Édesanyám sem az.

De elfogadni és szeretni majdnem ugyanaz.

Örökké hálás az életemmel:
Karina 🤍

3. Rész ☀️

Szóval: Érdemes-e érezni?

Személyes meggyőződésem, hogy igen.

Ezt a meggyőződést pedig leghitelesebben a szakmát félretéve, személyes tapasztalataimra tudom alapozni. Arra, mennyire felszabadító volt hosszú idő után kiadni magamból a haragot, vagy a páncél terhe nélkül befogadni a boldogságot.

Megéléseim alapján összeszedtem neked pár gyakorlatias érvet is, hogy jobban megértsd miről is beszélek:

📌Érvek az érzelmek teljes megélése mellett:

- Életminőség javulása
- Olyan határok felépítése, melyek valóban téged szolgálnak
- Lehetőség őszinte kapcsolódásokra – kapcsolódásaid megszűrésére
- Pozitív érzelmek megélése, nagyobb kapacitással és időintervallumban
- Egészség, mentesülsz azoktól a testi tünetektől, betegségektől, melyek lelki alapon vannak jelen az életedben
- Egyre közelebb kerülsz magadhoz, belső egyensúly
- Nem kell tárolnod a rengeteg feldolgozatlan, megemésztetlen impulzust és az ezekből származó feszültséget



📌Érvek amellett, hogy ne éld meg az érzelmeidet:

- A negatív érzelmek nem küldenek padlóra
- Élvezheted az álarcod kényelmét, senkinek nem kell megmutatnod, hogy vagy valójában
- Olyan messze leszel magadtól, mint Makó Jeruzsálemtől, szóval nem kell aggódnod amiatt, hogy szembenézz önmagaddal
- A sok-sok impulzust mind megtarthatod magadnak
- Nem pakolod magadra mások szennyesét, szenvedését, mert nem fog érdekelni
- Élvezheted a látszólagos kontroll látszólagos biztonságát


Ezek alapján TE mit gondolsz? Van értelme adni egy új lehetőséget az érzelmek valós megélésének, és átírni a régen tanultakat?

Érezni, vagy nem érezni? – Csak rajtad áll!

Szeretettel: Karina ☀️














Kép: www.freepik.com/photos/serious-woman

Légy türelmes magaddal! 🤍

Ablak

Annyiszor néztem ezt az ablakot kívülről…

Szinte minden nap elsétáltam előtte és csak gondolkodtam, vajon milyen lehet belülről.
Idáig soha nem tettem lépést, hogy megnézzem, a csodával képzeletemben körülbélelt emeleti ablak, vajon mit tartogathat.

Most zuhog kint az eső, és én itt vagyok… Két és fél évembe telt hogy betegyem ide a lábamat, pedig közel lakom.
Számtalan lehetőségem lett volna, de valami visszatartott. Féltem, bár nem tudom pontosan mitől. Talán az újdonságtól.

Itt ülök az ablak túloldalán, már belülről, csodával bélelt aranyozott szobából nézem, hogy az egek Szürke fellegei áldásukat Pest utcáira zúdítják.

Befogadom azt a csodát, ami már rég az enyém lehetett volna, ha nem félek átlépni azon a nyavalyás ajtón, ami amúgy ki is nyílik előttem, mert fotocellás.
Egy kedves baráti noszogatás, a nyakamon lévő szakdolgozat, és 200 Ft-nyi regisztrációs díj kellett ahhoz, hogy 2,5 év nézegetés után, végre betérjek.

Tudod, az életben nagyon sok dolog olyan, mint a Szabó Ervin Könyvtár aranyozott emeleti szobája.
Kívülről nézegetjük évekig, elképzeljük milyen lehet, de nem vesszük rá magunkat, hogy belépjünk.

Ne érts félre!
Néha megéri megfontoltnak lenni és várni, de van, amikor irreleváns félelmek tartanak minket vissza a csodától.

Elgondolkodtam… ha előbb jövök, hányszor dolgozhattam, vagy tanulhattam volna már innen? Hányszor inspirált volna ez a szép, csendes, nyugodt környezet az írásban? Valószínűleg sokszor. De csak most mertem eljönni ide, amikor pár hónap múlva már arrébb is költözök.

Nem gond.

Most befogadom, amit a hely ad nekem, jelen vagyok. Jelen lehettem volna gondolkodás közben is, amikor az elfecsérelt időt számolgattam.

Így tanulok.
A sorok végére rájövök, hogy az eleje tulajdonképpen már érvénytelen. Minden csupán akkor létezik érvényesen, amikor a toll a papírhoz ér, és kanyarulatokat szántva betűket formáz a gondolatokból.
Mihelyst megszárad a tinta, az már történelem, egy múlt darabka.

Csak a jelen van. A pillanat, amikor a papír és a toll csókjában összeér a tér.

~Skultéty Karina

Emlékeztető! ☀️