Ultras Promontor

Klubhűség (4. rész)

És aki egyszer igazán megszerette ezt a klubot, az tudja:

Nem lehet csak úgy elengedni.
Nem lehet lecserélni.
Nem lehet elfelejteni.

Ezért amikor kifut a csapat a pályára, ne legyen néma a lelátó!

Emeljük fel a hangunkat a címerért!
A színekért!
A kerületért
A múltért!
A jelenért!
És azért a jövőért, amit együtt építünk!

Mert lehet változni, lehet fejlődni, lehet újra és újra felállni…

DE A BUDAFOKHOZ VALÓ HŰSÉGÜNK NEM VÁLTOZIK.

MINDÖRÖKKÉ BUDAFOK!

Klubhűség (3. rész)

És amikor a csapatnak szüksége van ránk, nem lehet kérdés, hogy ott leszünk-e.

OTT LESZÜNK.

Ha kell, rekedtre ordítjuk magunkat.
Ha kell, kilencven percen át éneklünk.
Ha kell, az utolsó másodpercig hajtjuk a fiúkat. Mert néha egyetlen erőt adó kiáltás többet ér, mint ezer szó.

Legyen olyan hangos a lelátó, hogy a pályán minden játékos érezze:

NINCS EGYEDÜL.

Minden szerelésnél legyen egy hangos üvöltés.
Minden labdaszerzésnél legyen egy bátorító taps.
Minden támadásnál legyen egy morajlás.
Minden kapura lövésnél legyen egy egész lelátó a labda mögött.

És amikor megszületik a gól…

AKKOR SZAKADJON LE A LELÁTÓ! 🔥🔥🔥

Mert azok a pillanatok maradnak meg, amikor együtt éltük át őket.

Együtt örülni könnyű.
Együtt kitartani – az az igazi klubhűség.

Lesznek hullámvölgyek.
Lehetnek nehéz időszakok.
Lehet, hogy néha hosszabb út vezet oda, ahová szeretnénk eljutni.

De mi nem hátrálunk meg.

Mert budafokiak vagyunk.

🇭🇺 Isten éltessen, Magyarország! 🇭🇺

Augusztus 20-án Szent István királyra és államalapításunkra emlékezünk. Legyen ez a nap a nemzeti összetartozás, a büszkeség és a közös jövő ünnepe!

❤️🤍💚 Hajrá Magyarország! Hajrá Budafok! 🔴⚽

Klubhűség (2. rész)

Ott vagyunk a felemelő pillanatokban, amikor egy budafoki gól után megőrül a lelátó.
Ott vagyunk a küzdelmes mérkőzéseken, amikor a srácoknak minden egyes méterért meg kell harcolni a pályán.
Ott vagyunk a fájó vereségek után is, amikor legszívesebben csendben hazamennénk. De ott maradunk, és ha kijönnek hozzánk a fiúk, pár szóval megvígasztaljuk őket.

És másnap ugyanúgy felvesszük csapatunk színeit.
Ugyanúgy kimondjuk dacosan: Hajrá Budafok!
És ugyanúgy várjuk a következő meccset.

Mert nem az eredményhez kötődünk. Egy klubhoz kötődünk. Ez egy olyan klub, amelyhez történetek, emlékek, barátságok, családok és generációk kötődnek.

Lehet, hogy a pályán tizenegy ember küzd Budafokért.
De amikor megszólal a síp, mögöttük ott áll mindenki, aki valaha szorított ezért a címerért.

Ott vannak azok, akik már évtizedekkel ezelőtt ugyanerről a lelátóról biztatták a csapatot.
Ott vannak az apák, akik először hozták ki a gyerekeiket.
Ott vannak a fiatalok, akiknek ma már ez jelenti az otthont.
Ott vannak azok, akik esőben, hidegben, napsütésben ugyanúgy elindulnak a meccsre.

Ez a mi közösségünk. Ez a mi második családunk. Ez Budafok.

Isten éltesse nagyon sokáig Tiszteletbeli Elnökünket Jakab János urat !!!

Klubhűség (1. rész)

Vannak dolgok az életben, amiket nem lehet megmagyarázni. Nem lehet számokkal, tabellával, eredményekkel vagy statisztikákkal leírni.

Ilyen a klubhűség.
Ilyen az, amikor a címer láttán megdobban a szíved.
Amikor meghallod a stadionból kiszűrődő hangokat, és már tudod: otthon vagy.

Nekünk ez a Budafoki MTE.

Nem azért vagyunk itt minden héten, mert nálunk mindig minden tökéletes. Nem azért, mert nálunk játszanak a legdrágább sztárjátékosok.
Nemcsak akkor állunk a csapat mellett, amikor győztesen hagyja el a pályát.
Nem csak akkor éneklünk, amikor könnyű minden.

A klubot nem csak a jó időkben kell szeretni. A klubot mindig kell szeretni. Nem divatból. Szívből. Szenvedélyesen.

A múltat lezártuk, nem rágódunk rajta, csak az új kihívásokra koncentrálunk. Csak ez a hozzáállás vezethet előre az utunkon.

Újra fel kell építenünk magunkat, meccsről meccsre, győzelemről győzelemre. Nem lesz sétagalopp. Nem lesznek könnyű mérkőzések, és nem lesznek lebecsülhető ellenfelek sem. A harmadosztályban is minden csapat a győzelemért lép pályára minden egyes mérkőzésen.

Rajunk kívül legalább 2-3 csapat tűzte ki célul a feljutást. Nálunk ez ugyan nem lett kimondva, de a szurkolók többségének ez az elvárása. Ez tény. A budafoki szurkolótábor pedig minden meccsen éhes a sikerre.

A pályán harcoló labdarúgóknak adjuk át az összes energiánkat, hogy a srácok kivívják a győzelmet minden mérkőzésen. Ne azt érezzétek, hogy terhet rakunk a vállatokra! Úgy fogjátok fel a szurkolásunkat, mint egy plusz erőt adó, kiapadhatatlan forrást, amelyből bármikor meríthettek, amikor úgy érzitek, hogy a fáradtság lassítja a lábatokat.

Ti vagytok a jövő! Most ti vagytok a Budafoki MTE, az a csapat, amelytől a lelkes publikum azt várja, hogy minden mérkőzésen a tudása legjavát nyújtsa.

És mi hiszünk benne, hogy együtt újra feljutunk oda, ahová tartozunk.

Ti és mi. Közösen. Együtt az NB III-ban, együtt vissza az NB II-be!

Hajrá Budafok! ❤️🖤

Egy pont a Balaton-parton

Szombat délután Siófok felé vettük az irányt, hogy a lelátóról segítsük a fiúkat a szezon negyedik bajnokiján. Meccs előtt kicsit kóvályogtunk a környéken, páran ügyesen be is alapoztak. A belépés ingyenes volt, és elég masszív budafoki különítmény gondoskodott a remek futballhangulatról. A kánikula ezúttal sem könnyítette meg sem a pályán lévők, sem a lelátón állók dolgát, de aki ott volt, az ezúttal is megtette, amit lehetett.

A pályán egy küzdelmes, helyenként igencsak izzadságszagú mérkőzést láthattunk. A mieink kezdték aktívabban a találkozót, akadtak is lehetőségeink, de a kapu előtt ezúttal nem jött össze az áttörés. A második félidő végén mindkét oldalon voltak lehetőségek, de végül egyik csapat sem tudott betalálni.

Nem ez volt az év mérkőzése, de egy pontot legalább hazaviszünk, ráadásul ismét kapott gól nélkül zártunk. A csapat ment előre, küzdött, mi pedig tettük a dolgunkat a lelátón. Ízelítőt adtunk, hogy milyen a budafoki hangulat, az egyik biztonsági ember is megdicsért minket, ami azért is nagy szó, mert a hazai lelátók egyik legendás arca volt. Zengtek a dalaink, lobogtak a zászlóink, repkedtek a poénok, emlékezetes, vidám délután volt.

A két győzelem után most egy döntetlen jött, de a szezon hosszú, a munka pedig megy tovább. Mi pedig ugyanúgy ott leszünk, ahogy eddig is. Együtt, bárhol, bármi áron!

Hajrá Budafok! 🔴⚫️

Melegít a csapat, készülünk a meccsre
Mindenki tudja, hogy hosszú lesz az este
Két szín számít nekünk csak, a piros és a fekete
Együtt van a banda, Budafok serege!

"Meccsnap" (Ultras Promontor Band)

Holnap irány Siófok!

Szombaton újra pályán a BMTE! 🔴⚫️
17:30-kor a BFC Siófok otthonában folytatjuk az NB III-as bajnokságot.
Strand, balatoni hangulat, majd meccs – kell ennél jobb szombat?
A belépés ingyenes!
Vigyük el a Balaton-partra is a szerdai budafoki hangulatot!
Mindenki Siófokra! Hajrá, Budafok!

Az első nap, ami igazán a szurkolókról szólt Budafokon

Három hónap után lépett pályára újra a BMTE Sporttelepen szeretett csapatunk. A második fordulóban a pécsi egyetemi focicsapatot fogadtuk – a múlt héten elhalasztott mérkőzést most pótolták.

Már az érkezéskor érezni lehetett, hogy különleges nap vár ránk. Nagyszerű érzés volt újra látni a régi arcokat, Bálint pedig római sisakban, buborékfújó játékmegafonnal fogadta az érkezőket, így a jó hangulat eleve garantált volt.

Aztán megszólaltak az Ultras Promontor Band dalai a klub hangszóróiból. Nehéz szavakba önteni, mit jelentett ez nekünk. Egyszerre voltunk boldogok és büszkék. Hálás köszönet a klubvezetésnek és az új social media csapatnak, hogy ilyen pozitív lépésekkel építik újra és erősítik a kapcsolatot a szurkolókkal, akik a harmadosztályban is hűségesen követik a csapatot.

Lélekemelő pillanat volt, amikor a mi megzenésített dalainkra vonultak ki a csapatok a pályára. Megható volt átélni, hogy az a sok energia, amit ebbe fektettünk, ilyen formában tér vissza hozzánk. Nekünk ez sokkal több egyszerű zenénél vagy szurkolásnál: a szívünk dobog azért, amit csinálunk. Éppen ezért rengeteget jelent ez az elismerés szeretett klubunk részéről.

Az első félidő nagy küzdelmet hozott a pályán, de találat ekkor még nem született. Érezni lehetett azonban, hogy ha megszerezzük a vezetést, onnantól már nem engedjük ki a győzelmet a kezünkből.

A szurkolásunk is erőteljesen indult, ám a nagy meleg hamar megnehezítette a dolgunkat. Kevesebb oxigénhez jutottunk, gyorsan kifulladtunk, így több szünetet is kellett tartanunk, mert alig kaptunk levegőt. Tisztelet mindkét csapat labdarúgóinak, hogy ilyen körülmények között is végig helytálltak a pályán.

A második félidőben aztán Rehó Bálint és Lauri góljaival eldöntötte a mérkőzést a Budafoki MTE. A hazai lelátó végre önfeledten ünnepelhetett.

Fantasztikus érzés volt, hogy a gólok után is az Ultras Promontor Band CD-ről ismert dalok harsantak fel. A hangulat pillanatok alatt újra a tetőfokára hágott, a hálás közönség pedig minden egyes pillanatot kiélvezett.

Szép volt, fiúk!

Jó érzés volt újra a mosolygó focistáinkkal pacsizni a kerítésnél, Sanyi bácsi pedig ismét elkészíthette a közös, csapat–szurkolók fotót. Ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes csinálni mindezt.

Csodálatos nap volt. Köszönjük!

Szombat délután három év után újra Siófokra látogatunk. Reméljük, sokan választják ezt a mérkőzést hétvégi programként!

Hajrá Budafok!