MBAH - Mountain Bike Action Hungary

Wende Cragg, aki kamerájával végig fotózta a mountain bike születését, könyvének bemutatója 2025. december 6-án lesz (a könyv már rendelhető).

Remember this piece of MTB history?

Think I have found a replica manufacturer.

Stay tuned

1993. október

A bicaj repül. A többi teljes telóssal ellentétben a Mantis Pro Floatert crosscountry, hétköznapi, és terepbikás használatra tervezték. A Mantis nem csak downhill bicajt akart.

A telók szempontjából a gép kemény és merev. Az egy darabból álló teleszkóp forgópontjai közvetlenül a hátsó papucs felett elkülönítik a fékezőerőt a teleszkóptól, és csökkentik a torziós hatást. A Mantis célja az olyan aktív teleszkópos rendszer létrehozása volt, amely minden második generációs trükköt felhasznál.

1) A merev, "oversize" alu lengőkar egyenes csöveket használ a nagyobb erősség elérése érdekében.

2) A lengőkar a nagy fogaskerékkel egy vonalban fordul, hogy semleges, nem "biopace"-es pedálcsapást biztosítson nagy sebességnél.

3) A hátsó forgópont lehetővé teszi, hogy a teló az összenyomódáson kívül más irányba ne mozduljon el. Cunningham jó haverja a telókat tervező Horst Leitnernek, ezért tudott Cunningham - részletes információkat szerezni a " Horst Link"ről.

4, A munkahengeres, nitrogénes teleszkóprendszer látja hasznát az Eibach-féle spirálrugó lineáris összenyomodásának. (Dr. Z.-ül: tök jól működik ez az izé.)

5) A Pro Floater erénye, hogy ez a telós rendszer (a MacPherson-féle) az elmúlt3 szezonban bizonyított már a NORBA versenyeken. Működik, a színen marad, és szabvánnyá válik a közeljövő telós rendszereinél.

MILYEN TUTI?
Úgy tervezték, mint jól használható cross country bicajt, és egy álom! Kezelhetősége felülmúl minden űrszekeret, arra megy, amerre irányítod, egy automata pilóta kormányzási stílusával tartja az irányt.

Ha kivennéd a telót, és helyébe vasrudat tennél, a Mantis Pro Floater azonos lenne a mantis XCRrel, amihez hasonlóval a legtöbb telós gép nem dicsekedhet. Mint merev gép, a Mantis XCR évek óta a hegyikerékpárok csúcsa.

Ha levennéd a telót, a Pro Floater akkor is szuper lenne. (Bár butaság lenne kihagyni a Pro Floater telóját, főleg ha már kifizetted.) A MacPherson - féle telós bicajok közül kétségtelenül a Mantis van a legjobban kifejlesztetve. Kezelhetősége szinte hibamentes.

A váz kétszer olyan jól nyeli el a bukkanókat, döccenőket, árkokat, hepéket és hupákat, mint a többi gép, és továbbra sem tér el az egyenestől.

NEKED VALÓ?
A teleszkópos bicaj nem mindenkinek jó, és az aktív telós gép tekeréséhez nélkülözhetetlen tudás megszerzése a tapasztalt versenyző számára is több hetet vesz igénybe. Ha valaha elgondolkoztál, hogy mi is a teljes telós MTB, akkor a Mantis Pro Floater lesz az...

A Mantis nemcsak a legjobb teljes telós MTB azok közül, amiket kipróbáltunk, hanem minden idők legmenőbb bicaja. Ha az olvasottak után kedved szottyant egy mantisra vedd fel a kapcsolatot velünk. Jelszó: MANTIS.

1993. október: poszteren a Mantis Pro

1993. október
Mantis Pro Floater teszt - folytatás

kiegyensúlyozott. A fejcső szöge 70,5 fok, az ülésvázcsőé 73 fok. A váz egyedi, rogyasztott felsőcsöve két funkciót tölt be: egyrészt csökkenti az átlépési magasságot, így a kerékpáros a legvadabb helyzetekben is szabadon mozoghat, másrészt a felsőcsövet egy irányba hozza a hátsó teleszkóppal, így az erő ezen a vonalon megy végig.

A vázkeret és a lengőkar túlméretezett (oversize) 6061 alucsövekből készült, így lett az egyik legmerevebb tteljes telós bicaj a Mantis. A túlméretezett (Oversize) alu tökéletes anyag a teljes telós gépek készítéséhez. Fantasztikusan merev, meglehetősen könnyű, ezzel megbízható alapot biztosítva a teleszkóp alkatrészeinek működéséhez. A támvilla könnyű, hőkezelt cro-moly cső, króm bevonatú.

Megbízható telótervezés: Az MBA tesztelői csak egy maroknyi olyan telós bicajt találtak, amelyek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Nem meglepő, hogy az öt közül négy ugyanazokat az alapvető telótervezési elemeket használja. A Mantis Pro Floater, a Mongoose Amplifier, a Pro-Flex 953 és a Rocky Mountain Edge mind a MacPherson Strut-féle nyeregrudat használják, a " Horst Link" forgópontot a hátsó papucsnál, és így a terepen fellelhető legaktívabb teleszkópot.

Minőségi lengéscsillapító: A Pro Floateren található Noleen teló valójában egy munkahenger és egy dugattyú, ami nitrogén töltésű, külső spirálrugós, a motorokon látható teleszkóp kicsinyített változata. A 335 gramm súlyú, alutestű teló rendelkezik a legjobb csillapítással az összes közül. A tesztelők úgy érezték, hogy a visszarúgás lágyabbá vált. Összet***ebb, mint a Pro-Flex mikrocellás habja vagy a Mongoose és a Rocky Mountain olajos teleszkópja, de összetettsége elsőrangú formát nyújt.

A bicaj: Az általunk tesztelt Mantis Pro Floater Rock Shox Mag 21-es telós villával érkezett, benne 6 cm-es hosszúutas készlettel és 6 cm nagyságú hátsókerék-elmozdulással. Igen kevés kikönnyítési trükk felhasználásával - nincs titán. A Mantis nem épít teljes kerékpárokat, de 3 különböző váz-villa szerkójuk van: az egyéni megrendelésre készített, merevvázas XCR (amit csak NORBA versenyzők külön kívánságára teljesítenek), az alumínium "Monocoque" Flying V (amit szintén kézzel készítenek a Mantis gyárában) és a "tömeggyártásban" készülő, teljes telós Pro Floater.

AMI NEM TETSZETT
A legnehezebb dolog a Mantis esetében a beszerzés. Attól függ, évente hány darabot van kedvük csinálni, ami lehet mindössze 200 darab is. A Pro Floater sikere rákényszerít***e a Mantist, hogy megtalálják a módját az igények kielégítésének. Azért, hogy sikerüljön elérni a klasszikus kereslet-kínálat egyensúlyt, a Mantis megegyezett Linn Kastannal (a Redline villaféle híresség), hogy gyárukban készítsék a Pro Floater vázkeretét és lengőkarját, míg a Mantis az összeépítésre, a csapágyazásra, a maratásra, a hőkezelésre és az össszeállításra összpontosít (emellett kézzel készítik az XCR-t és a Flying V-t). Ne úgy gondolj a Pro Floater gyártására, mint ahogy a taiwani készítésű Fisher, Ritchey vagy egyéb márkájú bringáknál gondolsz. A Mantis számára a termelt mennyiség csak 100 darabot jelent. A Mantis XCR, a Flying V és a Pro Floater modellekből évente összesen 400-nál kevesebb készül. A Pro beszerzése "93-ban képtelenség.
A Pro Floater 12 kg súlyával nem olyan könnyű, mint más teljes telós gépek. Szeretnénk, ha fél kilóval könnyebb lenne, de csak túléljük valahogy 12 kg-os súlyát, amikor sok merev vázas ennél nehezebb.

EZ A LEGJOBB?
Ez a legtutibb telós gép? Ha az aktív telós bicajokról van szó, akkor az MBA/ MBAH tesztcsapata szerint igen. A Mantis kezelhetősége és a csúcsszuper hátsó teleszkóp megédesíti a kerékpározás élményét. Nem izeg, nem mozog, nem billeg, nem remeg, nem habozik, akármilyen gyorsan száguldoznak vele.

A talján Andrea Balli sem szégyenében bújt a bringája mögé. Az EB-n downhill számban szerepelt, de nem csak Dave és Dr. Z. véleménye az, hogy érdemes a bicajt kipróbálni cross-country-ban is.

Az aluvázas Flying V még olyan összetett igénybevetélnél is állta a sarat, mint a platón történő álldigálás.

A talján Andrea Balll sem szégyenében bújt a bringája mögé. AZ EB-n downhill számban szerepelt, de nem csak Dave és Dr. Z. véleménye az, hogy hogy érdemes a bicajt kipróbálni cross-countryban is.

MANTIS "PRO FLOATER"
A VILÁGON A LEGJOBB TELJES TELŐS MTB: MESE VAGY VALÓSÁG?

1993. október

A FORMA 1-ES HEGYIKEREKPÁR
A hegyikerékpárokat készítők mindig is vagányságukról voltak híresek. Sajnos a 10 évvel ezelőtti vagányok mostanra bürokratákká váltak. Nincsenek régi lázadók, csak unalmasak, gazdagok vagy halottak vannak, egy kivétellel_ Richard Cunningham, a Mantis Híressége.

Richard Cunningham karriert változtat, az amerikai Action főszerkesztője lett. Richard az egyik leghíresebb vázépítő és tervező. A többi nagy történelmi alakkal említhető egy napon, olyanokkal, mint Tom Ritchey, Joe Breeze, Gary Fishér and Chris Chance.

Az utóbbi 10 évben a folyamatosan újított. Ők voltak azok, akik a szokásos, versenykerékpárokról mintázott felsőcsövet megnyújtották a hegyigépeken. A Mantis fejleszt***e ki az XCR "composit" vázat, ami alu első háromszöghöz cro-moly hátsó tagot szerelt, amit később sok más gyártó is koppintott

A Mantls népszerűsít***e a széles körben használatos emelt láncvillás bicajokat, Cunningham tervezte a híres Nishiki Alient 1988-ban.Ők voltak azok, akik a Maserati típusú kétcsövesen keresztezett X vázat készítették, kis átmérőjű cro-moly vázcsövekkel.

A Mantis épít***e meg a legsikeresebb alu monocoque vázas (lapokból készített szögletes Y formájú váz) bicajt, a Flying V-t. Ez a cég készít***e az első hosszú utas, nagy elmozdulású készletet a Rock Shox telós villákhoz.

Felkutatták a svéd lengéscsillapítókat készítő óriás az Ohlins amerikai képviseletét, és rábeszélték őket a csúcstechnológiát képviselő telós villák gyártására, amiket most a GT, a Nishiki, a Rad One, a Mantis és egyéb bicajokon használnak.

A Mantis tervezte meg a Derby cég számára (a Nishiki, a Haro és a Raleigh cégek tulajdonosa) a Nishiki FS-2 és FS-3 teljes telós gépeket.

A Mantis épít***e John Tomac teljes telós prototípus downhill bicaját a "93-as szezonra és ők készítik a nevezetes Pro Floatert is.

MI A PRO FLOATER?
Az Európa-bajnokságon volt szerencsénk kipróbálni a Mantis Pro Floatert. A legtöbb MBA-tesztelő által a legjobbnak kikiáltott teljes telós gép - a Mantis Pro Floater - azzal érdemli ki hírnevét, hogy egy csomagban sikeresen egyesíti a terepre kiválóan megtervezett vázgeometriát a kiváló minőségű teleszkóppal és a legendás hírű kerékpár tervezéssel. Az Eb-n végzett tesztünk szintén ezt erősíti meg, olyan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Terepgeometria: A Mantis geometriáját a legtöbb bicajos a legtutibbnak tartja, mert nagy sebességnél is stabil, könnyen kormányozható, és

1993. október

MBA: Mi a véleményed a 28, 32 és 36 küllő különbségeiről? Melyik praktikusabb, és milyen keveset használhatsz?
John: A megfelelő válasz a fűzéstől függ. Általában úgy találtuk, hogy 32 hátul és 28 elől mindenkinek megfelelő. Lehetőségeidhez mérten azt mondanám, hogy a 60-80 kg súlycsoportban mindenkinek jó. Ha csak lejtmenetben veszel részt, 36 küllő nem lenne rossz ötlet, de 32 is elmegy. Dave Cullinan is 32-t használ.

MBA: Szerinted a teljes teleszkópos bicajokba kevesebb küllő kell?
John: Nem, nem így gondolom, mert keményebbet ütődsz, mint általában szoktál. A kerekek valójában többet kapnak, még telóval szerelve is. Fontos, hogy a tényeket vegyük figyelembe a kerék kiválasztásakor. A kerékpár képességétől és súlyától függ sok minden, így mi megpróbálunk olyat építeni, ami megfelel az egyénnek.

MBA: Milyen tapasztalataid vannak a Mavic kerámiabevonatú felnikkel? .
John: Tetszenek. Fékezőfelületük jobb, mint a csupasz felületű felniké. Mivel drágák, nem olyan népszerűek, mint ahogy én azt elképzeltem. Inkább legyen valakinek 2-3 párhagyományos felnivel szerelt kereke, mint 1 pár szupermenő, tuningolt cucca. Ha meg tudja fizetni, a versenyző gondolkozhat azon, hogy legyenl-1 pár kereke a cross-country, a lejtmenet és a hegymenet versenyekre. Csak meg kell nézni az országútisokat, mindenre van kerekük: dimbes-dombos versenyre, időfutamokra, ami pocsék utakon megy, és öreg, egyszerű edzésre használatosak.

MBA: Ha megnézzük a felnik oldal falát, mit figyeljünk meg alaposabban?
John: Jó, széles fékezési felülettel megáldott felnit kell keresni. Részemről én a lapos fékfelületű felniket kedvelem, de néhány konkáv is jól működik.

MBA: Van-e előnye az aerofelniknek a boxszal szemben?
John: A hegyikerékpározásban szerintem nincs igazán, mivel létezik jó néhány erős aero felni. A baj az, hogy jó adag fékezési felület elveszik, mert az aero felni valójában országútra való. Manapság úgy néz ki, hogy a felnik vastagabbak a régieknél. A szélesebb felnivel alacsonyabb nyomásra pumpált gumikat használhatsz, és nem kell izgulnod, hogy a gumi lecsúszik.

MBA: Milyen nyomást ajánlasz a gumikba, és ez hogyan fogja befolyásolni a felszerelést?
John: A legtöbb embernek 40 felettit ajánlanék. A nagyobb nyomás nem ront a felniden, de kicsit többet dobálódsz. Jobb, ha távol tartod magad az alacsonyabb nyomástól, mert emiatt beütődhet vagy laposodhat a felnid.

MBA: Mi a szögletes felni, és mi a legjobb felnimegoldás?
John: A szögletes felni 3 oldalú, tetején és oldalán csúcsos. A legjobb felniforma a duplafalú csúcsos. A keréképítéshez előnyben részesítem a duplafalút az aeroval szemben. Úgy tapasztaltam, hogy a szögletes felni rugalmasságát a legtöbb kerékpáros kedveli.

MBA: Milyen erősségbeli különbség van az illesztett és a hegesztett felnik között?
John: A hegesztett felni nem jön szét,bár az illeszt***ek sem rosszak. Attól függ, milyen súlycsoportba tartozik a felni.

MBA: Van-e különbség a gyűszűs (szemes) és a hagyományos felnik között?

John: Szeretem a Sun felniket, azokban nincsenek szemek. A szemek miatt könnyebb centírozni, és nem engedik elrepedni a felnit. Néhány régebbi felnin, ahol a szemek lyukai nem kerekek, az alu küllőanyák megrepedhetnek. A Mavic-nak van 231-es, szemes felnije, míg a Sun szemnélküli. Mindkettő súlya 410 gramm, és kb. ugyanolyan erősek. Megint csak a kerékpáros képességén múlik a dolog.

MBA: Milyenek a titánküllők?
John: Építettünk már ilyennel kereket; szeretem használni, ha könnyű versenyzőről van szó. Nálam még nem mentek tönkre, de nagyon könnyű túlszorítani őket, mert más érzés velük építkezni. Mivel a titán rugalmas anyag, lehet, hogy lazának érzed a küllőket, pedig valójában szorosak.

MBA: Mi a különbség a réz és az alu küllőanyák között?
John: Sok kereket készítünk aluanyával. Amíg úgy építjük őket, hogy a küllők az anyába teljesen bele vannak csavarva, addig nincs gond. Ha nagyobb erő és hosszabb élettartam után vágyódsz, használj rézanyákat. Az aluanyákkal - kerekenként kb. 56 grammot spórolsz meg.

MBA: Látsz-e közeledni valami világ rengető újdonságot a keréképítésben?
John: Nem igazán. A küllőknél az acél a leghasználhatóbb. Ha a fémipar annyit változik, hogy túllépi mostani jellemzőit, akkor talán igen. Nem hiszem, hogy a felnik változni fognak. A szögletes felnik jók bizonyos területeken, és az aerofelnik is elterjedtek. A teleszkópos agyakon még fognak javítani. A jövőben kevésbé lesz rugalmas tengely, és a kontraanyák támasztófelületeit növelni fogják.

MBA: Ha a pénz nem lenne kérdés, milyen lenne a csúcs, a legjobban használható MTB kerékszett?

John: Ez nagyon nyitott kérdés; attól függ, mit akar, és mire van szüksége a kerékpárosnak. Eddig az olyan cégek, mintpl. a Nuke Proof, a Ringlé, ésa TNT készítenek nagyszerű agyakat. A White Industries agyak eszméletlen jók. A küllők közül a DT-t szeretem. A Mavic és a Sun felniket azért kedvelem, mert az évek során szerencsésen jártam velük. Amikor megkapod őket, tökéletesek. ...

MINDEN, AMIT TUDNI AKARTÁL A KEREKEKRŐL
...de soha nem merted megkérdezni!

1993. október

Riport John Kovachival, a kerekek mesterével

Ha megállsz, és belegondolsz, kiderül, hogy amennyire egyszerű egy kerék, annyira fontos és nélkülözhetetlen része a bicajnak. Küllőkből, felnikből, agyakból és gumikból áll. Akkor miért van az, hogy amikor a mezei (hegyi) vásárló bemegy a kerékpárboltba, hogy kereket építtessen, meglepetés éri? Húzott küllőket kérsz? " Három vagy négy keresztes fűzést akarsz? Legyen esetleg radiális?

A fűzés mellett az építőnek és a vevőnek meg kell fontolnia, hogy milyen felnit akar, és az agyak küllő lyukainak magasságát, valamint a küllők hosszát és a küllőanyák típusát. Elég, ha annyit mondunk: . nagyobb durranás a keréképítés, mint azt az egyszerű bicajos gondolná.

John Kovachi mester keréképítő. Az utóbbi 17 évben 65 ezer pár kereket épített, Dave Cullinantól a legjobb BMX csapatokig bezárólag. Ráadásul John BMX és országúti kerékpárosokat is szponzorál. Lakóhelye a Georgia állam

TÁBOROZÁS, PIHENÉS ÉS EGYÉB "NYALÁNKSÁGOK

1993. október

Sajnos (hál istennek), vége a nyárnak. Mindenki elszámolást készít magában az elmúlt hónapokról, hogy merre járt, mit csinált, min kellene változtatnia ahhoz, hogy a jövő évben jobb legyen egy kicsit.

Gondolom, sokan voltak táborozni fönn a hegyekben. Ez nagyon jó dolog, sok szervezést igényel, főleg, ha nagy létszámú csoport utazik, próbálnak végig terepen maradni, nem nagyon érinteni műutat és lakott települést.

Ha véletlenül ilyen tábort szeretne valaki csinálni jövőre, adok néhány jó tippet hozzá:
- Először vizsgáljuk meg azt, kik jönnek, milyen korosztály, mennyire jártasak a kerékpározásban. Ettől függ a napi megteendő kilométerek száma.

- Ezt tudva, kell ki keresni a megfelelő helyet. A bázispontok olyan helyen legyenek, amit eső esetén is rövid, könnyen járható úton lehet megközelíteni. Eshet is, de ha nem, akkor lehet "kacsázni" az erdőben.

- A táborhely legyen turistaház, ahol lehet fürödni, van benne főzési lehetőség, mert általában TŰZGYŰJTÁSI TILALOM van, így az erdőben eléggé kockázatos főzni. Zuhanyozni pedig szeret az ember, és nem mindenki éri be a jéghideg forrásvízzel.

- A szállásnál gondolni kell arra, hogy jó sátor és meleg hálózsák legyen. Sajnos vannak, akik nem tudnak a földön aludni. Szállásunk legyen olyan, hogy a napi tekerés után mindenki jót tudjon aludni. A kialvatlanság veszélyes lehet!

- El kell dönteni, hogy a társulat teljes felszereléssel utazik, vagy csak az elemózsiát viszi magával. A teljes cucc sok gondot okozhat, kevesebbet lehet menni vele, de a túra igazi nomád jellegét biztosítja. A másik variáció az, hogy kísérőautó viszi a csomagot. Ügyelni kell, hogy a Nemzeti Park, TVT és az erdészet területeire behajtási engedély kell a kocsinak, amit nem árt előre beszerezni.

- A legfontosabb dolog: A KAJA. Mit, mikor, mennyit és mennyiért? Ez a négy legfontosabb kérdés. Mennyiért? Ha van kísérőkocsi, ami naponta megy az áruért, akkor a diszkontban érdemes előre megrendelni, még az árból is lehet alkudni.

Érdemesebb magadnak főzni (csak kell egy jó szakács), mivel így nincs az árakon a vendéglátóiparban szokásos 100-200%-os haszon. Mikor? Minimum napi 4-5 alkalommal, és ebből egy mindig meleg legyen.

Fontos a reggeli, indulás előtt. Útravalónak az ebéd általában hideg kaja és, ami menet közben elfogy. Megérkezéskor kiadós estebéd melegen ennek ellenére lefekvés előtt még lesz, aki enni kér. Mennyit? Sokat, mert mindenki szeret enni.

Fizikai megterhelés után meg pláne az átlag felett eszik mindenki. Legyen mindig tartalék, akkor nem érhet meglepetés. Mit? Mindenfélét, de a nehéz gulyásoktól a megterhelt gyomor és a fáradt test lehet, hogy meg akar szabadulni! Vigyázni kell, a vegetáriánusok se haljanak éhen, és nem mindenki szeret egy héten át sertésmájkonzerven élni.

- Jó, ha ismerjük a környék erdőkezelőjét, és magunkkal csaljuk, biztosan tud néhány jó dolgot mondani, . és nem lexikonból, hanem fejből, érdeklődéssel és hozzáértéssel, amivel emelheti a túra fényét.

- Környezetünkre mindig ügyelnünk kell! Vigyázni a növényekre, az útra, a táborhelyre. Mindig tartsunk rendet magunk körül. Fontos, hogy becsüljük és tiszteljük a forrásokat. Az a víz mindig tiszta, és felüdülést nyújthat a fáradtaknak.

- A kullancsokat nem kell senkinek bemutatni. Jó dolog a kullancs elleni védőoltás, nem árt ha a tábor résztvevőinek a sorozatból legalább kettő megvan. Ez sem véd mindenféle, a kullancsok által terjesztett kórtól, ezért érkezéskor alapos kullancsvizitet kell tartani mindenkinél.

Nem reklámozom a darazsakat sem, igen nagyot tudnak csípni. Ezeken a fajokon kívül bőven akadnak veszélyes állatok és növények is a természetben, amelyek puszta érintése is okozhat bőrallergiát, vagy élelmiszerrel a testbe jutva, gyomorgörcsöt, hasmenést és egyéb kellemes meglepetéseket.

Vigyázzunk! A kocamontisok szép lejtőt látva szeretnek meggondolatlanul meglódulni, száguldozni. Elég egy rossz nyom, és már repül is az illető. Ilyenekre gondolva nem árt elsősegélycsomagot is vinni.

Ezek csak apró dolgok, de hiányuk, vagy a nem megfelelő körültekintéssel történt szervezés elronthatja a táborozás örömét. Sok sikert mindenkinek a jövő évi csavargásokhoz. Érdemes elmenni táborozni, felejthetetlen napokat, órákat élhet át az ember, amikor a természet csendje, tisztasága veszi körül.

ORFŰ-OB
Fotók: Lópici Gáspár az utca hírmondója

1993. október

Az ob futamsorozat 7. fordulóját Orfűn, Pécstől nem messze rendezte a Pedál MSC, augusztus 15-én. A nyájas olvasók biztosan unják már, hogy a versenyek színhelyeiről felfokozott jelzőkkel ömlengek. A helyszín méltatását ezúttal szívesen kihagyom, így e témáról talán elég annyi is, hogy a Mecsek ezen részén el tudnék tölteni néhány napot versengés nélkül is.

Az esemény helyszínét miután a környező parkolók legnagyobbikánál elintéztük a szállást és kaptunk némi információt könnyen megtaláltuk. Itt már előre kijelölt pálya várta a verseny előtt érkezőket. Nevezni viszont már csak az ob napján lehetett, ráadásul a helyszíni nevezés összege is inflálódott, ugyanis a kiírt 400 Ft helyett 500-at kellett fizetnünk, arról nem beszélve, hogy az előnevezés feltételei és az erről szóló információk némileg hiányosak voltak.

Érdekes, hogy háromszöget zárt be madártávlatból, csak ezek a pontok elég messze voltak egymástól, valamint egy szép tó is volt közöttük. A verseny napját elég furcsa jelek előzték meg csapatom számára. Pécs külvárosában történt az első, itt ugyanis egy kedves úriember néhány méterrel az MBAH limuzinja előtt markolójával felszedte a betont. Kijelölt szálláshelyünkre nem sikerült bejutnunk, majd amidőn nyugovóra hajtottuk megfáradt fejeinket, egy idősebb hölgy nyitott ránk, s míg leesett állal figyeltük, kimászott az ablakba, és irdatlan, gyere le!! kiáltásokkal próbálta a közeli fáról lecsalogatni kedvenc cicáját. Maga a viadal balatonalmádi stílusban, felvezetéssel kezdődött, majd a déli napfény simogató sugarai segítségével vághattunk neki 7,6 km-es köreink leírásának. A pálya megdöbbentően hasonlított az egy héttel korábban, Mátraalmáson megrendezetthez (lásd 6. oldal). Bár hosszú mászásra alkalmas hely itt sem volt, a szűk ösvények a rögös, köves, esetenként homokos talaj próbára t***e a versenyzők technikai tudását. Közismert barátom, Feró a célban kijelent***e (mielőtt kidobta a rókabőrt), ennyit még sehol sem kellett váltania. És hiába, hogy szégyen a futás, itt bizony néha hasznos volt. Nem gyors pálya,de olykor meglepődtem azon, hogy lehet ilyen "kevés" kapaszkodás után ilyen sokat "gurulni". Ez főként annak köszönhető, hogy a reumaközömbösítő, vérkeringést serkentő, éles kanyarokkal fűszerezett lejtmenetek nem adtak esélyt sem féktelen száguldásra, sem a happy-bike stílus kibontakoztatására. Épp ellenkezőleg, mivel "pihenésre"alkalmat adó szakaszok legfeljebb az emelkedőkön felfelé akadtak volna (ha a bicaj magától ment volna) a verseny egész ideje alatt teljes koncentrációra volt szüksége annak, aki kerékpárját lábon kívánta elhagyni. A pálya jól ki volt jelölve, a veszélyesebb részek táblákkal is. Menet közben vizet is kaptunk, az, hogy az utolsó körben már nem maradt a hőségnek tudható be. Jó volt az is, ahogy az egyik locsoló tömlővel felszerelt rendező, kérésre jól leslagolta a küzdő feleket. A toalett hiányának viszont itt is a környék itta meg a levét, nem beszélve a látványtól megdöbbenő, bokrok közül kikandikáló helyi lakosokról. A versenyt megelőző vacsora viszont követendő példa lehet az elkövetkezendők számára. Nem utolsó dolog, ha az ember a pályán kívül is találkozhat az ellenfeleivel.