08/03/2022
A krízis: a régi vége, az új kezdete.
Életünk során mindannyiunknak megvannak a maga krízisei, ahogy a történelemben is. A krízis káosszal jár, veszteséggel, fájdalommal. Valami régi elmúlik végérvényesen, visszafordíthatatlanul. És az így létrejött űrben tud kibontakozni valami új. A krízis, a káosz a régi számára a véget jelenti, az új számára a lehetőséget, a tavaszt, a kezdetet.
Ha a nagy egészet látjuk, felfigyelhetünk rá, hogy a káosz tulajdonképpen az ősz-tél-tavasz objektív váltakozása, magától is megtörténik, ez a természet, a világ rendje. Az emberi élet, és a szervezetek, társadalmi rendszerek életének rendje is.
Nem mondjuk, hogy az ősz elszárította és letaszította a leveleket a fáról, és azt se, hogy a tavasz hatalmas lehetőséggel kecsegteti a rügyeket. Véget nem érő körforgásban követi egymást a tavasz, nyár, ősz, tél, sose áll meg.
Lehetőségeket ad, enged kibontakozni, majd vesz el az élet. Ha nem létraként tekintünk a káoszra, akkor nem félünk leesni, és nem érezzük az őrült kapaszkodás szükségét, egészében látjuk a körforgást, és bizonyosság születik bennünk: hálás vagyok a tavaszokért és nyarakért, és köszönettel viselem el az őszöket és teleket is.
Mi az, ami ősszel megérlelődik? Mi az, ami télen szunnyad, hogy majd tavasszal kihajthasson? Ki az bennem, aki él akkor is, amikor minden elveszett látszólag? Ki az bennem, aki túlél, és halad előre minden akadályon keresztül, aki megy, megy feltartóztathatatlanul, elpusztíthatatlanul az események mögött, a háttérben, láthatatlanul, de biztosan? A káosz a kör egy szelete, a kör középpontjában ott vagyok Én.
A Trónok Harca apropóján elmélkedtem krízisről, káoszról, a sorscsapások közt hánykolódó emberről, és az örök, halhatatlan Énről:
https://kosabogi.hu/filmek_biografiai_szemmel/a-kaosz-egy-letra-a-tronok-harca-biografiai-szemmel/