Kismama és szülés utáni regenerációs torna

Ez nagyon ott van:
Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.
A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.
Ha csak egy percig tartom, könnyű.
Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.
Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.
Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.
Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.
NE FELEJTSD EL LETENNI A POHARAT!

"Terhesség alatt a baba sejtjei az anya véráramába vándorolnak, majd visszakerülnek a babába, ezt nevezik „magzati-anyai mikrokimérizmusnak”.
A sejtek 41 hétig keringenek és összeolvadnak oda és vissza, majd a baba születése után ezeknek a sejteknek nagy része az anya testében marad, állandó lenyomatot hagyva az anya szöveteiben, csontjaiban, agyában és bőrében, és gyakran ott is maradnak évtizedeken át. Az anya minden egyes gyermeke egy hasonló lenyomatot hagy a testében.
Még akkor is, ha a terhesség nem teljes idejű, vagy ha abortuszt végzel, ezek a sejtek továbbra is vándorolnak a véráramodban.
A kutatások kimutatták, hogy ha egy anya szíve megsérül, a magzati sejtek a sérülés helyére rohannak, és más típusú sejtekké alakulnak, amelyek a szív meggyógyítására specializálódtak.
A baba segít helyreállítani az anyát, míg az anya építi a babát.
Milyen klassz ez?
Gyakran ez az oka annak, hogy bizonyos betegségek terhesség alatt eltűnnek.
Hihetetlen, ahogy az anyák teste mindenáron megvédi a babát, a baba pedig védi és újjáépíti az anyát – hogy a baba biztonságosan fejlődhessen és életben maradhasson.
Gondolj egy pillanatra az őrült sóvárgásra. Mi hiányzott az anyának, ami miatt a baba vágyat keltett benne?
A vizsgálatok kimutatták a magzat sejtjeit egy anya agyában 18 évvel a szülés után. Milyen csodálatos ez?
Ha anya vagy, tudod, hogyan érezheted intuitív módon a gyermeked, még akkor is, ha nincs ott… Nos, most már tudományos bizonyíték van arra, hogy az anyukák még évekig hordozzák őket, azután is, hogy megszülettek.
Ezt gyönyörűnek tartom"

Forrás angolul: Heart Prints

Sajnos forrrást nem tudom megjelölni, de elképesztő amit Katie felfedezett!

“Az anyatej hogyan gyógyít?

2008-ban Katie Hinde biológus olyasmit fedezett fel, amit a tudomány évszázadokig figyelmen kívül hagyott: az anyatej nem egy állandó recept, hanem egy folyamatosan változó üzenet.

Kaliforniában, makákók vizsgálata közben egy különös mintázatra lett figyelmes. Ha az anya hím utódot szült, a teje sűrűbb, zsírokban és fehérjében gazdagabb lett – igazi nagy oktánszámú üzemanyag. Ha viszont nőstény kicsit hozott világra, a teje bőségesebb volt, és több kalciumot tartalmazott.
Hogyan képes az anya teste megváltoztatni a tej összetételét pusztán a kölyök neme alapján?

A válasz keresése vezetett el a biológia egyik leglenyűgözőbb jelenségéhez: a „visszaáramlási mechanizmushoz”.

Sokáig úgy hittük, hogy a tej csak egyetlen irányba halad: anyától a gyerek felé. De tévedtünk. Amikor a baba szopizik, a vákuum hatására egy apró mennyiségű nyál visszakerül az anya mellbimbójába.
És itt kezdődik a varázslat: a mell szövete elemzi ezt a nyálat. Mintha egy biológiai szkenner lenne.

Ha a baba nyálában olyan jelek vannak, amelyek lázra vagy fertőzésre utalnak, az anya teste órákon belül elkezdi termelni a szükséges, célzott ellenanyagokat.

Ha a baba stresszes, az anyatej hormonösszetétele – például a kortizolszintje – megváltozik, és képes hatni a kicsi temperamentumára.
Az anyatej változik reggel és este. Változik, ha a baba beteg. Változik attól függően, hogy fiú vagy lány.

Ahogy Hinde fogalmazott: „Az anyatej étel, gyógyszer és jel.” A természet egyik legösszet***ebb kommunikációs rendszere – egy csendes párbeszéd két test között, amelyet még a modern technológia sem tud igazán utánozni.”

Szerencsés esetben a szülés egy természetes, a maga útján zajló, viszonylag egyszerű folyamat. Számos olyan helyzet van azonban – Amerikában az esetek mintegy negyede –, amikor az orvosoknak közbe kell avatkozniuk. Mielőtt műtéthez fognának, megkísérlik megindítani a szülést abban a reményben, hogy lezajlik természetes úton. Ez sokéves bevett gyakorlat abban az esetben, ha a mamát vagy a babát veszélyeztető állapotok, betegségek indokolják – például terhességi cukorbetegség, vagy magas vérnyomás.
A szülést megindító, a fájások erősségét és gyakoriságát növelő szert – hazánkban jellemzően oxitocyn és prosztaglandin – infúzióban szokták beadni. Hatásukat tekintve adott esetben stressznek és fájdalomnak teszik ki a mamát és ez megviseli a babát, ezért csak indokolt esetben használják, de sem nálunk, sem a tengerentúlon nem létezett eddig "jobb" módszer erre a szükséges lépésre. Ezen változtathat a most kikísérletezett metódus.

Egy rendkívül átfogó kísérletben a kutatók kidolgoztak egy új kombinált lehetőséget: egy úgynevezett Foley katéter bevezetése és egy, a prosztaglandinhoz hasonló anyag adagolása, melynek neve misoprostol.

A Foley katéter eredetileg vizeletproblémákat hivatott megoldani, kevesen tudják azonban, hogy a húgycsőbe vezetett cső végén található egy kicsiny ballon, mely arra szolgál, hogy a katéter elmozdulását megakadályozza. Ha felfújják a végén lévő kis lufit, az nem engedi kicsúszni a vékony csövet. Az orvosok rájöttek azonban, hogy a méhszájnál is felfújható és a hüvelybe vezetve, misoprostollal kombinálva gyengéden tágulásra készteti a méhszájat anélkül, hogy különösebben erősítené, fájdalmasabbá tenné az összehúzódásokat. A gyógyszeres kezeléssel kiegészülve jóval hatékonyabbnak bizonyult a tablettás, vagy egyéb hormoninjekciós módszereknél.

A mintegy 500 nő részvételével készült vizsgálatban különböző módszereket, illetve azok kombinációit próbálták ki a vajúdás megkönnyítésére. A véletlenszerűen kiválasztott négy csoportban az alábbiak szerint oszlott meg a gyógymódok használata: misoprostol önmagában adagolva, Foley katéter önmagában, ezek kombinációja, valamint a Foley katéter kombinálva a szintetikus oxytocinnal.
A kombinált, Foley - misoprostol kezelés szerepelt a legjobban, mégpedig kiváló eredménnyel: átlagosan három és fél órával rövidít***e le a vajúdást a többi módszerhez képest. A Foley katéter a hagyományos hormonnal kombinálva egyébként a második helyen végzett - alig másfél órával maradt le a misoprostolos kezeléstől -, ezért mindenképpen óriási előrelépést jelent a használata a megindított szüléseknél.

Aki átélte már a vajúdás folyamatát, az pontosan tudja, hogy a közel négy óra nem elhanyagolható időnyereség. Baba és mama egyaránt sok nehézségtől menekül meg, ha az idő rövidebb és nincsenek fölöslegesen erőteljes fájások. A kórházi számla, az egészségügyi kockázat és a stressz mind kisebbé válhatnak így – a Pennsylvaniai Egyetem kutatói tehát valóban nagy dolgot fedeztek fel.

Igazán figyelemre méltó gondolat!
“Finnországban minden született gyermek kap az államtól egy egyszerű, vastag kartonból készült dobozt, lekerekített szélekkel és színes tetővel.
Belül puha takaró, téli ruhák, pelenkák, hőmérő, fa játék és az első mesekönyv.
De ami a legszebb, hogy miután kivették a dolgokat, a dobozból lesz a gyermek életének első éjszakái kiságya.
Az ötlet 1938-ban született a szegény és túlnyomórészt vidéki Finnországban, ahol a csecsemőhalandóság a legmagasabb volt Európában.
Ezen nem törvényekkel, hanem gondoskodással akart változtatni a kormány.
Minden anyának adott egy dobozt alapfelszerelésekkel és egy üzenettel :
"Minden gyermek ugyanúgy számít, bárhol is születik. ”
Idővel a doboz nemzeti szimbólummá vált.
Az elszigetelt falvakból származó anyák és a helsinkiek is ugyanezt kapták.
A doboz azt mondta, csendes és gyönyörű módon, hogy az egyenlőség az élet első óráiban kezdődik.
Azóta több mint 3,5 millió fin született...
A mai gyerekek ugyanolyan a dobozban alszanak, amiben a szüleik . Minden generáció megőrzi őket a kezdet emlékeként.
Néhány szülő ezután játékládát csinál belőlük, mások megőrzik az unokáiknak.
Az eredmény ?
Finnországban ma az egyik legalacsonyabb csecsemőhalandóság a világon.
„Mindenkinek ajándéka” – mondta egy finn orvos.
"Benne nemcsak egy takaró van. Ez egy gondoskodó társadalom ígérete. ”
Több ezer baba számára nem kórházi ágy, hanem egy doboznyi szeret***el a világgal az első kapcsolatfelvétel.”

Egyszerű mégis nagyszerű ez a fajta támogatás❣️

Egy nagyon érdekes történetet olvastam egy internetes oldalon, megosztom veletek!!
“Képzeld el, hogy a 18. században vagy, és a szülés szó hallatán mindenki elnémul – mert az életadás akkoriban életveszélyt jelentett. Mégis akadt valaki, aki nem félt szembeszállni a sorssal. 💪

A 18. században a szülés az élet és halál közti vékony határvonalon mozgott. A nők gyakran nemcsak gyermeket, hanem az életüket is kockára tették minden egyes szülésnél.

Ebben a világban élt Angélique Marguerite Le Boursier du Coudray, aki 1712-ben született Franciaországban, és aki nem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy a szülés a szenvedés és a veszteség szinonimája legyen.

Du Coudray bába, tanító és feltaláló volt, aki a 18. század közepén a nők egészségének szolgálatába állította tudását. Olyan korban, amikor a gyógyítás férfiak privilégiuma volt, ő a gyakorlati tudás és az együttérzés erejével forradalmasította a szülészetet.

1759-ben maga XV. Lajos király bízta meg, hogy járja be Franciaországot, és oktassa a bábákat és orvosokat a biztonságos szülés módszereire. Több mint 25 éven át utazott faluról falura, és egy különleges eszközzel tanított: saját kezűleg készített, textilből és bőrből varrt anatómiai modellel, amely lehetővé t***e a gyakorlati oktatást kockázat nélkül.

1773-ban megjelent műve, az Abrégé de l’Art des Accouchements a kor egyik legfontosabb orvosi kézikönyvévé vált, amely tudományos alapokra helyezte a bábai hivatást.

Angélique du Coudray munkássága nem csupán életeket mentett, hanem megváltoztatta a nők szerepét az orvostudományban. Ő volt az, aki a tudást a félelem fölé, az életet a halál fölé helyezte.”

Egy újszülött üzenete édesanyjához:
Ha a baba beszélni tudna…

"1. Nem azért sírok, hogy megnehezítsem az életedet. Azért sírok, mert valami baj van. Még ha nem is látszik másból.

2. Vadiúj vagyok. Nem irányítom teljesen az idegrendszerem. Szervezetlen vagyok. Megnyugtat, ha veled vagyok, hallom a szívverésed, érzem az illatodat... Segítesz ezzel nekem.

3. Az, hogy nem bírom abbahagyni a sírást, nem a te hibád. Tudom, hogy megteszed, ami tőled telik. Még csak most ismerkedünk egymással. Eljutunk majd oda.... tarts ki, kérlek.

4. Te vagy az egész világom. A mindenem. Rajtad kívül nem is ismerek mást. Senki sem tudja mindazt biztosítani számomra, amit te igen.

5. Nem kell sírnom. Nem erősíti a tüdőmet, sem más előnye nincs.

6. A stresszhormonok, melyek felszabadulnak, amikor sírok (és velem maradnak egy életre) csökkennek, ha a karodban tartasz ilyenkor.

7. Kérlek, szoptass meg. Mindegy, mennyire sokszor kérem. Felejtsd el az órát és hogy milyen fáradt vagy. Ha a szoptatástól abbahagyom a sírást, kérlek, szoptass meg.

8. Ne hallgass senki másra! Se a szomszédra, se a nagynénédre. Felejtsd el a könyvet, amit olvastál az önnyugtatásról. Csak rám hallgass. És magadra. Felejtsd el a külvilágot.

9. Nem tudom megnyugtatni önmagam. Lehetetlen. Ha abbahagyom a sírást, amikor magamra hagysz, az azért van, mert feladtam a reményt, hogy megvigasztalsz.

10. Ha elérted a végkimerülést, kérj segítséget - a mosogatnivalóval, a mosással, a főzéssel. Ha jól elvagyok más karjában, akkor az időt használd zuhanyzásra, vagy hogy igyál egy csésze teát.

11. Tudom, ezt nehéz hallani: olyan világban élünk, mely mások érdekeit helyezi előrébb. Az én szükségleteim valósak, és valóban szükségem van rád - még ha ez azt is jelenti, hogy fél kézzel kell ebédelned, mosatlan hajjal. Én a te kisbabád vagyok. Te az anyukám vagy.

12. Mindez nem tart örökké. Most ugyan úgy tűnhet, mert a gyermekágy időtorzításában létezünk épp. Ha most megvigasztalsz, hamarabb leszek nyugodt baba. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek az időszaknak vége szakad majd, nem fog életed végéig tartani. És noha nem fog majd hiányozni a sírásom, a bölcsebbik feled hálás lesz majd, hogy bíztál bennem és magadban, kezdettől fogva." ❤❤
(Ismeretlen, ha valaki tud hiteles forrást, kérem jelezze, pótolom)

Ismered a mítoszt: a spermiumok versenyt futnak a petesejtért – és csak a leggyorsabb, legerősebb érhet célba. Igaz?

Nos… nem egészen. Ez csak a történet egyik oldala.

Íme a tudományos valóság – egy csavarral:
A döntés az övé.

A legújabb kutatások szerint a petesejt nem passzívan várakozik. Aktív. Erőteljes. Intelligens. És válogatós.

Amikor a spermiumok a közelébe kerülnek, a petesejt speciális kémiai jeleket bocsát ki – olyan folyadékot, amely bizonyos spermiumokat vonz, másokat viszont figyelmen kívül hagy. Vagyis nem mindenkit fogad szívesen. Olyan ez, mint a természet VIP-listája.

És ami igazán izgalmas: különböző petesejtek különböző spermiumokat részesítenek előnyben. Itt nemcsak a gyorsaság számít, hanem a biológiai összhang.

Amint egyetlen spermium bejut, a petesejt azonnal lezárja a kaput – egy kémiai reakcióval megakadályozza, hogy bárki más bejusson. Nincs lehetőség „dupla foglalásra”.

Közben a spermium – az emberi test legkisebb sejtje – ott áll a petesejt, a legnagyobb sejt küszöbén, és csak remélheti, hogy ő lesz a kiválasztott.

Szóval legközelebb, ha valaki azt mondja, hogy ez csak egy verseny…
Emlékeztesd: a biológia nem csupán verseny – hanem kémia.

A tudomány még mindig tárja fel az élet kezdetének minden részletét – de egy dolog biztos:
a petesejt nem passzív szereplő. Ő irányítja a történetet.

Ha anya lettél:

Én vagyok az utolsó.
Én vagyok az utolsó, aki reggelizik,
aki felöltözik,
aki fogat mos.
És én vagyok az utolsó, aki kimegy az ajtón,
aki vesz magának valamit,
aki leül egy pillanatra.
És én vagyok az utolsó, aki lezuhanyozik,
aki lekapcsolja a villanyt,
aki este elalszik.
De én vagyok az első is.
Az első, akihez futnak, ha izgatottak,
Az első, akinek sírnak, ha bánatuk van,
Az első, akihez fordulnak.
Szóval lehet, hogy én vagyok az utolsó, mert ők az elsők,
De az első is vagyok, mert én vagyok az ő elsőjük.
És erre jó néha emlékezni.
Ez az anyaság. Látnak, ismernek, becsben tartanak,
szükségük van rád, értékelnek, és nagyon szeretnek.
Legyél továbbra is az utolsó, mert tudod,
hogy te vagy az első.

Szavak : Emma heaphy