Haverok, bulik, hegyek

16 év júliusi kalandjai a vadonban 🏞️ képekben

Vissza a vadonba 31 new items · Memory by Dorka Fekete

Prézlit tegnap (pénteken) ivartalanították a Váci Kisállatkórházban. A tesómmal együtt vittük, és amíg Prézli műtétje zajlott, kihasználva az alkalmat egy kellemes sütizés, kávézás után ellátogattunk Sajdik Ferenc rajzainak kiállítására. Azután már Prézli társaságában tettünk egy sétát a belvárosban és a Dunaparton.

Nem tudom mit adtak neki a műtét alatt (én is kérek 🤣) de ma reggelre teljesen kialudta magát és ha tehetné, jobban ugrálna mint azelőtt. 🦘

Sziasztok! Most hétvégén nem lesz túra, helyette megosztom múlt heti élményeinket a Bükkös-patak nyomában. Hát befűtöttek nekünk odafentről rendesen, kifogtuk az év egyik legforróbb napját. Hárman vágtunk neki a kalandnak, és jól elgondolkodtunk, nem kéne-e inkább a Dunaparton megvárni, míg kinyit a Kacsakő büfé. De mi kemények vagyunk és mindenre elszántan nekivágtunk a Bükkös-pataknak. Sajnos a hőséget egyik túratársunk nem bírta, és inkább visszafordult Szentendre határában. De ketten csajok, két kutyával erősítve, mindenre elszántan folytattuk tovább utunkat a hőségben. A kutyák boldogan rohangáltak a patakban, ahol lehetett megmártózva. A várost elhagyva már árnyasabb helyeken vezetett az utunk, kivéve egy szakaszt, ahol egy 5-10 percet tűző napos mezőn át kellett vágnunk.
Ahol korábbi túráink során a mező széli fák alatt megpihentünk, most szinte futólépésben haladtunk, hogy minél hamarabb letudjuk a szakaszt. A pihenőt pedig az Anna-völgyi vízesésnél pótoltuk. Itt kicsit be is tudtunk menni a vízesés alá, hogy ne csak az izzadságtól legyünk vizesek. Majd a patakmederben vezető csapáson csapattuk, és nemsokára elértük a megváltó helyet, a Dömörkapu Rengeteg vendéglátó egységet. Nagy szerencsénk volt, mert a kánikulai gyér forgalomban már bezárni készültek, de megérezték, hogy jövünk, és megvártak. Vagy egy órát időztünk benn a hűvösben, majd tovább indultunk.
Néhány kirándulóval és bringással találkoztunk még a Dömörkapu vízesés felé, és utána a sikárosi rét előtti pihenőhelyeknél. Megnéztük a patakparti forrásokat, még az egyébként stabil vízhozamú Kárpát-forrásban is alig volt víz. Majd a Bükkös-patakot elhagytuk, és az Országos Kéktúra útvonalán az Öreg-nyílás völgyén át a Kis Rigó vendéglőhöz tartottunk. Kényelmesen, fél6-kor már a hideg sört kortyolgattuk. Ennek végeztével tovább sétáltunk a buszhoz, ami visszavitt bennünket Szentendrére.
📆 Kánikula kalandtúra a Bükkös-patak nyomában

Hát nem fáztunk vasárnap. 🥵 Reggel a Nőtincsi NemcsakPiacon kellemesen telt az idő, miközben jól bevásároltunk finomságokkal. 🥯🥗🍪☕
Az idő észrevétlenül elrepült és egy órával tovább maradtunk a tervezettnél. Mindez azt eredményezte, hogy a nap legmelegebb órájában vágtunk neki túránknak a Börzsöny északkeleti sarkán. 🌄😎
Szerencsére a Honti-szakadékot gyorsan elértük, ahol a kialakított tanösvényt egyre jobban visszaveszi a természet a túrázóktól. Majd a déli kánikulában felkaptattunk a Kukucska-hegyre, ⛰️ kukucskálás közben pihegtünk és ebédelünk egy tölgyfa félárnyékában. Innen folytattuk utunkat Drégely vára bevételére. 🏰 Útközben egy forrásból szerencsére tudtunk friss, hűs vizet meríteni. 🚰
Még a vár tetején is tikkasztó volt a forróság, inkább alatta tartottunk egy hosszabb szünetet. Csitár előtt, a patak felduzzasztásával kis tavat alakítottak ki, a nagy hőségben sikerült Prézlit egy kis úszkálásra is rábírni. 🌊🐕
Ő még szívesen pancsolt volna, de tovább kellett indulni. Bementünk még kicsit hűsölni a Szondi-alagútba, 🚇 ami a legenda szerint Drégely várához vezet, de odáig nem mentünk el. 🙂 A közeli Csitári kápolna ⛪ mellett szintén elidőztünk, és vettünk friss vizet a mellette lévő kútból. Majd nem maradt más hátra, mint visszatérni Hontra, ahol még a helyi vendéglátó ipari egység kertjében merítettünk erőt a hazainduláshoz.
📆 Nőtincsről a Csitári-hegyekbe

Nyáreleji túrák Badacsony környékén programunk utolsó etapja hazautazásunk napján sem telt eseménytelenül. Alaposan megreggeliztünk, összeszedtük a motyónkat és elhagytuk az Oázist, azaz fényességes panorámás szállásunk, és átautóztunk Káptalantótiba, hogy feltérképezzük Liliomkert piacot.

A piacon majdnem 10 éve jártam utoljára, úgy hallottam, az elmúlt években megduzzadt a piac és a látogatók száma is, kíváncsi voltam milyen.

Bár "csúcsidőben", 10 óra körül érkeztünk, gyorsan találtunk parkoló helyet, folyamatosan jöttek-mentek a vásárlók, volt forgalom de nem vészes.
A piac területe hatalmas, egy beláthatatlan (bejárhatatlan) labirintus. Benne ehető és nem ehető. termelői és kézműves portékák széles kínálata keveredik a zsibáruval. Középen büfés kocsik egyikében puccos gépből mért pocsék kávéval. Mindenféle kajákból is lehet csemegézni, nem marad itt éhen senki.
Tesómmal sikerült összeszednünk néhány termelői csemegét a vásárban, találtunk parázson sült kürtőskalácsot, füstölt sonkát és Szent György-hegyi világmézet. Miközben szétnéztünk, szerencsére az egyik boros pince standjánál kellemes lugas alatt találtam nyugalmat a vásári forgatagban. A háttér zenét egy handpan-es szolgáltatta. Ott finom kávét kaptam, a bort sajnos nem kóstolhattam, hiszen vezettem.

A tervezettnél hosszabbra nyúlt piacolás után odébb álltunk. A Tóti-hegy és a Gulács meghódítása volt az aznapi túraterv. Az idő szűkössége miatt rövidítettem az eredeti túra útvonalon. Sikerült a kettő között az út mellett találni egy füves parkoló helyet, innen fel-le rövid úton megmásztuk a két csúcsot.

Mindkettőről megcsodálhattuk a szomszédos tanúhegyeket, a Tóti-hegynek kopár a legteteje, onnan széles körpanoráma nyilik. A Gulács csúcsára vezető, a hegyoldalban kanyargó kanyargó ösvényen bazalt kőtengert, andezit sziklafalat és kis kitérővel egy rekultiválódó kőbányát láttunk. Útközben is és a tetőn a fák közül is kibukkan a panoráma.

Korán tudtunk hazaindulni, így nem kellett sietni. A Balaton mellett vezető utat választottam. Szerencsére az M7-en bár erős volt a forgalom, kényelmes egyenletes tempóban lehetett haladni.

Hazaérkeztünk, innentől nehezebben megy a posztolás. De azért próbálok nem elmaradni vele. Itt a tegnapi nap második részéről szóló beszámoló amikor is bevettük a Szigligeti várat. (már aki akarta). Előbb azonban feltöltöttük az energiaraktárakat a vár alatti kávézóban. ☕🍰 🏰 A Szigligeti vár kutyával is látogatható, ahol a falakról elénk táruló panorámát a vár történetéről szóló átfogó tárlat gazdagítja. 🖼️ Bejártuk keresztbe kasul.
Végül, mert még mindig benne volt a bugi a lábunkban, egy kis sétát tettünk Szigligeten, ahol egy titkos, ősfás parkot találtunk. 🌳🌲 Utóbbi titokban is marad, nem tudtam fotózni mert lemerült a telefonom. Aki arra jár, keresse meg. Sajnos az Esterházy kastélyt és annak kertjét nem láthattuk, ott alkotóház van és nagyközönség számára nem látogatható. Esténket pedig a szállásadónk Oázis a Klastromhoz Wellness Vendégház és a Szent György-hegyi pincészet finom boraival, valamint a Badacsonyi kovászolt pogácsák tették finommá, megfejel e egy kis ázással a pezsgőfürdő habjaiban. 🛀

Tegnapi programunk két részből állt. A nap első felében a Szent György-hegyet jártuk be, tetőtöl talpig közben a derekán körbe csavarodva. Láttuk bazaltorgonákat testközelből, alulról, oldalról, felülről, kilátást a Balatonra és a többi tanúhegyre, nem maradtak el a réti virágok sem. A hegy oldalában belebotlottunk egy barátságos borospincébe (ebből a vidéken van egy pár 😄), ahol hosszú pihenőre megálltunk. Majd kb 100 méterenként utunkba akadt egy kápolna, köztük a jobb sorsra érdemes, düledező Ify kápolna (Emmaus) és egy présházból kialakított ortodox kápolna amely gyönyörű falfestése tavaly készült el. (folyt. köv.)

Isteni finom pogácsát kaptunk ma este a Badacsonyi kovászolt pogácsák jóvoltából. Reméljük még marad a holnapi túrára egy kevés belőle. 🙂 Mellette az Oázis a Klastromhoz Wellness Vendégház saját bora és egy Szent György-hegyi zsákmány. 🍾🍾
A nap többi részéről készült beszámolóval majd később jelentkezem. 🙂