Vívómúzeum

40 éve, 1986. június 11-én hunyt el Szabó János vívómester, a nagykanizsai, keszthelyi és a kisújszállási vívószakosztály megalapítója, a szolnoki vívószakosztály megújítója, Marton István olimpiai 4. helyezett, 8x-os országos bajnok tőrvívó nevelőedzője.

Veszprém megyében, Kemenesszentpéteren látta meg a napvilágot 1907-ben, majd szombathelyi tanulmányai után katonaként Nyíregyházára került.

A Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómester Képző Intézetben – a híres SPOTI-ban – tanult, Borsody László tanítványaként. Sportolóként is eredményes volt, de főként edzőként volt kimagasló. A II. világháború és a hadifogság után több kelet-magyarországi városban oktatott, sokáig Szolnokon edzősködött.

Kisújszálláson részt vett az 1956-os forradalomban, ő tartotta a kapcsolatot a fővárosi Forradalmi Tanáccsal. A forradalom leverése után Keszthelyre menekült, egy ideig lakatosként dolgozott, majd vívást oktatott Keszthelyen és Tapolcán, első mestere volt Marton István 8x-os magyar bajnok, olimpiai 4. helyezett tőrvívónak.

1959-ben a VTST hívására Nagykanizsán szervezett vívótanfolyamot, nagy lelkesedéssel vet***e bele magát a munkába, agitált, majd november 15-én 135 fiúval és lánnyal megkezdte az edzéseket az Építőkben, később a városi tanács kultúrtermében.

Nyugdíjba vonulásáig, 1970-ig tanított Nagykanizsán, megalapozva és felvirágoztatva a ma már korosztályos válogatottak sorát adó Nagykanizsai NTE vívószakosztályát.

Egyik tanítványa így jellemezte: „Katona volt, tehát ő katonásan, kitartóan, erejét nem kímélve trenírozta az embereket, úgy a gyerekeket, a felnőtteket egyaránt.”

1977. januárjától haláláig Kisújszálláson edzősködött, ahol emlékét és relikviáit, köztük vívóruháját ma is őrzik.

Szabó János vívómester 1986. június 11-én hunyt el, halála előtt néhány nappal még tanítványaival részt vett egy úttörő bajnokságon. 2017 áprilisában, születésének 110 éves évfordulóján Keszthelyen, 2019-ben Nagykanizsán avattak emléktáblát tiszteletére.

Köszönjük Pocsai Péternek a segítséget.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Június 9-én ünnepelte 72. születésnapját Kovács Edit 3x-os olimpiai bronzérmes, világbajnok, 3x-os VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 9x-es országos bajnok tőrvívónő, 10 évig a Magyar Vívó Szövetség főtitkára.
Isten éltesse sokáig jó egészségben!

116 éve született Vargha Ilus világbajnok, 2x-es vb ezüstérmes, olimpia 7. helyezett, 3x-os országos bajnok tőrvívónő, vívóedző, iparművész.

1910. június 8-án született Budapesten, de gyermek és ifjúkorát Kassán töltötte. Itt kezdett vívni, Szlovákia, Kassa és Szilézia sokszoros bajnoka volt, emellett remek síversenyző.

18 évesen került a fővárosba. Kezdetben Santelli volt a mestere, majd 1939-től dr. Gerentsérnél iskolázott. Legjobb eredményei: a berlini olimpián (1936) 41 indulóból 7. helyezést szerzett, a párizsi világbajnokságon (1937) a győztes női tőrvívócsapat, a hágai (1948) és a stockholmi világbajnokságon (1951) a 2. helyezett női tőrvívócsapat tagja.

Korábban a varsói (1934) s a lausanne-i (1935) Európa-bajnokságon (azokban az időkben még nem rendeztek vívó világbajnokságokat) szintén tagja volt az aranyérmes női tőrcsapatnak, a San Remó-i Európa-bajnokságon (1936) ezüstérmet szereztek, 3 alkalommal (1938-39, 1948) pedig országos csapatbajnok is volt.

„Bámulatos idegrendszere, csodás pengevezetése, biztosan ülő egyenes szúrásai segítik a legnehezebb helyzetekben is” - írták a korabeli lapok. „Kitűnő csapattag volt, az együttes befejező embere, az ostor vége, csattanós hegye. Az utolsó lehetőség, a döntő asszó súlyos terhét viselő. A nemzeti színekért mintha lankadatlanabbul harcolt volna, mint egyéni babérokért.”

1934 és 1951 között 52x volt válogatott, olyan, Tari Gizella nyomdokaiba lépő különleges képességű vívónőkkel vívott egy csapatban, mint Elek Ilona, Elek Margit, Bogáthy-Bogen Erna, Dany Margit, Horváth Kató. Legnagyobb egyéni sikerét talán a berlini olimpián érte el, ahol 7. helyezést szerzett, az 1937 évi, első ízben megrendezett női tőr csapat világbajnokságon győztes magyar válogatottban pedig Elek Csibi és Vargha Ilus volt a csapat fő erőssége: Elek Ilona minden csörtéjét megnyerte, a vakbélirritációval, lázasan küzdő Vargha Ilus pedig tizenkét asszója közül tizenegyben – a híres Ellen Preist és Adamst is megverve – győzött.

Az 1937. évi világbajnokság után kivették a vakbelét, és mivel úgy érezte, a csapat világbajnoki győzelmét nem értékelték eléggé az illetékesek, abba akarta hagyni a vívást. Santelli erre így reagált: „Kerem, nem szabad lépni vissza. Te vagy igazi vívó, fiataloknak tanulni kell, látni kell vívni nagyot, hogy tanulni.” Gerentsér mester pedig ezt jósolta: „Maguk addig vívnak, amíg élnek, …”.

Így is történt, 1951-ig, 41 éves koráig erősít***e a magyar válogatottat. Ugyanakkor már szövetségi edzőként heti egy alakalommal edzést tartott a legtehetségesebbnek tartott 12 ifjúsági vívónőnek, és élete végéig foglalkozott fáradhatatlanul a fiatalokkal a Semmelweis utcai OSC teremben. Edzőként ugyanolyan szorgalmas és lelkiismeretes volt, mint vívóként, tanítványairól a versenyeken jegyzeteket készített, hogy a következő edzésen ki tudják javítani a hibákat.

1973. április 19-én, tragikus körülmények között halt meg: az azokban az időkben divatos nylon otthonkában főzött, amikor a műanyag ruha lángra kapott, és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy néhány heti szenvedés után elhunyt.

Csodálatos trófeáit, pazar vívótörténeti kincseit végrendeletében az OSC-re hagyta. 1973-tól 2000-ig az OSC évente I. osztályú női tőrversenyt rendezett az emlékére.

Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Syposs Zoltán: A budapesti egyetemi vívósport fél évszázada 1930-1980, Arcanum Digitalis Tudománytár

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Szlovenszky István temetése

Szlovenszky István temetése💔

124 éve született Hátszegi (Hatz) Ottó 2x-es EB ezüst- és EB bronzérmes tőrvívó, 2x-es olimpikon, 11x-es országos bajnok, vívómester, katonatiszt, diplomata, hírszerző, Hatz József (Szepi bácsi) fivére.

Monarchiabeli katonacsalád gyermekeként születetett 1902. május 26-án a boszniai Branjevoban, apja Hatz Adolf, anyja Reimann Anna, akik mind a négy fiúgyermeküket katonának szánták. Öccse, Hatz József szintén olimpikon tőrvívó, majd kiváló vívómester lett, többek között Rejtő Ildikó és Fülöp Mihály mestere.

Hátszegi Ottó 1924-ben végzett a Ludovika Akadémián, majd 1928-ban a M. Kir. Toldi Miklós Sporttanár és Vívómesterképző Intézetben szerzett oklevelet.

Vívását a nyugodtság, pompás tempóérzék és hibátlan pengevezetés jellemezte. 1928-tól 1937-ig volt válogatott, részt vett az 1928-as amszterdami és az 1936-os berlini olimpián. Legjobb eredménye az 1931. és 1933. évi Európa-bajnoki tőrcsapat ezüst-, és az 1929. évi EB bronzérem, 1932-34 között 3 egyéni tőrbajnoki, illetve 1930-1936-ig 6 csapatbajnoki cím. Két alkalommal országos bajnok párbajtőr csapatnak is tagja volt.

1932-től a Magyar Honvédség vezérkarában kapott különböző beosztásokat, majd katonai diplomáciai pályára lépett: 1941-ben Szófiába és Ankarába akkreditálták, mint katonai attasé. Gyorsan jó kapcsolatot alakított ki külföldi kollégáival, köztük az angol hírszerzés tagjaival is. Egyiküktől küldeményeket is átvett a Magyarországon tartózkodó lengyel menekültek részére, sőt arra is vállalkozott, hogy Budapestről érkező lengyel leveleket továbbítson az angolok részére. Erről a tevékenységéről a biztonság kedvéért tájékoztatta a német hírszerzés emberét is…

1943 őszén a Kállay-kormány kiugrási kísérletének lett főszereplője. Bonyolult kettős játszmába kezdett, felvette a kapcsolatot az angolokkal, de erről értesít***e a németeket is. A kiugrási kísérlet után hazarendelték, majd a Gestapo letartóztatta, de mivel felettesei és a német illetékesek is igazolták a kettős játszma tényét, szabadon engedték.

A VII. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki, mely addigra már erői nagy részét elveszít***e. Kémelhárítói elfogtak egy szovjet parlamentert, akivel tárgyalásokat kezdett a hadtest átállásáról. A németek azonban elvették tőle a szovjet tisztet, és mivel tartott attól, hogy a hadifoglyot vallomásra bírják, másnap átrepült a szovjetekhez és magával vitte a hadtest és a solti hídfő erődítési rajzait. A nyilasok emiatt édesanyját és menyasszonyát letartóztatták, mindketten a ravensbrücki koncentrációs táborban haltak meg.

Hátszeghy Ottót az átállás után a németek ellen felálló 1. magyar hadosztály élére nevezték ki, ennek ellenére 1945. április 5-én az NKVD letartóztatta. Moszkvába szállították, ahol katonai attaséi tevékenysége miatt 25 évi kényszermunkára ítélték. 7 év elteltével az ítéletet hírszerzői tevékenységére tekint***el 15 évre enyhít***ek és Szibériába szállították. 1955-ben, a döntés újabb felülvizsgálata után szabadon bocsátották, de még 5 hónap telt el, míg hazatérhetett.

1956-tól 1959-ig a Bp. Elektromos, 1963-65-ig a Dynamo Eisenach vívómestere volt.

1977. július 21-én hunyt el Budapesten, a Kerepesi úti temetőben nyugszik.

1990-ben posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő.

A képeket köszönjük Bognár Gábornak!

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

81 éve született Marót Péter olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok, 3x-os VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 11x-es országos bajnok kardvívó, vívómester.

1945. május 27-én született Miskolcon, édesapja dr. Marót László, édesanyja Csabay Ilona. Budapesten, a Terézvárosban gyerekeskedett, délutánonként a Városligetben focizott. Apja a MÁV-nál volt jogtanácsos, így 11 éves korában, 1956-ban a BVSC-ben kezdett vívni, első mestere Nagy Árpád volt. Tőrözőnek indult, Bay Béla lett a mestere, 1964-ben ifjúsági tőrbajnokságot nyert. 1965-ben azonban már kardban nyerte meg az ifjúsági világbajnokságot az előző évi győztes, Nagy Zsolt és Vlagyimir Nazlimov előtt.

1969-ben átigazolt a Vasasba, Enyedi Siegfriednél készült. 1970-ben egyéni 6. helyezéssel és csapat ezüsttel debütál felnőtt világbajnokságon, 1977-ben csapat bronzzal búcsúzott. A müncheni olimpián egyéniben ezüst, csapatban bronzérmet nyert, 1973-ban pedig oszlopos tagja volt a világbajnok magyar kardcsapatnak. Enyedi 1974-ben „disszidált”, ezt követően Mendelényi Tamás, majd Batizi Sándor volt a mestere.

Macska, ahogy mindenki hívta, művésze volt a kardvívásnak, virtuóz mozdulatok, hihetetlen gyorsaság jellemezte a vívását. Bohém volt a páston és azon kívül is, a magyar vívósport egyik legszínesebb egyénisége. Talán kevesen tudják, hogy a TF vívómester szakán szerzett diploma után 1968-tól 2 évet elvégzett az ELTE pszichológia szakán…

Visszavonulását követően edzőként dolgozott a Vasasban, a Bp. Honvédban és a BVSC-ben is, mindeközben vállalkozóként Budapest akkor legnépszerűbb szórakozóhelyét, a Panoráma éttermet vezette.

1984-ben váratlanul Kőszegre költözött, megvásárolt egy romos épületet, felújította és megnyitotta a Kóbor Macska Szállodát. Néhány év múlva eladta, Gödöllőre költözött, ahol betegségéig, illetve haláláig edzőként segített.

2016-ban agyvérzést kapott, lebénult a teljes jobb oldala. A bajt tetézte, hogy néhány hónappal később combnyaktörést szenvedett, ettől kezdve tolókocsiban - szerény körülmények között - élt.

2020-ban, 10 nappal 75. születésnapja előtt utasként autóbaleset érte, több bordája eltört, légmelle lett, 2 hétig lélegeztető gépen volt. Még magához tért, úgy tűnt, jobban lesz, de tüdőgyulladást kapott, a szíve és a tüdeje nem bírta a terhelést. 2020. június 7-én hunyt el, a Farkasréti-temetőben nyugszik.

Művésze volt a kardvívásnak, szerencsés, aki még láthatta briliáns vívást.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma lenne 80 éves Gerevich György vívómester, többek között Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt és Szatmári András edzője.

1946. május 26-án igazi vívófamiliában született, Gerevich Aladár 7x-es olimpia- és 14x-es világbajnok, valamint Bogen Erna olimpiai bronzérmes, világbajnok és 3x-os Európa bajnok tőrvívónő első gyermekeként. Apai nagyapja, id. Gerevich Aladár is neves vívómester volt Miskolcon, anyai nagyapja, Bogen Albert pedig a monarchia tisztjeként az osztrák kardcsapat színeiben nyert kardvívásban ezüstérmet az 1912. évi stockholmi olimpián, ahogy 1948-ban született öccse, Pál is 2xes olimpia bronzérmes, 4x-es világbajnok kardvívó.

Édesapja tanította vívni, ifi korában jó eredményeket ért el, de felnőttként „csak” hetedik volt a ranglistán, ezért amikor érezte, hogy nem tud előbbre lépni, abbahagyta a vívást. 1972-ben kezdett edzősködni, először a BVSC-ben mellékállásban, azután 1980-tól haláláig a Vasasban.

Szakmai tudásával és emberségével, méltón a családi örökséghez, a legnagyobb mesterek egyikévé vált. Vérében volt a tanítás, sasszemmel szúrta ki a tehetségeket. Edzőként azt vallotta, hogy csak sok munkával lehet hosszú távon eredményesnek lenni. Maximalista volt, sokat dolgozott a „gyerekeivel”, de meghallgatta a problémáikat is, szinte saját gyerekeiként kezelte mindnyájukat, legyen az világbajnok vagy a vívás alapjaival még csak ismerkedő vívópalánta. Ragaszkodott ahhoz is, hogy a gyereke a kezei alatt nőjenek fel, sosem vett át már kész vívókat.

Optimista, mosolygós, mókára mindig kész, elhivatott ember volt, azon kivételesek egyike, akit mindenki szeretett.

Legnevesebb tanítványai is mindig a legnagyobb szeretet és tisztelet hangján emlékeznek róla. Az olimpiai ezüstérmes, 2x-es világbajnok Nemcsik Zsolt, akinek több, mint 20 évig volt mestere, így vallott róla: „Nála jobb embert nem ismertem, talán túl jó is volt.”

Szilágyi Áron első olimpia aranyérme után is nyilatkozataiban az elsők között szólt szeretett mesteréről. „Gerevich György volt a nevelőedzőm, és elmondhatatlanul szerettem. A 2008-as tragikus halála óta nincs mellettem, de nagyon remélem, az égből nézett engem, és nagyon büszke rám. Az vagyok én is rá, és mindent köszönök neki.” „Amikor az égre nézett, az neki szólt?” - hangzott a kérdés. „Természetesen. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem, hogy jóban lehettem, hogy dolgozhattam vele.” 2021-ben, harmadik egyéni olimpiai címének előestéjén pedig Szilágyi Áron Gerevich Györggyel közös képét t***e ki közösségi oldalára…

A Vasas 2017-ben egyéni világbajnoki címet szerzett kardozója, Szatmári András is évekig Gerevich tanítvány volt, csakúgy, mint a világbajnoki ezüst és bronzérmes Iliász Nikolasz. De rajtuk kívül is kiváló versenyzők egész sorát nevelte, elég talán Pető Réka, Damu Dóra, Kovács Laura és Csaba Márton Bence nevét említeni.

2007-ben a szentpétervári világbajnokságon a magyar karcsapat (9 év után újra) megnyerte a világbajnoki címet. A csapatban 2 Gerevich tanítvány vívott, Nemcsik és Szilágyi, és ma már legendaszámba megy, ahogy az akkor 17 éves Szilágyi Áron az orosz csapat elleni mérkőzésen az utolsó előtti asszóban 8:3-ra verte az előző napokban 5. egyéni vb aranyát nyerő, 4x-es olimpiai bajnok Pozdnyakovot….

Ilyen előzmények után várták kardvívóink a 2008-as olimpiát. Még 2007 végén Gerevich Gyuri bokaműtéten esett át, mivel beszűkült a bokájában az ízületi rés, ezért a csontból ki kellett vágni egy darabot és összecsavarozni. Négy hónapig volt a lába begipszelve, de két héttel a műtét után már edzést tartott, ült egy asztalon, mert járni nem tudott, és úgy adott iskolát. A tanítványoknak meg kétszer annyit kellett mozogniuk, mint egyébként…

Még részt tudott venni a 2008. évi kijevi Európa-bajnokságon, azonban ott rosszul lett, a versenyeket már kórházból követte. A tragédia még megelőzhető lett volna, ha önmagára jobban figyel, de tanítványai és az olimpia szereplés számára fontosabb volt. Hamarosan azonban kórházba került, ahol néhány hét múlva a szervezete feladta a küzdelmet a fertőzéssel szemben, 2008. augusztus 2-án elhunyt. Nemcsik és Szilágyi néhány órával a pekingi olimpia utazás előtt kapták a hírt mesterük haláláról, hatalmas lelkierőre volt szükségük, hogy ilyen körülmények között egyáltalán versenyezni tudjanak.

Gerevich György halála fájdalmasan korai és értelmetlen volt, mégis teljes életet élt, hiszen tanítványai a tőle kapottakat viszik tovább, kamatoztatják és érnek el a magyar kardvívás felülmúlhatatlan hagyományaihoz méltó eredményeket.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma lenne 80 éves Szlávy Géza BEK győztes kardvívó, mesteredző, Jánosi Zsuzsa és Horváth Mariann nevelőedzője.

1946. május 25-én Nemestördemicen született, 1960-ban kezdett vívni a Bp. Honvédban. 1967-ben Pézsa Tibor és Bakonyi Péter csapattársaként Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, 1973-tól a BSE-ben folytatta. Mesterei voltak Papp Bertalan, Somos Béla, Szűts János, Gerevich Aladár, Horváth Sz. Tibor, Szabó László és Kevey János.

Kardozóként ismerték, mégis tőredző lett. Eredetileg testnevelő tanár szeretett volna lenni, mivel azonban a nyújtón nem sikerült a gyakorlata, nem vették fel, vívó szakedzőként végzett. 1975-től főfoglalkozású edzőként tevékenykedett a BSE-ben, első tanítványai közé tartozott Jánosi Zsuzsa, akit junior világbajnoki címig repített. 1980-tól a Bp. Honvédnál folytatták, ahol serdülőktől a juniorokig, egyéniben és csapatban tizenegy korosztályos bajnoki címet szereztek versenyzői.

1985-től az Újpesti Dózsában dolgozott, többek között a sokszoros világbajnok párbajtőrvívó Horváth Mariannal, az Európa bajnoki érmes kardvívó Nagy Orsolyával és a junior VB ezüstérmes tőrözővel, Madarász Magdolnával.

1994-től Szingapúrban edzősködött, 2012-ben tért haza. Érsek Zsolttal megalapította a váci vívóklubot, de Gödön is tartott órákat tőr és kard fegyvernemekben, egészen 2018-ig.

78 éves korában, 2025. március 22-én hunyt el.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

10 éve ezen a napon hunyt el Szőcs Bertalan világbajnoki ezüst- és bronzérmes tőrvívó, 4 olimpiai és 8 világbajnok vívómestere.

Újpesten született 1934. július 18-án. Nagybátyja Berczelly Tibor 3x-os olimpiai- és 5x-ös világbajnok kardvívó volt, így nem csoda, hogy 1947-ben vívni kezdett, de sokáig kacérkodott az öttusával is. Hamarosan a legkiválóbb tőrözök között tartották számon, 1954 és 1958 között volt válogatott kerettag, a magyar csapat tagjaként 1954-ben bronz-, 1955-ben ezüstérmet szerzett. Ekkor már a Testnevelési Főiskolára járt, 1957-ben végzett tanárként, 1964-ben pedig az első vívó szakedzői évfolyam hallgatójaként kapott vívómesteri diplomát, később síben és úszásban is szakedző lett.

1959-től már elsősorban edzőként dolgozott, a következő évtizedekben olimpia és világbajnokok sora volt a keze alatt, többek között Gábor Tamás, Schmitt Pál, B. Nagy Pál, Tordasi Ildikó, Kovács Edit, Várkonyi Marina, Mincza Ildikó, és persze lánya, Szőcs Zsuzsa, mindmáig az egyetlen, aki női tőrben és párbajtőrben is világbajnoki címet mondhat magáénak.

1969-től a női tőr válogatott mellett dolgozott, a 80-as években nagy része volt a női párbajtőrvívás elterjesztésében, kiemelkedő sikereiben. Nevéhez fűződik a sportiskolai rendszer elterjesztése, mint ahogy a neve összeforrt az MTK vívószakosztályával is. Második otthona volt a vívóterem, feleségével, Morvay Zsuzsa 3x-os világbajnok tőrvívónővel, majd később kiváló vívómesterrel élete nagy részét ott töltötte.

Fanatikus ember volt, sokan szerették, de nem félt az elveiért, módszereiért, klubjáért és tanítványiért bárkivel szemben harcba szállni. Nemcsak vívókat, hanem kiváló vívómestereket, mesteredzőket is nevelt.

Eredményei elismeréseként az MTK Csömöri úti vívóterme még életében, 2013-ban felvette a nevét. Rövid betegség után életének 82. évében, 2016. május 22-én hunyt el.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu
vivomuzeum.hu