FemDance - MS Mozgásstúdió

A napokban, miközben egy érzelmi oldást végeztem, bevillant egy kép. Egy szobában vagyok, ahol tükrök vesznek körül. Mindegyik más oldalról, másképpen láttat engem, és az alapján képzelem el saját magam, amit ezekben a tükrökben látok. De elkezd homályosodni a kép, és egyszer csak eltűnik a kívülről a jövő valóság. Mi marad?

Egész életemben hatalmas tükrök vettek körül a tánctermekben. Természetessé vált, hogy ezekben figyelem magam, ezek alapján korrigálok és tökéletesítek mindent. A tükörkép mentén látom magam, és az értékemet. Az elmúlt egy év levette a fókuszt erről a segédeszközről. Egyrészt, mert kevesebb időt tölthettem a tánctermekben gyakorlással, tanítással. Másrészt annyira mélyre kellett merülni a lelkemben, hogy nem igazán figyelhettem a külvilágra. Ráadásul a belső változásokat külső átalakulások követték, így már a tükreim sem azt mutatják, aki voltam...

A látomás után felmerültek bennem olyan kérdések, minthogy mi történik azután, hogy nem ezekre a külső tükrökre figyelünk? Legyen szó akár tényleges bútordarabról, vagy azokról a mesterséges verziókról, mint a fotók, a videók, az online térben, vagy a különböző szerepeinkben mutatott képek?

Milyennek látom magam, ha nem látom magam kívülről?

És legfőképpen mi van akkor, ha ahhoz, hogy ráállássak önmagamra, nem ilyen eszközöket alkalmazok, hanem azt figyelem, hogy milyennek látnak, mit tükröznek nekem vissza a környezetemben élő emberek? Olyanok vesznek körül, akik által alapvetően szerethetőnek, értékesnek, megbecsültnek érzem magam? Akiknek nem csak akkor vagyok jó, ha megfelelek az igényeiknek, az általuk elvált szerepeknek, vagyis azt a képet tükrözöm vissza, amit ők elfogadhatónak tartanak? Mi történik, ha ezeket az embereket hagyom, higgyenek, amit szeretnének? Miközben azoknak a szemébe nézek, akik szeretettel fordulnak felém, tényleg látni akarnak?

Nagyon kevés ilyen van... De amióta elkezdtem tapasztalni, egyre inkább felsejlik egy olyan élet lehetősége, ahol a szépség nem ok, hanem következmény. Ahol a teljesség nem a körülményekben, hanem a közös élményekben él. Ahol a szeretetnek és a szerethetőségnek nincs szüksége a külvilág jóváhagyására, mert ott van minden egymásba fonódó tekintetben, elhúzódó ölelésben, megosztott érzésben és gondolatban, szégyen nélküli őszinteségben, mély figyelemben és jelenlétben.

Csák Zita haikuja simítja lelkembe a fenti élményt:

napfény víztükör,
arcom titkait mutatja –
lélek megpihen

Köszönöm szépen! ❤️

Amikor elolvastam a mesét, amit Krisák Ágnes a Kút mélyén elnevezésű érzelmi olaj kapcsán megosztott, a szavak nem a fejemben, nem a szívemben, hanem egészen mélyen visszhangoztak. A legszebb az volt benne, hogy reményt adott. Hitet abban, hogy van értelme az elmúlt két évnek, és lesz még áramlás, élet...

Tegnap megkaptam az olajat. Felkentem a csuklómra, így aludtam el. Éjjel álmot láttam. Fejfák tövéből fakadó forrásokat. Az Élet ezüst és a Halál fekete folyamait érintkezve, de nem keveredve, harmóniában áramli. Elvittem oda azokat, akik kérték. Feltöltötték a kulacsaikat, és gyógyultak. Én az Élet vizét mutattam, de volt, aki a Halálét választotta. Megtehette. Mind választhatunk.

Felébredve eszembe jutott egy szövegrészlet:
„Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (…) Ám a tükör a maszk mögé lát.” – Carl Gustav Jung

A mélység, a kút, az alsó világ, a halál, mind az élet forrásai. Fáj lemerülni? Nagyon. Könnyeket szül a szembenézés? Tengernyit. De mi lesz, ha kijöttünk a kútból? Neked mit súg Harmat a meséjével? 🥰

Olvasd el itt! ⬇️
https://www.facebook.com/share/p/1CvmsPJEDs/

Virágot a virágnak! 💃❤️💐
3 évvel ezelőtti írásom került elém. Sokminden változott, de a cica még mindig vadászik, Márai az egyik kedvencem és Popper remekül beszél "Szerelemről józan nappalon" 🥰

" Vasárnap délelőtt, kávé, olvasás a teraszon. Hallom, hogy elcsendesül a ház, lejárt a mosógép. Felkelek, megyek kiteregetni. És az ajtóban ott vár...
Tavasz van, az ajándékozás szezonja. Kismacskám szerint mindenképp. Általában a bejárathoz, néha a kutya tányérja mellé helyez egy levadászott állatot. Most épp egy gyíkot. Édesem, ő így tesz hozzá a „családi kasszához”. :D

Mondjuk sokra nem megyek vele. De ő így szeret. Egy cica eszköztárában az érintés, a minőségi idő és az ajándékozás szerepel. Azt én döntöm el, értékelem-e ezeket, vagy fintorogva odébb pöckölöm a gesztust.

Eszembe jut erről egy nemrégi történetem. Hogy mekkora kárt okozhat, ha nem értékeljük a másik igyekezetét, illetve nem tudjuk, mi mire vágyunk. Ha már rózsák időszaka, a részletek most maradjanak „sub rosa” (rózsa alatt = titokban). ;)

De nagyon érdekes tapasztalat volt, mennyire nem természetes sokaknak, ha megkérdezi tőlük a párjuk: „Hogyan szeresselek téged jól? Mire volna szükséged ahhoz, hogy szeretve érezd magad? Hogy tényleg lásd, mit jelentesz nekem?" És ez alatt most valóban konkrétumokat értek!
Mondjam ki naponta többször?
Töltsek veled ennyi és ennyi időt naponta/hetente?
Főzzek neked? Segítsek ebben és ebben?
Vegyek neked csokit, virágot, plüssmacit?
Öleljelek át, simogassalak mindig, mikor elmegyek melletted a lakásban?

Ha nem fogalmazzuk meg magunknak, mit szeretnénk a másiktól, honnan tudjuk, hogy megkapjuk-e? Miért hisszük, hogy neki ezt tudnia kellene? Mégis, honnan? Mi gondolatolvasók vagyunk? Ha nem, akkor miért várjuk el a másiktól, hogy az legyen?
Az érzékenység, az empátia és a szeretet nem jelenti, hogy ismerjük egymást.

Popper Péter egyik előadásában hangzott el a következő részlet. Nagyon megfogott, teljesen átéreztem. Mert hiába szeretünk valakit, ha ő ezt nem (így) érzi.

„Persze az ember nem erre vágyik, hanem az „Igazival” szeretne együtt élni. De van-e ilyen valójában? Ezt a kérdést Márai Sándor is felteszi Az igazi című regényében. Él-e valahol a világon egy olyan személy, aki számunkra az egyetlen? Végül arra jut, hogy ilyen ember nincs, ebben az értelemben nincs kit megtalálni. De ha szerencsés valaki, akkor élete során találkozhat két-három olyan nővel vagy férfival, akiből lehetne Igazi. Nem garantált, hogy végül bármelyikük is az lesz, mert ebbe nagyon sokat kell beletenni - törődést, lemondást, figyelmet, gyengédséget, szeretetet -, míg két ember annyira összecsiszolódik, hogy már pótolhatatlanok egymás számára. Ha ezt nem teszik bele a kapcsolatba, akkor arról, aki „Igazinak” tűnik, nagyon hamar kiderül, hogy mégsem az.”

De a lényeg csak most következik!

„Ekkor jön a szokásos kérdés: hol rontottuk el a kapcsolatot? A válasz: nem rontották el, csak önző módon élték. Ugyanis van egy nagy titok, amit az emberek valahogy nehezen vesznek tudomásul. Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak ő tudhatja! Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb általam, ha jobban el tudja viselni a rárótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha boldogtalanabb, bűntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt ő tudja eldönteni, nem én! Én csak mondhatom.”

Úgyhogy az ajtóban állva körülnézek, itt van-e valahol a macska. Nincs, úgyhogy gyorsan végső nyughelyére helyezem a pórul járt hüllőt. És amikor legközelebb erre jár puha kis mancsain, megsimogatom, és megköszönöm, hogy gondoskodik rólam. Mert ő így szeret. Én pedig őt. 🥰❤️ "

Ha túl szeretnéd élni ezt a szezont... Gyere táncolni a szerdai kezdő csoportba! Lesz belőle szép testtartás, beach body, meg rekreációs tréning kétkerekű járművek és vérnyulak ellen.

Mellesleg asztrológusként úgy érzem, van valami uránuszi jelleg a semmiből váratlanul előugró, villámcsapásszerű nyúl archetípusában, aki lezúz, aztán szedd össze magad... Kinek mit osztanak a csillagok...

De nincs okod az aggodalomra! A tánc visszahelyez a középpontodba, és a stúdió falai elég vastagok az ilyen támadások kivédésére (régen óvóhely volt, tényleg biztonságos!)

Várlak szeretettel! 💃❤️🐰💪

https://www.melindastark.hu/femdance-csoportos-orak/

Végre! Az első, hosszabban érő tavaszi csodáim! 😍 Százszorszépből és orgonából készültek olajok, amelyek külön-külön, és kombinálva is csodaszerek.
Főleg természetes kozmetikumokba fognak kerülni, illetve csináltam magamnak egy keveréket arcszérumnak (pár csepp Q10 koenzimmel). 😉
A maradék virágok pedig mentek a turmixgépbe parajdi sóval, mert imádom a fürdőben élvezni a gyógyhatásukat. 🥰

(Hamarosan a teafüvek, a tinktúrák, az ecetek, az olajok és a szirupok is beérnek.)
Ám a tavasz most indult, annyi minden vár még ránk! 💐
Te mit alkotsz ilyenkor?

Ma este Bika Újhold lesz, ami az eget kémlelőknek fontos pillanat. Ám ez a mai azért különösen érdekes, mert a Nap és a Hold együtt áll az Algol csillaggal, becenevén a Halálcsillaggal. Ha még azt is hozzátesszük, hogy ez Medusza szeme, a mindenkit kővé dermesztő szörnyeteg pillantása, akkor uzsgyi be a paplan alá. (Ha érdekel, rengeteg írás kering a félreismertségéről.)

Azonban én szeretem rendszerben nézni a dolgokat. Főleg, mert a változás nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Így picit elgondolkodtam, és megnéztem, mi történt tavaly óta?

Pontosan egy éve ugyanis, május 15 és 18 között az Algol együttállásba került a Nappal és az Uránusszal. Akkor írtam róla egy posztot, érdekes most visszaolvasni.
Link: https://www.facebook.com/share/p/1B9w1eKRff/

A 2025-ös pillanat olyan lehetett, mint amikor egy elzárt, sötét pincében (Algol) hirtelen (Uránusz) felkapcsolják a villanyt (Nap). De mi történik, amikor lőn világosság? Háááát... elsőre inkább olyan, hogy belevakulsz, a felismerés egy villámcsapásként letaglóz, aztán ott állsz összezavarodva. Már nem tudod úgy folytatni, mint előtte, de gőzöd sincs, hogyan lehetne másként. Innen lesz érdekes a sztori.

A megvilágosodás lerombolta a hamis biztonságot, amiben éltünk. Veszteségekkel, félelmekkel, fájdalmas szembenézésekkel járt. Leblokkolt mindent, amit felül kellett vizsgálni. És számomra a legrémisztőbb kérdés mindennel kapcsolatban az volt, hogy mi marad belőlem, ha elengedem ezt az egészet?

Miért történt mindez? Talán mert Medusza nem egy szörnyeteg. Ő az eltemetett ösztönerő, a harag, az ősi, testben őrzött tudás, a kontrollálhatatlan, teret követelő igazság. Tavaly az Uránusz lebontotta a falakat, amelyek mögé bezártuk. Idén a két fő világosítónk pedig új fénybe helyezi. Mit jelent mindez?

Az előzmény cikkben írtam a Haláltánc, azaz a változás öt fázisáról. Te be tudod azonosítani az elmúlt évedben ezeket? Én nagyon pontosan... Lezajlott a bizonytalanság, a harag, az összeomlás és a megadás... De akkor hol tartunk most?

Ebben megint Algol siet a segítségünkre. Ugyanis a történet magasabb szintje a levágott fej visszavétele. A szellem és a test újraegyesítése (a lélek által). A valódi Egy-ség, Egész-ség helyreállítása következik.

Ha velem tartasz, akkor ma este azon fogok merengeni, hogy az elmúlt év szétesései után mit szeretnék építeni abból, ami megmaradt, vagyis igaznak bizonyult?

Az asztrológiai állások nem egynapos események. Sokan spirituális tűzijátékot várnak, valami látványos történést. Pedig ezek lehetőségek. Fontos folyamatok elindítói vagy állomásai. És a valódi jelentőségük csak hónapok múlva válik érthetővé.

Az is gyakori elképzelés, hogy ha jó úton vagyunk, akkor mindennek könnyebbnek kellene lennie. Ám hogy lehetne boldogító pillanat, amikor összetörik a világod? Amikor minden, amit addig hittél, egy új fényben tisztábban látszik, vagyis meglátod mindazt, amit nem mertél? Ami fájt? Ami félelmet keltett? Ami bántott? Ami úgy megsebzett, hogy az egész életedre hatást gyakorolt? Hogyan lehetne könnyebb a lélek, amikor már nem fordulhatsz vissza, de ötleted sincs, hogy hogyan lehet másként élni? És mégis... Ez a jó út.

A mai nap azért csodálatos, mert ennek a folyamatnak egy olyan pillanata, amikor már nem kell többet rombolni. Elvonult a vihar, és végre megláthatjuk, mi élte túl? Mi az a valódi érték, ami a romok alatt megmaradt? Kik vagyunk mi a lecsupaszított valóságunkban?

Az a helyzet, hogy én még mindig nem látom, hova vezet az utam. Csak azt tudom, hogy a tükörbe nézve egyáltalán nem az az ember néz vissza rám, aki egy évvel ezelőtt voltam...

A tánc nem a tökéletességről szól, inkább a fejlődésről. A folyamatról, és azon belül minden pillanat megéléséről. Nem számít a korod, mert amíg élünk, addig megvan az esélyünk, hogy teljesebb életet éljünk. A tánctudásod szintje sem, mert mindannyian folyamatosan tanulunk. És hiszem, hogy minden egyes lépésed önmagában bizonyítja, hogy elég bátor voltál ahhoz, hogy elkezdd. 😉

Ha szívesen mozdulnál, a szerdai kezdő csoportba nyugodtan csatlakozhatsz! Nagyon sok szeretettel várlak! 🥰

https://www.melindastark.hu/femdance-csoportos-orak/

Miért szeretem a fákat? Mert olyanok, mint a jól működő női minőség. 💃❤🌳 Érdemes tőlük tanulni.
Ők a nyugalom, a harmónia, a béke megtestesítői. Tökéletes egyensúlyban vannak.
A folyamatos fejlődés, növekedés, megújulás és a körforgás tanítómesterei. A női bölcsesség ebben a ciklikusságban rejtőzik.
Tudás él bennük, melyet át is adnak, ha odafigyelünk.
Gyógyító erővel rendelkeznek (lásd pl. Bach virágterápia, rügyterápia, fitoterápia, aromaterápia stb.).
Őriznek, védenek és támogatnak, amikor szükség van erre.
Ajtóként, átjáróként működnek, amely összeköti ezt a síkot más világokkal.

Elgondolkodtató, hogy úgy kellene felépíteni az életünket, mint egy fát:

- Legyen erős gyökérzete, amely stabil alapokat, tartást ad. Ez a rész a bennünk élő ösztönerőkkel kapcsol össze. A gyökerekből készült főzetek az ösztönös, tudattalan, érzelmi energiákra hatnak. Stabilizálnak, lekötnek a földi szférába.

- Az erős törzs fizikailag jó állóképességet jelöl. Biztosítja a mostban, a jelenben létezést, a testi jóllétet.

- A lombkorona az ég felé nyúlik, felfelé törekszik, a szellemi és a kapcsolati energiákkal dolgozik. Virágokat, terméseket itt hozunk. Segít kapcsolódni a belső énnel, a belső hanggal. És ne felejtsük el, hogy a fák társas lények, folyamatosan kommunikálnak egymással. Így az „ágainkkal” mi is megtalálhatjuk azokat az embereket, akikkel érdemes együttműködnünk, bármilyen téren. A jól működő szociális kapcsolatok elengedhetelenek a valódi egészség eléréséhez.

Vagyis a fák és a WHO egyetértenek abban, hogy „Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota!” 😉🌳🌴🌲

---

Tudtad?

Nem csak a skandináv, hanem az ősmagyar mitológiában is van Életfa?
A gyökerei jelképezik az Alsó világot, a törzse a mi földi világunkat, a lomkorona pedig a Felső világot. A sámánok, táltosok utazni tudnak ezek között.

Egy egészséges fának akkora a gyökérzete, mint a lombkoronája.
Ahogy őket, úgy minket is a gyökereink táplálnak. Sok tekintetben tőlük függ, hogy hova fejlődünk életünk során.
Gyökereink például a családunk, az otthonunk, a hazánk, az anyanyelvünk, a hagyománykincsünk stb. Nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk ezekhez...

---

Meséljek még a fák szimbolikájáról és gyógyhatásairól? 😉
Ha kíváncsi vagy, írj egy igent kommentbe!
Ha pedig szeretnéd, hogy készítsek egy részletesebb levélsorozatot, amit elküldök neked, akkor írd ide kommentbe, hogy szeretnél levelet kapni! 😘

(Ő egy Őr Fa Szandaváralján. ❤️)