FemDance - MS Mozgásstúdió

Reggel hangos csapódásra ébredtem. Kérdem Hunort, mi volt ez? A diófa elengedte a termését, az esett a tetőre, mondja nyugodtan. Elengedteee? Ez hozzánk vágta! - nevettem. Később kávézás közben a fát nézve eszembe jutott, hogy hát persze, a terméséből készült tinktúráról még nem írtam összefoglalót! 🫣

A zöld diót másként kezeljük, mint a beérett, csonthéjas változatát, ugyanis akkor szedjük és hasznosítjuk, amikor még a belseje is puha. A konkrét fizikai hatásai mellett (a zöld terméshéj különösen gazdag tanninokban, polifenolokban, flavonoidokban és a juglonhoz kapcsolódó vegyületekben, így a népi gyógyászatban többek között emésztési problémákra, bőrpanaszokra, férgek ellen, sebekre, és különféle "tisztító" célokra használják), én leginkább a lelki, energetikai hatásokra fókuszálok. 😉

Mit üzen, hogy még éretlen, átalakulóban lévő dióról van szó?
Ebben az állapotban már benne van a teljes termés, de még nem hozzáférhető állapotban. Energetikai szempontból ez egy nagyon erős "még alakul" állapot. Leginkább olyan szituációkhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki...
- valamit már kinőtt, de még nem lépett tovább;
- egy régi élethelyzetből próbál kikerülni;
- régi kapcsolódásokat szeretne elengedni;
- a saját határait szeretné újra meghúzni;
- valami új formálódik benne, de még nem jött el az ideje, hogy kitegye a külvilágba;
- szeretné visszavenni a saját erejét;
- szeretné lezárni azt, ami már nem az övé stb.

Ez egyfajta köztes állapot, ami meghatározhatatlan ideig tart, viszont nem lehet megspórolni. Én kb egy (más életterületeken két) éve vagyok benne, amikor lezártam sokmindent, amit addig csak "kellett volna", de még mindig nincs készen az új. Ezért szeretem segítségül hívni a nemrég elkészült zöld dió tinktúrámat. ❤️

Na de hogyan segít ez a növény?
Nézd meg kicsit jobban ezt a hatalmas, hosszú életű fát, amely erős árnyékot ad, így a körülötte élő növények növekedése szintén sajátos módon alakul. Észreveheted, hogy csak nagyon kevés növény él a közelében, ugyanis a benne található juglon kijelöli a "saját területét". Ezért a diófa szimbolikájában nagyon erősen megjelenik a védelem és a határ.

(Egyes európai hagyományokban a diófának kifejezetten védelmező szerepet tulajdonítottak. Egy 2025-ös etnobotanikai kutatás például a holland Szent János-napi hagyományokban dokumentálta a dió jelenlétét védelmi célú csokrokban, többek között rovarok és villámcsapás elleni védelemhez kapcsolva, valamint a termékenység szimbólumaként. Vagy az általunk készített gyógynövény füstölőket épp a tisztító, védő hatása miatt burkoljuk diólevélbe. 😉)

Mit gondolsz, le lehet zárni valamit, ha nem húzunk határokat? Dönthetünk helyesen anélkül, hogy tisztaságot és rendet teremtenénk előtte? Meg lehet érlelni magunkban valamit, ha nem vagyunk védve, biztonságban?

Ha kíváncsi vagy, holnap szívesen mesélek még arról, hogy miért a zöld dió tinktúrát használom, és miért épp most. 😘

Most, hogy túl vagyunk a hálaadó szertartáson, a kertben pihenve azon gondolkodom, hogy miért 20-án ünneplünk hivatalosan? És miért a tűzijáték jut eszébe a legtöbbeknek erről az ünnepről? Hiszen a mai nem csupán Nagyboldogasszony napja. Ez az a nap, amikor közel ezer éve Szent István király a halálos ágyán országát és népe sorsát Boldogasszony oltalmába ajánlotta. Ez a gesztus a magyar identitás egyik legmélyebb gyökere.

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Szent István király tudta, hogy közeleg élete vége. Fia, Imre herceg már nem élt, így nem volt örököse, aki biztos kézzel irányítaná az országot. Ekkor fordult a mennyei oltalomhoz, Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta fel.

Nem pusztán vallási aktus volt, hanem politikai és lelki védelemkeresés. A fiatal, frissen keresztény hitre tért ország számára erős szimbolikus üzenet, hogy a legmagasabb oltalmát kéri annak, akit a magyar néplélek már a pogány Boldogasszony alakjában is tisztelt.

A latin Regnum Marianum kifejezés jelentése: „Mária országa”. Ez az eszme évszázadokon át meghatározta a magyar vallásosságot és nemzeti öntudatot.

A középkorban ez a gondolat minden nagy döntésnél és nehéz helyzetben felbukkant.

A magyar királyok koronázási esküjükben Máriára hivatkoztak, és számos győzelmet, illetve túlélést tulajdonítottak az ő közbenjárásának.

A török időkben, a Habsburg-korban és a 20. századi nehéz évtizedekben újra és újra előkerült a Regnum Marianum eszméje. Amikor úgy éreztük, elveszíthetjük az országunkat, Boldogasszonyhoz fordultunk oltalomért. Ez a gondolat nem csak vallásos keretben élt, hanem a nemzeti összetartozás egyik jelképe lett.

Tudtad, hogy Kölcsey műve előtt a
Boldogasszony Himnusz volt a népünk himnusza?

"Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el a te magyaridról!"

---

Ahogy a történelemben, úgy a személyes életünkben, amikor a legjobban félünk, a támogató anyai minőség, a föld, a természet, a megtartó női közösség, Szűz Mária, Boldogasszony az, akihez ösztönösen fordulunk védelemért, segítségért, gyógyulásért. ❤️

A nő képes lehívni a szeretet energiáját az égi forrásból, és azt földi formában megvalósítani, egy gesztusban, egy ölelésben, egy asztal köré hívott családban, egy közösség összetartásában.

Ez a teremtés és táplálás nem csak fizikai értelemben történik. A nő képes érzelmi és lelki teret adni másoknak, ahol a szeretet tanulható, tapasztalható, élhető.

Az Úrnőség nem uralkodást jelent, hanem azt a csendes, biztos jelenlétet, amelyben a másik ember megnyugszik. Az Úrnő nem emeli fel a hangját, mert az ereje nem a zajból fakad, hanem a belső bizonyosságból. Ahogy Boldogasszony égi királynő és földi anya egy személyben, úgy a mai nő is megélheti azt, hogy egyszerre tartja a rendet kívül-belül, és áramoltatja a szeretetet.

A közösségi kapcsolódás ebben kulcsfontosságú. Régen a női körök természetes tere volt a közös éneklés, a közös munka, a rítus, a tánc. Ma ugyanez a közeg lehet egy táncterem, egy workshop, vagy akár egy konyha, ahol együtt készítjük az ünnepi ételt. A lényeg, hogy együtt legyünk, figyeljünk egymásra, és emlékeztessük magunkat, hogy nem vagyunk egyedül ebben a világban. 🥰

⛪ 08.15. Nagyboldogasszony - hallgassunk az őseinkre! 😉
Budapesten felnőve sokáig csak a naptárból tudtam, hogy augusztus 15-én különleges ünnep van. Nem volt körmenet a lakótelepen, nem láttam virágszentelést, és templomba is azért jártunk, hogy anyu bővítse a műveltségünket. Az első valódi találkozásom ezzel a nappal felnőttként történt, amikor rájöttem, hogy Nagyboldogasszony nem csupán vallási ünnep, hanem az év egyik legerősebb napja szimbolikusan és energetikailag. Egy időpont, amikor összekapcsolódik a régi, pogány Boldogasszony és a keresztény Mária alakja, és ez a kettősség emlékeztet arra, hogy minden egy, mi sem különbözünk annyira, és bánjunk úgy egymással, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. ❤️

Nagyboldogasszony napja a katolikus egyházban Szűz Mária mennybevételének ünnepe, a magyar néphagyományban viszont sokkal tágabb jelentést kap. Összekapcsolódik az aratás befejezésével, a bőség hálával való megünneplésével, valamint az ősanya (Boldogasszony) termékenységet és védelmet adó erejének megidézésével.

Tudtad, hogy nagyon szép népszokások kapcsolódnak hozzá? Amióta ezeket egyedül vagy társaságban megcsinálom, sokkal jobban érzem magam. Amellett, hogy élmény, tényleg hatásosak. 😉
Nézzünk párat!

💐 Virágszentelés
A nők és a lányok már hajnalban kimentek a rétre, hogy harmatos virágokat szedjenek. Ezeket piros vagy arany szalaggal kötötték össze, és a templomi misén közösen áldatták meg. A megszentelt csokrot otthon az oltárra, az istállóba vagy a padlásra tették, hogy védje a házat és a családot. Betegségnél a virágokat teába főzték vagy füstölésre használták.

Ha nincs templomi szertartás a közelben, otthon is készíthetünk virágcsokrot vagy gyógynövénykoszorút, amit áldó szavakkal a családi asztalra teszünk. Igen, pont ilyen egyszerű. 😄

👭 „Két Boldogasszony köze”
Augusztus 15. és szeptember 8. (Kisboldogasszony) közötti időszakot különösen termékeny, szerencsés időnek tartották. Ilyenkor vetették a késői magokat, ültették a tyúkokat, szellőztették a ruhákat moly ellen.

Mi is ültethetünk új növényeket a kertben vagy a balkonon, tudatosítva a termékeny időszak energiáját. Én már ráuszítottam a piacra járó anyukáinkat, hogy hozzanak annyi susnyát, amennyit találnak, és elővettem a virágmagokat, amiket elültetek. Amikor ezzel foglalatoskodom majd, arra fogok gondolni, hogy milyen "magokat" szeretnék elvetni az életemben, amelyek jövőre virágozhatnak? Ez is rituálmágia. 😉

🍭 Búcsújárás
Sok kegyhelyen (pl. Máriapócs, Máriabesnyő) ekkor tartják a főbúcsút. Napokkal előtte tisztították, vasalták az ünneplő ruhát, kenyeret sütöttek útravalónak, és együtt indult a falu a kegyhelyre. A zarándoklat testi-lelki tisztulást, közösségi élményt adott az embereknek.

Búcsújárás helyett tökéletes egy kirándulás egy számunkra fontos természetközeli helyre, ahol egy kis rítust tarthatunk (pl. vízbe dobott virág, hálaadás a földnek). Vagy gyere velünk a Veresegyház közelében tartott szerre! 😘

🌬️ Időjárásjóslás
Ha Nagyboldogasszony napja derült, jó szőlő- és bortermésre számítottak.
Eső esetén azt mondták: „Sírt a Boldogasszony, keserves ősz jön.”

Szóval várjuk a jótékony esőt, de ne szombatra! 😄

🌾 Aratási hálaadó szertartások
Az utolsó kévét ünnepélyesen vágták le, díszítették, és áldásra vitték. „Boldogasszony koronának” nevezték, amit a falu legszebb lánya vitt a vállán a templomba. A gazdák Boldogasszonynak ajánlották a termés bőségét.

Ha furcsán hatna másvalaki termőföldjén gabonakévéket nyesegetni, akkor készíthetünk „bőségasztalt” szezonális gyümölcsökkel, kenyérrel, gabonával, és meghívhatunk barátokat egy közös vacsorára, ahol mindenki elmondja, miért hálás. Jobb téma, mint a politika és a vízhelyzet. 🥰

💃 Valamint lehet táncolni!!!! Egyedül vagy együtt, ahogy jól esik. Például idézd meg az ég és a föld közötti kapcsolatot (lehajlás a földhöz, majd felemelkedés és kitárulkozás az ég felé), csinálj arató mozdulatokat, lendítéseket, fejezd ki az örömöt, a hálát stb. Kapd el a hozzád legközelebb állókat, és indulhat a körtánc!

Te mit fogsz csinálni szombaton?

08.15. - Megint van mit ünnepelni! 😍 Napbaöltözött Boldogasszony 🌜🌞
Azt hiszem, minden évben egyre többet ismerek meg a női létezésünk sokszínűségéből. Melegséggel tölt el úgy tekinteni hitvilágunk nőalakjaira, hogy próbálom magamban fellelni, esetleg integrálni az adott minőségeket, tanulni tőlük, hogy teljesebbé váljak általuk. Ám ehhez meg kell állnom néha, és befelé figyelni. Szombaton szert tartunk egy tó partján, addig viszont a lelkemet hangolom...

Ugyanis augusztus 15-én lesz Napbaöltözött Boldogasszony napja, egy olyan ünnep, amelynek gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a magyar lélekben, mint elsőre gondolnánk. 😉

A „boldog” szó régen nem vidámat jelentett, hanem szentet, áldottat. Az „asszony” szavunk iráni (alán) eredetű, az ahszin szóból származik, ami fejedelemnőt jelentett. Így a Boldogasszony szó szerinti jelentése:
"Szent Hölgy" vagy "Áldott Úrnő".

A pogány magyarok hite szerint ő volt az életet adó föld, a termékenység istennője, akihez a nők gyermekáldásért, könnyű szülésért, a termés bőségéért fordultak. Nem csak a házat és a családot óvta, hanem az aratás sikerét is biztosította.

A régi világképben minden évszaknak és életkörnek megvolt a saját Boldogasszony-arca:

🌷 Tavasz – az újjászületés és a vetés pártfogója.
🌾 Nyár – az érlelő Nap és az anyaság teljességének asszonya.
🍂 Ősz – az aratás és a bőség megtestesítője.
❄️ Tél – a ház és a tűzhely melegének őrzője.

A kereszténység terjedésével a térítők nem számolták fel ezt a tiszteletet, inkább összekapcsolták Mária alakjával. Így lett Boldogasszony neve és szerepe Szűz Mária tiszteletének része. Az ősi gyökerek miatt ilyen különösen erős a magyar Mária-kultusz.

Szimbólumai, amiket bátran kitehetsz, magadnál tarthatsz:
- Piros szín – védelem, életenergia, termékenység.
- Gabona, kalász – bőség és táplálás.
- Víz – megtisztulás, életadó erő.
- Napkorong és Hold – az égi ciklusok és az istennő teljessége. (Milyen szép, hogy éppen tegnap láthattuk e két égitest összekapcsolódását...)

Hogyan kapcsolódhatunk ma hozzá?
- Egy-egy szimbólumot bevihetünk az otthonunkba (pl. gabonadísz, piros kendő).
- A közelgő ünnepen gyújthatunk gyertyát vagy virágot tehetünk az asztalra Boldogasszony tiszteletére. A tűz és a víz együttes jelenléte létrehoz egy oltárt. A virág a föld energiája, a levegő pedig körülvesz minket. Látod, nem is olyan nehéz megteremteni a harmóniát, ugye? 😉
- Mozgásban, táncban felidézhetjük a gondoskodás, a bőség és az életöröm érzését. Úgyhogy gyertek táncolni! 🥰

Te milyen formában őrzöd vagy idézed meg a gondoskodó, védelmező női minőséget az életedben?

Kíváncsian várom az estét, hátha láthatom a napfogyatkozást. Mivel erről rengeteget olvashatsz, nem szeretném ismételni mások gondolatait. Viszont asztrológus-művész-gyógybosziként nagyon kíváncsivá tett, mi történik? Visszanézve a dátumokat, érdekes ívet láttam kirajzolódni a saját életem égboltján. Ha érdekel, olvass tovább, és kíváncsi lennék, te éltél-e át hasonlókat?

Először is, miért izgalmas ez a nap? Itthon részleges, másutt teljes Napfogyatkozásban lesz részünk. Mint ilyenkor mindig, Újhold van. És ma tetőzik a Perseidák meteorraj. Nap-Hold-Csillagok, mint a mesékben...

De pont mint a mesékben, ez korántsem csupa móka és kacagás. Hiába tudjuk, mi ez a jelenség, bennem ugyanúgy felébred valami félelem és áhitat, amikor a saját szememmel láthatom. Mint az őseinkben, akik számára micsoda ijedelem lehetett, hogy valami megeszi a napot (pl a markoláb, a magyar néphitben a Nap falója)! Oké, számunkra ez nem a világ vége, de az ősi tapasztalatot érzem a mélyben... Mert tényleg valami megváltozik... Nem az égi jelenség hatására, hiszen az életemet én élem, alakítom. Amit látok, csak megmutatja, hogy ami kint, az bent, ami fent, az lent.

Menjünk vissza arra az évre, amikor Magyarországon teljes napfogyatkozást lehetett látni. 1999 volt, és az Alföldön éltem át, akkor még a lovak között, egy olyan életpálya felé tartva, ami máshová vitt volna. Befejezve az általános iskolát, éppen a gimnázium kezdete előtti napokban. Még lóháton, majd néhány héttel később már a táncteremben. Igen, a táncos pályafutásom ez után kezdődött, ami felülírta az addigi terveket. Hát, lehet, hogy most leszek egyetemista az élet iskolájában, hogy még magasabb szinten alkalmazzam mindazt, amit megtanultam? Ám nem lehet véletlen az sem, hogy az elmúlt másfél-két évemben a táncom, az ezen belüli vágyaim, céljaim, irányaim teljesen megváltoztak... Lényegében lezártam egy korszakot, hogy újat kezdhessek... De hogyan? Mi a szimbolikus párhuzam a mai események és eközött?

A Nap (főleg az Oroszlánban) az önképünk, amit tudatosan gondolunk, amit megmutatunk, amilyennek magunkat látni szeretnénk, és az a kép, amit mások felé közvetítünk.
A Hold az érzelmeink, a tudattalanunk, az ösztönös reakcióink, a régi érzelmi mintáink, a vágyaink, a rejtett, sötét oldalunk, a félelmeink, a sebeink, az alvilágunk.
A Csillagok a vezérlő fények, a Sorsunk.

Van egy képünk magunkról, a céljainkról, a világban betöltött pozíciónkról. Állunk a színpadon, és minden nap eljátszuk, mígnem a jelmez a bőrünkké válik, és magunk is elhisszük, ezek vagyunk. Aztán valami megváltozik. Valami elkezdi megenni a fényünket. És ez a mélyből jön, nem kívülről (bár lehetnek külső megnyilvánulási formái). Valahogy elkezd minden sötétetebbé válni, már nem csicseregnek a madarak, a légkör más lesz, és elkezd eluralkodni egy rettegés, hogy most mi lesz?

Azért a Hold takarja el a Napot, mert ekkor jön el az ideje, hogy a mutatott kép, a kifelé élés helyett a saját lelkünkre nézzünk rá. A múltra, az eddigi életünkre, a fájdalmakra, a félelmekre, a bűntudatra, a szégyenre, a mindenki elől eltakart énrészeinkre. És egyben az érzéseinkre. Legyenek azok dühösek, fájóak, vagy éppen a szeretettől átitatottak. Mindenre, amire eddig nem akartunk, nem mertünk.

Mert a teljességet az adja, ha a Nap és a Hold, a fényünk és az árnyékunk, a kifelé mutatott kép és a valódi lelki életünk egyaránt elfogadott. Ha minden oldalunkat megismerjük. De sajnos ez baromira fáj. Az elmúlt másfél-két évem erről szólt. Olyan helyekre kellett mennem önmagamban, ahová benézni sem szerettem volna, nemhogy felszínre hozni és újra átélni... Sokszor olyan volt, mintha lezavarnának az alvilágba, és ott mindent le kellene bontanom, amit eddig az életem biztos alapjainak hittem. Tényleg szétesett minden, bennem és körülöttem. Emberek hagytak magamra, a tanítványaim elfogytak, nem maradt pénzem, a stúdióm egy beázástól tönkrement, elhunyt az utolsó kígyóm és még sorolhatnám. Már a külsőm, a testem, a megjelenésem szintjén, vagy a kifelé mutatott mosolyomban sem tudtam tovább tartani a korábbi állapotokat. És a táncomban sem...

Tudod, az önismeretről, a változásról, az alvilágról, a gyógyulásról könnyen beszélünk, amíg azt gyorsnak, kívülről megkapottnak hisszük, és amíg csak olyan dolgokat fedezünk fel magunkban, amelyeket szívesen látunk. Sokkal nehezebb akkor, amikor azzal találkozunk, amit a saját történetünkben nem akarunk elfogadni. A félelmeinkkel, a bántalmazottságunkkal, a függéseinkkel, a kontrollal, azzal, ahogy másokat használunk a saját (látszat)biztonságunk megteremtéséhez, azzal, ahogy elveszítjük magunkat egy kapcsolatban, vagy éppen azzal, amikor a magányt választjuk, mert egyedül kevésbé kell kockáztatnunk a sérülést...

Ezzel egyidőben egyre erősebben foglalkoztatott a kérdés, hogy ki vagyok én valójában, és mennyire egyezik ez azzal, akinek a világ lát engem?

Ismered azt a belső feszültséget, amikor mások kívülről erősnek látnak, miközben belül éppen szétesel? Amikor rutinból csinálod a dolgodat, mert érzed, hogy ez így már nem szívből jön? Amikor kifelé megfelelsz annak, amit elvárnak tőled, de egy részed érzi, hogy nem így kellene? Ilyenkor vajon vissza kellene találni ahhoz, aki előtte voltál? De mi van, ha képtelen vagy az lenni, mert mindaz, amit a sötétben felfedeztél, annyira megváltoztatott, hogy semmi sem ugyanolyan többé?

Mi történik akkor, amikor már ismerjük a Napot, ránézünk a Holdra, megengedjük, hogy levigyenek a sötétbe, majd lassan ismét elkezd derengeni a fény? Ekkor jönnek a Csillagok (Perseidák).

A hullócsillagokról nekem kapásból a kívánságok jutnak eszembe. És hogy vigyázz, mit kívánsz! Ahhoz, hogy a megfelelő kéréseket mondjuk ki, szerintem szükség van arra, amiket a fentiekben átéltünk. Kérd, és megadatik! 😉

Emellett a csillagok a Sorsunk. A valódi életutunk, ami "meg van írva". Ennek a felismerése hozza vissza a fényt az életünkbe. A hivatás, az életcél és egyben a hit, hogy vigyáznak ránk és vezetnek minket.

Ráadásul az égiek abban is segítenek, hogy ennek a hogyanját megismerjük. Mert a Napfogyatkozás (és az Újhold) az Oroszlán jegyében születik, aktiválva az Oroszlán-Vízöntő tengelyt (amit a jegyet váltó Holdcsomópontok és a bolygóhalmozódások erősítenek). Az Oroszlán az egyén, az én megszületésének szimbóluma, a Vízöntő a közösségé és az ott betöltött szerepünkké. Vagyis az egyedülből az együttbe vezet, az egyéni célok és a másokkal való kapcsolódás összehangolásáról szól.

Nagyon hosszúra nyúlik ez a szöveg, csoda, ha ezt volt időd elolvasni. Pedig annyi érdekesség van még. Olyan izgalmas, hogy miként lehet ez a mai egy fordulópont! 😄

Viszont ha érdekel, mi mindent súg most az ég, írd meg kommentben, és ha többeknek segítene, szívesen mesélek! 😘

Az elmúlt napokban sokat meséltem nektek a három izomzárról. Remélem, sikerült egy kicsit közelebb hoznom ezt az elsőre talán furcsán hangzó témát, mert tudom, hogy a "bandha" szó önmagában valószínűleg nem sok ember fantáziáját mozgatja meg. 😋

Érdekes, hogy amikor erről beszélgetek valakivel, szinte mindig ugyanaz a kérdés merül fel: tényleg ennyit számít mindez? 🤔

Ilyenkor azt érzem, hogy erre nagyon nehéz igennel vagy nemmel válaszolni. Mert nem arról van szó, hogy ha megtanuljuk használni a gyökérzárat, a hasi zárat vagy a torokzárat, akkor másnap minden mozdulatunk tökéletes lesz. Én sem ezért kezdtem el foglalkozni velük.

Egyszerűen azt vettem észre, hogy ahogy egyre jobban megértem a testem működését, egyre kevesebbet kell küzdenem vele. Már nem akarom mindenáron tartani magam, nem akarok könnyednek látszani, nem akarom bebizonyítani, hogy jól táncolok. Sokkal inkább azt keresem, hogyan tudok úgy mozogni, hogy közben jól érezzem magam a saját testemben.
És érdekes módon ilyenkor történnek a legjobb dolgok. 😉

Valahogy ettől lett stabilabb, könnyedebb, szabadabb, természetesebb, őszintébb a mozdulat. A látvány helyett a belső harmónia vált fontossá számomra, az élmény, amikor a testem minden része együtt dolgozik. Amikor egyszerűen csak jó érzés táncolni.

Tulajdonképpen erről szeretnék beszélni a workshopon, a három izomzár csak egy egyszerű és hatékony eszköz ehhez. Nem az a cél, hogy megtanuljunk néhány új szót vagy technikát, hanem hogy egy kicsit más szemmel kezdjünk nézni a saját mozgásunkra.

Ha sikerült felkeltenem a kíváncsiságodat, akkor örömmel várlak ezen a délutánon. ❤️

Ma estig még tudsz jelentkezni, utána lezárom a jelentkezést, hogy nyugodtan készülhessek a workshopra!

Nagyon kíváncsi vagyok, neked milyen felismeréseid lesznek majd közben. 🥰

Az esemény linkjét a kommentek között találod!

Hogyan tudjuk kifejezni magunkat a táncban? Amikor már meg tudunk állni a lábunkon (stabilitás), összeszedettebbek és természetesebbek vagyunk (hasi zár), akkor jöhet egy következő szint, ami maga a kreativitás és az előadóművészet. Ám ehhez fontos, hogy őszintén, hitelesen ki tudjuk fejezni magunkat. Energetikailag ez a torokcsakrához kapcsolódik. Ez túl spiri neked? Figyelj csak!

Miért szorul össze a torkunk, amikor izgulunk, vagy amikor sírni szeretnénk? Egy fontos beszélgetés előtt elmegy a hangunk? Ha megkönnyebbülünk, felsóhajtunk. Ha valami meghat, gombóc lesz a torkunkban. Észrevetted már, hogy különböző helyzetekben más és más a hangszíned? És hogy minden ilyen érzelmi állapotban megváltozik a testtartásunk?
Például az említett idegeskedéskor előretoljuk a fejünket, felhúzzuk a vállunkat, összeszorítjuk az állkapcsunkat, sokszor még a levegőt is visszatartjuk.

Tánc közben ugyanez történik. Sokáig nem tudtam, hogyan segítsek gyorsan és egyszerűen a tanítványaimnak, hogy azt lássák a tükörben, amit szeretnének. Ugyanis hiába tudja valaki a lépéseket, ha közben "fejből táncol". Annyira szeretne jól teljesíteni, hogy közben szinte elfelejt lélegezni. Feszül a nyak, emelkednek a vállak, a tekintet ugrál, mindent kontrollálni akar, de nem érez semmit. Bevallom őszintén, nem csak a tanítványaim csinálták ezt, hanem én magam is. Szóval tudom, mennyire sokat elvesz az élményből, amit a tánc jelent számunkra. 🥺

Mit tehetünk hát, hogy megtaláljuk és felszabadítsuk a saját hangunkat?
A jógában a Dzsálándhára bandha, a torokzár segít. Ne vezessen félre a neve! Nem lezárjuk a torkunkat! Épphogy megnyitjuk!

Most eszedbe jutott, hogy miért emelik fel a táncosok (és az énekesek) a fejüket? Nem beképzeltek, nem túl büszkék, csak teret adnak a hangjuknak, a lélegzetüknek, az érzelmeik kifejezésének.

Nekem ez az egyik legérdekesebb izomzár. Egyrészt, mert ez adja a legtöbb feladatot a mai napig a saját tanulásomban. Másrészt, mert itt érzem a legerősebben, hogy a test, a lélek és a szellem nem külön működnek.

Amikor sikerül ellazítani a torok területét, a nyak merevsége megszűnik, a tekintet a keresés helyett vezetni kezdi a mozdulatokat, elmélyül a légzés, harmonikusabbá válik a mozgás, az egész valahogy őszintébbé válik.

Tudod, mi a legjobb érzés ilyenkor? Hogy már nem érzem, hogy "meg kell mutatnom valamit", ehelyett egyszerűen csak táncolok. 🥰

💃 Az izomzárak és a tánc workshopon azt szeretném kipróbálni veletek, hogy hogyan engedhetjük meg magunknak a nyugalmat, a figyelmet, az őszinteséget és a valódi jelenlétet a Mostban.

Kipróbálnád? Akkor itt a lehetőség! Szeretettel várlak! ❤️

Az esemény linkjét a kommentek között találod!